Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-07 / 63. szám
XXI« (VII.) évfolyam. 63. szám Szekszárd. 1911 augusztus 7, Előfizetési ár: Egész évre . .16 korona. Fél évre tf „ Negyed évre ..... 4 „ E*y szám ára . . 16 fillér. ■Uöfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- h tataion kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyet számot ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszeri hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleiou-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca S. szám. Ida küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. • Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Ember-hajsza.* A magyar közélet egyéb bajai között nagy szerepet játszik á személyes hajsza is, amelyet egyes emberek ellen intézünk, akik egy vagy más okból nem tetszenek nekünk, vagy akiknek üldözése által valami politikai célt akarunk elérni. A cél itt is szentesíti az eszközöket s gyilkolni tud itt mindenki, ha bármi kontár is egyébként. Az emberbajsza, az ember-vadászat még mindig a legnemesebb sportja a mi közéletünknek. Justh Gyula már megbocsátott a «szemét népnek», mert szövetkezett vele s egyesülten csinálnak immár országosnak és korszakosnak* szánt kiskorú politikát. Sőt az obstrukció vezére megbékült már Kristóffy úrral is, aki Fabricziust állíttatta a parlamentben az egyesült ellenzéki pártokkal szemben. Justh Gyula már fogadta Herosz- tráteszt es tárgyalt vele szívesen. Csak Perczel Dezsőnek nem kegyelmez. Még félkegyelmet sem juttat neki a szélső baloldali kegyelmes ur. Kicsoda Perczel Dezső és mit vétett ? Egyik különös sajátsága a magyar közéletnek az is, hogy nem ismerjük egymást s nem is igen érdeklődünk egymás egyénisége, jelleme és életviszonyai iránt. Nagyon természetes, mert hiszen, ha ezt megtennők: akkor vajmi sokszor féket kapna a bajsza ösztöne, am^jy pedig féktelenül tombol némely féktelen természetű emberben. Perczel Dezsőről azt mondja mindenki,* aki őt közel* Ezt a közleményt a kormányhoz közelállósággal nem igen vádolható Esti Újságból vesszük át, bizonyságául annak, hogy mily általános elitélésben részesül Justh Gyula ismert kirohanása. ről ismeri, hogy a legbecsületesebb,, a legtisztességesebb és a legjobb emberek közé tartozik. Vármegyéjének lakói, a tolnaiak a legnagyobb tisztelet hangján beszélnek róla. Miniszter volt, házelnök volt, nagy befolyású politikus volt s ma is az, de önzetlen ember volt mindig és szegény ember maradt végig. Ez csak nem szól Perczel Dezső ellen? Hibázott, hogy részt vett a november tizennyolcadiki eseményekben. Ezt lehet hibáztatni, lehet kárhoztatni is; de vájjon, ha őszinték akarunk lenni s ha adunk valamit a belső meggyőződésre (ha másmilyen is az a meggyőződés, mint a mienk), nem lehet-e találni mentséget is a vétségre, amit elkövetett? Vájjon a szabadságharc leveretése után nem tartották-e hazaárulóknak azokat az inkonzervativ magyar mágnásokat, akik hivatalt vállaltak Bécsben a császár környezetében? 'De vájjon valóban hazaárulók voltak-e Apponyi György, Mailáth, Vay Miklós? Nem derülje ki utólag, hogy hazafias missziót végeztek s nagy hasznára voltak az elnyomott magyar hazának? És ha valakinek az a legerősebb meggyőződése, her y a magyar nemzet legfőbb érdeke a parlamentarizmus megmentéséhez és az obstrukció letöréséhez fűződik: lehet-e csodálkozni akkor, hogy segítő kezét nyújtja ennek a célnak eléréséhez, amelyet a haza érdekében mindenekfölött való fontosnak, kívánatosnak és üdvösnek vél? Szerintünk ez csalódás volt Tisza István és Perczel Dezső részéről, mert azt gondoljuk, hogy Magyarországon az olyan parlamenti erő szaköt, aminőnek az obstrukciót tartjuk, hasonló erőszakkal megszüntetni nem szabad De jóhiszeműségükben, jószándékukban és cselekvésük erkölcsi rugóiban kételkedni lelkiismeret szerint nem lehet. Hibáztak, de a haza nevében és a haza érdekében követték el a hibát. Ami ezután következett: Fabriezius, Kristóffy stb., a nemzet gyöngeségeinek leleplezése és a koalíciónak gyászos letörése, — mindez eléggé igazolja, hogy Tiszának és Perceinek aggodalmai alaposak voltak. Hogy ők a katasztrofális eseményeket meg akarták előzni, de ezzel siettették az összeomlást: ez legalább érthető. De szomorú és lesújtó, hogy Justh Gyula nem hagyja abba a vádaskodást s nem szünteti meg a rut emberhajszát, ugyanaz a Justh Gyula, akinek zabolátlan természete az elnöki székből a súlyos hibák és tévedések egész láncolatával mindent elkövetett arra, hogy a nemzeti ellentállás pártjait megbuktassa s igazolja mindazokat az aggodalmakat, amelyeket Tisza és Perczel a meggondolatlanság felül- kerekedéséhez és .a felfordulás következményeihez fűztek. Bizony mondom: nagyobb kárt tett az országnak Justh Gyula elnöksége, mint Perczel Dezsőé, azzal a különbséggel, hogy Perczel Dezső tudta, hogy házszabályt sért, de gátat akart vetni a rombolásnak, amelytől félteni lehetett az ország jövőjét; Justh pedig nyilván nem tudta, hogy mit cselekszik. A kegydij dolga pedig úgy áll, hogy Perczel Dezső nem kap kegydijat. Csak azt kapja, ami őt az államtól, végzett szolgálata fejében joggal megilleti. Ez régen ki van TÁRCA. Az én aranyam. Emlékezés Tanárky Gedeonra. — Irta: V. Fejes György. — Szándékosan írtam így a címet, pedig írhattam volna emigy is, hogy »aranyom!« Bár azt hiszem: a Tudományos Akadémia nem emelne ellene semmi kifogást, mért az alhangzós tőhöz szintén alhangzós rag járult. Választottam pedig azt az alakot azért, mert egy valóságos vert aranyról szól a krónika, körmöci magyar aranyról, nem pedig valamely ifjabb élettársról, akit a házasság előéveiben a szeretet »aranyom«- nak szokott cimezgetni — nem tudom, hizelgés- ből-e vagy meggyőződéstől. Tehát a félreértés kikerülése végett, mert ahol ez az állapot a decénniumot túllépte, ott már az érzelmek higgadtabbak, mintsem becézgető címeket osztogassanak egymásnak a szereplők. Nem kell félni semmitől sem, nem fog lenni sem numizmatikai felolvasás, sem érmeügyi értekezés, de még valutarendezési tárgyalás sem, csupán egy diákköri epizód, — de amely híven megmaradt emlékezetemben. Az Urnák 1881-ik esztendejében ugyanis, a felsőbb osztályok elvégzése céljából a szülői gondos előrelátás Kunszentmiklós után Nagykőröst jelölte ki számomra. Elmenetelem előtt boldog emlékezetű nagyanyám, kinek jóságos szive telve volt az egyetlen unoka iránti szeretettel, amellett, hogy titkon holmi ezüst forintosokat rejtett el holmim közé — nyilvánosan ellátott bölcs tanácsokkal, óv<yintelmekkel, hogy mikép viseljem magam, szorgalmasan tanuljak, különösen lelkemre kötötte egy ott lakó nagynevű rokonunknak meglátogatását; bizonyára hasznomra !eend a megismerkedés, mert méltó- ságos volta dacára is a régi pátriárkhális érzések hive és nem tagadja meg a vér szerinti atyafiságot (nagyanyámmal lévén első unoka). Ez a most már szintén boldog emlékű nagy férfiú nem volt más, mint Tanárky Gedeon, Magyarország akkori közoktatásügyi államtitkárja és az egyetemes református egyház egyik nagynevű oszlopa. A jó sors és az igazgatói ajánlat egy igen kedves családhoz juttatott; három öreg kisasszony és egy agglegény társaságába, előkelő, müveit úri népség. Simon bácsi, a 48-as »Lehel huszár« megtanított a sakkjáték misztériumaira, amivel azt nyerte el, hogy pár hét múlva rendesen levertem, ami fölött nem győzött évődni. A »nénik« meg valósággal kényeztettek s 17 évem dacára is csak »Gyurika« volt a nevem. Ott laktak a horaokoldalon, nagy virágos kert közepén, köröskörül úri porták, szép lakások (Szeles, Beretvás, Moinár, Halász és Hegedűs kúriák); onnét méregettük naponként, télen úgy, mint nyáron a jó tiz-husz perces sétákat a főiskoláig hűséges laktársammal : Bilkei Pistával (aki ezidőszerint Dunaszent- györgyön hüsöl, mint aktiv theológiai igazgató) : aki hosszú, felnyúlt volta miatt valóságos Góliáthként szerepelt mellettem ; rendszerint ő ment elől és én utána, duplázott apró léptekkel; igaz, hogy az asztalnál is előbb ült, de azért jutott nekem is a töltött káposztából; hallgattam pedig a »Kszöll« névre, amelylyel ő ruházott föl (bonyhádi sváb dialektussal annyit jelent mint kolléga). Az ozsonnáknál, (mert hát ez is volt ám!) azonban gyakran én lettem előnyben, amennyiben ő itt-ott el-elmaradt s mire előkerült, én már akkorra kivettem a részt vagy a ropogós szőlőből, ami a ház háta- mögötti lugason kínálkozott, vagy az édes kék szilvából s nyugodtan fürkészgettem a kerítés nyílásain át a szomszédban dalolgató szépséges főjegyzőlányt, ki ezóta már nagymama is lehet. (Oh Uramisten, hova száguldott el képzeletem.) Az idők múltak. Néha-néha ott motoszkált fejemben a nagyanyai biztatás, a méltóságos rokonnak meglátogatása. Mikor azután a nénik is Megtudták, hogy kivel állok én atyafiságban: nosza nem győztek biztatni, hogy azt meg kell tenni, igy meg úgy... Csakhogy én bennem meglehetősen működött a félsz, mivel eleven államtitkárt még akkor nem láttam. Rajzból ugyan már ismertem, mert akkorjában tette papirra a »Bolond Istók« rajzolója kálvinista varjú alakjában s írták felőle, hogy rendszerint portorikót szív és omnibuszon jár a fővárosban. Emiatt felettébb bosszankodtam a lapokra, most már ugyan nem, mert tudom, hogy a nagy emberek állandó tárgyai a karikatúrának, az a tulajdonsáé; pedig a kálvinista puritánizmusban lelte magyarázatát, mert hát bizony tellett volna másként is. Egyszer azután Simon bácsi kimondta a verdiktet, t. i. ő fog elkisérni. Ez elől már csakugyan nem lehetett szabadulnom. Éppen a pünkösdi szünidő következett be, ekkor nem mentem szüléimhez. Pista barátom valamelyik közelebbi kollégához rándult és igy magam maradtam. Simon bácsi utána járván a dolognak, nagy örömmel hozta hirül, hogy a méltóságos nagybácsi éppen otthon tartózkodik. Egyik délelőtt tehát »felvévén ékesen ünnepi ruhámat» meglehetős aggodalmak közt megindultunk. Szintén a homokoldalon volt a lakás, hozzánk közel, zöldre meszelt hosszú kőkerítése és a vasrácsos kapu előtt naponkint elmentünk, hatalmas udvar és parkírozott kert közepén állt a terjedelmes úri lak, két szegletén bástyaszerü tornyokkal, melyekben szintén szobák voltak berendezve.
