Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-07 / 63. szám
2 mL atigu'ztiiá 7. TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK derítve. Ily formán kapta régen és kapja ma is akárhány ember jogos nyugdijilletméhyét s egyik sem kegydijas. Ha mégis Justh Gyula odaadja magát arra, hogy ily méltatlan fegyverrel éljen a politikai ellenféllel szemben: úgy ezt csak az indvlatok féktelen tombo- lása és az ember-vad ászát passziója magyarázhatja meg. De az érzékeny lelkiisrneret és minden emberséges érzés megdöbben és elfordul az ilyen csúf politikától. Amióta vége a szép romantikus világnak s az arcokból egyszerűen „pofák“ lettek, szerfelett elszaporodtak a — „pofonok“. Pof itt, pof ott, pof — mindenütt. Fiúméba, Abbáziába nem jelenik meg olyan biztosan a nyári cápa, mint a nyári pofon. Siófok, Keszthely pofonnal fekszik, pofonra ébred, sót pofon csattog a — képviselő- házban is Azaz disztingváljunk. Ott még a pofonok is más formák. Ezek „eszményitett“ pofonok. Rendszerint nem látja senki, nem kapja senki, legfeljebb a csattanásuk hallható. így például még ma sincsen földi halandó, aki a fő városi lapok közlései nyomán kihámozza azt az igazságot, hogy legutóbb pof csattanáé el egyik képviselő képes ábrázatján, vagy a t. Ház zöldjébe tévedt fülemile csattogott-e odabent. A tintatartót is letagadták annak idején, igy most is csak a csattogás volt bizonyos, a pof azonban — bizonytalan. Ez is ütött, amaz is, a pofon magaslatára azonban az ütés nem emelkedhetett, mert egyfelől lefogták a pofozót s másfelől, talán az immunitás vastag lepellel vonta be a megpofo- zándót. Különben is az egyik képviselő csak ököllel vágott a másiknak az arcába. Ezt tehát jó lélekkel nem lehet pofonnak nevezni Pof tehát nem voltat. Házban, hiszen ott az általános jó Ízlés ütött állandó tanyát. Hogy a t. Ház képe (majd pofát Írtam) egy kicsit dagadt, talán az egyik állkapcsa vérzik is egy kicsit ? Ez se baj : — köpőcsészét neki! $ Milyen különös, mikor a köpőcsészét emlegették, váratlanul megjelent a színtéren Polónyi Géza, sőt, hogy a pikantéria teljes legyen, Justh Gyula nyakába is omlott: —- Szervusz Géza, te is megjöttél. — Hogyne, hiszen — hívtatok.... * > A lapok azt rebesgetik, hogy nemsokára összeül a nagy kigondoló bizottság: Kossuth, Apponyi, Justh, Polónyi stb. A titkos választói jog sipákoló gyerekét akarják szárazba tenni, azaz uj programot tákolnak össze, amely összetartaná az uj koalíciót. Hát az összetörött vázát nagy türelemmel össze lehet drótozni, csak az a fő, hogy meg Kinyitjuk a nagykaput, ballagunk előre. Simon bácsi rámutat egy ajtóra, hogy azon kell bemenni — s ezzel otthagy. (Tehát szavának ura lett, amennyiben »elkísért«, de be már nem jött!) Belülről valami nesz hallatszott, elvégre is rászántam magamat az elkerülhetetlenre s félénken kopogtatok. A »lehet* szóra benyitok. Hát egy kis, szegletes szobában látok egy kövéres, nyájas arcú öreges férfiút, aki éppen a reggeli toalettjét végzi, élvezettel mosakodván egy székre tett nagy lavór vizben. Amint hátratekintve meglát, azonnal kezet fog velem és biztat, hogy üljek le. I— Azaz hogy leülne bizony édes öcsém... de hát majd előbb csinálok egy kis helyet; ezzel egyik székről odább tesz valami ruhafélét s leülhetek. — Mert hát ilyen rendetlenségben vagyok ám én, nincs itthon a család, magam is most jöttem be a tanyáról — folytatá a beszélgetést; közben megtörülközik, felöltözködik, de folytonosan társalog. Megtudakolja otthon a termés- kilátást, egészség dolgát, hogy vagyok helyemmel megelégedve, melyik tantárgyat szeretem, hallom, jól viseli magát a stúdiumokban, Gerzson barátomnál tudakozódtam már (ő volt az igazgatónk: Ádám Gerzson). Majd áttér az atyafiságra, megkérdi, hogy van Zsófi néni ? (Ez volt az én nagyanyám: Tanárky Zsófia.) Hát a Simon hová lett ? mert azt is láttam az ablakon át... s igy tovább. Alig győztem a feleleteket megadni s egy kissé szét is nézni a kicsiny szobában. Mikor aztán felkészült, előhozott valami kellemes likőr-félét, apró, remek pogácsát és ugyancsak tessékelt, közben mosolyogva jegyezte meg, hogy hát igy él ám a magamfajta szegény ember 1 Majd szivart tett elém, amikről láttam, hogy az emlegetett obiigát portorikók. Az asztal egyik sarkán nagy csomó réz és ezüst aprópénz hevert, amit egy valóságos kis szakajtófélébe söpört, ruhafélét, törülközőt, kefét stb. rendes helyére tett s újra kérdezősködött, beszélgetett oly nyájas, bizalmatlegyén midden Cserépbe Dé mikor a fégi koalíció nak Csak egy-két nagyobb darabja maradt még, a többi rapittyára törött, azt még a választói jog eöyve se ragasztja többé össze. Kristóffyt igazolta a t. Ház. No, végtére egy ember, aki igazán akarja a választói jogot. Hát a többi ? Az csak — vakarja, mint anyja a szerecsen fiút, hogy fehéret csináljon belőle ... # ‘ Nem is lesz abból a választói'jogból addig semmisem, mig Polónyi Géza a kezébe nem veszi. Lehet, hiszen ő még a fehéret is — feketére mossa..,. . ■ ’ ‘ * I *■# Tisza szerint a hadügyi milliókat „muszáj“ megszavazni. Az obstruálók nem ismerik azt a német parancs, szót — ők jószántukból szavaztak meg annak idején mindent! Önkény és szeszély. Egy külföldi lap nevezi önkénynek és szeszélynek az ellenzék magatartását, hogy haszon és szükség nélkül való névszerinti szavaztatással obstruál, közben pedig alkalmat enged egy-egy beszédre. így aztán á tanácskozás sem komoly, de az obstrukció sem az. Még csak a gonoszság nagysága sincs meg benne; ezért nevetséges és szánalmas. Hogy is mondja Széchenyi V „A középső erőség nem fegyéb, mint hiánya akár isteni, akár ördögi erőnek, tehát merő gyönge- ség és űr, rosszban nevetséges, jóban megbocsáthatatlan.“ A koalícióé politikusok a kormányzás művészetét nem tanulták meg, az elleuzéki szerepet pedig elfelejtették. ?Még csak obstruálni sem tudnak. Mindez nem aát jelenti, hogy másképen kellene obstruálni, baneni épen arra kívánok rámutatni, hogy ez az obstrukció nem is lehet más, mint amilyen, t. i. unalmas és erőtlen, mert nincs erkölcsi alapja ,és nincs gyökere a nemzeti közvéleményben. így természetesen sikere nem lehet és ez megnyugtató. Súlyosan érezzük azon- bán azt a sok erkölcsi kárt, amit minden sikertelensége mellett is okozott. ,< Saját magának ártptt vele a legtöbbet az ellenzék. Igen sokat vesztett az obstrukció folytán a tekintélyéből, politikai súlyából és azon az utón van, hogy véglegesen lejárassa magát. Épen azért érthető, hogy aj többség semmiféle intézkedést sem lát szükségesnek a kisebbség erőszakoskodása ,elílen, hiszen ezzel a kétélű fegyverrel saját magát sebzi meg az ellenzék. De ezen sincs mit örülni, a közéletnek és a parlamentarizmusnak ez is vesztesége. Az ellenzék nem keltő modorban, hogy majd oda lettem az ámulattól, (hát ilyen egy méltóságos államtitkár nagybácsi 1 ?) Bizony jó egy óráig terjedt a látogatás, amikor engedelmet kérve alkalmatlankodásomért, felkászolódva, útnak akartam indulni. Ekkor egy kis fali szekrénybe nyúlt, bucsuzás alkalmával kezembe csúsztatott egy papírba takart kicsiny tárgyat — mint maga is megjegyezte — tintára meg papirosra s velem együtt eltávozott hazulról, menvén valami igazgató tanácsülésre a városba, lelkemre kötötte azonban szives üdvözletét Zsófi néni és a többi otthonlevők részére, még a nagy kapuban is. Megkönnyebbülve es a legjobban eső érzésekkel tartottam hazafelé, kezemet zsebemben nyugtatva ama bizonyos betakart tárgyon. A szobámba érve, első dolgom volt kíváncsian kibontani az adományt; hát Uramfia: egy valóságos 48-as aranypénz volt.... Természetesen elfogott a bámulat, öröm és büszkeség vegyes érzelme, mert addig még nem igen láttam aranyakat. El is tettem azzal a jó szándékkal, hogy mint nevezetes klenódiumot meg fogom őrizni. Meg is őriztem körülbelül kilenc esztendeig. Első káplánián valék 1890-ben, amidőn részint a lapokból, részint szüleim tudósításából értesültem, hogy sa Duna kiöntött Ráckevén ; az árvíz sok bajt, nagy szerencsétlenséget okozott, a segélygyüjtést is megkezdték. Nosza, bennem is felébredt a szülőhely iránti kegyelet s mivel a kápláni angária korántsem volt alkalmas és elegendő megtakarított tartaléktőke alapítására — előkerestem az eddig féltve őrzött aranyat és beküldtem a gyűjtő-bizottsághoz, mint jótékony adományt a csapással sújtottak némi enyhítésére. Talán pár napi éleleiem, vagy néhány tégla került ki belőle s hiszem, hogy ezért sem az azt adományozó boldogult jó lélek, sem a magam lelkiismerete nem fog kárhoztatni sohasem. éjlenség, lueltnek teljés rne^semihjsüléáé lenne kívánatos, ellenfél, amelynek mílköfiéSé csak irányra nézve más, dé Célra tíézve égyéző a többségével. Arra a céífa nézve, hogy a közügyek minél helyesebben legyenek elintézve. Azellenzék, midőn ellentmond, bírál, reformokat sürget: folytonosan vetélkedik a kormánypárttal s arról igyekszik meggyőzni az országot, hogy alkalmasabb, képesebb a kormányzásra, mint a többség. Az ilyen ellenzéki működés nemcsak ösztönzője, hanem nélkülözhetetlen kiegészítője is a többségi tevékenységnek s gyakran még a kormánynak is erőssége, támasza. Így különösen akkor, midőn közös ügyek rendezéséről van szó és a magyar nemzeti álláspont érvényesítése forog kockán. A koalíciónak nem volt ellenzéke, de nem is tudott ám elérni Ausztriával szemben semmit s a kvótaemelésnek sem tudta útját állani. Most van ugyan ellenzék, de sajnálattal látjuk, hogy valódi hivatását nem ismeri föl, vagy nem tudja betölteni a tudással és szorgalommal, érvekkel és meggyőzni akarással való komoly mui.ka helyett önkényesen és szeszélyesen vezetett obstruálással fecsérli erejét. Már pedig a gyakorlati politizáláshoz sokféle tulajdonság szükséges, de nem önkény és szeszély, hanem épen ezeknek az ellenkezője, tudniillik erős önfegyelem és cél- tudatosság a legfőbb szellemi kellékei. Erős öbfegyelem és céltudatosság jellemzi a többség magatartását és a kormány politikáját. A többség és a kormány nem engednek annak ä csábításnak, amely őkét a technikai obstrukció elfojtására ingérli s nem térnek ki értékes prog- rammjuk hü megvalósításának gyakran nagy nehézségei elől. Ez vigasztaló és megnyugtató látvány a parlamenti események sivársága mellett s alapos reményt nyújt arra, hogy Justhék önkényesen és szeszélyesen vezetett obstrukciója, melyet a törvényhatóságok is egymásután! Ítélnek el, csupán az ellenzéknek árthat s nem tarthatja sokáig magát Héderváry bölcs nyugalmával s a munkapárt lelkes kitartásával szemben. HÍREK. — Személyi hir. Báró Schell József családjával együtt az erdélyi Ronchidán üdül. J >- A polgármester szabadságon. Dr. Szent- királyi Mihály városunk polgármestere szabadságát, családjával együtt a balatonalmádi villájában tölti. Távollétében a polgármesteri teendőket helyettese, Janosits Károly főjegyző végzi. — Balthazár püspök és Szabolcska Mihály Harkányban. A félső baranyai ev. ref. egyházmegye, ezévi rendes közgyűlését Nagy Imre esperes egyházi és Benkö Gyük főgoudnok világi elnöklése mellett t. hó 28 án tartja meg Harkányon, melyet másnap 29 én nagyarányú Calvineum- ünnepség követ irodalmi műsorral, mely ben többek között a ref. papság jelesei sorából Balthazár Dezső dr. az uj tiszántúli ev. ref. püspök és Szabolcska Mihály — a temesvári költő pap is részt vesznek. — Áthelyezett borászati felügyelők. A földmivelésügyi m. kir. miniszter Baburczy József szőlészeti felügyelőt Szekszárdról Egerbe helyezte át, a szekszárdi szőlészeti és borászati felügyelő ség vezetésével pedig Csiszér Zsigmond szilágy - somlyói felügyelőt bízta meg. Ugyanekkor az ampelológiai intézetből Hayt Ferenc volt szekszárdi felügyelő Pécsre helyeztetett át. — Eljegyzés. Kormány Gusztáv medinai ref. kántortanitó eljegyezte Halmai Jolánka urleányt, Halmai Tivadar községi főjegyző leányát. — Áthelyezés Pécsre. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Tolnay Artur kecskeméti állami főreáhskolai r. tanárt a pécsi állami főreáliskolához helyezte át. — Gróf Károlyi Mihály elismerése. A pécsi posta- és táviró főigazgatósága a következő elismerő sorokat küldte Kazamér Konrád bátaszéki postamesternek: „33871/1. szám. Kazamér Konrád urnák, m. kir„ postamester, Bátaszék. Gróf Károlyi Mihály országgyűlési képviselő ezen igazgatósághoz intézett, múlt hó 27-én kelt levelében tudomásomra hozta, hogy az őt folyó év julius 4-én, Bátaszék • mellett ért súlyos balesete alkalmával nemcsak a hivatalos, de a késő esti órák Dán is, részint a táviratok felvétele és továbbítása, részint a távbeszélőn eszközölt beszélgetések gyors lebonyolítása körül postamester ur oly önzetlen előzékenységet es szolgálatkészseget tanúsított, hogy ezért postamester urnák hálás köszönetét fejezi ki. A magyar posta és távirda jó hírnevét fokozó eljárásáért, midőn a postamester urnák megelégedésemet fejezem ki, egyszersmind gróf Károlyi Mihály ur Öméltósága köszönetéről is értesítem. Pécs, 1911 augusztus 2-án. Opris, főigazgató.“
