Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-07-03 / 53. szám
53. szám Szekszárdi 1911 julius 3r XXI. (VII.) évfolyam. TOLIlflVARHEGVE ÉS A KÖZÉRDEK Eiotizctcsi ár • • MM A m ■ rnmm ■ ■■ M ■ ■■ MM amm mm mm m ^ SvApknaTliSfl^ir • Egész évre . . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 .. 16 fillér. Bliöfizetéseket és hirdetéseket a kiadóit vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Egye« siámok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleion-szám i 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezeréd) István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő : Or. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A véderő-vita. Megint harci riadók hangzanak s megint nehéz komolyan venni. Úgyszólván alig volt olyan fázisa a mostani országgyűlésnek, alig volt olyan nevezetes javaslat, a banktörvénytől előre és hátra, amelyet az ellenzék ne fenyegetett volna a végsőkig, a legvégsőkig és a legeslegvégsőkig menő küzdelemmel. Vannak emberek, akik csak felső fokban tudnak beszélni:- középfok és alapfok az ő gondolkodásmódjukból, az ő beszédükből hiányzik. A normális ellenzéki szerep hiányzik az ő programjukból: egy van, amelyet lehetőnek s minden esetben szükségesnek tartanak: az obstrukció. Az már azután nem az ő erényük, hogy a viszonyok, a közvélemény hatása, meg egy kissé aző gyön- geségük eltéríti őket ettől s ha a harc csakugyan a végsőkig tart, ez a »végső« hamar következik be. Most is alighanem igy lesz. A képviselőházban minimális érdeklődés melett megkezdték az appropráció megvitatását. A függetlenségi párt mindkét -árnyalatának vezérszónoka előterjesztette a két árnyalat egy- egy határozati javaslatát. Mindkét határozati javaslatban előre veti árnyékát a véderő-vita, mert mindkét javaslat a véderőreformnak napirendről való levételére óhajtja a kormányt utasittatni- A két frakció határozati javaslatai mutatják azonban azt a nagy ellentétet is, amely Kossuthék és Justhék felfogá- gásában fennáll. Amig ngyanis Deésy Zoltán a Kossuth-párt fnevében a véderőreform elhalasztását követelte, mindaddig, — amig a nemzeti aspirációk ki nem elégitetnek, addig viszont Holló Lajos a Justh-párt nevében nemzeti vívmányokat nem sürgetett, hanem az általános, egyenlő és titkos választói jog megalkotását követelte, a véderőreformot megelőzőleg. Nyilvánvaló tehát, hogy a két függetlenségi párt eltérő célokért megy harcba s nem is valószínű, hogy a küzdelemre most már a közös alapot megtalálják. A felfogásban egységes és harckész munka-párt győzelmi esélyeit ez a helyzet igen kedvezőknek tünteti fel. Az appropriációs vita terjedelme tulajdonképén meglehetősen közömbös, mondanivalója már a vezérszónokoknak is alig volt, előre láthatólag még. kevesebb lesz a jelentéktelenebbeknek, az unalmas és üres beszédek hosszú áradata azonfelül éppen nem lesz alkalmas arra, hogy rokon- szenvet keltsen ez iránt az általános közöny mellett induló vita iránt, mely akár két hétig, akár három hétig húzódik, az ellenzék pozícióját megerősíteni nem fogja s mialatt a képviselőház az appropriációt tárgyalja, a bizottságok lassankint elkészülnek a véd- erőjavaslatok előzetes megvitatásával. Maga a véderőtörvény a plenáris tárgyalásra már teljesen készen áll és nemsokára előterjesztik a képviselőháznak. A jövő héten a honvédségi törvény fogja a bizottságokat foglalkoztatni, azatánpedig haladéktalanul a katonai bűnvádi perrendtartásra kerül a sor. Az Appropriáció megszavazása után ilyenképen haladéktalanul megkezdődhetik a véderő vita, melynek kezdete előtt az ellenzék unalmas beszédek áradatában már most pazarolja a puskaport. Igen jó hatást kelt, hogy a kormány még a katonai javaslatok tárgyalása előtt elintézni óhajtja a nagy szociális célokra szolgáló altruista agrár-bankról szóló törvényjavaslatot. Az egyik oldalon tehát a szükségletek kielégítése mellettt a sürgős gazdasági igények kielégítésére is gondolnak, a másik oldalon pedig a kellően meg nem okolt és túlzásokba ragadó harcra. Daliás, zengő emlékeket nyit fel a véderővita. Voltak nagy véderő vitái a magyar parlamentnek, hatalmas szónoki tusákkal, amelyeket az utca akkordjai kisértek s amelyek forgatagában katonáknak is szerepe jutott. De azóta az idők megváltoztak. Nem szólva arról, hogy a kérdések, amelyeket a most meginduló véderő-vita magába foglaj, egész más természetűek, mint amelyek annak idején oly nagy mérvű izgalmat tudtak fölkavarni, — a közvélemény már egész más lélekkel kiséri a katonai kérdéseket. B«látja, hogy rajongani nincs ugyan ok értük, de olyan szükséget jelentenek amely elől kitérni nem lehet', s végül ha már nemzeti szempontról van szó, ritkán sikerült a magyar álláspontot annyira érvényesíteni, mint ép a katonai bűnvádi perrendtartás kérdésénél. Helyes és szükséges, hogy az ellenzék főleg ilyen nagy fontosságú javaslatok tárgyalásánál mély, alapos és szakavatott vitát és bírálatot gyakoroljon, hogy ellenőrző hivatását szigorral és lelkiismeretesen végezze, de alkotmányos fegyverekkel vívja meg ezt a küzdelmet, minden terror és obstrukció nélkül. Ezen át fog esni a parlament, amint egyéb ennél nagyobbnak képzelt nehézségen átesett. S az ellenzék, amely erre tartogatta a nagy ágyút — a végén újra találni fog uj problémát, uj javaslatot, amelyre megint megüzeni a véksőkig menő harcot, a parlament levegőbe röpitését. TÁRCA. A dal hatalma. Irta: V. Fejes György. Tagadhatatlan tény, hogy az arab világbirodalom megalakulásánál, majd hosszú időn át tartó virágzásánál nem csupán a kard éle — tehát a vitézség, hanem az államférfim bölcsesség, a tudományos műveltség, a művészet és költészet is nagyban közreműködött. Valódi magaslatára azonban az arab költészet a spanyol—mór független kalifátusban Kordovában emelkedett. A virágzás kora egybeesik A1 Manzor uralmával a X-ik század vége felé. Ebben a korban ez a minden tekintetben gazdag és fényes udvar a költészet speciális székhelye lesz, ahova összesereglenek messze tájakról a költők és énekesek — férfiak úgy mint nők •— hogy a harcok fáradalmait kipihenő hadfiakat gyönyörködtessék, vagy esetleg újabb küzdelmekre lelkesítsék. Versben panaszolja el az ifjú szerelmét, fájdalmát a leány; versek szólnak a hősök tetteiről, az uralkodók nemeslelküségéről s a versek egyszerű alakban, minden mesterkéltség nélkül ugyan, de azzal a forró, heves mély indulattal vannak telve, amely annyira jellemzi a tüzes keleti vért. Csuda-e, ha maguk a kalifák is nagy vonzalommal, de egyszersmind tisztelettel és bőke züséggel viseltettek e szellemi munkások iránt s udvaraikban meglehetős számmal éltek, mentve minden anyagi gondtól. Mint tudjuk; a szerelmi dalok keletkezésére nagy befolyással van a természet pompája, az égalj, a nép politikai belyyete, foglalkozása és a veleszületett faji tehetség. Mindezen körülmények sajátságosán összetalálkoztak Dél-Spanyolország virányain melyek a mór uralom alatt valóságos földi paradicsommá lettek, különösen a székhelyek körül. E tekintetben is hasonlithatlanul fölötte állott ^az arab a keresztyénségnek ; mert itt még a keletkező" államok csak gyermekkorukat élték, állandó hazát is alig foglaltak, a költészet pedig a latin — kínnal faragott — konyhanyelv silány termékein rágódott, vagy pedig a hüperlojalitás békóiban nyögött. Almanzor, e kiváló mór fejedelem is több kortársához és elődjéhez méltóan — nemcsak a kardforgatás embere volt, de birt érzékkel és bőkezűséggel a szív érzelmei iránt, melyek különféle alakban, hol zenével, hol órekhanggal szóltak tova férfiak és nők ajkairól nyugalvm idején a kordovai palota csodaszép tértjében. Hogy pedig a dal hatása élénk rezgésbe hozta szivét, megindította lelkét, mely a legnagyobb áldozat- készségre is képesítette — a következő esemény meghatóan bizonyítja. Egy alkalommal együtt mulatott vezérével Abul-Mogiraval. A fegyver — mivel ellenség sehol sem mutatkozott — pihent. A két férfiú a palota buja növényzetű kartjének egyik kioszkjában üldögél, melynek falait rózsalugas fonta be; ott élvezték fárasztó gondoktól mentve a természet pazar ékességét, a sötétkék eget, amit körülöttük még vonzóbbá tett a közeli szökőkút habjainak szelíd csobogása, a madarak éneke és a nyári est átható virágillata. A nap már lenyugodott s ők a tüzes „xeresi“ és a füstölgő csibu- kok mellett kedélyesen szórakoztak. A vezér fiatalabb volt a kalifánál s némi költői tehetséggel is dicsekedhetett ; sőt nem állítunk igaztalanságot, ha eláruljuk, hogy az udvar egyik kedvenc énekesnője iránt forróbb érzelmeket táplált, amiről azonban a kalifa nem tudott. Zaire volt ez, aki Mosszul városából került a kordovai udvarba, vétetvén ezer valóságSs arany zekhinóért a damaskusi nagy bazáron s aki feltűnő szépsége, üde csengő hangja miatt csakhamar magára vonta feljebbvalói figyelmét sőt a vezérén kívül a kalifa szivét is . . . Éppen egy fénylő csillag futott le az égboltról ; a két férfi gyönyörködve kisérte a semmiségbe hulló sziporkákat, amidőn egy mandolintól kisért magános női énekhang csendült meg a kert távolabbi részéből. Az ének telve izzó szerelemmel, forró vágygyal, kínzó epekedéssel ; a hang és a dal nemcsak az illatos levegőt rezegteti meg, hanem a két férfiú szivét is megérinti . . . — Ah, ez Zaire ! — sóhajt figyelő tekintettel Mogira. A kalifa is élvezettel hallgatja a szivbóditó melódiát s szemeit a vezérre függeszti, mintha mondaná: van-e több ilyen a világon ! ? A dal tovább hangzik: »Oh ha boldogságtól telve Karjaidba omolhatnék: És kebleden üdvöt lelve Szivem rajtad nyugodhatnék: Én lennék a legboldogabb Itt e földi Albambrában — Én lennék.a legboldogabb A hetedik menyországban!« Itt a mandolin és énekszó elhallgatott. De nem tudott elhallgatni az ifjú vezér szive; rögtön megismerte a kedves verselőt s nem bírván fé Mr Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
