Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-07-03 / 53. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK l'ílí julius 3. A buromfi kereskedelem szervezése. — Irta: Winkler János, a BOE. titkára. — Aki a lapok közgazdasági rovatait figyelemmel kisérte, az utóbbi években többször olvashatott erről a témáról. A különböző agitációk folyománya volt, hogy a télen csakugyan megtörténtek a kezdő lépések a baromfikereskedelem szervezésére, amennyiben a budapesti nagykereskedők, úgyszintén a kiskereskedők lépéseket tettek a szervezkedés irányában. — Persze a legkülönbözőbb nézetek merültek fel a tárgyalások során. Külön akarnak szervezkedni a nagykereskedők, külön a kiskereskedők és ha a vidékieket megkérdeznők, biztos, hogy ezek is külön egyesületet akarnának alapítani. Szóval: nézet annyi volt, mint hullócsillag egy szép novemberi éjszakán, annyit azonban lehetett konstatálni, hogy a lavina elkezdett gördülni. — Azt a benyomásunkat szögezhetjük le, hogy a kereskedők az ügy aprólékos részletkérdései alól nem tudják magokat kiszabadítani és nem tudnak éles szemmel a jövőbe pillantani, amely ugyan gyökeresen megváltozott, de lényegesen javult helyzetet takar. Társadalmi átalakulások korszakát éljük, a konkurrencia minden téren — úgyszólván — élet-halál harcra készteti az egyes érdekeltségeket s ha mi magyarok sok tekintetben hátrább állunk, mint a nagy nyugoti nemzetek, mégis öröm és megelégedés tölt el bennünket, hogy a társadalmi tevékenység nálunk is nemcsak megindult, de jelentékeny sikerekre, számbavehető eredményekre mutathatunk rá. Egyedül a baromfi- és tojáskereskedelem terén uralkodik halálos csend, habár az egyeseknek itt is óriási nehézségekkel kell megküzdeniök, melyek bizony nem ritkán áldozatokat is követeltek. Ilyen körülmények között azután valóban csodálkozni való, ha épen kereskedők részéről történnek ellenvetések, amelyek hibáztatják a tojástőzsde létesítésének tervét s azt mondják, hogy már csak azért is elhibázott gondolat, mert a kezdeményezés nem kereskedők, hanem a termelők részéről indult ki. Ebből a tényből azután azt is következteti a kereskedő, hogy a tojástőzsde korai, sőt amidőn a szervezkedésre irányuló első lépéseket üdvözli, egyben sajnálatát fejezi ki, hogy ezek nem önként indultak meg, hanem inkább szuggerálásból támadtak. No de ha az az alvó, leányzó nem akar önmagától felébredni! És vájjon ki ébressze fel, ha nem azok, akiknek érdekei vele szorosan össze vannak kapcsolva* A termelő áruját el akarja adni s jövedelmét is gyarapítani akarja, a fogyasztó kapni akar valamit a pénzéért, az ország képes egy óriási méretű export kereskedelmet táplálni, a külföldi piacok szívesen látják és jól fizetik termelvényeinket, —ha ez igy van, nem természetes-e akkor, hogy az állam, mint legfőbb közgazdasági fórum, a fő- és székváros, mint az ország legnagyobb fogyasztó szerve, mint kereskedelmi gócpont, továbbá a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete, mint a termelők szerve együttes erővel rázzák a hazai baromfi és tojáskereskedelem alvó kolosszusát és feladatai tudatára akarják ébreszteni, hát nem természetes ez ? Mert valzmikép a termelőnek nem szabad csak önmagára gondolni, azonképen a kereskedőnek is éber figyelemmel kell kísérnie a termelést, sőt ott, ahol szükséges, a saját érdekében magának a kereskedelemnek segítő kézzel kell a termelő hóna alá nyúlnia, mint azt az angol kereskedők teszik kivált Sussex, Surrey és Kent grófságokban, ahol nemesvérü kakasokat osztanak ki kontrahenseik között, jobb áru elérése okából. És ezt a kereskedők ott saját érdekükben teszik. A fentebb említett hang szintén kicsinységekben vész el. Nagy vehemenciával megtámadja a budapesti hütőházat a tojástőzsdével kapcsolatban, habár a kettő között elvileg nagyitó üveggel sem lehet összefüggést találni. Az közismert dolog, hogy a hűtőházi tojáskonzerválás eleinte bajjal járt, ma már azonban az eljárás ki van tapasztalva és az többé nehézséget nem okoz. De aki a vidéki kereskedelmi viszonyokat ismeri — amikor eredeti csomagolást senki sem mer garantálni — az pillanatig sem fog kételkedni abban, hogy került bizony hibás áru is a hütőházba s hogy a konzerválás alatt ez nem lett jobbá, az világos lehet mindenki előtt. Mi bizony csak abban a nézetben vagyunk, hogy a tojástőzsde sokat lendítene a tojáskereskedelmen, mert az organizáció, a társadalmi tevékenység, az ellenőrzés stb. soha semmiféle ügynek nem volt kárára, de nem lesz káros a budapesti tojáskereskedelemnek se, amely már régóta igényelt volna rendezett piaci viszonyokat, mert a mostani viszonyok az érintkező külföldi kereskedelemnek nem nyújtanak eléggé szilárd és biztos alapot. A pécs—bútuszéki vonít megnyitó». 1911 június 30 ika mindenkor jelentős dátum lesz Pécs forgalmi történetében. Ekkor vette ugyanis kezdetét a pécs—bátaszéki vasút mütan- rendőri bejárása, melyet Medonich Romuald hajózási és vasúti főfelügyelő, a kereskedelmi miniszter képviselője vezetett. A bejárásban részt vett számos vasúti főtisztviselő, Pécs város és Baranya vármegye vezetői, Pallós Ignác építési vállalkozó és az üzemviteli részvénytársaság több tagja és a meghívott pécsi sajtó képviselői. Reggel 8 óra 17 perckor indult el a bejáró bizottságot vivő vonat, melyet Pártos Gyula pécsi fütőházi főnök vezetett. A pécsi három állomáson nem volt semmi ünnepség, mert ezek tulajdonképen már régen forgalomban vannak, mint a pécs—mohácsi, illetve eszéki vasút alkatrészei; Mecsekszabolcs, Somogy vasas és Vasas— Hird állomások se ünnepeltek, de már Hosszu- etény kitett magáért, különösen pedig Pécsvárad, azután Nagypall, Rácmecske, Feked, Szebény, Véménd, Palotabozsok következett kisebb-nagyobb arányú ünnepléssel. Palotabozsok után a vonat hamarosan búcsút vett Baranya megyétől és pont déli 12 órakor Tolnavármegye területére lépett. Az első állomás Báta, ahol a vármegye nevében Éri Márton dr. tb. főjegyző, I. aljegyző és Bajó Bál, a központi járás főszolgabirája csatlakozott a bizottsághoz. Bár az állomás közel hét kilométer távolságra van a községtől, Báta község lakossága és képviselete nagy számban jelent meg az állomáson Sümegi Mihály biró vezetésével, kiknek nevében Sörös Gyula községi jegyző mondott üdvözlő beszédet, melyre Medanich főfelügyelő válaszolt, hangsúlyozva, hogy ez uj vicinális összekötő kapcsot létesített két vármegye között, melyeknek érdekei ezen a ponton a lerakott sínpár erejével kell, hogy összekapcsolódjanak. Bátaszék községe küldöttséggel várta Bátán a oizottságot, melynek tagjai : Thész Lőrinc biró, Hauk András II. biró és Mager Alajos k. képviselő voltak. Háromnegyed volt egyre, midőn a vonat beérkezett a bátaszéki állomásra, mely szintén nem ünnepelt. A bizottság visszavonult a mütan- rendőri bejárás jegyzőkönyvének megszerkesztésére, aminek aláírása jelentette a vonat megnyitását a közforgalom számára. Ez után rövid ebéd következett, utána pedig délután 3 óra 10 perckor a vonat indult vissza. A bizottság elnöke és a székesfővárosiak Dombóváron át Budapestre mentek, mig a többiek Pécsre, ahova este nyolc órakor érkeztek meg, ahol a Nádor-szálló téli kertjében fényes banketfe gyűlt össze Pécs és Baranya vármegye színe java. A megnyitási ünnepélyre Batthyány Tivadar gróf a szekszárdi kerület országgyűlési képviselője üdvözlő táviratot küldött, ezzel is jelezve, hogy melegen érdeklődik a Tolnavár megyét és különösen a szekszárdi kerületet érintő forgalmi és közgazdasági ügyek iránt. A mütanrendőri bejárást és megnyitást követőleg délután 4 óra 55 perckor indult el Pécsről az uj vasúton az első személyvonat és pedig ■— egyetlen utas nélkül; de már a másnap reggel 7 óra 22 perckor Pécsre érkező vonattal száznál több utas érkezett Pécsre. Ez a tünet lehet esetleges is, de azért mégis jellemző. Az uj vasút lényegesen emelni fogja Pécs forgalmát, de kétségtelenül egészséges forgalmat és hasznos gazdasági tevékenységet fog teremteni az egész vonalon s minket is közelebb hoz egy ősrégi, hatalmas méretű kulturális központhoz, amely közelebbségből a menetrend javítása és a közlekedés kényelmesebbé tétele után kétségtelenül hova-tovább minden irányban hasznos ' érintkezés fog kifejlődni. VÁRMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését e hó 12-én tartja meg. Előfizetési felhívás! 1911. évi julius hó l-ével uj előfizetést nyitottunk a Tolnavármegye és a Közérdek cimü lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, felkérjük, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek: Egész évre ... 16 korona., „ ... & 9? Negyed évre . 4 „ Hazafias tisztelettel a „Tolnavármegye és a Közérdek“ politikai hetilap kiadóhivatala. kezni forró érzelmét, elég vigyázatlanul elárulta az eddig féltve rejtegetett édes viszonyt s a kalifa hallatára válaszolt csengő érces hanggal : »Oh ha tudnám, hogy igaz az Ami ajkadról felém száll: Mindent odaadnék érted Ami erő s kincsemben áll! Nem rettegnék cselszövénytől Nem félném Uram haragját, Kardvasakuak metsző élét, Yagy az életoltó halált I... Üdvöt lelnék szerelmedben, Éltünk volna egy szép álom, Üdvöt te is hű szivemben, Óh én édes rózsaszálom !< S hogy csakugyan kész mindezekre, a kezében tartott serleget fenékig ürítve, várakozott, tudva, hogy nagy fordulatnak kell bekövetkezni. A kalifa egy pillanatra megdöbbent; kezét fölhevülten tőre markolatára tette; de lázas ingerültsége lecsillapulván, éles esze a dolgot legott felismervén, a vezérhez fordult s igy szólt nyugodtan : — Mogira, te szereted Zairét, udvarom ékességét, az éneklő csalogányt s talán ő is tégedet! — Nem tagadhatom óh nagy Ur! Allah összehozta sziveinket, dalban közöljük egymással azt a mámoritó gyönyört, amit a próféta paradicsomnak nevez,; bossáss meg érette, de egymás nélkül élni nem fogunk ! Almanzor erre kilép a kioszkból, kürtjébe fu, melynek hallatára a szolgálattevő testőrtiszt oda siet fegyveresen. — Hívd ide Zairét — szólt szilárdan a kalifa; te pedig Mogira itt maradsz ! Az énekesnő legott megjelent. Csakugyan észvesztő szépség volt. Aranyszőke fürtjei kibontva, fején kicsiny vörös bíbor fez; testén fátyolszerü hófehér musselin; piciny lábacskáin bronzszinü szattyán papucskák; arcán gyengéd pir; kék szeme lebilincselő, de rubin ajka hévre gerjesztő ; kezében drágakövekkel kirakott mandolinját tartva, alázatos meghajlással üdvözlé a kalifát. — Zaire, — szólt Almanzor — te Mogirát szereted?... Neki szólnak dalaid?... Ajkaid az ő számára teremnek csókokat ? ... — Megvallom, óh győzhetetlen nagy Ur — szivem egyetlen vágya övé lehetni — válaszolt eltökélt hangon a költőnő. — Úgy zengj nekem még utoljára egy dalt s aztán ... Zaire megpendítette mandolinját s csengő hangon énekelt két szerető szív boldogságáról oly meginditóan, oly epedőn, oly hévvel, mintha csak hattyúdala lenne, mintha már lelkét érezte volna elszállani. Mielőtt a dalnak vége lett, a kalifa egészen átszellemült; megtagadta önmagát; legyőzte a dal varázsa, elhallgattatta szivét s e nemes érzés vslóban fejedelmi tettre bírta s igy szólt az egészen ellenkezőt várt ámuló vezérhez : — Mogira, legyen Zaire a tiéd; neked ajándékozom őt; szeresd ezután még nagyobb hévvel, de ne feledd, hogy kardodra is lehet még szükség; Allah maradjon veletek és az én jóindulatom! Most pedig énekeljünk mind hárman, dicsőítve az örök szépségű dalokat és azokban a győzhetetlen igaz szerelmet! így tudott Almanzor, a pogány fejedelem nemcsak országokat, de sziveket is hódítani, boldoggá tévén másokat!
