Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-05-25 / 42. szám
XXI. (VII.) évfOlya 42. szám Szekszárdi, 1911 május 26 • 9 Előfizetési ár: Egész évre . . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára Hliöfizeté8eket és hirdetéseket a kiadó- ti vatalon kivül elfogad a Molnár-föle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon, POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtököni Egye» «lémok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szátn : 18 és 11 Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 6. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL • Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Fómunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Túirtrat. - Telelőn. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képviselőházból. Budapest, május 26. d.u. 2 óra 25 p. A képviselőház ma délelőtt tartott ülésében Berzeviczy Albert dr. elnökölt. Bejelentette, hogy Bánffy Dezső báró ma délután végbemenő temetésén a Ház nevében Návay Lajos alelnök mondja a gyászbeszédet. Bemutatja a francia kamara elnökének köszönő levelét a Háznak a léghajókatasztrófa alkalmából kifejezett részvétnyilatkozatáért. Folytatták a kultusz tárca tárgyalását. Mártonffy Márton munkapárti kifejti, hogy a nemzetiségi kérdéstől nem kell félni, ha jó iskolákat adunk a nemzetiségieknek. Különösen támogatandóknak tartja a szepesi és erdélyi szászokat, akik mindig hü fiai voltak a hazának. Mig a hiányzó népiskolákkal szemben nem teljesitjük kötelességünket, a harmadik egyetem létesítését nem helyesli. A középiskolák egységesítését, a nőnevelés, különösen pedig a polgári leányiskolák fej lészt és át. sürgeti. Kelemen Samu Justh párti szerint a kultuszminiszter teljesen keresztényszocialista programmoUadott. Kérdi a miniszterelnököt, hogy mi az ő programmja: a keresztényszocializmus-e, vagy pedig a Deák-féle libe- rálizmus. Nem fogadja el a tételt. Kozma Andor szerint a liberálizmus nincs összefüggésben a felekezeti hovatarto- zandósággal. Elfogadja a javaslatot. Bánffy temetése. Budapest. (Érk. í. u. 2 óra 10 perckor.) Bánffy Dezső báró holtteste ma d. e. szállíttatott át a Kálvin téri ref. templomba és ott nagy gyászpompával ravataloztatok fel. A Kálvin téren a gázlámpákat gyászfátyollal vonták be. A ravatalt, melyek ! oszoruk özöne borit, déli 12 óra óta nagy tömegekben látogatják. Győztes léghajós. Madrid. (Érk. d. u. 2*40 órakor) Zebrinoz franci aviatvkus elsőnek érkezett meg Madridba a páris—madridi léghajós versenyben. Leszálláskor százezernyi tömegek nagy ovációval fogadták. Leleplezett birtok^üzér. Budapest, (Érk. d. u. 2 ó. 15 p.) A budapesti rendőrség nagyszabású birtokcsalást leplezett le Pap Károly elzüllött főjegyző személyében, aki nem létező birtokokat adott el parasztoknak parcellázásra. Ily címen 100.000 koronánál többit csalt ki tőlük. | Bánffy Dezsä báró. j Nem volt világ-zseni, csak — magyar ember. S éppen ez az érdeme, mert a zsenik, a világra szóló tehetségek gyakoriak, de az igaz, a tetőtől talpig való magyar ember ritka, mint a fehér .. , A honszeretet sok százéves melegágyából, a kis Erdélyből nőtt ki s lett számottevő, soká, sőt örökre emlegetett államférfiu. Az ő vaskeze lenyomva tartotta a nemzetiségi kérdésnek ma bűnös kezekkel kinyitó- gatott Pandora szelencéjét, szívós, makacs, hajlithatatlan, vas akarata — ezer — és ezer akadály dacára tető alá tudta juttatni a «nagy minisztérium» hagyatékát, a sokat kifogásolt s a főrendek által megobstruált egyházpolitikai törvényeket. És Bánffy mégis megbukott, mint miniszterelnök, de felfelé bukott, a — nemzet szivébe ! Azt mondották : megbuktatta választási erőszakossága, pedig dehogy! megbuktatta a suba alatt dolgozó, egyre erősödő — reakció, amely ma még mindegyre erősebb lesz. Pedig beh sok másképpen lehetett volna, ha az ő erős, acélos vezető kezéből ki nem ragadják a hiúk, a hízelgők, a simák, a gyengék az ország gyeplőjét. Azóta talán már beérett volna az ország vetése. Mert nem kellett neki * pák túrni, rongy «formulái s tömjénfüstje az olcsó népszerűségnek, ment kilőtt nyil módjára az utján s egyenessége, nyílt becsületessége imponált odafenn is, a hol a világ szemébe porthintőkkel egyszeriben tisztában vannak. Utódjai az ő általa kicsikart nemzeti vívmányok csontjain rágódtak éveken át. A tiz szobor, a kaszárnyák magyar feliratai, a Henczy-'&zxfoQX eltávolítása, a kilences bizottság programmjának molekulája az ő nevéhez fűződik, bár mindezek már más, «szerencsésebb» államférfiak diadalszekeréhez szolgáltak ama bizonyos sima górdülést előidéző — kenőcsül. Mindegy, Bánffy elveszthette népszerű ségét tízszer, százszor, de visszanyerte ezerszer, nagyságával azért tisztában van e nemzet s még jobban tisztában lesz a — jövő, mely leteszi a sötét, vagy a rózsin szemüveget, de «.felnyílt* szemmel fogja szemlélni 'a történteket. Az ő törhetlen liberálizmusa, megalkuvást nem ismerő tüzes fajszeretete inkarnációja a magyar honszei etetnek s éppen az az ő legnagyobb, de egyúttal elszomorító dicsérete, hogy sírjánál széthullva, nemzetiségileg, vallásilag izolálva könnyezik az a nemzet, amelynek egységesítésére, tömörítésére nálánál talán egyik ujabbkori államférfiunk sem tett többet. ... Isten nyugtassa meg a törhetlen vas akaratú férfiút, aki hatalma zenitjén, bukása mélységén sem akart s nem is tudott más lenni, mint — igaz magyar ember! Ba TARCA. Kikeletkor. Irta: Szabolcska Mihály. Óh Természet, örök, nagy mesterem, Én — Pán cselédje, — sípom leteszem, És nem kontárkodom; Csak figyelek rád nagy, mély áhítattal: Hogy írod tele szines, édes dallal A földet sikon, völgyön, halmokon I A nap tiizébe mártod a tolladat. Kezed a barázdákon átszalad. S csodás dal kél nyomán: Mit megzenésítenek a pacsirták. S amerre zeng: a virágok kinyitják Mosolygó, szép szemüket szaporán I Te szent teremtő, bűbájos erőd’ Hirdetik mind az erdők és mezők. S bár alkotsz zajtalan, Virágnyilásában feslő, rügyekben . .. Nincs annyi költészet ezernyi versben: A mennyi egy vadrózsa-szálba’ van! — Óh honnan és hogyan tör itt elő Ez a tömérdek rejtelmes erő Pár szálló nap alatt? Én Istenem, Te jársz itt láthatatlan. A természetben, a nyíló tavaszban : Te jelented ki nekünk magadat I A rózsaszín ruha. — Vigasztalatlan vagyok, kedves barátom, de ha ön ragaszkodik ahhoz az óhajához, hogy elmenjek Créhange ék báljára, az önnek pénzébe log kerülni. A rózsaszín ruhámban nem megyek el a bálra. Ez kategorikus kijelentés volt. Jean Dar- zasnak kedve lett volna azt válaszolnia a feleségének, hogy nem esnék kétségbe, ha egyáltalán nem jelennék meg Créhangeék bálján De micsoda siránkozást keltett volna ez ! Mégis megkockáztatta: — Pedig az a ruha oly gyönyörű s ön oly elradadó benne 1 — A Créhangeék báljára nem megyek el benne. Négyszer viseltem! Az egész világ | ismeri. Nevetséges vagyok benne. Nézze jobb szeretném . . . Elhallgatott, aztán mélységes komolyság- ; gal hozzátette : — Tudja-e, hogy ki lesz ott? Douglcff hercegnő, egyike Paris legelegánsabb hölgyeinek, kinek toalettjéről csodákat beszélnek . . — Nos és ? — Nos es! Nekem van mit vesztenem. Én nem akarom, hogy az összehasonlítás a hátrányomra üssön ki. Az en rózsaszín ruhám már nem uj, ki ment a divatból, nem viselhetem. Már most, ha csak ön legalább . . . — Legalább ? — kerdezíe Jean tele várakozással. — Legalább kétezer frankot nem bocsát a rendelkezésemre, mely esetben . . . Darzas megdöbbent. — Ah, ön kétezer frankot szánt erre a célra ? — Igen. Ez kedvezményes ár, melyet Paquin a kedvemért szabott ily alacsonyra. j Valóságos alkalmi vásár . . . Képzelje barátom, j végig hímzett tunika, de valóban felséges j hímzésekkel . . . A férj alig hallgatott rá, de mint mindig, meghatva nézte a báios kis teremtést, ki élénken csillogó szemekkel, kissé gúnyosan lehajló ajak al s arcán mondhatatlan bajjal állott előtte. Szerette ezt az elkényeztetett gyermeket, ki szeszélyes, sőt kegyetlen is tudott lenni, de alapjaban jó szivü volt s magával oly tehetetlen ! — Am jó — szólt. — Rendeld meg a ruhádat s légy a legszebb, én Suzanne- om! Hisz tudod ni: c> < hajód, melynek teljesítését megtagadhatnám Az asszonyon látszott, hogy meglepte, sőt csaknem csalódást okozott neki a könnyű győzelem, melynek erdekeben egész sereg érvvel akart csataba m-nni. Ez most mind kárba veszett! Azután eg\ - zerre nagylelkű lett. — Különbén majd takárekoskodni fogok, hogy a kiadásba', megterüljön valami, igaz, hogy i főzsaszy uham már ócska, de azért el tudom talán ; d i — Ah, önnfek'ez a szándéka?
