Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-16 / 5. szám
Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Eliöfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- h vatalon kiviil elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Túulrnt. - Telelőn. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képviselőhöz ülése. ‘Budapest, jan. 16. d. u. 2 óra. A képviselőház mai ülésén Kabos elnökölt. Napirend . előtt TJgron Gábor egy horvát képviselő ellen adott be feljelentést, melyet a mentelmi-bizottsághoz utasított a Ház. Ezután Földes Béla személyes kérdésben felelt Madarasi-Beck báró beszédére. Utána Polónyi kért szót, szintén személyes kérdésben, de miután eltért a tárgytól, az elnök megvonta tőle a szót. Ezután a bankjavaslat tárgyalására tért át a Ház. Gedeon Aladár Kossuth-párti nem fogadja el a javaslatot. Utána Hegedűs Loránd mondott nagyobb szakszerű beszédet, azt magyarázván, hogy a bankjavaslat a koalíció gazdasági politikájának okszerű folytatása és idézi Kossuth Ferenc szavait, melyben a közös bank mellett foglalt állást. Kossuth kijelenti, hogy Hegedűs szavait félremagyarázza. Ez után szünet következett. Szünet után KelemenSamu Justh-párti beszélt az ülés végéig a javaslat ellen. A Habár-por tárgyalása. Budapest, érk. délután 2*20 óra. Mára volt kitűzve Habár Mihály ellen 3 sajtóper tárgyalása, amelyet Andrássy, Darányi, Apponyi voLt miniszterek feljelentésére indítottak Habár ellen. Tárgyalás előtt a vádlott szót kért, kijelentette, hogy meggyőződött állításainak alaptalanságáról, sajnálja, hogy a közvéleményt félrevezette, — állításéit visszavonja s a volt miniszterektől bocsánatot kér. Andrássy és társai megbocsájtottak neki, mire a törvényszék a további eljárási beszüntette. A pénzügyminiszter Bécsben. Becs. (Érkezett d. u. 2 óra 10 p.) Lukács pénzügyminiszter ma Becsbe érkezett. Kijelentette, hogy az a hiresztelés, mintha a kormány a bankjavaslot 5. szakaszát elejtené, nem igaz. ____________ Távirataink folytatása a Hírek között. A vármegyei muzeum-egyesület és a munkásgimnázium. A tudás sohasem lehet abszolút. Még a legtöbbet tudó emberek ismeretkörében is vannak apró hézagok, akár csak az égbe nyúló magas hegyek között ama bizonyos szakadékok. Mennél műveltebbek a nemzetek, annál kisebbek ezek a műveltségi folytonos- sági hiányok, amelyeknek a legjobb planirozó, vagyis elsimító, kiegyengető mesterük a tervszerűen átgondolt nemzeti kultúra, közelebbről a helyes alapokra fektetett — fok- ról-fokra egymásba kapcsolódó nemzeti közoktatás. Mi nálunk különösen nagy ugrások vannak az általános műveltség lépcsőzetében. A legfelsőbb helyről, ha tetszik, egy kis szaltómortaléval mindjárt a legalsó fokra ugorhatunk. A két szélső lépcsőt alig hidalja át valami. E hézagos fokú lépcsőzeten, vagy műveltségi létrán aztán bizony nagyon bajos a sokszor emlegetett demokrata szellemnek, a még többször emlegetett »feudális gőg«, elzárkózottság mag2>s sí'-:1 avarába feljutni s mivel onnan csak ritkán történik alászállás, nincs közös találkozási és érintkezési pont a különféle társadalmi osztályok között s ezért állunk még olyan messze az egységes magyar nemzeti társadalom megteremtésétől. Nálunk, nem szólva a felsőbb tízezerről, van egy meglehetősen művelt, bár sokszor felszínes tudásu honorácior-osztály, itt azonban mintegy megszakad az ipari- és sokszor a kereskedői világgá! való természetes szellemi kapcsolat, ami a külföldi társadalomban egészen másként van. Ott nem nézheti le senki sem a kereskedő- vagy iparos tudását, mert meg van ennek is a kellő tudása, igy társadalmi állása is egyenrangú és értékű a diplomás pályákon haladókéval. Igen, mert ott már odáig jutott az evolúció, hogy a diploma kutyabőre nem kizárólagos privilégium a műveltséghez, vagyis, az hogy ipari szakképzettség az általános műveltség, a tudás, az iskola, a didaktika réven diadalmas utat tört az alsóbb régiókba s kiegyenlítette a műveltségi különbözeteket s mindjobban-jobban kiépíti a társadalom egységét. Nálunk bizony még óriásak e szakadékok. Mert óriási a tudásban való külömb- ség is. Iparosnak, kereskedőnek még mindég a szekundás diákot. adják, a család esze, szemefénye azonban legtöbbször a tudományos pályákon — manikűrözi a körmeit. Pedig hasztalan erőlködünk az igazi magyar ipar és kereskedelem megteremtésén, ha az e pályákra amúgy is meggondolva menők szellemi anyagát nem javítjuk s a már ott levők hiányos kiképzését alkalmas önképzéssel, vagy más kínálkozó módon elő nem segítjük. Mert felette hiányos a mai ipari oktatás is, bár e téren is-sokat haladtunk. A statisztika szerint Magyarországon 105.000 iparos-inasból 80.000 részesül rendszeres tanonc-iskolai oktatáskan, 10.000 csak ismétlő-iskolába jár, 15.000 pedig sehová. A legnagyobb baj azonban ott van, hogy a továbbképzés éppen akkor akad meg, amikor arra a legnagyobb szükség volna, amikor az iskola holt tanítási anyaga élő sejtté alakulna, mintegy vérévé válnék a fejlődő ifjúnak. Évente ugyanis 15.000, 16—17 éves fiú szabadul fel —, akik ezután, ettől fogva, jóformán semmi oktatás. TÁRCA. A nevelő ur. — irta :"Reszler Sándor. — Alig volt ott egypár hete s máris úgy érezte, hogy bele kell halnia szerelmébe. Lázasan hánykolódott ágyában s elhatározta, hogy nem gondol semmire, elfelejt mindent és alszik, legalább egyszer nyugodtan. Nem ment sehogysem. Az agya főtt, a köhögés is elfogta. Felült, azután meg leszállott az ágyról és kinyitotta az ablakot. Olyan sejtelmes, hangulatos volt az éjszaka, amilyen csak Erdélyben, a hegyek alján szokott lenni. Feketeség, meg falevél hullás. — Hüs fuvalom szaladt végig a fák között, foszló virágok illatától terhes s megzörgette a leveleket, melyek a fákon itt-ott még küzködtek az elmúlással. Józan ember nem sokat törődik vele; diákoknak való csak, akik köhögnek, verset olvasnak s titokban az éjszakákat meglopva, álmodnak a jövő dicsőségéről. A nagy, nyurga fiú lesimitotta hosszú haját a kezével s egészen nyugodtnak látszott a külseje, amint ott állott az ablaknál és gondolkozott. El fog innen menni, ha lelke fáj, még akkor is. Csak úgy, minden köszönés nélkül. Hiszen nem varhat tovább. A gyermek beteg, haldoklik ; áz apja, az a kis göthös ember egész nap ott ül az ágya mellett és sir órák hosszat. Elmegy, itt hagyja ezt a házat, ahol senki sem törődik vele . . I Nagyon megdobogott a szive, ahogy rá- gondo t az asszonyra s elővette a köhögési roham. Nem is köhögés volt. Rekedtes, hörgő, meg üvöltő hang tört fel a tüdejéből és az egész testét megrázta, hogy a könnye is kicsordult belé. Végtelen keserűség vett rajta erőt, alig tudta elfojtani, hogy föl ne zokogjon. Hogy is kellene ő igy annak az asszonynak . . . Mintha valaki a torkát szorongatta volna. Úgy érezte, hogy nem birja ki sokáig és el kezd majd kiabálni, ordítani, átkozódni, átkozni életét, meg a betegségét, meg mindent, ami körülötte van és tönkre teszi . . . Halk zizzenéssel peregtek alá a falevelek. Bebámult a sötétség s ő nézett ki merően. Fent, messze az égbolton, a sürü ködön keresztül, előtünedeztek az apró, kisvibráló fények, a csillagok és valahogyan megnyugodott. — A halál sejtelme érintette s egészen ellágyult belé. Meg fog halni igy, alig tizennyolc évvei s elcsitulnak a vágyak, szenvedélyek, melyek most a lelkét háborgatják. Ábrándozott . . . . . . Karcsú termete olyan, mint a liliom. Élete illat. Csakugyan nem illik ahhoz a Vézna, sápadt emberkéhez : sem őhozzá. Lágy, bársonyos, puha. Szerelmesen remeg az a szép, gömbölyű, hajlékony asszonyi forma, amint odasimul a férfi oldalához és — megcsalja az urát. Nem tudta, csak megérezte. Erőszakolta, hogy aludjon, de nem ment semmiképen. Felugrott. Hirtelen magára kapkodta ruháit s sápadt arccal sietett felfelé./ Hosszú haja lebegett, amint két-három lépcsőt átalugrott. Gondolatok kóvályogtak az agyában. Afz asszony csak mostohája a gyermekeknek, mjért sirassa ?.. . S ő mit törődik mindezzel. Ő szolga, akit megfizetnek. Tanítója egy sápadt gyermeknek, aki meg fog halni. . . . . Megállóit egy pillanatra, nagyot lélekzett s sietve végig ment a folyosón s benyitott. A kis fehér szobában csend volt. A függönyök le voltak eresztve s égett a mécses. A falon árnyak táncoltak, amit a lobogó fény varázsolt elé. A kis játékok érintetlenül hevertek az üvegszekrény alatt gondosan elrendezve s a kis rózsaszínű ágyban csukott szemekkel, görcsösen leszorított ajakkal feküdt a beteg A kis szürke ember az ágy szélénél végtelen keserűséggel nézett reá. Maga is sápadt volt, beesett szemű, vézna.. Látszott rajta, hogy sokat éjszakázott, sokat sirt. — Vadasy ur ! A megszólított felrettent, felvetette a fejét s reá nézett. . . . Kammó, a nevelő suttogva beszélt. — Magát most megcsalják, meglopják. Gáládul meglopják. Itt ül, mig a felesége mással szerelmeskedik. .. — Meghalt. — Mondta csendesen Vadasy s úgy látszik nem értett semmit abból, amit a diák beszélt. Kammót egészen feldühösítette. Hát ember maga, hát hagyja maga! — Már kiáltott. Megfogta két vállánál azt a kis semmit és megrázta. — Jöjjön! — Megragadta a két karjánál fogva s úgy vonszolta az ajtóig. Vadasynak a szeme le volt hunyva, feje lecsuklott a mellére, huzattá magát a földön. — Gyáva ! Eleresztette. A kis ember csendesen végigesett a padlón. Még zajt sem csinált.
