Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-01-02 / 1. szám

TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK

1911 január 2. •

Honnét van az, hogy évr5l-évre Kiválasztunk egy éjszakát,

S magunkat akkor önfeledten A dalnak, s táncnak adjuk át?

S az Év fölött, amely számunkra Bút s jókedvet keverve hord,

Mért ép’ Szilveszter pápa napján Ülünk vigan halotti tort?

Tudom. Mivel naptári évünk Az elmúláshoz ér közel;

S már másnap minden tarka stiglic Az elmúlt évről énekel És mert a végtelen időnek Határjelzőt állít eszünk,

Érezzük azt is — bár tagadjuk — Hogy mindig vénebbek leszünk.

Helyes. De nézd csak jő barátom,

Van ennél jobb időhatár,

Melynél úgy érzed — most öregszel; Mikor, teszem, váltód lejár . ■

Vagy, hogyha munkáskézzel, -szívvel Rendben tartottad irodád,

S ezért, mintegy elismerésül Az állam — korpótlékot ád .. .

Vagy Önt, Nagysád, az elmúlásra Nem jobban emlékezteti,

Hogy egy reggel tükrébe nézve Egy ősz hajszálát tépte ki? _

Én azt hiszem, szép asszony, Önnek Kis lánya is több gondot ád —

S elrémül, ha eszébe jutnak Az ifjú vő s az — unokák. -.

Mert úgy van az, hogy éveink közt Nincs élesen megvont határ,

És minién röpke pillanatban Ballag felénk a zord halál.

S ha tűnnek vágyak és remények, Akkor már koldusok vagyunk,

És minden órán, minden percben Tán egy kicsit meg is halunk . . .

* * *

De most már aztán félre állok,

Húzd rá cigány! Csengjen a dal! Bolond, ki elmúlásra gondol,

Mig nem beteg, s míg fiatal I Azért legyen most elfeledve,

Hogy mit is prédikál a pap —

S a házigazda gondja légyen A tréfa, tánc, a dal s a — csap!...

Kistengalle.

Koppány Károly.

— Újévi tisztelgés. A vármegyei tisztikar és a pénzügyigazgatóság mellé rendéit számvevőség vármegyei osztálya újév napján, d. e. tizenegy órakor végezte szokásos tisztelgését Simontsits Elemér alispánnál, Forster Zoltán vármegyei főjegyző vezetése alatt. A főjegyző meleg szavakban adott kifejezést a tisztikar ragaszkodásának s miután hosszasabban és szép gondolatokkal fejtegette, hogy a leghatalmasabb társadalom kormányzó erő a szeretet- ben rejlik, kiemelte, hogy a tisztikar üdvözlete főkép a szív emberének szól, akit vezérében mindig megtalál s aki a tisztikarral való meleg együttérzésének minden alkalommal tanujelét szokta adni. Ennek tudata fakasztja a tisztikar lelkében azon forró óhajtást, hogy tartsa meg a mindenható a szeretett vezért még számos évekig. Simontsits Elemér, megköszönve a szeretet megnyilatkozását, utal arra a szoros kapcsolatra, mely az elmúlt és az újév között

van s mely nem enged az újévbe pillantani anélkül, hogy a régire is egy retrospectiv tekintetet ne vessünk. S midőn ezt teszi, con- statálnia kell, hogy a lefolyt esztendő sikerekben igen gazdag volt, mert a tisztikarnak vállvetve kiküzdött diadalai a vármegye közönségét a legnagyobb elismerésre, — sőt még az ellenfeleket is egy, tiszteletteljes hallgatásra kény- szeritették. És ezen derék munka érdemeiben egyformán osztoznak nemcsak azok, akik életűket kockáztató önfeláldozással, künn a perifériákon az első csatasorban küzdöttek, hanem azok is, akik a harctértől távolabb, benn a hivatalokban, mintegy elrejtve végezték a nehéz munkát anélkül, hogy a közönségnek a nevük említésére alkalmat nyújtottak volna. Büszkeséggel tölti el az elmúlt év, mely mintegy terhelési próbája volt a tisztikar rátermettsége és magas értékének s e lelkes csapattal bizton néz a jövőbe is. S igy csak természetes, hogy nem lehet a tisztikarnak olyan öröme, vagy olyan bánata, amit ő mindenkor a magáénak nem érezne! Köszöni a megemlékezést és részéről is minden jót kíván úgy tiszttársai, mint családjaik számára! A beszédek, melyek eszmegazdagságát e vázlatos alakban visszaadhatni módunkban nem áll, közvetlenségökkel mély hatást tettek az összes jelenvoltakra s e meleg hangulatban oszlott szét a sereg, újult erővel indulva neki a jövő feladatainak.

— Lemondás. Kramolin Gyula dr. járás orvos nagy elfoglaltsága miatt lemondott a szekszárdi tejcsarnok ovvosi ellenőrzéséről.

— Kihallgatás herceg Eszterházynál. Eszterházy herceg most csütörtökön, délután 3 órakor fogadta a dombóváriak küldötteit. Nagy István főszolgabíró előadta a gimnáziumra vonatkozó kívánságaikat, melyekre nézve biztató ígéretet és a tőle telhető jóakaró támogatást helyezte a herceg kilátásba. Ugyancsak szóba került egy másik — Dombóvár város jövőjére nagyfontosságu ügy is; a két vasúti állomás között elterülő és a parcellázásra felmért — mintegy 478 katasztrális hold területnek Dombóvárhoz való kapcsolása. A herceg ezen ügyre nézve úgy nyilatkozott, hogy nem akarja Uj- dombóvár kiépítésével Dombóvár fejlődését meggátolni és tanulmányozni fogja ezen ügyet amennyiben Ujdombóvár és az uradalom érdekeivel nem fog ellenkezni, az átcsatolásra vonatkozólag nem lesz^^len vetése.

— Eljegyzés. Feszi Árpád honvédfőhadnagy eljegyezte Rieder Andreát, özv. dr. Rieder Gyuláné, szül. tóthváradjai Korniss Margit leányát Székesfehérváron.

Forrai István tanító eljegyezte Mitíermajer Mariskát Tevelen.

Himmel Károly igazságügyminiszteri tisztviselő (Budapest) eljegyezte Reich János leányát Irénkét Németkérről.

— Előléptetés. A kereskedelmi miniszter Gyimóthy Ferenc szekszárdi m. kir. posta- és táviróhivatali szolgát, posta- és táviró altisztté nevezte ki.

63. A barbárok feldúlták a vigadozók országait és kő-kövön nem marada a városokban.

64. A napkeleti bölcsek országaiba a siralom, a kétségbeesés költözött vala : a barbárok hadi népe pusztítva, öldökölve jára a pálmák földjén.

65. Az időben a Názárethi a Genezáret partján tanított vala.

66. És elfárada a vigasztalásban és félre- vonula pihenni a magányba.

67. A Szelíd egy dombon állott vala és a jövendőbe tekinte és gondviselése fényében megrendüle a messze jövendő megváltott világa.

68. Akko'r pedig végignéze mindentlátó szemével a világon és egy pillantásban az egész földet látta vala.

69. A Hatalmas reá tekintett vala a barbárokra, kik pusztítva, öldökölve járának a pálmák földjén.

70. A hadak a szegények és elhagyottak házához közeledének, amelyet ama három király épített vala.

71. És le akarták rombolni az üldözöttek, a szomorúak hajlékát is a pusztaságban és Jézus gonosz szándékukat látta vala.

72. A hajlék felé fordula tekintetével és kinyujtá jobbját oltalmazásra.

73. Arra az öldöklő hadak megállának az utón és visszatértek vala országukba.

74. A bölcsek háza épségben maradt vala.

75. A siralom napjaiban pedig nagy seregek ménének Jézushoz a pálmák földjéről, mely egykor az örömök és vigságok hazája vala.

76. A gyönyörök helye az ínségek és rabszolgaság országa lön.

77. A Názárethi példabeszédes szavakat

monda a seregeknek és a szomorúakat, az üldözötteket vigasztalta vala.

78. Szóla nekik, mondván: A várost lerombolták vala a hadi népek és az emberek világgá ménének és akkor egy próféta érkezik a városba.

; 79. És a próféta mondá az embereknek:

Építsünk templomot a romokból és az legyen a mi házunk.

80. Az emberek úgy tevének és templomot épitének a város romjaira és ott vigasztalást találónak az ínség és rabszolgaság nap jaiban.

81. És erősek levének és újra felépiték a várost a romokon.

72. Akkor Jézus nagy szóval mondá a seregeknek: Bizony, bizony mondom nektek, a romokból épül a mi templomunk.

83. Majd ismét mondván: Nagy örömmel örvendezzetek, hogy szomoruságtok van.

84 A szomorúságban, a szegénységben, a lemondásban vagyon a népek szabadulása.

85. Akkor az ínség és rabszolgaság országainak lakói visszamenőnek a pálmák földjére és a váltság örömével jártak vala a romokon.

86. A szegények, az elhagyatottak, az üldözöttek házába gyülekezének, amelyet ama három király épített vala.

87. A bölcsek háza lön a templomuk.

88. És a három király visszatére országába, bár meghalt vala mind a három az örömök és vigságok napjaiban.

89. És hallák a hangjukat és értették vala a beszédjüket és felépítették országukat újra.

90. Azóta ama három király uralkodott vala a pálmák földjén és a királyok háza ama ház vala.

— Kálvinéiul. A magyar ref. lelkészek nagyszabású mozgalmat indítottak a lelkész-árvák számára »Kálvineum« név alatt épitendő árvaotthon létesítése iránt. — A református lelkészözvegyek ugyanis évi 500 K-t, a lelkész-árvák évi 100 K-t, ha egész árvák, úgy 150 K gyámdijat kapnak, amiből a mai viszonyok közö t megélni, nevelésükről, taníttatásukról gondoskodni teljes lehetetlenség. ■—■ Ez égető szükség orvoslására a legtöbb helyen 1600 K kongruás fizetésből tengődő lelkészek 100.000 K alapítványt tettek az intézmény megalapozó ára; Losoncz 220.000 K-t, Hajdúböszörmény csaknem 100.000 K-t ajánlottak meg a városukban létesítendő leány-, illetve fiú internátus számára. A társadalom legszélesebb rétegei mozdultak meg az áldozatos támogatásra, a lelkészek mindenfelé hangversenyeket rendeznek a cél javára, kérő szózatot intéznek a városokhoz, megyékhez, pénzintézetekhez s. gyűjtő iveket bocsátottak ki az emberbaráti szivekhez. Teljes tudatában annak, mit tett a református lelkészt kar 400-év óta a magyar irodalom-, tudomány-, kultúra-, népnevelés-, népjóléti- és közgazdasági fellendülés terén ezek szolgálatában: rokonszenv- vel kisérjük áldásos mozgalmukat s midőn a nagy cél megvalósulásához'“sikert kívánunk, ügyöket a társadalom megérdemlett jóindulatába s áldozatkészségébe melegen ajánljuk. — Az adományok dr. Székely József pénztárnokhoz (Szentmártonkáta, Pestmegye) küldendők. — A mozgalom élén Kiss Ferenc püspökladányi ref. lelkész áll, ki mindennemű közelebbi felvilágosítással készséggel szolgál.

— Gazdapárti gyűlés. Szakoson a napokban (dec. 18-án) népgyűlést tartottak a Szemere Kálmán szavára hallgató «szabadgazdák», kik nagy számmal gyűltek egybe a környékből, A népgyűlést Forster Zoltán helyettes alispán engedélyezte és azon természetesen Szemere Kálmán elnökölt. A szónok Szabó István országgyűlési képviselő volt, továbbá Pataki Dénes, Haypdl István, Dékány István kisbirtokosok. Kimondották, hogy a »szabadgazdák« csatlakoznak a függetlenségi 48-as párthoz és 200 taggal megalakult a szakcsi helyi egyesület, amely példát hir szerint a felsőnyéki, döbröközi és nagykónyi »szabadgazdák« is kővetni fogják. A népgyülésnek megvolt az a hatása, hogy előkészítette a másnapi megyebizottsági tagválasztásra Szem ere Kálmán megválasztatását és győzelmét.

— Választmányi ülés. A szekszárdi kaszinó választmánya az elmúlt héten, Forster Zoltán elnöklésével tartott ülésén Leítersdorfer Aurélt és Bern Gyulát tagokul felvette. A hírlapok közül a Napot, a Családot és Életet, Bolond Istókot, a Polgárt törölték. Helyettük a Házat, Tolnai Világlapját, az Estet és Tisza István Figyelőjét rendelték meg.

— Kath gimnázium Dombóvárott. A dombóváriak mozgalma a gimnázium ügyében más fordulatot vett. Mivel a gyönki ref. gimnázium áthelyezése kétségessé vált, most egy kath. jellegű gimnázium felállításán buzognak. Paál József nyug hgi. urad felügyelő közbenjárása folytán a pécsi megyéspüspök, gróf Zichy Gyula személyesen is érdeklődött már e mozgalom iránt és hathatós támogatását helyezte kilátásba, sőt testvérbátyjánál, a kultuszminiszternél is említésbe hozta ez ügyet. A miniszter teljesíthető feltételek kikötése mellett hajlandó a kath. jellegű főgimnázium ügyében a község és környékének kérését meghallgatni és ezek után az esetleges tárgyalásokat is annak idején megkezdeni.

Iparbál. A szekszárdi általános ipartestület szokásos farsangi kálját február hó 4-én tartja meg a Szekszárd-Szálló nagytermében. Az iparbálra, mely a mulatságok között a legnépesebb szokott lenni, — már most nagy a készülődés.

— Egyházi kinevezések. Gróf Zichy Gyula pécsi püspök dr. Mosonyi Dénes püspöki titkárt, dr. Szönyi Ottó jogtanárt, Vitkovits Ferenc szakcsi plébánost és Plank Kamill németbólyi plébánost szentszéki ülnökökké, dr. Mérő József püspöki levéltárost pedig szentszéki jegyzővé nevezte ki.

— Személyi pótlék. Zomba község képviselőtestülete méltányolva Lunova János községi főjegyző Zombáh töltött 25 éves, odaadó munkásságát, tekintve a község felvirágoztatásának nagy munkájában tanúsított fáradhatatlan tevékenységét, részére 200 korona személyi pótlékot szavazott meg egyhangúlag. Lunova Janos különben egyik legérdemesebb tagja a jegyzői karnak, amely pályán már csaknem 36 évet töltött.

— Névmagyarosítás. Kiskorú Klein Béla nagydorogi lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedéllyel *Káldor*-v& magyarosította.

— Gyógyszertár vétel. Polóny János zom- bai gyógyszerész Budapesten vett gyógyszer- tárat, 250 ezer koronáért.