Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-20 / 32. szám
tált Hazai Samu hanvédelmi miniszter, akinek nyilatkozata szerint nemhogy megszüntetnék az önkéntességet, de a jogot kiterjesztik a tanítókra is és minden oly iskola növendékeire, amelyben az ifjúság tudományos, irodalmi, művészeti vagy műipari kiképzésével foglalkoznak és esetleg nem is kötik az önkéntességet a VIII. osztály elvégzéséhez. A honvédség létszámát is meg- szaporitják és minden ezredben kerékpáros osztályt szerveznek. Ellátják a honvédséget tüzérséggel is, ami, amint beavatottak tudni vélik, óriási szenzáció számba menő újításokkal járna. így a honvédség évi sorozási létszámát 12,500-ról megduplázzák 25,000 emberre. A század békeállományát 50 főről 92 főre emelik. Az eddigi 28 ezred helyett lesz 32 ezred s honvédhadosztályokká fejlesztik a honvédkerületi parancsnokságokat. De a sok kilátásba helyezett reform mellett legfontosabb a tüzérség felállítása. Minden honvédgyalogsági hadosztály előbb egy-egy tüzérezredet, később egész tüzérségi brigádot kapna. Az ágyú felszerelés még szükséges részét, a modern tarackokat csak akkor rendelnék meg, ha már lesz Magyarországon gyár. A honvédhadosztályok saját utász formációt is kapnak. Megfelelő arányban ellátják a legénységet géppuskával, uj csukaszürke egyenruhával. Mindez természetesen óriási áldozatot igényel s nagyon is próbára teszi az ország teljesitő képességét, úgy a nyers emberanyagban, mint a pénz tekintetében. Eddig 2*75°/0 volt a sorozási arány, a jövőben azonban már 4°/0 lesz s mivel a békelétszám 25 ezer emberről 60 ezer főre emelkedik, az összes hadügyi kiadásokból az ország lakosságát az eddigi 11 korona helyett 15 korona teher fogja nyomni. Egy azonban kétségtelen, az, hogy ezek a sokszor emlegetett reformok a Magyar- ország nagy terjeszkedő, hogy úgy mondjuk feszitő erejének nyomása alatt születnek meg. Ezzel akarják mintegy áthidalni s hosszú időre megoldani az elmérgesedett katonai kérdések egész komplexumát s mintegy kihúzni méreg fogát a közös hadsereggel való viszonyunk sokat bolygatott kérdésének is. ___2____________________________ TA RCA. Az orosz nép — „lelkiismerete.“ Az elmúlt év november 20-án Oroszország leghívebb, szellemileg leghatalmasabb fiát veszítette el gróf Tolsztoj Leó, a jasnája-polyánai bölcs személyében. A Tolsztoj nagy jelentősége nem életének külső történetében rejlik, nem is abban, a hatásban, amelyet népére s az egész művelt világra gyakorolt, hanem abban a nagy lelki drámában, amely fölteszi maga elé a lét nagy kérdését s igyekszik arra feleletet adni. Tolsztojt a gondviselés elhalmozta lángelmével, dicsőséggel, befolyással, de mindezek a dolgok, amelyek másoknál jelentősek, elhalaványulnak ő nála egy másik nagysággal szembe, amelyet elénk tár, t. i. azzal, hogy ember volt a szó legnemesebb értelmében. Kereste az emberi igazságot, amely célt és érdemet ad az életnek, amely felszabadit és lecsöndesit; kereste azt oly nyílt szivűen és erősen, oly egyenességgel, makacssággal és fájdalmas odaadással, hogy valósággal annak az embernek typusát szemlélhettük benne, aki harcra száll végzetével. .. Ez a kétely s ez a kutatás elnyerte jutalmát. Midőn ekkép visszatért az emberiség körébe, Tolsztoj találkozott azzal, aki már ő előtte leszállóit oda s aki ettől fogva sohasem távozott el onnan: a názáreti Jézussal, az ember fiával. Megkapta tőle azt, amit egyedül ő adhatott neki: a világosságét és az életet. De úgy kapta, amint kereste őket, azokkal az előnyökkel és hiányokkal, amelyek e kereséssel jártak. Ámde ez a keresés főkent mystikus és intellectuális volt; az ész és a szív nagyobb részt vett benne, mint a lelkiismeret, — tehát az igazság és az élet is Hogy lesz-e s ha lesz, mikor lesz azonban ezekből a magyar szempontból kétségtelenül nagy fontosságú újításokból valami, az megint csak a parlament munkaképességétől függ. Békére ugyanis egyhamar nem sok kilátásunk lehet. Sőt a levegőt egyszeriben puskaporossá teszi Justhék szövetkezése a szociáldemokratákkal, amelyre úgy látszik az a kormány felelete, hogy egész 1913-ig nem találja égetőnek, még csak sürgősnek sem a választási reform kérdésének bolygatását. Ez tehát gyuanyag. Felrobban-e azonban a sok összehalmozott puskapor, legalább is kétséges. Az ország ugyanis szakított a falnakmenés politikájával s nem hajlandó mindent egy blattra feltenni, amely kérdést a szociálistákkal való nyílt szövetkezés, az inkább konzervatív gondolkozásu nemzettest előtt előbbre semmiesetre sem vitte, de határozottan kompromittálta. Hja a végzetet feltartóztatni nem lehet. Az esésnek meg vannak a maga sajátos törvényei. A lejtőn — Apponyival szemben is — csak gurulni lehet, de csak lefelé és nem felfelé. Mert hol van a Justh-párt régi dicsősége, diktátori hatalma. Úgy járt ez a hatalmas párt, mint az a ledérdáma, akinek először grófok, bárók, hercegek a szeretői s később megelégszik már a bakakáplár szerelmével is. Ez az újabb keletű összeölelkezés tehát minden tekintetben pikáns izü. Hogy azonban nem valami nagy a kölcsönös szerelem, az már az első puszizkodás fanyarságából is könnyen megállapítható. B. TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK A sárgák világa. A tudományok sokféle szál i s árnyalatai közt első helyre sorolom a népismét, az ezzei kapcsolatos néprajzot (etnográfiát), mert megszerzésükhöz világok, földek beutazása, ismerete szükséges, amely ismék földrajzi jártasságot s a földtani s éghajlati viszonyoknak megismerését szerzi meg. Egy ilyen néprajzi tudós, egy jeles etnqg- rafus járt köztünk a napokban, Zombory Béla Gyula, keletutazó, aki Japánból lett hazajötte óta országos exkurziót végez s magasabb nívójú iskoláinknak szabad előadás keretében ismerteti kelet kultuszát, népeit, ezek szokásait s különösen a japán nép társadalmi viszonyait s egész főként értelmi és mystikus lön. Ez oknál fogva a Tolsztoj keresztyén meggyőződése lényegében és módszerében annyira ellentétben állt az általános kér. hittel, amelyet maga körül talált, hogy midőn azt terjesztés céljából formulázta, egesz uj tan került ki belőle. Ez a tan megfelelt az embernek, aki azt kifejtette, miként az ember maga megfelelt fajának. Az a tan előbb vallásos, azután socialis volt. Egyetlen elegendő elve a szeretet volt, a felebarátunk és Isten iránt való szeretet: de a socialis tekintet eleitőlfogva uralkodó állást foglalt el benne úgy hogy a Tolsztoj kér. programmját ekként lehet meghatároznunk : a közös élet szervezése a szeretetben... Tolsztoj észre veszi, jobban mint bárki más, a rossz létezését, de félre ismeri annak térmészetét. ő azt értelmi tévedésnek nyilvánítja : a rossz, a bűn nem egyéb, mint az élet hamis értelmezése. Ebből következik, hogy a bűnből való meggyógyulásnak is egy értelmi jelenség képezi a kiindulási pontját: a mindennapi élet hiába valóságának belátása és az igazi élet helyes felfogása. A megtérés, amelyet követel, gondolati megtérés. Nem megbánás, hanem értelmi megvilágositás az; kevésbbé visszatérés Istenhez, mint visszatérés önmagunkhoz. Mi bennünk leginkább nem jóra való akarat, hanem ez akaratban való kitartás hiányzik. Innen a Tolsztoj socialis tanának törékeny volta. Egy hozzá hasonló jellem kigondolhatta s megállapíthatta azt, az értelmiség élite-je gyakorolhatja is azt bizonyos ideig, de az emberiség a maga egészében sohasem maradhat hű hozzá. Ez á Programm az embert- egyedül, gyöngén és bűnösen hagyja egy absolut paranccsal s egy utolérhetetlen ideállal szemben . . I. Tolsztoj semmit nem vár a kegyelemtől; a kegyelem hiábavaló, miután az üdv az akarat szabad elhatározásában áll. -S mégis erőszakot gyakorol a természettel szemben, mivel oly erőid li április 20. létmozgását tárja fel szines képcsoportokban, hogy szinte láthatókká lesznek, akár egy jól kezelt bioskop ügyes felvételei. Zombory — amikor hozzánk került, az ország összes tanintézeteit már bejárta s a megtartott etnográfiái előadásokról olyan nyilatkozatokat produkált, hogy főgimnáziumunk s polgári iskoláink készséggel nyitották meg széleskörű tapasztalatai előtt a Musa^ csarnokát. S Zombory olyan előadásokkal hálálta meg a tanintézetek bizalmát, amilyen előadást hallani nálunk Magyarországon még ritkaságszámba megy. Három órás előadása a gyönyörű — szinte poetikus szófüzés áradata volt; lépésről lépésre vitte hallgatóságát, szárazon, tengereken s ültette át a lelkekbe azokat az impressziókat, melyek őt a messze idegenben percről-percre megérintették; s milyen melegséggel, milyen varázserővel tudott meggyőzni, láttatni, elhitetni mindent, hogy szinte bámulatos! A feszülten hallgató ifjúság mintegy megbűvölve nőtt össze gondolataival, szívta magába a honszerelem, az istenfélés, az emberszeretet tanait, miket kapcsolatosan, a psichologia megdönthetien konzekvenciáival tudott erőssé, magasztossá, fénylővé tenni. Előadása szálai a pedagógus finom tapintatával szövődtek s ezek a finom szálak észrevétlen körülfonták a fogékony ifjú sziveket, mint ahogy a selyembogár gyengéden körülfonja önmagát. A pedagógus talentumával párhuzamosan hatottak élettapasztalati tanulmányainak világosan részletezett példái; beszélt a legmesszebb menő dolgokról, óvatosan, árnyalva szépen ; s anélkül, hogy sértette volna az iskolák szentélyét, hogy túllépte volna a megengedhető határt, vagy kényes, kétes régiókba vonta volna az ifjúságot, azok enyhe ködszineken keresztül láttak, sejtettek mindent; hiszen igy sikerülhetett csak Zomborynak, hogy a távol kelet bálványimádó sectáinak erkölcsi életét szembeállíthatta Európa civilizált államainak morális álláspontjával s ebből az összehasonlításból mi kerültünk ki győztesen. E^vitázhatatlanul igazak Zombory analyzisei, mikor azt mondja : lehetnek páncélhajók halomszámra, lehetnek dinamit- ágyuk, gépfegyverek, . .. állhat özönével a selyem, a rikító színekben hivalkodó szőttes, fono.tis, tarkábbnál tarkább encsenbencs,-pávatollas legyező, csalogató zománcu porcellán váza ezrivel; de ahol nincs meleg tűzhelye a családéletnek, ahol a nőknek ezerévek óta javu- latlan pária sorsot osztogat a társadalom ma is s a legégiebb érzelem, a szerelem fenséges érzülete elintézésre talal a josivári rózsalugasokban, a nőiségükben letaposott 40 ezer Gésánál: ott a kultúra csak a fényesre lakkozott kirakat jellegét hordja magán s mi, minden em- beri gyengéink, ferdeségeink, botlásaink mellett is megmaradunk itthon s szükebbre vonjuk csodálkozásunkat egy nagynak deklarált nép. a japán nép mozgalmai fölött. A despoták teremthetnek önkényi erővel, önös érzülettel, vagy gőgös emelkedési hajlamokkal sokat — folytatja feszítést követel attól, amely 'túlhaladja annak erejét s oly eszményt tűz az elé, amelynek teljesítésére természete nem képes. Midőn épen azt teszi, amit Jézus elkerülni kíván, uj posztó- darabot varr a régi kabatra. Az eredmény egy tátongó hasadás. Semmi nem mutatta annyira az ember tehetetlenségét mint az a legfőbb jó, amelyre Tolsztoj őt képesnek tartja. Szeretni, szeretni állandóan, szeretni minden körülmények közt, szeretni önfeláldozásáig, csupán a szeretetért élni: az a Tolsztoj első rendszerének első tétele, amely nélkül az azonnal összeomlik. Nem mintha az ilyen szeretet kívül esnék az emberi természeten, az emberiség belenyugszik abba, törekszik reá, megfeszíti erőit, de nem éri azt el. Ez a szeretet, ez az örök célja az embernek, csak az ember fiának uj emberiségében valósul meg. Tolsztoj ö tőle vette azt, de nélküle alkalmazza azt Itt van az ő alapvető vallásos tévedése, ő nem értette meg, hogy Jézus kétségkívül ember, de uj ember s hogy az ő emberi életének alapelvei, különválasztva az ő emberi életének hajlamaitól, elvesztik minden hatályosságukat. Tolsztoj üdvözölte az evangéliumot, de félreismerte azt. Ő látott egy eszményt és látott parancsokat, amelyeknek mégtartását az emberi akaratra bízza. Holott inkább ellenkezőleg kellett volna cselekednie, mert ez az eszmény és ezek a parancsok éppúgy be vannak vésve az emberi lelkiismeretbe és észbe, mint az evangéliumba és emez csak föleleveniti annak bélyegét. Ellenben ami az embernél hiányzik, ami teljesen hiányzik nála, ami csak az evangyéliumban található fel, az t nem más, mint közölni s átruházni azokat a szellemi energiákat, amelyeket azok a parancsok megkívánnak, amelyeket ez az eszmény követel. Az evangyélium mindenek előtt az isteni kegyelem közöltetése ; Tolsztoj csak bölcsességet és
