Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-20 / 32. szám
1911 április 20. Zombory, de minden irányban fejlődő, kultur, nagy, nemei, nemzetet csak 'a szereteti a szivek melegsége, az egyenlőség, igaz Isten imádat s a tisztánlátás alkothatnak. Szépek, felejthetlen benyomásuak, értékesek Zombory előadásai! Ez a generáció, az a negyvenezer ifjú szív az országban, mely dobogva fehükteteit ez előadásokra, egy hosszú életre szóló irányitó tant meríthetett azokból. —e— Évi jelentés a szekszárd—bátai ármentesitő társulat 1910. évi igazgatásáról, műszaki munkálatairól és pénzügyi helyzetéről. Tóth Károly társulati igazgató-főmérnök nagy gonddal összeállított jelentést terjeszt a szekszárd—bátai ármentesitő társulat e hó 27-én tartandó közgyűlése elé. E jeles szakemberünknek élesen látó szeme van. Mindjárt az első szempillantásra észreveszi, hol a tenni való. _ Re ngeteg sokat Tcöszönhet neki e vidék. Ezer meg ezer hold számra szabadította ő fel a terméketlen területeket a viz alól s minden évben van valami uj ideája, amellyel használ a köz- vagyonosodá<mak. Újabban a mindinkább nagyobb galibát okozó Séd kártékony vizének és iszapjának elvezetésével foglalkozik nagy szakértelmével. Érdekes jelentéséből kiemeljük a következőket : Az 1910. év folyamán a közigazgatási bíróság, mint legfelsőbb hatóság. ítéletével a baja—bátaszéki vasút az ártéri kötelezettségbe bevonatott s a m. kir. államvasutak évi 6000 korona hozzájárulási összeg fizetésére ítéltettek. A társulatnak a már rendezett 7 községben összesen 555,342 Q-öl kisajátított birtoka van, mely az ármentesitett terület l'/.-át sem teszi ki. A múlt évben a társulatunk belépett a Dunai Ármentesitő Társulatok Szövetségébe, mely azért alakult, hogy a közösen érdeklő ' ügyeinket közös erővel mozdítsuk elő s ennek mar is van eredménye. A szövetkezet többek között úgy látszik sikerrel sürgeti törvénytárunk egyik legelhibá- zottabb alkotásának, az 1907. évi XIX. u. n. munkásügyi törvénynek revízióját. Ez az egyébként humánus törvény a társulatokra aránytalan költségeket és elviselhetetlen munkaszaporulatot ró : maguk a beteg munkások nem kapják meg a törvény által biztosított segélyt, a beszedett járulékok Vs-ad részét a kezelés emészti fel, még a deficit nélkül működő szekszárdi kerületi pénztár is 149,780 korona kiadásából 41,480 koronát fordít a kezelésre, Budapesten pedig a központi tisztán személyi kiadások 5—600,000 koronára rúgnak évente. TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK Azt óhajtják tehát, hogy 1-ör az ármentesitő társulatok bocsáttassanak ki teljesen e munkástörvény hatálya alól; 2-or az ármentesitő társulatok köteleztessenek arra, hogy önkormányzati hatáskörükben maguk lássák el munkásaik betegsegélyezését ugyanazon méretekben, mint azt a munkástörvény előirja. így a társulatok megszabadulnának a sok zaklatástól, a munkások pedig biztosan megkapnák a törvény által előirt teljes betegsegélyt. Az elmúlt esztendő rendkívül nedves, viharos volt, a sok áradás miatt mindig készülni kellett a komoly munkára, minek folytán az előirányzott 3000 korona védekezési költségnél 1088 korona 78 fillérrel többet adtak ki. A szivattyúzásra igen kedvezőtlen idő járt, a zsilip mindig zárva volt a magas Duna vízállás miatt, folytonosan szivattyúzni kellett, 7063 q szenet égettek el. A szivattyúzás összes költségei 19,408 K 36 fillérre mentek, tehát az előirányzatot 13,408 K 36 fillér tetemes összeggel túllépték, de ez nem minden esztendőben van igy, az utolsó decennium- ban 6 esztendő nem érte el az 5000 korona költséget és csak 4 évben volt azon felüli kiadás. A szivattyúzás. költségei tehát még elvisel- hetők lennének, de a hegyi patakok tisztogatása már-már elviselhetetlen teherként nehezedik a társulatra ; 35,000 koronát költöttek él a csatornák tisztántartására, ennek 5/6-od része iszap- kotrás volt. Maga a Séd 34.000 m3 iszapot hozott, a csatári árok 15,000-et; még a belvizárkokba is belejutott az iszap, ahonnan 4,000 m*-t kotortak ki, oka ennek a szőlőhegyekről lehordott 75,000 m3 rengeteg iszaptömeg; valóban az irás szerint: «a hegyek bedőlnek a tengerekbe». Még 1896-ban a Szekszárdtól—Decsig kanyargó Holt-Sárviz egy 50 méter széles 5—6 méter mély viz volt, melybe a vadpatatokat belevezettük, ez el is nyelte az iszapot. Úgy 6 év előtt kezdett megtelni ^5 ma már magasabb, mint a szántóföldek. A Séd és csatári patak magas töltések között vezettetnek és minden zápor után ki kell hányni az iszapot belőlük, különben kitörnek és eliszapolják a vetéseket. A 6 év alatt, mióta a Sárvíz medre feltelt kerekszám 147,000 koronát költöttek csatorna-tisztításra, melyből 106,000 koronát az iszapkotrás emésztett fel. Egy kilométer belvizárok évi kitisztítása került 6 év közepes számítása szerint: 50 koronába, ugyanannyi vadvizárok kikotrása pedig tízszer annyiban, azaz 500 koronába. Hogy lehetne e rengeteg iszaptömegtől megszabadulni, vagy legalább azt mérsékelni ? A műszaki tudomáy szerint ennek 3 főbb módja van: 1. az iszap visszatartására ahegyek közt, de erre nálunk gondolni sem lehet. Minden talpalatnyi hegy rigoloz^a van és szőlőművelésre 3 szolgál; beiásitás, vagy művelés-változás lehetetlen. A patakok medrében iszapfogó gátakat építeni aránytalanul költséges é9 az iszapnak oly csekély százalékát lehet igy raktározni ezen nagy esésű patakok medrében, hogy a szóra alig érdemes. A második mód, a patakok kivezetése a töltések közt, két vadvizároknál, u. m. a parász- tai ároknál és a Sédnél lehetséges, ezek az ártér határán körülvezethetők a szekszárdi vámházhoz, a Sárvizcsatornára. Kérdés, megfogja-e engedni a felsőbb hatóság ily nagy tömeg iszap bevezetését a hajóutul szolgáló Sárviz csatornába ? A többi vadpatakok nyílt kivezetése lehetetlen, oly messze vannak a Dunától. A harmadik mód a patakok legközelebbi környékének felsankolása, iszappal feltöltése, ez ami helyzetünkben legkönnyebben kivihető! A Séddel eredményesen lehetne feliszapoltatni a közelben levő igen mély lapályokat: Tibóta, Csörgeték, Ragozna, Ludas, Tatos évtizedekig el tudnák nyelni az iszapot: csak egy nehézség van: e vidék mind kisebb birtokosok kezén van, kiknek földéhessége és birtokuk értéke iránti elfogultsága ösmeretes, kisajátítás esetén lehetetlen árakat követelnek. Mindkét irányban tanulmányozták e fontos kérdést. A bátai töltés felmagasitása jóformán elkészült, a múlt évben 15,403 m3 földmunkát végeztek 16,658 K 14 fillér kiadással. Hátra van még az uradalmi kiaknázott erdőtalaj kárpótlása. A felmagasitás összes költsége megközelíti a 140,000 koronát. Ezzel töltéseiket oly karba helyezték, hogy emberi számítás szerint az árterületet a Duna támadásai ellen biztosítottnak mondhatják. A társulat összes bevétele 189,351 korona 58 fillér, kiadása 187,960 korona 65 fillér volt. Terményekből és fütermelésből az előirányzott 10,000 korona helyett 16,523 K 62 f. folyt be. A társulat alapvagyona az 1390 K 93 f. pénztári maradvánnyal együtt 94,581 K 30 f. A társulat összes terhe 453,629 K 11 fillér. HÍREK: — Személyi hír. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester délvidéki tanulmányújáról ma este érkezik Szekszárdra s holnap ismét átveszi a polgármesteri hivatal vezetését Janosits Károly főjegyzőtől. — Bozaszentelő körmenet. A szokásos buzaszentelő körmenet Szekszárdon f. hó 25-én, kedden reggel 6 órakor a belvárosi templomban tartandó szentmisével veszi kezdetét, melyen a hivőkön kívül az elemi iskolai növendékek is résztvesznek. Az idén a buzaszentelés az alsótemetőn túl elterülő szántóföldeken lesz, amit dr, Fent Ferenc apát fog végezni. törvényt látott benne. Midőn a názáreti Jézusban csak egy történeti embert ragadott meg, — Jézus valóban az volt s mellőzte, nem vette észre az Isten örök Krisztusát, — s Jézus főképen ez volt: Tolsztoj a keresztyénség középpontját hagyta ki a játékból. . . . Mindaz, ami igaz a Tolsztoj rendszerében, Krisztustól ered; mindaz, ami téves benne, a keresztyénség téves értelmezéséből származik. A Tolsztoj tévedése az volt, hogy egy irreális emberre csonka keresztyénséget alkalmazott... így aztán az ő socialis keresztyénsége nem életképes keresztyénség, nem azért, mivei az egyházi kánonok egyik vagy másik rendelkezésének ellenmond, hanem azért, mivel nem felel meg az ember örök és őseredeti szükségleteinek. Nemes kísérlet, de halvaszületett rendszer ... Tolsztoj, mint ember, jóval magasabban áll az 5 eszméinél. Különösen az erkölcsi vonások igazi nagyságot kölcsönöznek neki: az őszinteség az igazság kutatásában, a bátorság, hogy annak alávesse magát és arról bizonyságot tegyen ... Ha megtekintjük, hogy lelke micsoda munkát végzett, hogy micsoda munkával szerezte meg lassankint első bizonyosságait; hogy micsoda gyötrelmeken, kételyeken, kisértéseken ment át, mig diadalra jutott; hogy micsoda áldozatok árán és micsoda heroismus- sal vívta ki és őrizte meg ez utóbbiakat; ha figyelembe vesszük azokat a segédeszközöket, amelyekkel rendelkezett, azt a pontot, ahonnan kiindult és ahova érkezett: ezerszer meginditóbb drámával állunk szemben, mint mindama drámák, amelyek a mi szegény regényeink szomorú színpadán játszódnak le. Ha az emberi élet egyéb cselekvényeket is megbir, mint csupán azokat, amelyek a híven gyakorolt társadalmi hivatással együttjárnak, egyéb gondolatokat is, mint csupán azokat, amelyeket a mindennapi események és újságok keltenek bennünk, egyeb szavakat is, mint csupán azokat, amelyeket a nagyvilági társalgás felszínre hoz, egyéb szenvedéseket is, mint csupán a megsértett érdekek okozta szenvedéseket s egyéb örömöket is, mint csupán a gyönyör és önszeretet örömeit: akkor Tolsztoj bizonyára egymagában is többet élt, mint millió meg millió ember Európában. Müvének értéke ebben rejlik, nem pedig dogmatikai tételeiben, vagyis az emberben, akit az elénk tár, abban a szellemi életrajzban, amelynek az némi tekintetben dokumentuma s amely-' tol nem választható külön. így érthető az meg s igy kell azt megragadni. Akkor az oly tragi- kai szépséget, oly magas méltóságot nyilatkoztat ki előttük, hogy az a fenségeshez közeledik. A nevetség és gúnyolódás, amelyeket oly könnyen fölkelt a tömegnél, szent rokonszenvvé változnak át . . . Mindazáltal azt hiszem, hogy magok a Tolsztoj eszméi is meg fogják őrizni befolyásukat. Az igazságosság homályos, formátlan, chao- tikus, erőszakos eszménye helyére, amely alulról küzdi fel magát, Tolsztoj egy békésebb, nemesebb eszményt állít, amely még túl: ásaiban is valóban igazságosabb, mivel felülről ered. És mig manapság, nagyon ritka kivétellel, a demokratikus socialis eszmék atheista vagy leg-r alább is vallástalan jellegűek, a Tolsztoj eszméi vallásosak, sőt bizonyos értelemben keresztyén színezetűek. Ha Tolsztoj nem egy pontban eltért a keresztyénségtől, másutt viszont megbecsülhetetlen szolgálatokat tett annak, a melyekre nagyobb szükség volt napjainkban, mint bármikor. Ő azt népszerűvé, humánussá és világossá tette; megmutatta, hogy a kér. vallás nem kizárólag a plébános, vagy lelkipásztor ügye, hanem mindenkié; megállapította, hogy a kér. istentisztelet nem templomi, székesegyházi vagy kápolnai szertartás, hanem a mindennapi életben gyakorolt dolog, ő széttépte azt a papi és hagyományos borítékot, amely az evangyéliumi üzenetet körülvette és megkisérlette mindenkire kiárasztani az evangyeliumok üdvözítő tartalmát. Ő erősen az előtérbe állította Krisztus személyét ama néptömegek előtt, amelyek őt nem ismerték és nevét belevetette a szenvedő vtömegbe, ha nem is úgy, mint egy Megváltóét, legalább úgy, mint egy testvérét és barátét. Végül nem csekély fontosságú volt az sem, hogy értésére adta az embereknek, hogy Krisztus ügye és az ember ügye egy és ugyanazon dolog. Tolsztoj, ha nem volt is világ-géniusz, de az orosz szellem legtypikusabb képviselője, az orosz nép lelkiismerete volt. Bárhol CSAK a MAGGI névvel és a keresztcsilag védjeggyel valódi I legyen szükségünk húslevesre (levesekhez, főzelékekhez, mártásokhoz), úgy azt a leggyorsabban, legolcsóbban és legkényelmesebben készítjük a T iÄGEI húsleves-kockából, Csak forró vízzel kell leönteni! darabja 5 f.
