Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-04-20 / 32. szám

XXI. (VII») évfolyam

«

........ 32. szám.' Szekszárd, 1911 április 20,

Elő

fizetési ár :

Egész évre . . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára

16 korona. 8 „

4 „

16 fillér.

Bliofizetéseket és hirdetéseket a kiadóit Tataion kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon.

Egyes számok ugyanott kaphatók.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szárn : 18 és 11.

Szerkesztőség:

Bezeréd] István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Néptanítóknak,

Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs:

FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Távirat. - Telelőn. - Express.

A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. —

A katonai perrendtartás ügye.

Bécs. (Érk. d. u. 2-20 órakor)

A katonai bűnvádi perrendtartás kérdésében a két kormány között még nem jött létre a megegyezés.

Héderváry Károly gróf magyar miniszter- elnök Bécsben maradt, megvárja Bienert báró osztrák miniszterelnöknek mai kihallgatását és ho|nap ismét kihallgatásra megy a király elé.

Bienert báró osztrák miniszterelnököt ma délután egy órakor a király kihallgatáson fogadta, de annak eredményéről semmi sem szivárgott ki.

Eskütétel.

Bécs (Érkezett d. u. 2 óra 25 p.)

A király a mai általános kihallgatások előtt fogadta Dárday Sándor vbt. tanácsos eskütételét.

Botrány egy közgyűlésen.

Békéscsaba, (Érk. d. u. 2 ó. 15 p.)

Békéscsaba ma délelőtti képviselőtestületi ülésén Achim András országgyűlési képviselő óriási botrányt idézett elő. Achim inzultálta Székely Lajos dr. községi képviselőt és terrorista híveivel lehetetlenné lette a közgyűlés megtartását. Az elöljárókat legazemberezte, a főjegyzőt több ízben megfenyegette. A közgyűlést felfüggesztették. A délután tartandó folytatólagos közgyűlésre a zavargások megakadályozása céljából karhatalom rendeltetett ki. A főszolgabíró az alispánnak és belügyminiszternek jelentést tett.

Sárga szerelem.

irta: Zombory Gyula.

Furcsa még címnek is, hát valóságban. Nálunk a szerelmet rózsaszínnel szimbolizálják, rózsa a szerelem virága, rózsaszínű levélpapírra sóhajtozza rá szerelmi vallomását a forró vérű diák s a szerelmes levelek halmazát rózsaszínű szalaggal köti át az ábrándos bakfis. De sárga szerelem ?... no, ez már igazán furcsa lehet. Milyen is az ? Nem-e az irigy szerelmet nevezik sárgának ? Nem; legalább az én történetemnek más jellege van, nem pedig az irigység; a sárgák szerelméről, a mongol szerelemről mondok el kis történetet abból a fura világból, ahol minden más, az emberek formája, alakiságuk, arcuk színe, szemük állása, ruháik, ételeik, virág, gyümölcs, minden más, még a betegségeiket sem ismerjük, legfeljebb a medikusaink; más felfogásuk van emberszere- tetről, erkölcsről; másmilyen, módon értelmezik a szerelmet, ezt a legmagasztosabb égi érzületet s még isteneik is mások, porban fetrengő állatpéldányok s szél szárnyán himbáló színes virágok.

Ezek a sárgák a japánok, tatárok, kínaiak, Korea népe s aztán a cigányszerü tunguz, az örökké éhes dzsin s a mi legendás elődeink által taposott mongol rétek lakói, a nomád mongolok. Itt lehet sárga a szerelem a sárgák közt.

Ott nem úgy dobban a szív mint nálunk, ott nem fu tilinkót rét alján a szerelmes pásztor s »falu rossza« nem énekli a leány ablaka alatt azt a szép beszédes nótát:

— Megállók az udvarodon...

Nem, nem....

A towakowai asszonyok, a kis tipegő japánnők nagy garral újságolták egy reggel, hogy Kitowato gazdának aligha férjhez nem viszik az egyik leányát, Hojokát. Hojoka apróPéter király Budapesten.

Belgrad (É/i. délután 2 óra 30 perckor.)

Péter szerb király budapesti úti programja megállapittatott. Péter király május 7-én utazik el Budapestre királyunk látogatására.

Agyonütötte az apját.

Paks. (Érk. d. u. 2 óra 20 p.)

Schönecker József 60 éves szőllősgazda 19 éves Ferenc nevű fiával kiment a szőllőbe és ott serényen dolgozva, immel-ámmal kapáló fiára kétszer rászólt. Fia ezen felfortyanva, felkapta kapáját és atyját a szó szoros értelmében agyonverte.

A honvédség továbbfejlesztése.

Vége a húsvéti vakációnak. Kis diákok, meg a nagy politikusok ismét munkába állottak. Amazokat kigömbölyitette otthon az anyai pompás konyhaművészet, a képviselő urak pedig talán még dagadóbb önérzettel térnek vissza a t. Házba, megfürödve kerületeikben a népszerűség verőfényében. Kettőjük között azonban mégis csak óriási a különbség. A kis diákok jó része már most eleve sejti legalább, hogy szekundát kap-e vagy jelest az év végén, a képviselő urak azonban még egyre találgatják, hogy hát mi is lesz ezután, mert eddig még úgy voltunk, hogy sehogysem, pedig valahogy mégis csak kell lennünk, még a politikában is.

Hát lenni, lehetnénk, ha akarnánk, mert Héderváry gyönyörű munkaprogramm piros tojását festegette meg egyik lap tudósítója előtt, sőt nagyobb nyomaték okáért tárgyalt s audienciázott is odafenn, a hires császárvárosb an.

Eszerint a kormány körülbelül május első hetének végén terjeszti a Ház elé a katonai javaslatokat, melyek között legfontosabbak a véderőről, a honvédség fejlesztéséről és a katonai pörrendtartásról szóló törvényjavaslatok., A költségvetés után a Ház a polgári perrendtartással összefüggő javaslatokat és több nemzetközi szerződés becikkelyezését fogja tárgyalni; igy a katonai javaslatokra legjobb esetben is csak május végén, vagy junius elején kerül a sor. Az ősszel ismét összeülnek Bécsben a delegációk, azután a kisebb katonai javaslatokat tárgyalja a Ház, majd az 1912-iki költség- vetést és a költségvetési vita félbeszakításával az indemnitást. A jövő tavasszal, alkalmasint 1912 májusban ismét itt lesznek a delegációk. Az 1912 iki nyári ülésszak után idejekorán megkezdi a Ház az 1913-iki költségvetés tárgyalását, hogy az 1913. évre már ne kelljen indemnitást kérni. — 1913 előtt tehát a választási reformmal nem foglalkozhatik az országgyűlés, se egyéb, politikai természetű javaslatokkal. A megyei tisztviselők fizetésének rendezésére azonban ez év őszén, a rendőrség államosítására, a csendőrség szaporítására és a határrendőrség újjászervezésére azonban a jövő évben rákerül a sor.

A miniszterelnökre még jobban ráliciságos kis apróság volt, dús fekete hajjal, hófehér arccal s a szép krém színre festett fogai úgy nevettek elő a duzzadt keleti vonásu ajkak közül, mint mikor a kikirics bimbója pattanóban van. Aztán azok a hosszúkás szűk szemei ha valakire ránéztek, megpezsdült attól a nézéstől az ember vére. A két kis kacsója pedig nem volt nagyobb, mint egy-egy gombóc, amekkorát ember egyszerre szájába tehet; szóval csupa japán szépség volt. Bomlottak is érte a japán legények s Towakowában dzsiu- dzsiura keltek egymás közt, hogy kié legyen Hoyoka.

Volt közöttük bizonyos Rikoto nevű, aki alig haladta túl a 10-ik évét, ez bomlott legjobban Hoyokáért s ki is mondta, hogy vagy ez lesz a fesége, vagy senki, mert ennél a leánynál dolgosabbat, formásabbat nem látott egész Towakowában, de még a vidékén sem.

De mert sok kérője akadt a kis japán szépségnek, a szülők úgy határoztak, hogy versenyre bocsátják a dolgot, kiállítják a legényeket, mind egy sorba és válasszon hát közülük a leány; ami ugyan szokatlan dolog Japánban, de Kínában is, mert ott a házasság kérdését a szülők oldják meg, anélkül, hogy a leányt megkérdeznék.

Tudatták a kérőkkel, hogy az ó-kió (Krizantin) virág ünnepén jöjjenek össze valamennyien a Sinton templom-tér bölény szobránál, álljanak fél sorba s akinek Hoyoka oda fogja nyújtani az írisz vagy birsvirágokból kötött csokrot, az lesz a nyertes, az lesz a boldog férj.

Kiöltöztek a japáni legények ünnep reggelén, selyem sapkába, tarkabarka színes kabátkába, virágos himes selyem térdszoknyába, $uhógó csoszogó kecskeszőr papucsot húztak s oda álltak a bölény-isten szobra elé vagy nyolcán.

Kijött a falu népe is, örege, apraja, a nők

selyem japonikákban, kék és sárga virágos kimonóikban s nézték, várták a férjválasztást.

Egyszer csak jöttek az apró kis ferde szemű japán leányok, egész sereg s szalagokra kötve vezették a kis selyembe göngyölt Hoyokát, mint valami kis áldozati bárányt s énekeltek hozzá egy szomorú keleti melódiát, aminek se füle, se farka. így szólt a nóta:

Virakoto tobo yako.

Hiko wito tago mato —

Soka jako páni riku,

Guri vata mako mit».

(A szerelem, a szerelem Nekünk nőknek csak bút terem, —

Mégis, mégis vágyunk rája,

Ez a mi életünk átka)

Mikor Hoyoka megérkezett, körülnézett a legénycsoporton, megrándult pici kis ajaka, mintha valami ideges rángatózás szaladt volna át azon, aztán oda állt a legrutabb legényhez, oda nyújtotta neki az Írisz csokrot ezekkel a szavakkal:

— Neked adom ezt a virágot, csámpás, pedig azt sem tudom kinek-minek a fia vagy; de téged választalak a többi közül, mert látom, hogy sánta a lábad, kancsi vagy a félszemedre s a ruha is úgy áll rajtad, mintha lekivánkoz- nék rólad. Azért választlak téged, mert nem vagy szemrevaló, nem fog beléd bolondulni senki s igy megmaradsz nekem otthon, nem kell örökké aggódnom, hogy elcsábítanak tőlem Nejzé.

Ezt mondta Hoyoka s átadta a legcsunyább legénynek a virágcsokrot. Még aznap meg is tartották a lakodalmat s én, aki szinte részt vettem a lakodalomban, igy gondolkodtam:

— Az asszony mindenütt egyforma, nálunk is, keleten is, — aki az övé, azt övének akarja tudni mindenáron, még ha talán egy csipetnyi vonzalom sem fűzné is hozzá. Sárga szerelem, rózsaszínű szerelem tout egál, egy a forrása mind a kettőnek, az önzés, a birtoklási vágy.