Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-06 / 19. szám
TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1911 március 6. mérsékletükkel nem tartották ősszeegyeztet- hetőnek, hogy a klerikálizmus uszályhordózói legyenek, Ehhez már nincs joga Barkóczynak. Ez visszaélés a hatalommal, amelyre ő egyébként is méltatlannak bizonyult; merénylet a tanárok meggyőződése, szellemi önállósága, lelki szabadsága ellen. Jogtalanság, amikor jutalmat kínál valakinek azért, ha a kongregációba lép; s kettős igazságtalanság, ha mellőzéssel, a megérdemelt .kenyér, a joggal várt előléptetés elvonásával boszulja meg azt, aki erre nem hajlandó. Miniszternek sem szabadna büntetlenül folytatni az ilyesmit; kevésbé annál áll jogában ez egy alárendelt ügyosztályvezetőnek, még ha azt Barkóczynak hívják is. Nem tartozunk azok közé, akik a klerikálizmus minden kísérletében és cselekedetében fekete vészt látnak s az ellen a legerősebb fegyvereket hívják munkára. Amikor azonban ez a politika Magyarország tanárait kergeti jogos forrongásba, amikor egy részüket a legdurvább méltánytalansággal sújtja, hogy egy másik részt, a középiskolákban a klerikális érdekek őrállóivá tegyen, amikor az állam hatalmát a pártcélokhoz egészen közelálló irány erősítésére használják fel: ez ellen az elfogulatlan magyar közvéleménynek tiltakozni kell. A társadalom álljon a szabadságukban és jogaikban súlyosan fenyegetett tanárság mögé; adjon a megtörtént esetek és az alattomban folyó kísérletek fölött megbotránkozásának olyan erővel kifejezést, hogy annak a magasabb körökben is hatása legyen s hogy az visszaszorítsa Barkóezyt arról a mezőről, ahová szűk hivatáskörét átlépve, kimerészkedett. A nemzeti munkapárt sem nézheti tovább tétlenül, hogy a magyar kultúrának és közoktatásügynek legszentebb érdekei milyen csorbát szenvednek, ha az elfogultságáról és felekezetiességéról ismeretes Barkóczy szabadon folytathatja romboló garázdálkodását. ___2____________________________ Ba tthyány Tivadar gróf a kerületben. Kerületünk országgyűlési képviselője, gróf Batthyány Tivadar szombat délután fél 4 órai vonattal Szekszárdra érkezett. A vasút állomáson Batthyányi dr. Szent- királyi Mihály polgármester üdvözölte és vele a város kocsiján a Szekszárd-Szállóbeli lakására hajtatott, honnan csakhamar a Kaszinóba mentek át, hol megozsonnáztak. Ezután Batthyány ment és folyton »nyomozott.« A vadőr kiváncsi kárörömmel nézte, figyelte, leste. Társa — a negyedik — ott lépdelt mellette ; de az is csak a szép szűz havat vizsgálta egyelőre. Apró tenyérnyomok látszottak a hó fehér szőnyegén; egyenletesen jöttek a malát felől és most itt húzódtak végig a havas parton. Vidranyomok voltak. Hajnalban járhatott itt a halak kis tigrise s vadászat után, jóllakottan, nem volt már oka tétova kalandozásra. Egyenesen tartott nappali vacka felé. Ki tudja, hol volt az 1 A nyomok fölfelé húzódtak az erdő irányába a befagyott viz partján. A vidra alólról jött, az eleven vizekről, a Sárvíz felől, ahol nyilt vadászterületet találhatott. Hogy most csak hazatartott és már nem vadászott, azt az árulta el, hogy a »szárazon« baktatott. A foxik nyugtalanul szimatolták a nyomát. Hajh, más volna a nyilt viz, ahol a vidra könnyedén végighempereghet az ő csodálatos hengergő úszásával. Az élő Sárvíz ezt most is engedi. Ott a fagy még nem diadalmaskodott. A kóborló halhóhér messziről is odavágyhatott, ahol szabad volt neki a vásár és üldözhette, rettegtethette a vizek lakóit, mint a vándor- sólyom a madárvilágot. A befagyott holt-ág mellett még csak gyalogszerrel haladt. Ilyenkor a nyoma árulkodik. Ilyenkor ki lehet csapázni, csak érteni kell hozzá. . A kutyásember meglátott valamit a holt ág jegén s meglökte a társát. Rámutatott a »sárgalábúra.« — Ahun a’ — most mindjárt elveszti a nyomot, de mindjárt! a polgármester társaságában Simontsits Elemér alispánnál, urffy Lajtís és dr. Leopold Kornél vezérigazgatóknál, Tőrök Béla és dr. Beöthy Károly ügyvédeknél, Mehrwerth Ferenc keresk. tanácsosnál, Tomesányi Lajos urad. főfelügyelőnél és ifj. Leopold Lajos nagybérlőnél tett látogatást. Este fél 9 órakor a Szekszárd-Szálló kistermében 70 teritékü társasvacsora volt. — Ekkor megérkezett gróf Eszterházy Mihály orsz. képviselő is. Vacsora alatt dr. Szentkirályi Mihály meleg szavakban üdvözölte és éltette a választókerület országgyűlési képviselőjét, hangsúlyozván, hogy ezen összejövetel, minden pártpolitika kizárásával, a kerület érdekeit szivén viselő országgyűlési képviselőnek szól. Utána Batthyány Tivadar emelkedett szólásra, aki eddigi távolmaradását sokoldalú elfoglaltságával indokolta és elsősorban azzal indokolta, hogy meg akarta várni, mig a választás okozta izgalmak lecsillapulnak és az alkotmányos élettel« választás idején járó ellentétek elsimulnak. Kijelenti, hogy a fehér asztalnál nem kíván politikával foglalkozni, sőt az az óhajtása, hogy a kerület összes polgárai, pártkülönbség nélkül, tömörüljenek Szekszárd város és a kerület érdekeinek előmozdításában. A kerület és polgárainak érdekeit szivén viseli és mindenkor örömjnel áll a közügynek és polgártársainak szolgálatára. Hosszasan fejtegette annak szükségét, hogy a pártpolitikai szempontok félretételével a választási harc lezajlása után a választók egyetemes érdekeit kell összetartó munkával szolgálni. Erre az összetartásra üríti poharát és élteti Szekszárd városnak polgárságát.' Ezután Tildy János éltette Batthyányi, majd pedig dr. Horváth Jenő ügyvéd emelte poharát a vendégre, gróf Esterházy Mihály képviselőre, gróf Esterházy örömének adott kifejezést, hogy Szekszárdon megjelenhetett, gratulál — úgymond — a szekszárdi választókerületnek azért, hogy olyan férfiút választott képviselőjének, mint gróf Batthyány Tivadar, aki nem úgy tesz, mint a legtöbb képviselő, hogy sokat igér és semmit sem ad, hanem amellett, hogy az országgyűlésén a leglelkiismeretesebben teljesíti kötelességét és veszi ki részét a munkából, kerülete s annak polgárai jólétéért is fáradhatatlanul dolgozik. Majd rámutat utazásának céljaira, és foglalkozik röviden a választói jog kiterjesztésének kérdésével s végül élteti Szekszárd város polgárságát. Ezután még Orbán József emelte poharát Batthyányra. — A lakomán résztvevők a késő éjjeli órákig maradt együtt. Vasárnap délelőtt Batthyány Tivadar gr. és Esterházy Mihály gróf képviselők részt vettek az ifjúság miséjén, utána pedig a polgármesternél, dr. Fent Ferenc apát-plébánosnál, Adler N. Jánosnál és még igen számos tekintélyes iparosnál és földmives választópolgárnál tettek látogatást. Délután 2 órakor a pártvezetőségtől kisérve, kocsikon Tolnára hajtattak a képviselők, Az ott, elől, alig tett néhány lépést, csakugyan megállott. Merően nézte a havat egy darabig; arrább ment valamicskét, éppen a jég széléig, ahol a parttól alig pár ölnyire sötét csíkkal jelentkezett a nyilt viz. Azt a sötét csikót látta meg a vadőr. A »sárgalábú« tanácstalanul ácsorgott néhány másodpercig, azután kiegyenesedett s visszafordult. Felemelte a fél kezét és a tenyerét forgatva mncs-et intett. Amikor tovább indult, a kutyásember a válla közé kapta a nyakát, úgy kacagott halkan. — Nohát, nem megmondtam ? Ugy-e, hogy elvesztette! Pedig csak most van ám meg igazán a vidra! Intett a társának s / húzta maga után a veckelődő, másfelé kívánkozó foxikat, odáig, ahol az újra előtűnő viz sötéten csillámlott a jég közt s hosszúkás csatornát nyitott rajta. A kis tenyérnyomok ott egyszerre eltűntek. — Itt vizet látott a vidra, hát ideigyekezett ; be is ugrott. Azért nincs több nyoma. De mink utána mehetünk. Mentek a jég mellett s a vadőr intett a társának. Ahun ni! Ott is megbökte a jeget az orrával, amott is . . . Jól megyünk! A vékony jégkérek tükrösen átlátszó volt s néhol pici, kerek, homályos foltokat lehetett észrevenni rajta. Ott mindenütt a jég alatt úszó vidra kísérletezett, kopogtatott. A »sárgalábú« már jól elől járt és minthogy a nyomok eltűntek előle, nem is figyelt tovább a többire. Határozott lépése most is ezt üzengette amazoknak : »csak utánam, bátran !«... A kutyás ember látta, amikor elment egy óriás fa mellett, amely féloldalt dőlve állott a parton és alámosott gyökereivel mintha a vizbehogy az Országos Választói Liga által rendezett népgyülésén vegyenek részt. * * * Vasárnap délután 2 órakor Tolnára ment gróf Batthyány Tivadar, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog mellett, a tolnaiak hívására, a liga képviseletében beszédet tartson. Kíséretében voltak gróf Esterházy Mihály képviselő, Zigány Zoltán és dr. Ormós Ede fővárosi szociológusok és szekszárdi párthívei közül számosán. A község határában zászlók alatt nagyszámú küldöttség várta a szónokokat, -ä Wiedemann Katica csokrot nyújtott át gróf Batthyány Tivadarnak, Molnár István, a Liga helyi alelnöke pedig szép szavakban üdvözölte, mint a kerület fáradhatatlan, tevékeny képviselőjét és az általános választói jog oszlopos tagját. — Ezután zeneszó mellett megindult a hatalmas menet a községháza előtti térre. A községházán az elöljáróság élén Virányi Károly főjegyző üdvözölte gróf Batthyány Tivadart, aki megköszönte a szívélyes fogadtatást és kijelentette, hogy feledjük a múltat s most már kezet kézbe t=ve, munkálkodjunk e kerület és az édes magyar haza érdekében. Délután fél 3 órakor Varga József, helyi elnök megnyitotta a népgyülést, majd Stern Árpád helyi titkár beszélt hosszabban, üdvözölvén a megjelent szónokokat. Utána a három-négyezer főnyi közönség harsány éljenzése közben gr. Batthyány Tivadar lépett az emelvényre s többszöri zajos tetszésnyilvánítások között megtartotta szónoklatát. Polemizál gr. Tisza Istvánnak a választói jog kérdésében a delegációban tartott beszédével. Tegyük félre most — úgymond — az egymásközti pártpolitikai küzdelmet és vállvetve küzdjünk a választói jog lobogója alatt. Büszkeséggel emeli ki Tolna község lakosságát, mert a jelenlevők sokasága is tanúsága annak, hogy a mostani választói jog megérett a demokratikus szellemben való gyökeres reformálásra. Gróf Tisza István azt mondja, hogy a magyar nép nem akarja az általános választói jogot. Menjen az országba s jöjjön ide, úgy látni és tapasztalni fogja, hogy annak éppen az ellenkezője áll. 1905—6. évben Ő Felsége megígérte a választói jognak demokratikus szellembeni leendő kiterjesztését. Nem kíván egyebet, minthogy a király fenkölt személyiségének tiszteletben tartása mellett a királyi szó váljék testté is. A múlt választás 'éppen azokat törte le, akik az általános választói jogot akarják. Utal Lukács László körmöcbányai beszédére, amelyben a választói jognak olyan kiterjesztését kívánta, amellyel ó teljesen megelégszik. Azt mondja Tisza, hogy a Justh-párt, amely követeli az általános választói jogot, kisebb számban került be, mint a Kossuth-párt, amely annak nem hive, de ne feledje Tisza, hogy a kormány és a hatóságok mindenütt a Kossuth- pártit támogatták a Justh-párt ellen, sőt, ahol lehetett, a Kossuth-párti nem kapott munkapárti ellenjelöltet. esés pillanatában kapaszkodott volna meg, nehogy elvágódjék. Azon a tájon a nyilt viz megint elfogyott s megint sik jég borította a két part közét. A vadőr felvillanó szemmel bizonykodott: — Ott van a vidra, ni! — Ott kell lenni neki a nagy fa gyökere közt. Ahol a viz megszűnt, csakugyan megint előtűntek a havon a kis tenyérnyomok. A vidra ott kijött a fürdőből s a nagy fa felé tartott. — Csitt, most! Halkan kacagott a kutyás ember s félig meggörnyedve mutatott a délcegen lépdelő »sárgalábúra«, aki már felkapaszkodott a mederből a felső partra s ott haladt, gond nélkül, maga sem tudta, hova. — Mink kerüljünk egy kicsit, ne zavarjuk a vidrát. . . A vadőr megfordult és kanyarodóvat került fel a kapaszkodós partra; azutá a két foxit ölbekapta, nehogy éppen most marakodjanak össze valamin. Lábujjhegyen surrant, mint amikor zörgős harasztrn keres egy-egy tenyérnyi puszta földet, ahova úgy léphessen, nehogy a figyelő, gyanakvó szarvas észrevegye. A havas iszalagsátrak megrezzentek, amint állattok átbújt a két ember. A hó a nyakukba hullott. Nagy fehér hópillangók szállottak le a fákról eléjök, mögéjök. Amikor megállották, alattok volt a nagy fa. ^ — Készen a puskával! — súgta a vadőr és a két foxit a szanaszét nyújtózó gyökerek alá dobta A kis vérszopók egy szempillantás alatt eltűntek a szemnek átfürkészhetetlen útvesztőben.
