Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-06 / 19. szám
XXI« (VIIQ évfolyam. 19. szám. Szekszárd, 1911 március 6 TOUIAVflRHEGS í ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: n ss ■ ■ wm ■ ■■ ■ ■ B1 p| ■■■ m ■ p pp Szerkesztőség : Egész évre . . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 16 fillér. Bliöflzet^seket és hirdetéseket a kiadóit vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdion. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Egye* számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik. ft kor. Főszerkesztő : Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdono-sok a szerkesztők. Távirat. - Telefon. - Express. A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képviselőhöz ülése. Budapest, március 6. d. u. 2 őrá 35 p. A képviselőház ma délelőtt tartott ülésében Berzeviczy Albert elnökölt. Bemutatta Tüdős János és Mesko László képviselők kérvényét, akik 5 heti szabadságot kértek, mit a Ház megadott. Ekkor lépett a terembe Polonyi Géza, aki a szombati ülésben határozottan kijelentette, hogy nem vett részt a vitában, mert az ellenzék őt nem támogatja. Polonyit elvtársai zajosan megéljenezték. Rakovszky István közbekiáltott : Minden meg van bocsájtva. A közbekiáltás nyomán élénk derültség támadt. Következett a bankvita. Rállay Ubul, Hammersberg László, Szebenyi Antal, Ostffy Lajos beszéltek az 5 ik szakasz ellen. Rakovszky István beszédében kijelentette, hogy, ha két dolog nem volna a javaslatban, ő is, a néppárt is megszavaznák. Az egyik a készfizetések elodázása, a másik az 5-ik szakasz. A készfizetések felvételét az osztrák bornirtság megakadályozta. Nem fogadja el a szakaszt. A bankvita folyik. Megegyeztek a katonai perrendtartásban. Budapest, (Érk. d. u. 2 őrá 10 perc.) A miniszterelnöki palotában tegnap Hédqr- váry gróf miniszterelnök, Hazay Samu honvédelmi -és Székely Ferenc igazságügyi miniszterek, az osztrák honvédelmi és igazságügyi miniszterrel hosszasan tárgyaltak a katonai bűnvádi perrendtartás ügyében. Minden részlet- kérdésre vonatkozólag teljes megegyezésre jutottak. Miniszterek utazása. Budapest (Érk. d. u. 2 óra 20 perckor). A közös miniszterek ma visszautaztak Bécsbe. A bolgár király BécsbanBécs. (Érkezett d. u. 2 óra 35 p.) Őfelsége'ma délben Schönbrunnban fogadta Ferdinánd bolgár királyt, aki polgári ruhában jelent meg királyunk előtt. Elhunyt volt képviselő. Budapest (Érk. d. u. 2 óra 30 perckor.) Hertelendy László volt országgyűlési képviselő, miniszteri tanácsos, közalapítványi ügyigazgató, Csáky Albin gróf veje Budapesten ma hirtelen elhunyt. Forrongó tanárok. Barköczy bárónak, a miniszteri tanácsosnak régtől fogva ismeretes tulajdonsága a felekezetieskedő, az egyházi hatalomnak túlságosan hódoló érzés. 0 maga se csinál titkot ebből. Azt mondja: ez az ó egyéni joga, meggyőződése, amelyben nem korlátozhatja az, hogy milyen állást, hivatalt tölt be. Ebbéli jogát senki se akarja elvitatni. De mindenesetre, jobb, kívánatosabb, ba a közhivatalokat uíyan emberek töltik be, akik embertársaiknál, a velük érintkező felek között felekezeti és vallásos yérzés tekintetében nem tesznek különbségét. Amig Barkbczynak ez a meggyőződése csak olyan dolgokban nyilvánult meg, amelyek a maga személyét érintették, amig például a polgári házasságkötésnél az anyakönyvi bejegyzés tanúi aláírását megtagadta — bár ez is a meghozott törvénnyel szemben való tiszteletlenséget jelentette, ami állami tisztviselőnél súlyos beszámítás alá esik — senki nem tekintette tragikusan az ó dolgait s nem kellett túlságos veszedelemnek tartani a véletlent, hogy a kultuszminisztériumban ő a középiskolai ügyek vezetője. Most azonban már másról van szó. A báró hivatali állását arra használja fel, hogy bizonyos, nem egészen nyilvánossággal működő szervezeteknek, a klerikálizmus politikáját egyengető társulatoknak tegyen szolgálatokat. A tanárok és igazgatók kinevezésénél és előléptetésénél azokat viszi előre, azokat részesíti előnyben, akik az ő patronatusa alatt álló, felekezetieskedő egyesületek tagjai, szekértolói. Érdem, szolgálati idő, egyéni kiválóság, képzettség, tudomány mind mellékes és mind eltörpül amellett, hogy az illető tagja-e a kongregációnak, vagy sem. Pletykának kellett vélni, mikor erről először beszéltek, — annyira hihetetlenül hangzott a dolog. De a tanárság komoly testületéiből, hivatalos nyilatkozatok formájában elhangzó panaszok, az egymást követő esetek és kísérletek most már kétségtelenné teszik, hogy a Barkóczyval szemben emelt súlyos vád — igaz. Semmivel el ném titkolható az a tendencia, hogy Barkóczy bárba széttagoltságot, a felekezeti gyűlöletet hirdető propaganda embereivel akarja »felfrissíteni*, a magyar tanárságot, mellőzve azokat, akikben minden kellék és minden jogcím megvan arra, hogy magasabb pozíciót foglaljanak el, de akik meggyőződésükkel vagy a vérTARC A. Az anya. Ló, kártya, asszony... Erre ment el A kliensek, az árvák pénze, A dús rokonság kiabálta: A „gazembert“ csukják be érte! A felesége válni készült : „Oh, ezt a szégyent túl nem élem“, A gyerekek átkozták apjukat, De könny rezgett anyja szemében: — Nem veszhet el az árvák pénze, Én, amim van : odadom érte . .. Bodnár István. Nyomon. — irta: Bársony István. — A gógai holt-Dunán befagyott a viz. A kacs- káringósan húzódó mederben már nem játszott a hullám, amely a szél ereje szerint hol tarajos lengéssel, hol pedig piciny fodrozással sodródott előre, vagy a partok felé. A part mentén egyrészt sürü bozótos malá-- tok voltak; sarj-füzesek, amelyek nagyon szeretik a nedvességet s ott bujásodnak legjobban, ahol el-eldönti a talajt az időszaki áradás. A füz-bokros labirint ott néha járhatatlan. Még a vad is meggolja: behuzódjék-e vájjon ? Az iszapos sár jóformán semminek sem való; csak az eredei sneff szereti, amikor tavasszal s ősszel itt átvonul. Az ő könnyű teste nem süpped le a sáralju szövedék közt, amely a szarvas nagy súlya alatt lépten-nyomon beszakadozik; Róka kajtat benne az odahuzódott fácánok utána, azokat a csiga-csemege csalogatja. És még a sunyi halrabló, a vidra, kúszik-csúszik el a part mentén, alatta; hosszúkás alacsony termete át- kigyódzik a jó fedezetet kínáló gyökérhálózat sikátorai közt. A maláton túl következik az igazi erdő, amely kezdődik szederindásalju fiatalossal és elszélesedik azután ősfák hazájává, ahol göcsös- gumós mamut-törzsek nyújtózkodnak fel a magasba s emeletről-emeletre terjeszgetik szét merev karjaikat. Itt már az iszalag szövi fantasztikus alakú függő hálóit az aljnövényzet télé. Nyáron ezek a hálók megannyi titkos sátrak, zöld árnyékot tartó napernyők; télen pedig ernyedten lógó húrjai az erdő elnémult lantjának s csak akkor válnak megint sátorosakká tündéri fehérségben, ha a zúzmara rájok rakja díszét. A malátok partját úgy járja a viz, ahogy neki tetszik s ha áradásra következik a tagy, akkor megszületik a füzvesszős medencékben a »hop- jég.« Ahol a viz felülete megdermedhet, de aztán az ár visszahúzódásával ajég alja megüresedik, ott a bokrozat közt mintha viszintes üveglapok feküdnének a gályákon ; az ilyen üveges jég pendülve pattog-ropog-törik a széltől is; a gályák hajlodozásától is ; hát még a lépés alatt! — Hopjégen járni nem lehet embernek. Amikor a malát közt hopjég van^akkor ott nincsen élet. De a nagy erdő felé már emelkedik a holt-ér partja. Az áradás ódáig nem terjed. Ez az ér itt alant a vizek óriási kígyója: a holt-Duna, amely átszivárog nedvességével fagigászokat és famamutokat nevel környékén. A medre most befagyott és vékony hóréteg lepi a széleit, amelyek fölött a hovatovább jobban meredő part van. A part fölött bogoso- dik a végeláthatatlan erdőség, amelynek egynémely őrfája a legvastagabbak közül szinte belelép idelent a. vízbe. Az ilyen itatóra települt Góliátok alja száz gyökérkarral vájódik bele a talajba s ezer gyökérujjal kapaszkodik meg benne. A változó viz mossa-mossa; de amit az iszap elhordásával ront körülötte, azt a napvilágra került gyökerek növekvő ereje pótolja. Azok alatt a vékonyabb gyökérnyulványok temérdekségé- ből fonódott sóvény veszi hörül a fa törzse mellett öblösödő barlangokat, lyukakat, föld alatt és föld felett találkozó folyosókat. Öten vonultak a hopjeges malát tájékáról a befagyott meder partján s mindegyik mással volt elfoglalva, pedig ugyanegy célra szövetkeztek. Aki elől ment,prémes bundás, sárgalábú úri alak volt szöges téli vadászcipő a lábán, meg vadonatúj sárga »bőrkamásli«. Nyúlánk, ősztövér ember; még a tartásában is hányiveti- ség és pökhendiség'; »csak utánam! mindig csak utánam 1...« Folyvást nézte a közben a havat maga előtt. A többiek szót fogadtak neki, mentek utána, négyen. Kettőnek közülök négy-négy lába volt s ezeket a harmadik úgy vezette, szíjon. Két veszekedett »foxi« bomlott a corkán ; sejtelmes reménykedéssel hehegtek-lihegtek ; hol egymást ugrálták keresztül, hol a vezetőjük lába közt játszottak fogócskát, hogy minduntalan majd telb-ukott bennök. Néha nyefegve tört ki belőlük a nagy türelmetlenség s olyankor gazdájuk ugy-ugy rájok förmedt, hogy megszeppenve bújtak egymásba. A kutyás ember a gógai vadőr volt. Berek Jani, a hires, aki egyezerötszázhuszonhárom rókát pusztított el a mai napig egy maga, amióta tőrrel, méreggel, ásóval és puskával örök hűséget esküdött a rókairtásnak. Csak ritkán vetett egy pillantást a hóra'; más érdekelte jobban. Az a Valaki, aki előttük
