Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-01-02 / 1. szám

XXL (VII.) évfolyam. !■ szárra. Szekszárd, I9IL január 2, TOLflAVflRHEGVE ti A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 ,, Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Eliöfizet^seket és hirdetéseket a kiadó, h vatalon kiviil elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. POLITIKAI Az orsz. m. kir. selyemtenyésztér i felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Egye* számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi telelOn-Szám .' 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezeréd) István-utca 5. Szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha a/, előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Op. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI'MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — L ^Politikai ujesztendő. f ■ Budapest, január 2 .11 ó A munkapárt tagjai nevében a kör helyi­égében Beöthy László üdvözölte Perezel Dezsőt a munkapárt elnökét, biztosítván őt a párt ösz- szes tagjainak meleg ragaszkodásáról. Peresei Dezső pártelnök nagy tetszéssel fogadott válaszában kijelentette, hogy meggyő­ződése szerint a munkapárt, amely bizalommal viseltetik a kormány iránt, hosszú időre fogja biztosítani az ország alkotmányos életét. A pártkörből hosszú kocsisorban a buda­vári miniszterelnöki palotába vonultak föl a párt tagjai, ahol Percsel Dezső visszapillantást vetve az elmúlt év politikai eseményeire, nagy hatást keltő beszédben tolmácsolta a párt tag­jainak szerencsekivánatait az újév alkalmából és biztosította a miniszterelnököt a párt őszinte bizalmáról és tiszteletéről. S. idervh,/g u.n .ibi>iuicuiuts v óíiasz-ttUttii meg­köszönve az üdvözlést, .hangsúlyozta, hogy a párt eredményes munkára tekinthet vissza, me-t az ország pénzügyeit, államháztartását rendezte, a kornak alkotó fontosságú perrend­tartást megalkotta és a legfontosabb gazdasági kérdések megalkotását előkészítette. A legköze­lebbi feladat leend a múltból ránk szakadt kér­dések mielőbbi megoldása és államéletünk összes ágazatainak fejlesztése és modernizálásának gondos előkészítése. Alkotmányos életünk leg­főbb záloga a király és nemzet között való békés egyetértés. Óhajtja az Ausztriáv való jó viszony ápolását. A párt összes tagjainak boldog újévet kívánva, a tisztelgés vége. ért. Innét a képviselőházira mentek a munkapárt tagjai, ahol Dániel Gábor üdvözölte Berzevicsy Albert házelnököt, aki kijelentette, hogy lelke egész melegével ragaszkodik a munkapárthoz. A Kossuth-pártban Hammerberg László üdvözölte Kossuth Ferencit, a párt vezérét, aki kijelentette, hogy a párt elveihez változatlanul ragaszkodik. A Justh-pártban netf volt újévi üdvözlés, mert Justh távol van a fővárosból. A néppárt nevében Molnár János üdvözlő táviratot küldött a pártvezérhez, Zichy Nándor­hoz. ____r A k irály egészégi állapota. Bécsi j (január 2, d. u. 1 órakor.) Őfelsége egészségi állapotáról tegnap riasztó hírek kerültek forgalomba a császárvárosban, ami nagy izgalmat torokgyulladása van. Az elterjedt hírek Isten­nek hál a, alaptalanoknak bizonyultak. A királynak tényleg /jelentéktelen náthája van és ezért orvosa iem engedte, hogy\elhagyja a schönbrunmi palotát és Hoffourgba menjen. Ebből a körül- ményoől következtettek a király betegségére, ami/azonban a legkevésbé sem aggodalmat ke|/ő, mert teljesen jó közérzés mellett csekély n/thája van csupán. A munkaprogrammról. Régi szokás szerint az újév volt az az időpont, mely a magyar kormánynak a jövőt illető programmjáról hozott tájékoztató nyilat­kozatokat. Az idén már a karácsony meghozta a tájékoztatót, amennyiben úgy a miniszterelnök, mint a kormány többi tagjai a hírlapok utján közhírré tették tervbe vett alkotásaikat, melyek­ből megállapíthatjuk, hogy a magyar törvény- hozásnak épenséggel nem lesz oka és alkalma panaszkodni a miatt, hogy a kormány nem fog neki komoly és hasznos foglalkozást adni. Tekintve azt a meddőséget, melyet az utóbbi id’jben a magyar törvényhozás terén új­ból észlelhetünk és tudva azt, hogy az állami élet egész vonalán mily sok törvényes intézke­dés sürgős megtétele kívántatik, csak örömmel nézhetünk a kormánytagok által jelzett javas­latok és reformok elé. De nagy kérdés, hogy azok letárgyalása, tető alá hozása sikerülni fog-e? Mert a siker nemcsak a kormány szándékától és az őt támogató többség akaratától függ, hanem as ellenzéken is múlik és az ország­gyűlés legutóbbi tárgyalásai azt mutatják, hogy a törvé íyhozás terén nem az történik mindig, amit a kormány és többsége akar, hanem amit az ellenzék, a kisebbség megtörténni enged­Hogy ily körülmények között nem hiú ábránd é — az uj év programmjáról beszélni, azt a közel jövő hamarosan meg fogja inuF\ .|&p- Xir& ji'cíé:'áha;í-in."^k . &•?»'•: törvényhozás zavartalan működése és miíkö'Uséfae*. eredményessége biztosittassék. Különösen óhajtandőnak tartjuk pedig a törvényhozás zavartalanságának biztosítását. — Mert azok a zavarok, melyek az utóbbi idők­ben törvényhozásunkat megbénították, nemcsak országunkat döntötték a legkétségbeejtőbb hely­zetbe, hanem nemzetünk és államiságunk jóhime- vét is kikezdték. Ezt ma már az ellenzék Is be­látja és elismeri. De mind e belátás és elismerés mellett is kérdéses, hogy az ellenzék — adandó alkalommal — nem látja-e magát arra kénysze­rítve, hogy újra zavarokat okozzon ? TÁRCA. Ittam a Lóthe vizéből... Ittam a Léthe vizéből, Hulláma átzúgott felettem ... S a múltat, a gyötrelmes múltat Mégse feledtem. Miket elsirtám: a vérkönyüket, Lázas óráim’, a gyönyörüket, A bús keresztet, sirgödört, Waterloomat, mely összetört: Mégse feledtem... Ki önmagát meg nem tagadja: Vagyok egy letűnt kor lovagja, — (Pedig csak most, tegnap születtem; A sivatagon, Lybián;) A régi tornákat nem felejtem, Ez új-koré mégis a lelkem; — lm’ ez — az én tragédiám! Szeretlek Új-kor, bűnös Század, Te gyűlölt, kedves Mostohám, Te átkozottól vad, pogány! Zászlómat előtted földig hajtom . . De a múltat, a szörnyű múltat Mégse felejtem ... Vissza sóhajtom. Kenézy Csatár. Egy óra Tisza István redakciójában. Nem érdektelen kép az, amikor egy állam- férfiú, akit egyformán becsülnek rajongó hívei és ádáz ellenfelei, máról holnapra újságíróvá válik. Mi több : újságszerkesztővé. Tisza István beletanult egy-kettőre ebbe is. Pedig mi más, ha ő válik publicistává, mint ha a sajtó névtelen hősei végzik ugyanezt a munkát. Tisza oly exponált egyéniség, hogy minden sora, minden mondata dupla beszá­mítás alá esik. Barátai is, ellenfelei is kettőzött figyelemmel boncolják minden kijelentését. Jaj neki, ha a munka gyors futamában elvét egy jelzőt, melléje vág egy kifejezésnek . . . Hány rést nyitna ezzel a félremagyarázásoknak, a támadásoknak ! Mikor Tisza, a »Magyar Figyelődnek fő fő szerkesztője, sajtó alá rendezi mondanivalóját, nem tollhoz nyúl, mint kollégái. Az ő tolla a gyorsiró. Fel s alá sétálva mondja tollba a »Magyar Figyelő« cikkeit. — Egy sereg adat, amelyeket vasszorgalommal gyűjtött, megadja a cikk reális alapjait. S ezeket az épületköveket fölépiti tiszta és világos logikájával s körül­fonja szónoki művészetének logikájával. Néhány séta a szoba szőnyegén s egymásután bonta­koznak ki a cikk magvas szépségei. A gyorsiró meglepetten néz föl rá olykor-olykor: az ő mechanikus munkáját is megállítja egy percre e különleges tehetség ereje. De ezzel Tisza, az uj »Magyar Figyelő« uj főszerkesztője még nem fejezte be egy-egy szám munkáját. Hisz mily szép volna, ha ezzel már meg is volna a lap! Most következik azonban a szerkesztőmunka kevésbbé élvezetes része. Hozzák a nyomdából a cikkek kefe­TS levonatait. Elsőrangú magyar publicisták, tudó­sok müveit. Tisza azzal a szeretettel veszi kezébe a hosszú korrektúra-iveket, amelyet minden igazi talentum iránt érez. Csakhogy az ő uj feladata magasabbrangu: nemcsak első­rangú cikket akar a Magyar Figyelő számára, hanem elsősorban azt kívánja, hogy a lap min­den közleménye annak a nagy alapgondolatnak legyen fényes kisugárzása, amellyel a Magyar Figyelő a mi kultúránkat szolgálni akarja. Egy nagy veszedelmet vaskézzel hárít el a laptól Tisza: azt, hogy semmi pártpolitika oda be ne fészkelje magát. Hisz az uj szerkesztőnek a célja az egész magyar értelmiség tömörítése. Mily kicsiny dolog volna ehhez képest politikailag taktizálni vagy pártcélokat követni. Tisza maga- sabbrendü szolgálatot tűzött a Magyar Figyelő elé: minden igaz magyar emberé legyen ez a lap s minden igaz magyar ember, tartozzék bármily politikai párthoz : megnyugvásssal, sőt reménnyel és bizalom t al Írhassa alá mindazt, amit a lap nyilvánosság elé visz. — Nehéz Programm, mert kulturprogramm. Ezért kell Tiszának a nyomdai korrek­túrákkal éppúgy foglalkoznia, mintha ő maga írná az egész lapot. Természetes, hogy e sokféle munkában hü támasza, munkájának megosztója nem kisebb ember, mint Herczeg Ferenc. 0 maga is első­rangú képviselője a mi hazai kultúránknak. Vezér és napszámos egy személyben A Magyar Figyelő kéktapétás szobájában szövi a szálakat, amelyek az uj revűt összekapcsolják szellemi életünk legkitűnőbb képviselőivel. És csodálatos nemcsak Herceg páratlan irodalmi tekintélye könnyíti meg neki ezt a munkát, hanem egy sokkal meglepőbb valami: összes jeleseink, Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi bekfildósóre.

Next

/
Thumbnails
Contents