Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-01-02 / 1. szám

2 Ezt az * adandó alkalmat» mi a véderő reformjában látjuk, melyet a miniszterelnök á jövő évben akar megvalósítani, mert, mint a miniszterelnök mondja, a véderő reformjára a nemzetnek van halaszthatatlan szüksége. Ezt a felfogást már Tisza István is hangoztatta leg­utóbb a delegációban és ez a felfogás helyes is; ily nagy reform létesítésekor a nemzeti kívá­nalmak bizonyára nem hagyatnák figyelmen kívül, mert hiszen a véderő reformja a nemzettől óriási újabb terheket követel, méltányos és jogos tehát, hogy ez újabb terhekkel szemben a nemzet is érvényesítse a maga jogos követeléseit. És hiába akarunk «tabula rasa»-t csinálni a magyar tör­vényhozás utolsó 10 évének történetéből, ezek a jogos követelések megvannak és kielégítést várnak. A kormánynak óvakodnia kell attól, hogy az ellenzék álláspontjának igazolásához maga szolgáltassa a legkétségtelenebb bizonyítékokat és erősségeket. Való igaz, hogy a véderő re­formra épen Magyarországnak van égető szük­sége, de az is való igaz, hogy a törvényhozás normális működésére még égetőbb szüksége van Magyarországnak és épen ezért szükséges, hogy a véderő reformja a jogosult nemzeti igé­nyek lényeges figyelembe vételével valósittas- sék meg. F. M. Városaink fejlődése. A véletlen müve volt, hogy Daróczy Aladár­nak Tolnavármegye népesedési és néprajzi viszonyait hü képben bemutató értékes cikkével, egyidőben a berlini statisztikai hivatalnak, a németországi városok fejlődését tárgyaló egyik kiadványa került a kezembe. A két dolog olva­sása után a magyar lélekben mélységes elkedvet- lenedésnek kell ülnie, a magyar szívben pedig jogos aggodalomnak. Mert a német városok féjlődési viszonyaival szemben Tolnavármegyéé egyenesen megdöbbentő. Ha igazságnak fogadjuk el ama tételt, hogy a fejlődés hiánya, a stagnálás már lassú haldoklás : úgy kétszeres igazságként kell elismernünk azt, hogy a visszafejlődés kétségbevonhatatlanul már biztos halál. S ezt mutatják vármegyénk népesedési viszonyai. De beszéljenek maguk a rideg számok. Előttünk feküsznek az 1869. és 1900. évi nép­számlálási adatok. Hacsak egy futó pillantást vetünk is ezekre, azt kell látnunk, hogy vár­megyénk 15 jelentékeny községe — közte Duna- fo távár, Éonyháa, Győnk, Szakos, a kisebbekről nem is szólva — a lefolyt harminc év alatt nemcsak, hogy nem fejlődött, mint azt a természet normális rendje parancsolja, hanem még szomorú visszaesést mutat. Sőt tovább menve, hacsak az 1900. évi népszámlálást vesszük figyelembe, ügy konstatálnunk kell azt is, hogy maga vár­megyénk székhelye: Szekszárd is, népesség tekin­tetében ahelyett, hogy szaporodott volna, veszí­tett és fogyott. így alakult ki az a szomorú valóság, hogy vármegyénk lakosságszaporulata mihelyst a tanácskozások és eszmecserék folya­mán megösmerkedtek azzal, hogy mit akar és mit *fog megcsinálni a Magyar Figyelő az ő havonkint kétszer megjelenő kék füzetei révén: rögtön a legnagyobb örömmel készeknek mutat­koztak a legmunkásabb közreműködésre. Hisz minden magyar ember érzi, hogy szükség volt már egy igazán intelligens magyar revűre, amely semmi politikai vagy irodalmi pártnak nem áll szolgálatában, hanem csak egyért küzd: a szerteszórt, széjjeíforgácsolt magyar erők egye­sítéséért. Ilyenek a vezérek. Most következnék a redakció: a munkatársak serege. De már az eddig vázolt kép is eléggé bemutatja a metó­dust, ahogy a Magyar Figyelő készül. Ama három király. Irta: Anks János. 1. Az időben kincses napkeleten vala há­rom ország, amelyekben három bölcs király uralkodott vala. 2. Az emberek legbölcsebb férfiai országo­dnak a pálmák földjén s országuk a vigságok, gyönyörök hazája vala; a pálmák földjének népe az élvezeteket kereste, a tiltott örömökre vágyó­dott vala élete napjaiban. 3. A vigasságoknak áldozá életét az időben, amikor a földre szállott vala a világ vilá­gossága. TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK az utolsó népszámlálási periódusban közel 20 ezer lélekkel kevesebb és kedvezőtlenebb, mint annak a fejlődés törvényei szerint lenni kellené. S igy nem csoda a statisztikái kimutatás árna megdöbbentő jelentése, hogy a mi vármegyénk foglalja el Árvamegyével együtt az utolsó helyet a népesség szaporodása tekintetében. S • ha figyelembe vesszük Tolnavármegyének Árva­megyével szemben való előnyösebb topográfiái fekvését, hogy a mi vármegyénk nemcsak dús kalászokat ringató termőföld, de a nép anyagi és kulturális szempontból is felette áll a szegény árvamegyeieknek: úgy bátran állíthatjuk azt, hogy a mi vármegyénk, az aranykalásztól ékes rónaság, a legutolsó az egész országban a népesség szaporodása tekintetében. — Valóban szomorú dicsőség! Nem lehet célom e cikkely szűk keretében mindama mélyreható okokat tárgyalnom, melyek e viszonyokat létrehozták; de az sem, hogy mindazon módozatokat részletezzem, melyek hivatva volnának e bajon segíteni. Annál is inkább nem, mert rögtön felhoznák a kivándor­lást s az egyke-rendszer átkát, mint oly ténye­zőket, melyek e szomorú kimutatást eredményez­ték s mint mely tényezők nem annyira localis, hanem inkább országos bajok s az orvoslásuk is vármegyénk szűk keretén túl esik. De már bocsánat, ha acceptáljuk is ezen felfogást, annak igazságát csak részben ismer­hetjük el. Mert igenis, nekünk módunkban áll — kell, hogy módunkban álljon — vármegyei önkormányzatunk keretén belüli faktorokkal, saját elhatározásunktól függő intézkedésekkel a bajt nemcsak megakasztani, hanem községein­ket a fejlődés és gyarapodás útjára is terelni. A népesség szaporodásának első alap- feltétele egy bizonyos kulturális és materiális jólét megteremtése. S hogy ehhez mennyiben járulnak, mennyiben segítik elő az iskolák, gyárak, kaszárnyák, jó és gyors közlekedési viszonyok s a többi ehhez hasonló tényezők, azt e lap intelligens olvasói előtt felesleges bővebben fejtegetni. Sapienti sat 1 Intéző közegeinknek akarni kell, erősen akarni, csatasorba állítani minden tudásukat, minden erélyűket, hogy Tolnavármegyét kiragad­ják ebből a szégyenteljes és szomorú dicsőség­ből, mely szerint Magyarország megyéi közt a népesség szaporodása tekintetében a legutolsó helyen áll. Vármegyénk minden hazafiasán és becsületesen érlesz,---—-­Dr. hóval Dezső. A postatakarékpénztár igazgatójának szolgálati jubileuma. Vármegyénk szülötte: dunaföldváríHalász Sándor dr., miniszteri tanácsos, a postatakarék­pénztár igazgatója most töltötte be állami szolgála­tának huszonötödik évfordulóját, mely alkalom­4. A napkeleti bölcs királyok pedig meg­siratták országukat, hogy elég örömeinek, vá­gyainak sorvasztó lángjában. A halála, pusz­tulása lön az a szellem, mely vezére vala élet­útjában. 5. A pálmák földjén a gyötrelmet táplálta vala a gyönyör. 6. Az ország éíveszté hatalmát, melyét egykor a harcokban szerzett vala. Nem vála erejük a népeknek, hogy a rabló ellenségekkel szembeszálljanak. 7. Barbárok törtek vala a napkeleti böl­csek országaiba és ezreket vivének rabszolga­ságba és azért a bölcs királyok szomorodott szívvel járnák a pálmák földjén. 8. A bölcsek érzék szivükben, hogy más az emberi élet célja a földön. 9. Bölcsességük világosságával látták a nagy sötétséget, mely az emberek világát el­borítja valá. 10. Az emberek között nincsen senki, aki­nek bölcsesége utat mutasson. Ä négyezeréves éjszakának nincsen csillaga. 11. A kétségbeesés sötétsége üldözé a bölcseket is amikor megtestesült az Ige Beth- lehemben. 12. Akkor ama bölcs királyok nagy láto­mást látának álmukban és látókká levének ama éjszakán, láthatatlan kéz megérintő homlokukat és földöntu i bölcsesség ébrede bennük. Az egyik király két embert láta álmában, kik egyszerre indultak vala a boldogság országába. 1911 járni ár 2 ból az intézet tiszti kara és egész személyzete szé£ ünnepélyt szerzett tiszteletére. Az intézeti épületnek földiszitett üléstermé­ben gyűlt össze .a személyzet, arhélynék nevé­ben a jubilánst Baross Géza, miniszteri tanácsos, aligazgató üdvözölte, aki beszédében megemlé­kezett Halász Sándornak hosszú szolgálata alatt szerzett érdemeiről, visszapillantást veteti hiva­talos működésére, amely a postatakarékpénztár felállításával vette kezdetét, valamint az igaz­gatása alatt történt alkotásokra, amelyek közül különösen kiemelte a zártbetét- és járadék­könyvecskék intézményét, a részjáradék üzlet­ágat, a nemzetközi giróforgalmat és a külföldi bank-összeköttetéseket, végül az intézet belső ügykezelése és a személyzet érdekében tett intéz­kedéseket. Beszéde végén Baross Géza miniszteri tanácsos átnyújtotta az ünnepeknek a személy­zet jubiláns adományát, az intézet segély-egylete javára tett nagyobb összegű »Halász Sándor alapítvány« oklevelét. Ezután dr. Gsufy Jenő, miniszteri osztály- tanácsos mint irót ünnepelte az igazgatót, aki nemcsak úttörője a postatakarékpénztári iroda­lomnak Magyarországon, hanem a közgazdasági tudományok terén is maradandó irodalmi- és törvényhozási műveket alkotott. Ezen szakírói munkássága elismeréséül a postatakarékpénztár személyzete nevében a szónok arany tollat nyúj­tott át az ünnepeknek. Halász Sándor dr., miniszteri tanácsos mélyen meghatva válaszok az üdvözlő-beszé­dekre. Köszönetét mondott a nevére tett alapít­ványért, amelyben az az örvendetes tény jut kifejezésre, hogy személyzete az intenciót megérti és átérzi. Azután a huszonöt-évi szol­gálata alatt az intézet üzletkörében és személy­zetében előfordult fejlődésről és változásokról emlékezett meg, különösen kiemelte kiváló elődé­nek : Hollán Sándor, nyugalmazott államtitkár­nak érdemdús működését, akinek alkotásait meg­óvni és továbbfejleszteni kötelességének tartotta. E kötelezettség beváltása csakis az erre hivatott tényezők támogatásával vált lehetségessé. Ezért hálával emlékezik meg a kereskedelmi kormány­ról, mely a fejlesztéshez szükséges eszközöket neki megadta; a sajtóról, amely eszméit propa­gálta ; a közönségről, amelynek szolgálatára van hivatva az egész intézmény, s végül köszönetét mondott az egész tisztikarnak és személyzetnek, amely kiváló szorgalmával és nagy kötélesség- tlldájáyM^biztpsitja jövőre nézve :z a mind fokozotíább feladatokra hivatott: pöstátakarék- pénztár virágzását. Az ünnepély hivatalos részének lezajlása után Halász Sándor dr. igazgatót még percekig lelkesen ünnepelte az egész egybegyült tiszti kar, majd visszavonulván, következett a küldött­ségek fogadása. Első sorban a »Postatakarék­pénztár Sportegyesülete« járult Halász Sándor dr. igazgatóhoz, mint az egyesület védnöke elé, akit ebbeli minőségében az intézeti »Hitelszövetkezet« is melegen üdvözölt. 13. És messze, messze az ut végén vilá­gosság vala és az a boldogság országának ka­pujára világított vala. 14. Odamenének a vándorok, ahova csak egy keskeny ut vezetett. Az egyik vándor erős fegyverbe öltözött ember vala, kit sok szolga kisére az utón. 15. A másik pedig elhagyatva, toskaíag lép­tekkel méné a fényesség felé és nem vala fegy­ver a kezében; félve,: remegve nézett á fegyve­res emberre, ki elzárá előle az utat a pusztában. 16. Akkor pedig eltűnt a fényesség, a fegy­veres ember nem láta valá s az utón sötétség­ben tára mindenkor. 17. A fegyvertelen ember pedig fényes­ségben jára és eljüta a fényesség országába és a fegyveres ember eltévedt, elmaradt Vála. 18. A második bölcs király is azt a fé­nyességet Iátá álmában. 19 Egy gazdag ember és egy koldus jára az utón; a gazdag embernek sok örömé vala. 20. És a koldus sebző rögökön^ a fájdal­mak utján haladott vala és nem vala kenyere az utón. 21. Félve állott meg az utszélen a gazdag láttára, ki sok kincset szerzett vaía. Még azért is örvendezett, hogy a gazdag életben hágyta vala. 22. Akkor pedig ráragyogott vála a sze­gényre a fényesség és látá a gazdag, hogy sok-sok kincs vagyon a koldus kezében az utszélen. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta «an e két azó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlenül legjobb has­hajtó a világhírű PURGO-BAYER Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tab lett» n rajta van é két' izé ^s^tt * haniinitvanyokkal, mert kártékonyak.

Next

/
Thumbnails
Contents