Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-10-20 / 73. szám
XX. (VI.) évfolyam. 73. szám. SzeV»zárd, 1910. október 20. TOLHAVARNEGYE EJ A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre . Pél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona 8 „ 4 „ 16 miér. Kiöfizetliekrt és hirdetéseket s kiadó- hivatalon kivQl elfogad a Botnar féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekssárdon. Egyet tzimok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztéai felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj Islván-utca 5. Min. Ids küldendők a lapot érdeklő ösaze» közlemények. -• Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130- szám. Az előfizetési pénzek és hirdetéssk ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÄN. Főmunkatársi FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A delegációból. Becs. (Érk d. u. 2 órakor) A magyar delegáció tengerészeti albizottsága ma délelőtt Dániel Ernő báró elnöklésével ülést tartott. A magyar kormány képviseletében jelen volt: Khueti-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter és Hazai Samu honvédelmi miniszter. Rosenberg Gyula előadó ismertette a haditengerészeti költségvetést. Megemlíti, hogy a jelen költségvetésben a közös hadügyminiszter hadihajók építésére nem kér ugyan költségeket, de azért nem titok, hogy egy trieszti hajógyár a haditengerészet vezetősége által készített tervek alapján két uj csatahajót vett munkába. E hajók építése, mint az osztrák-magyar hadi hajóraj lényeges megerősítése, már az angol parlamentben is szóvá tétetett. Szükségesnek tartja, hogy ez épülő hadihajókhoz való viszonyunk már most tisztáztassék és ezért a haditengerészet vezetőségétől felvilágosításokat kér ez ügyben. Montecuecoli ellentengernagy, a hadi- tengerészet vezetője előadja, hogy ő már 1908-ban kijelentette az országos bizottság előtt, hogy haditengerészetünk fejlesztése terén mi se maradhatunk el, tekintettel arra a lázas készülődésre, melyet a többi nagyhatalmak a tengerészeti hadifelszerelések beszerzése körül folytatnak, ha csak az osztrák magyar monarchia a tengeren való ervényesülesröl nem akar lemondani. Miután a kérdéses tengeri hajók építési ideje 36 hónapot vesz igénybe és nem tartotta megengedhetőnek, hogy költségvetési fedezet kiányában, az időből kifogyjanak, — ó, felelősségének tudatában a trieszti hajógyárral oly megállapodást létesített, hogy a hajógyár a két hadihajót elkészíti ugyan, de azokat a hadvezetőség csak akkor veszi át, ha a költségeket a delegációk alkotmányosan megszavazták. A hajóépités és átvétel feltételeiről a jövő évben nyilatkoz- hatik részletesen. A képviselőhöz ülése. Budapest, (ért. d. u. 2 őr» 10 perc], Berzeviczy Albert házelnök a kép- viselóházat szerdára, f. hó 26-ára ülésre hívta össze. Welman újra felszáll. New-Jork (Ér*. d. u 2 ór». 20 perc). Welman amerikai aviatikus, ki hétfőn Amerikából Angliába akart átrepülni, de 65 órai légiut után kudarcot vallott, kijelentette, hogy ismét meg fogja kísérelni az Atlanti Óceán átrepülését egy uj léghajóval, melynek építéséhez már most hozzáfog. Léghajója májusban készül el és Welman bízik, hogy avval sikert fog aratni. Az u] magyar iparpolitika. Talán újnak sem mondható, mert hiszen a régi jónak és célszerűnek megbecsülésén épül fel az a tömör rövidséggel, átlátszó kristályossággal körvonalazott ipari és kereskedelmi politika, amelyet Hieronymi Károly, az uj kormánynak ez a hatalmas alkotó erejű s nagy concepcióju kereskedelmi minisztere tárt fel most hétfőn a debreczeni iparkamara küldöttsége s ennek révén az egész ország előtt. Újnak azonban mégis uj annyiból, mert okos, derék s minden tekintetben helyeselhető programmot nyújt a miniszter, amellyel mintegy kieövekezi a jövő teendőinek útirányát. Erre és nem a régi utón tovább, mert azon sohasem jutunk célhoz. Nyílt egyenesség, határozottság minden szava, senkit sem vádol csak óv az elkövetett hibák megismétlésétől. Fő, hogy nem akarja szemünk fényét elkápráztatni. Nem vállalkozik brilliáns — eró-mutatványokra. Nem látjuk feszülő izmait, komédiási gokler- kedéssel nem emelget sok mázsásnak látszó üres vastömböket, nem húz nemzetiszinü pántlikát orrából a szemünk láttára, de igenis becsületes szerénységgel ígéri meg azt, ami megígérhető, amit jónak lát, amit megtehet, amit meg tud és meg is akar tenni. Nagyfontosságu a miniszter kijelentése legelsősorban a kereskedőkre. Olyan József császárféle türelmi parancsszámba megy ama, egyébként paradoxnak látszó kijelentése, hogy mint kereskedelmi miniszter nem tör a kereskedők érdeke ellen, de a kereskedelmei mindenkor védelmébe veszt a kereskedelem elleni tendenciákkal szemben. Bizonyára örömTÁRCA. Huszárstikli. — Irta: Llts Gyula. — Hires két huszár gyerek volt a hatvanas években Paczona Pista Rácalmásról és Tóth Pali Paksról. Mind a ketten hadnagyok voltak a hires 7-es Vilmos Princ Preussen nevű huszárezredben. Tesd-lelki jó pajtások, bravúros lóvasok, jó tisztek voltak, az egész ezred tisztikara szerette őket.) Számtalan stiklit követtek el s e miatt sokat kerültek bajba, jó formán többet ültek szobafogságban, mint nyeregben. Egyszer Bécsbe körül lovagolták a Szent István-templomot. Látják, hogy az egyik oldalkapun az emberek bemennek, a másikon ugyanazok az emberek kijönnek. Azt hitték átjáró — belovagoltak. Bent meg hökkenve látják, hogy templomba kerültek. Tóth Pali nagyott szalutált az oltár felé, aztán pardon — hüben geglaubt Durchhaus.* (bocsánat — azt hittük, átjáró-ház) szavakkal és nagy flegmával kilovagoltak az ellenkező kapun. Persze nagy botrány lett Bécsben a dologból, a két tisztet jó egy pár hétre bezárták és elhelyezték Bécsböl. Csehországból hazajöttek Pestrefarsangolni. Itt tudták meg, hogy a császári királyi katonatisztet a bálokra nem hívnak meg. Provokálni akarták az egész egyetemet. Nagy nehezen megértettük velük, hogy ez mind hasztalan, a bálba nem jöhetnek. Akkor még nem volt kiegyezés és koronázás. No, annál többet mulattunk együtt a Komlóban meg a — Neueweltben. A farsangolás nem sokáig tartott, a rendőrség panaszára a Platzkommandó visszaküldte őket Pardubitzba. Egy alsó ausztriai városbában voltak szál- i láson. Gyakorlat közben észrevették, hogy sok nvul van a határban, szenvedelmes vadászok lévén, maguk mellé vettek nyolc-tiz huszárt, | meghajtanák a határt s derüre-borura puffogat- ták a nyulakat, mikor lélekszakadva rohan ki | utánuk a polgármester és nagy szakramentirozás között áldja a két tisztet és el akarja tőlük a nyulakat kobozni. — Hát Pista — szól Tóth Pali, — türjük mi, hogy magyar huszártisztekkel ilyen hangon beszéljen ez a sváb paraszt ? — Az Istenugyse nem türjök — feleli Paczona — majd megtanítjuk emberségre a svábot. Azzal intett a huszároknak, ezek lekapták a polgármestert a tíz körméről s a két tiszt olyan olvasatlan tizenkettőt vágott rája, hogy a földet harapta kínjában. Nagy patába lett a dologból. A városkában formális zendülés tört ki a huszárok ellen, példás elégtételt követeltek polgármesterük meg- botozásáért. A két tiszt vizsgálat alá került s már-már úgy fordult a dolguk, hogy alighanem rangvesztés lesz a nyulászás vége. Paczona levelet irt haza apjának, hogy használja ki a megyei nagyurakkal való ismeretségét, tétessen velük szót mellette — mert máskép kiugratják az angyalbőrből. Az öreg Paczona, rácalmási komposszesz- szor, tipikus, tagbaszakadt táblabiró alak volt, ó-lábakkal, szélesvállakkal, Kossuth-szakállal, S betű forma bajusszal, szúró szemöldökkel. Nagy mondásairól volt hires az öreg, sokat tartott magáról — mások kevesebbet ő róla. Nagyon szerette a hazát, de csak szóval. Olyan nagy- pipáju, de kevés dohányu ember volt az öreg. Bejárt szorgalmasan amegyegyülésre főkép azért, hogy a főispáni ebédet végig egye, mert a közügyekhez keveset konyitott, szeretett dörgölőzni a nagyurakhoz, olyan mindenkori visszhangja volt a főispáni akaratnak. De azért mindenki szerette, mert jóizü ember volt. Megszeppent az öreg a levélre. Fölkereste Szögyén-Marich Lászlót, a főispánt. Cziráky János grófot, Fiáth Ferenc bárót, kik az időben nagytekintélyű, Bécsben is befolyásos férfiak voltak s kérte, hogy tegyenek szót a Pista-fiu mellett. Megígérték, de azt tanácsolták az öregnek, hogy jó volna, ha személyesen is fölmenne Bécsbe s kegyelmet kérne a császártól a fia számára. Szót fogadott. Fölhúzta Karneol-gombos attiláját, fölrántotta ezüst sarkantyus kordován csizmáját, fejébe nyomta asztrakán kucsmáját s elindult Bécsbe. Az audencia, a bécsi ut történetét az öreg később sokszor sokaknak ekként beszélte el: — Megérkeztem Bécsbe. A Magyar Királyvendéglőbe szálltam, a magyar ember hová is szállna ott máshová ? Délfelé fölballagtam a Burgba. Ott már vártak, tudták ki vagyok smi járatban jövök. Azonnal bejelentettek a felségnek, mire megnyílt a szárnyas ajtó s én a császár előtt állottam. Mélyen meghajtva magam, balkezemmel kigomboltam atillámat, jobbkezemmel belenyúltam, hogy kivegyem az instánciámat. A császár megkökkenve lépett vissza, azt hitte, hogy pisztoly után ’nyúlok, de én kezemmel intve igy szólottám: »Fürchten Sie nichtMajestet, 1 ich bin ein lojaler Ungár — Paczona vor. Rácalmás.« Erre ő felsége hozzám lépett, átvette az instánciámat s igy szólott magyarul »Bizony a Pista fia nagy bolondságot követett el, hogy a polgármestert megvágatta, no, de majd eligazítom
