Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-05-17 / 27. szám

2

TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK

1910 május 17.

zással, roncsoló toroklob 20 községben 27 eset, 2 halálozással, cörheny 14 községben 38 eset, 13 halálozással, hasihagymáz 9 községben 18 esetben halálozás nélkül, hSkhurui 6 községben 13 esetben két halálozással és gyermekágyi láz 4 községben 6 eset 1 halálozással.

Törvényszéki boncolás volt 3, orvosrendőri hullavizsgálat ugyanannyi. Orvosi gyógykezelés nélkül halt meg 23 gyermek (7 éven alól.)

A Ferenc-kórházban ápoltatott 527 beteg, ezek közül gyógyultan elbocsáttatott 85, javul- tan 96, gyógyulatlan 16, meghalt 19.

A kir. taníelügyelőség megvizsgált 26 iskolát és 4 óvóintézetet és pedig Szekszárdon, úgy Borjád, Fácánkert, Kajmád, Apáti, Alsótengelic, Harc, Hídja, Janya, Jegenyés, Kajdacs, Kiskajdacs, Kölesd, Középtengelic, Szedres, Gyönk, Kistormás, Varsád községekben.

Az állategészségügy kedvező volt. A haszonállatok tavaszi vizsgálata a vármegye területén befejeztetett. Két tőgygümőkóros tehén megvásároltatott ; az egyiknek húsa közfogyasztásra bocsáttatott, a másiké megsemmisittetett. Az állatforgalmi 253 szállitmányból állott és ez alkalommal szállításra került 2632 szarvasmarha, 185 ló, 884 juh, 2011 sertés. Azután kivitelre leöletett 668 bárány és 242 ürü.

Az állatlétszám összeírása befejeztetett és az adatok feldolgozás alatt vannak. Már most megállapítható, hogy szamísmar/ia-állományunk alig változott, mig a sertéseknél számottevő szaporulat mutatkozik.

A törvényszéki fogházban letartóztatva volt 162 egyén.

VÁROSI ÉLET.

Közgyűlés.. Szekszárd rt. város képviselőtestülete dr. Szentkirályi Miyály polgármester elnöklete alatt f. hó 12-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Békés Mihály és Mosgai Sándor képviselőtestületi tagoknak jegyzőkönyv hitelesitőkül való felkérése után dr. Szentkirályi Mihály polgármester, akit a képviselőtestület a terembe belépésekor hatalmas éljenzéssel fogadott, kegyeletes szavakkal emlékezett meg Ágoston István kir. táblai biró, képviselőtestületi tag elhunytéról. Indítványára a boldogult emlékét jegyzőkönyvileg megörökítették. Áttérve a tárgysorozatra a polgármester jelentését, hogy a ref. városrészbeli menedékház zsúfoltságának megszüntetése céljából 40 kor. haszonbérért még egy szobát bérelt, valamint az 1910. évi költségvetés, úgy a városi átiratási díjról és a villamos műről szóló szabályrendelet jóváhagyását tudomásul vették. A hivatalos órákat a rendőrkapitányságnál d. e. 8-tól 12-ig, d. u. 2-től 4-ig állapították meg s Molnár Lajos rendőrkapitánynak a szervezési szabályrendelet nehány §-ának módosítása iránt benyújtott indítványát elvetették. A Dunántúli Közművelődési Egyesületbe a város 200 kor. díjjal alapító tagul belépett. A báró Augusz-árvaház tulajdonát képező keretet 8346 koronáért megvették. özv. Stalter Sebestyénné és Takler Lajos ingatlan vétel iránti kérvényének tárgyalására junius hó 14-ére tűztek ki gyűlést. Ónody Gábor telekvétel iránti kérvényét elutasították. Budai Pálnak r. k. szegények javára tett 1000 koronás alapítványát elfogadták és az alapitó oklevelet megállapították. Az éjjeli zenéről szóló szabályrendeletet elfogadták. A gazdasági ismétlőiskola 1910. évi költségvetését, valamint a városi alapok 1908. évi számadásait elfogadták. Hank Antal kút értékének megtérítése iránti kérvényét elutasították. Ugyan ennek, valamint Miskéri Józsefnek törlési engedély kiadási kérelmét teljesítették. Vlach Samu, Fehér János és Barsi Ádám fogyasztási adóját leírták illetve mérsékelték.

Válasz a T. K.-nek.

Laptársunk a Tóin. Közi. újabban tetszeleg magának abban a szerepben, hogy lapunk közleményeit kritika tárgyává teszi. Ám tegye — joga van hozzá. A jogos bírálatot nyugodtan türjük, sőt szeretjük, mert lapunk magatartása, irányának korrektsége — minden önteltség nélkül hivatkozhatunk reá — kiállja a legszigorúbb bírálatot és csak azok, kik a kákán is csomót keresnek, tudnak erőltetett félremagyarázásokkal és ferdítésekkel bennünket következetlenséggel és egyéb vádakkal illetni. Azt írja a T. K. utolsó számában a lap «egy olvasója» — kinek rossz szójátékait megbocsátjuk — hogy nehéz feladat az olvasóközönségnek <lapunk politikáján eligazodni.» Lapunk fennállása óta állandóan és változatlanul a 67-es közjogi alapon áUó nemzeti és szabadelvű politikai irányzatnak volt szószólója és fnegalkuvást nem ismerő követője. És annak a cikknek Írója nem tud felmutatni egyetlen mondatot, egyetlen sort, amely ezzel a politikai

irányzattal ellenkeznék, mert amikor ezt be akarja bizonyítani, igen szerencsétlenül hivatkozik lapunk május 9-iki számában megjelent | és cikkíró ur által idézett közlésre.

Abban van a cikkiró szerint ugyanis a nagy ellentét és ellenmondás, hogy mig a lap egyik helyen arról referál, hogy nagy sokasig hallgatta végig Szabó Károly programbeszedét, addig ugyanabban a számban a kölesdi kerület választási mozgalmairól azt írja ottani tudósítónk, hogy >a függetlenségi párt lézengő párt '

Amit mi irtunk a Szabó Károlyt ünneplő »nagy sokaságról« az betűről betűre igaz és csak hű ismertetése volt annak a lelkes ünneplésnek, amelyben Szabót sárközi hívei, amikor A-nyék, Pilis, Decs és Őcseny községekben programbeszédét tartotta, ténylegesen részesítették. Aki azt állítja, hogy ezen tudósításunk elfogult, az vagy tudatosan szemet huny a való tények fölött, vagy pedig politikai szinvakság zavarja meg tisztánlátását. Egyébként közeledik a választás határnapja és lesz alkalma a gáncsolódó cikkírónak az Őcsény, Decs, Pilis és Alsónyék községekből leadandó szavazatok számából minden kétséget kizáró módon meggyőződni arról, hogy igazat irtunk-e, amikor a »nagy sokaság lelkes ünnepléséről« a Sárközben beszámoltunk. Ami pedig a kölesdi idézetet illeti, első kötelesség, ha idézünk valamit, azt becsületes pontossággal, nem pedig önkényes megcsonkítással tenni.

Minden nyilatkozat, ha abból a lényegesebb részt egyoldalúan elhagyjuk, elferdíthető és kiforgatható a maga valódi értelméből. Nem azt irta tudósítónk, hogy „a függetlenségi párt lézengő pártu, hanem az van abban a tudósításban világosan és magyarán megírva, hogy Kossuth Ferenc „lélegző pártnak‘ nevezte a munkapártot és ennek kapcsán írja tudósítónk, ,,ha a munkapárt lélegző párt, a függetlenségi párt lézengő párt.“ A cikkiró ur azonban a mondat elejét, legfontosabb részét és pedig ezeket a szavakat: „Ha a munkapárt lélegző párt“ egyszerűen elhagyta, elsikkasztotta és csupán azt a részt közölte: „a függetlenségi párt lézengő párt “ Itt tehát csak feltételes állításról van szó és egyébként az egész citatum „lélegző és lézengő“, inkább csak szójáték, a jó szójátékok iránt igaz a cikkírónak kevés az érzéke.

Ha a t. cikkiró minden áron az „ellentétek politikáját“ keresi, ám seperjen először a maga lapjának portája előtt és olvassa el ugyanazt a lapot, amelyben az ő kis cikke megjelent és akkor talál majd bőségesen tényleges ellentmondásokat. Közvetlenül az ő cikke fölött egy sorral közli a T. K. Herman Ottó nagy tudósunknak Kossuth Ferenc ellen elhangzott nyilatkozatát, mely szerint »Kossuth Ferenc most ott ül, ahol ültek rendesen a kötelességükről és következetességről megfeledkezett magyar emberek, a miniszterek és ordókkal fölbérelt férfiak sorában« stb. és ugyanezen számban pár sorral odébb pedig, ahol Kossuth Ferencnek a kölesdi kerületben tett látogatásáról referál, a legnagyobb elragadtatással szól ugyanezen Kossuth Ferencről.

Mi nem fogjuk ezt fel valami tragikusan, mert választások előtt, korteskedés idején előfordulhatnak ilyen elszólások. Azonban, akinek vaj van a fején, ne menjen a napra és a politikai ellentétekről és ellentmondásokról ne prédikáljon az a lap, amely igy rácáfol önmagára és a közelmúltban is fényes bizonyítékát adta annak, hogy a Paidusból rövidesen hogyan lett Saulus. Nem teszünk ezért se szemrehányást. — Minden lap a maga ízlése és tetszése szerint szabadon változtathatja a maga meggyőződését és irányát — de amikor minket akar valaki leckéztetni és ezért egy vidéki tudósítónak elferdítve közölt szójátékát idézi, akkor az a lap nem bir jogosultsággal másoknak erkölcsi prédikációkat tartani.

Elfogultsággal is vádol bennünket a cikkiró, azt írván, hogy amikor Döry Pál pártjáról Írunk, akkor kicsinyítünk, amikor pedig Perczel pártjáról van szó, »akkor nagyitó üvegen nézzük az eseményeket és ha a pártérdek úgy kívánja, akkor Várdombon még Ukácius-ágyuk dörgését is halljuk és hogy az őcsényi szólásszabadság megsértése, a decsi bandéristák bevert feje nem fáj a munkapárti lapnak«.

Megint csak saját lapjára hivatkozunk és t. cikkiró ugyancsak a legutolsó számban gyönyörködhetik az ő lapjának nagy elfogidatlan- ságában és tárgyilagosságában. Szabó Károly- nak a sárközi községekben négy helyen mondott programmbeszédéről és fogadtatásáról, minden túlzás nélkül diadalutnak nevezhető lelkes ünnepeltetésről stb. mindössze a következő három soros tudósításban emlékezett meg:

„Szabó Károly, akit a munkapárt támogat, áldozó csütörtökön Alsónyéken, Sárpilisen, Decsen és Ocsényben mondott hívei előtt beszédet“

És ezek után ugyanezen lap egy lélekzet alatt merészel más lapot elfogultsággal, pártoskodással, logikátlansággal megvádolni.

Az sem igaz, hogy az őcsényi erőszakoskodásokat mi elhallgattuk, el nem ítéltük.

Erről a dologról szóról-szóra a következőket irtuk :

zMindkct részről igen sajnálatosnak tartjuk, hogy a kedélyek ennyire ingerültek és hogy a pártok egymás iránt nagyobb tiszteletet nem tanúsítanak. Szomorú elfajulás a sok kődobálás, abcug, bármely párt részéről is és akár Tisza Istvánt, akár Apponyi Albertet érték ezek az inzultusok, sajnáljuk a terrornak eme csúf megnyilatkozását és a szólásszabadságnak semmibevevését. Az országszerte elharapódzott efajta demonstrációk a tis.tes hagyományaira és a független polgári önérzetre jogosan hivatkozó szekszárdi kerületbe is sajnos eljutottak és nagyon kívánatos, hogy az egyik párt részéről se ismétlődjenek, hanem alkotmányos fegyverekkel és egymás meggyőződésének kölcsönös tiszteletben tartásával vivassék meg a választási harc.«

Ezen álláspontunkhoz csak következetesek maradtunk, mikor a várdombi vérengzést megérdemelt módon elitéltük és mikor laptársunk verércikkben foglalkozik ezzel az esettel, a nála megszokott következetességgel bennünket vádol túlzással és pártoskodással.

Ami végül azt illeti, hogy mi Perczel pártjáról írva nagyitó üvegen nézzük az eseményeket, csak röviden azt jelentjük ki, hogy junius elsején a választás eredménye fogja ténylegesen beigazolni, hogy a Döry Pál »fényes győzelme, óriási diadala« stb., amiket a T. K. hétről-hétre a nála megszokott szigorú tárgyilagossággal és előkelő pártatlansággal megjövendöl, meg az esetben sem fog bekövetkezni, ha a függetlenségi párt jelöltjére leadandó szavazatok számát nagyitó üveggel, akarná megnagyobbítani.

Pontos adatokkal, tárgyias tényekkel és hü szemelvényekkel bizonyítottuk a T. K. olvasójának vaskos tévedéseit és vádjainak alaptalanságát, Ízléstelen befejező szavaira pedig nem reflektálunk, mert pusztába hangzó szó volna vele »logikáról« disputálni.

Sztankovánszky Imre jelöltsége.

A kölesdi kerület munkapárti képviselő- jelöltje : Sztankovánszky Imre dr. tábora egyre nagyobb tért hódit. Amerre csak a szinpátikus és az eszmék fejtegetésében fáradhatatlan jelölt megjelen, mindenütt tisztelettel fogadják és mély közgazdasági és politikai tanulmányozásra valló, tartalmas, szép beszédeit tetszéssel hallgatják.

F. hó 12-ikén, csütörtökön kiváló vendége volt a kerületnek: Zsilinszky Mihály vbtt. nyugalmazott vallás- és közoktatásügyi államtitkár, aki azért jött, hogy Sztankovánzzky Imrét választási kőrútjában támogassa. — A körút Kajdacson kezdődött, hol a választópolgárok a fényes kísérettel jövő jelöltet nagy tisztesség- nyilvánítással fogadták és programmbeszédét, utána pedig Zsiliszky Mihály vbtt. nagyhatású politikai fejtegetéseit lelkesen megéljenezték. Kajdacson időzésük alatt a Kossuth-párti választók zászlóikat bevonták, ezzel is dokumentálni akarva az ellenvélemény iránt érzett tiszteletüket, amely manapság oly ritkán megnyilatkozó erény valóban nagy becsületére válik Kajdacs derék lakosságának.

Kajdacsról a jelölt megszaporodott kíséretével Nagydorogra indult, hova d. e. 11 órára ért és ahol a lakosság tüntető szeretettel fogadta. Volt bandérium, fehérruhás leánycsapat, kik a jelöltet virágcsokrokkal és koszorúkkal halmaz- ták el. Stolldr dr. pártelnök meleg szavakkal üdvözölte a jelöltet és azután a díszes menet, mely 60 fogatból állott és amelyben Széchenyi Sándor gróf vbtt., Széchenyi Domokos gróf, Sztankovánszky János kamarás, Bernrieder János, Sass László s Kajdacs és Nagydorog, valamint környékének összes intelligenciája vett részt, a községházára vonult, hol a községi biró komoly szavakkal figyelmeztette az összegyűlt lakosságot (köztük számos Halász-pártival), hogy tartsák magukat a magyar embertől elválaszthatatlan tisztességtudáshoz és hallgassák meg nyugodtan a hozzájuk ellátogatott jelölt programmbeszédét, még ha azokkal nem értenének is mindenben egyet.

Néhány vörös tollas suhanc és választó, kik a menetet már útközben barátságtalan szavakkal illették, erre tüntető szándékot árult el, de a rendzavaró szándék hamarosan elpárologva, ettől fogva csak néhány »Éljen Halász Lajos« felkiáltásban és néhány 48-as jellegű közbekiáltásban nyilatkozott meg, minden rendzavarás nélkül hallgatták meg Sztankovánszky Imre dr. programmbeszédét, aki, hogy neki nemcsak joga van itt beszélni, de kötelessége is és hivatkozva a magyar ember műveltségére és tisztességtudására, kifejezte azt az erős reményét és várakozását, hogy a dorogiak, ha nem is mindnyájan az ő hívei, de őt nyugodtan meghallgatják és beszédét nem zavarják.

A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta a tapintatos és mégis erélyes bevezetést és attól fogva nyert ügye volt a jelöltnek, aki nagyszabású beszédében igen érdekesen és tanulságosan foglalkozott a közgazdasági ügyekkel.