Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-05-17 / 27. szám
1910 május 17. TOLNA VÁRMEGYE ás a KÖZÉRDEK 3 A vámkérdésben utalt a magyar gazdaközönseg i érdekeire, melyeknek az önálló vámterület csak ártalmára lehet és azokra sorvasztólag hatna, mert ha, amint Halász. Lajos mondja, határunkon felállítanék a piros-fehér zöld vámsorompót, arra az osztrák sárga-fekete vámsorompó felállításával felelne; igaz, hogy igy mi megtudnók akadályozni az osztrák iparcikkek beözönlését, de viszont leszállttá a búza és egyébb terményeink ára és beállana állattenyésztésünk jelentékeny értékcsökkenése. A függetlenségi-párt részéről nagy hibának tartja, hogy e párt egy része megakadályozta — csaknem egy évtizedre — és még most is állandóan veszélyezteti a parlament munkásságát. Nyíltan kijelenti, hogy 5 a legnagyobb tisztelettel viseltetik a 48-as eszmek iránt, melyek minden magyar szív előtt szentek; Kossuth Lajost, mint a haza és a magyar nép atyját tekinti és tiszteli, de viszont azokat, kik e szent eszmékkel visszaélnek, kik a magyar parlamen- tárizmus alaptörvényeit lábbal tapossák és erőszakoskodásokkal érvényesülni nem engedik, nem tiszteli. Fejtegeti a 67-iki kiegyezés értékét és jelentőségét és helyteleníti, hogy 1867-et szembe helyezik 1848-cal, holott a 67 nem egyéb, mint tető alá hozása, rendszeres törvénybe iktatása a 48-as alkotásoknak. 1848 a virág, 1867 a gyümölcs A haza atyja 48-as őrökét átvette 67-ben a haza bö'cse. Minden gazdaember tudja, hogy botor dolog volna az aratást a virágnál kezdeni, meg kell várni, mig a gyümölcs megérik, csak akkor szabad azt leszakítani. Nem szabad erőltetni a politikai fejlődést. De nem is lehet. Mutatja ezt a függetlenségi párt is, amely bár többsége volt és kormányra jutott a koalícióban, elvei megvalósítására — kormányon léte alatt semmit se tett, mert belátta, hogy az lehetetlen. A bankkérdésben hangsúlyozza, hogy a munkapárt fenntartja az önálló bankhoz való jogát az országnak, de a mai viszonyok között előnyösebbnek mutatkozik a bankszabadalom fenntartása, mert igy nagyobb hitelt élvezünk és az önálló bank a kamatlábat felemelné. Az ex lex, mely a koalíciós kormány müve, nagy akadálya a hitelviszonyok olcsóbbodásának. Hibáztatja a koalíciós kormány gazdálkodását, mely a kincstári készleteket elpocsékolta, az évi állami kiadásokat sok százmillióval emelte és újabb adósságokat is csinált. E gazdálkodás terheit súlyosan fogjuk még sokáig érezni és viselni és épen ezért kell mindnyájunknak összefogni és egyetérteni, hogy a munkapárt prog- rammja szerint az országot a bajból kivezethessük. Lankadatlan munkásságra van szüksége hazánknak, hogy legjobbjai vezetése alatt eredményes tevékenységet fejthessünk ki és hazánk önnállóságáért dolgozva, nemzetünket a haladás, a gazdagodás, a megerősödés utján előbbre vigyük. Éhez a munkához kéri a nagydorogi választók és a kerület támogatását. Lekes éljenzés és zajos tetszésnyilvánítás követte a mélyen átérzett és szépen előadott tartalmas beszédet, mely után Zsilinszky Mihály vbt. tanácsos keresetlen közvetlenséggel szólt a néphez, az itt-ott elhangzott közbeszólásokra találó riportokkal válaszolva. Így a választók által éltetett Halász Lajos egyéniségéről nagy elismeréssel szólt, de kifejtette, hogy most nem a személyekről, hanem elvekről, a politikai vezérekről és főként ezek cselekedeteiről van szó. Magasztalta a 48-as elveket, melyek ellen nincs magyar, aki valamit szólhatna. De ezeket az elveket egyetlen párt számára lefoglalni, kisajátítani nem lehet, sőt nem is szabad. Nem a 48-as elvekben van tehát a baj, hanem azokban a hibákban, melyeket a 48 as pártok elkövettek és elkövetnek. Fejtegeti a koalíció eredetét és hibáit; konstatálja, hogy a függetlenségi párt, bár többsége volt és hatalomra, kormányra jutott, de ott csak más pártiak segítségre hívásával tarthatta magát és se a többséggel, se a hatalommal élni nem tudott. Ismerteti a királylyal kötött koalíciós paktumot, amelyben vállalt kötelezettségének, hogy a választói reformot 2 év alatt megcsinálja, 4 év alatt sem tudott megfelelni. Ezért nem tudott a koalíció boldogulni és ezért vesztette el a bizalmat fönt is, lent is és igy történt, hogy a koalíció csak zűrzavart, szégyent és temérdek anyagi károsodást hozott az országra, melyből csak úgy lábolhatunk ki, ha komoly, higgadt, képzett politikusokat küld a nemzet a törvényhozásba, akik a király és nemzet közötti összhangot ápolva, az ország ügyeit nem jelszavakkal. hanem komoly munkával akarják előbbre vinni és mint ilyen férfiút ajánlja a kerület bizalmába Sztankovanszky Imre dr-t. (Zajos éljenzés és tetszés.) Utána Gyimóthy Jenő gyönki gimnáziumi tanár tartott hatalmas beszédet, a 67-es kiegyezés alkotásait és a haza bölcsének áldásos működését fejtegetve ékesszólóan, meggyőzően és nagy sikerrel. Ezzel vége volt a nagydorogi szép fogadtatásnak és ebéd után, a hirtelen jött zápor elmúltával a jelölt kíséretével Sárszentlőrinczre ment, hol Sántha Károly ev. lelkész meleg szavakkal üdvözölte Zsilinszkyt, aki Szentlőrinc és Pálfa községek iskolai ügyeiben oly sok jót tett. Zsilinszky szép szavakban köszönte meg az üdvözlést, utana a jegyző türelmes magatartásra intette a népet, mire Sztankovánszky elmondotta programbeszédét, melyet, valamint Zküinszky felszólalását zajongó közbeszólásokkal akartak az ellenpárt hívei megzavarni. Meg kell jegyeznünk, hogy Kajdacs, Nagy- dorog és Sárszentlőrinc a függet’enségi érzelmű választók legerősebb vára volt mindig és örvendetes tünete a mostani választási kampagnenak, hogy ezen községek választói a 67-es jelölt és párt iránt meglepő meleg és élénk érdeklődést tanúsítanak, A falusi iskola Becses lapjuk május hó 5-iki számában megjelent fenti címet viselő cikket — ugyancsak mindnyájunk érdekében — szükségesnek tartom egy néhány, a valóságnak megfelelő ténnyel kiegészíteni. A cikk írója megfordult egy — úgy látszik — csakugyan rosszul vezetett iskolában és az ott hallott egy néhány abszurd felelet alapján — ahelyett, hogy azt, mint ő is jobbnak vélné, az illetékes tanfelügyelőség tudomására hozná (amit az illető tanító meg is érdemelne) a falusi náp hiányos, helytelen neveléséről cikkez, okozván érte elsősorban a tanítóságot. Már bocsánatot kérek, de konstatálhatja minden hozzáértő, hogy a cikkező nem ismeri a meglevő baj igazi okait s ezért olyan rendkívülien egyoldalú. Nézzük csak a tényeket. A nép hiányos nevelésének főbenjáró okai tanügyi lapok állítása szerint: a rendetlen beiskolázás, a mulasztások óriási száma, a mulasztások elavult elbírálása, a birság be nem hajtása, a 15 éven aluli gyermekek korcsmázása és itt ott (ez kivételes) a tanító tekintélyének lerontása. A beiskolázás sajnos a legtöbb községben igen hiányos. Ismerek községeket, hol minden évben 8—10 gyermek az iskolába egyáltalában be sem iratkozik, különösen a 10 éven felüliek közül s ezzel szemben a hatóság mit sem tesz. Hogy nevelhetők hát az ilyenek ? Mint utszéli cserjék nőnek föl, rontván később azokat is, kiken az iskolai nevelés fogott valamit. Köztudomású továbbá, hogy falun a 10 éven felüli gyermekek kora tavasztól késő őszig tanítójukat legfeljebb az utcán látják s akkor is vígan cigarettáznak. U. i. a közeli pusztákra küldik őket szülőik napszámba s a szegény teremtések akkor, midőn leikök a jó iránt legfogékonyabb volna, az évnek 6, 7 hónapját iskolán kívül töltik. Az előirt tananyag nagy, azt elvégezni kell s ily körülmények közt kérdem : mennyi idő jut itt a nevelésre s ki az oka, ha az hiányos marad ? Igaz, hogy a mulasztók szülőit a törvény bünteti; mi ki is Írjuk őket, de a mulasztások elbírálása oly ósdi, hogy — Uram bocsáss! — a gyermek nem kevesebb, mint 60 fél napot mulaszthat, mire 1 kor. birsággal sújtható — ha ugyan azt is megveszik rajta! U. i. tudok községet, hol rengeteg mulasztás mellett 1908-ban semmi, 1909-ben pedig 1 kor. birság folyt be. Már itt ugyebár nem a tanítóság érdemel megrovást? Azután a tanköteles gyermekek korcsmázása ! Semmivé teszi legszebb munkánkat! Mert bizony az — nemre való tekintet nélkül — vigan iszik! Hogy ez mily óriási baj, bőven van alkalmunk tapasztalni, midőn a táncmulatságok utáni napokon megjelennek (ha ugyan jönnek!) — tegnapi ékes, fényes frizurával — azok a sajnálatra méltó, bamba tekintetű, szegény teremtések 1 Van szabályrendelet, mely ott lóg a korcsma falán, de nem respektálja ám senki! Ott van Ököritó ! Gondolom 59 tanköteles is ott égett. Mit tehet itt a tanítóság ? Nézzük csak : Egy helységben a tanító 20 korcsmázó gyermek szülőit a korcsmárossal egyetemben feljelentette. A főbíró 5-ös csoportokban idézte meg a szülőket s a tanítót mindenkor velük. Nem nehéz kitalálni, hogy az a tanító miért nem kér többé abból a szórakozásból! Súlyos hiba az is, ha a nép vezetői nem egyöntetűen, karöltve munkálkodnak. Ez azonban hát' Isten ritka kivétel. Tudok azonban helységet (nem nálunk ! 1) hol egy asszony a gyermekek előtt súlyosan inzultálta a tanítót, ki a hatóságnál keresett jogorvoslást. A jegyző megtudva az esetet, meghagyta az asszonynak, hogy bármire ítélik is, felebbezze meg. Ügy hiszem, ehhez nem szükséges kommentár. Ilyen s ahhoz hasonló esetek, de főként a fent elősorolt bajok az okai a nép hiányos, vagy helytelen nevelésének. A cikkíró ezek után bizonyára belátja, hogy a baj orvoslása a hatóságokon múlik, mert — mint ő mondja is — a tanítóság zöme híven teljesiti kötelességeit. A köszönést illetőleg pedig szeretném azt a nem katholikus hitoktatót látni, ki tanítványait a katholikusokkal szemben a «Dicsértessék» használatára u'asitjai Már ebben mi csak kitartunk a régi köszönési formánk mellett, ha tetszik annak a rongyszedőnek, ha nem! S végül, hogy én sem feledkezzem meg a politikáról, megjegyzem, hogy itt csatangol mostanában köztünk Szemere Kálmán ur, össze- csőditi népünket s kiváló »szakelőadásokat« tart, különösen a — tekintélytiszteletről. Soraimmal ugyancsak nem óhajtok senkit megsérteni, hanem csupán a köznek használni. Kurd, 1910 május hó 6-án. Gyomlál József, kántortanitő. Márkus Lily hangversenye. Márkus Lily, a jelenkor zongora-művésznői közül a legtehetségesebbek és legelsők egyike, folyó hó 11-én tartotta önálló hangversenyét a „Szekszárd Szálló“ nagytermében. Nem tudjak, mit csudáljunk a onivésznő játékán ? Minden nehézséget feltétlen biztossággal és játszi könnyűséggel legyőző modern, tökéletes technikáját, rendkívül változatos, majd acélos keménységű, majd bársony tinóm meleg tónusát, vagy a mindezeknél fontosabb és ritkább zenei érzékét és intelligenciáját, mellyel a zenemüveket értelmezi és tüneményes virtuozitását a zenei szép szolgálatának rendeli alá, miáltal nagyszabású programmjának minden pontját a mű szellemének megfelelő, szinte tökéletes előadásban élvezhettük V ! Bevezetésül bemutatta Brahms ff moll szonátájának scherzoját (op. 5.) éles analizálással. Raff „Rigaudon“-ja nem annyira tartalmával, mint értelmes, brilliáns előadásával ragadta el a közönséget. Elbájoló poezissel adta elő Chopint, ki a művésznő kedvenc zeneköltője. A Earkarolla (op. 60) dallatnának komoly, nyugodt hullámzása, majd a 3-ik rész szenvedélyes fokozása, mely akkordmeneteivel technikailag is a legnehezebb feladatok egyike, gyönyörűen érvényesült a mesteri előadásban. A „Gesdur Etude“ (op. 10. No. 5.) káprázatos technikával és sziporkázó szellemmel gör dűlt el a gyönyörű „Ibach koncert“ zongorán ; éppúgy a komoly b-moll Prelude (op. 16 ) Mintha a tenger távoli zúgását hallgattuk volna a félte rnyosuló, majd alázuhanó futamokban. A bűbájos szépségű Berceuse-t (op. 57.) bámulatos tinóm, érzelmes kifejezéssel, végig pianovai adta elő s mégis a piano mily változatos. árnyulataival 1 Sajátságos felfogásra vall a tempo gyakori változása, mely talán nem is egészen indokolt. Grieg — „a norvég Chopin“ — két lyrai szerzeménnyel volt képviselve. A közönség tetszését különösen a Berceuse (op. 38. No. 1.) nyerte meg, melynek édes, szivhez szóló melan- choliája a művésznő interpretálásában legszebb kifejezésre jutott. Az „Ich liebe Dich“ (op. 41. No. 3.) minden szépsége és szenvedélyes fokozása dacára, az j idegenszerü, szokatlan dallamvezetés és gyakran dissonans kiséret miatt első hallásra nehezebben érthető. Bámulatos virtuozitással játszotta Rosenthal „Papilion“-ját, a zeneirodalom, legnehezebb müveinek egyikét. Az egész zongorán szédítő gyorsasággal fel alá szökdécselő kettős fogások, a mély oktáv kiséret s a mű táncdarabb jellege miatt a munkát Inkább boszorkány táncnak lehetne elnevezni. A művésznő oly friss tempóban s oly bril- lians könnyedséggel adta elő a darabot, hogyr az egymásra halmozott nehézségek fel sem tűntek. A közönség szűnni nem akaró tapsaira a művésznő a darabot megismételte, mit annál hálá- sabban fogadhatunk, mert e müvet Szekszárdon alüg halljuk még egyszer. Utána egy poetikus, bájos, mély érzelmű Souvenir-ral, mint "zeneszerző mutatkozott be a művésznő; majd Rimsky Korsakoff „Mazur“-ját ismertük meg. Nem Chopin bánatos, könnyező, megható mazurjainak stiljában irt mű ez, hanem a nép szilaj, féktelen táncát illusztrálja. Szinte hallottuk a balkéz kíséretében a csizmák dübörgését. A művésznő szenvedélyes, elragadó temperamentummal, énekart pótló erővel adta elő e- nálunk bizonyára ismeretlen müvet. A közönség eddig is minden szám után fokozódó ovációkkal hálálta meg a nálunk sajnos, oly ritka e.sőrangu művészeti élvezetet, a mazur után azonban oly7 taps zúgott végig a termen,
