Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-05-12 / 26. szám
Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár fele könyvnyomda és papirkereakedés r.-t. Szekszárdin. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18 és II. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik. 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Ágoston István. —lk. Szekszárd társadalmát és a mi szükebb hazánk igazságügyét érzékeny veszteség érte. Ágoston István kir. táblai biró elköltözött az élők sorából. Pompás humorral megáldott, örökké derűs kedélyű, megjelenésében és egész lényében keresetlenül egyszerű, tipikus alakja volt társadalmi életünknek. Körülötte megváltozhatott minden — ő rendületlenül ugyanaz maradt — a jó Pista bácsi, aki szittyamagyar zamatu szokásaival, vidám lelkűidével és jellemének egyenességével megnyerte embertársainak rokonszenvét és bizodalmát. Közel negyven évi közszolgálatából harminc éven át volt a büntető igazságszolgáltatásnak tevékeny munkása. Ismerte az életet és az embereket. Nem lovagolt szürke paragrafusokon és a bírói székben nem pózolt és nem nagyképiisködött, hanem a becsületes jó ember igazságszere- tetével és humánus érzésével gyakorolta bírói tisztét. Tudott, ha kellett, szigorú lenni, de ha indokolt volt, elnéző és méltányos volt. Kitűnő emberismeretével a l.gbonyo- dalmasabb ügyben is hamar eligazodott és az emberi gyengeségeket és szenvedélyeket jól ismerve, egy-egy talpraesett kérdésével zavarba tudta hozni a megrögzött bűnösöket és gyorsan világot derített a homályban hagyott részletekbe. A legkomolyabb és legszárazabb tárgyalásokba belopódzott az ó derűs, jóizü humora és egy-egy csattanós megjegyzéssel le tudta csillapítani az indulatok háborgását. A vádlottakat, ha kellett, dorgálta, ha kellett, bátorította, mentes volt minden elfogultságtól, minden erőszaktól. Türelmes, békeszeretó, humánus érzésű volt, mint biró — mint ember jószivü, tisztes jellemű, nyájas kedélyű. Mindenki csak becsülte, szerette, ellensége nem volt senki. Megilletódéssel veszünk tőle búcsút — aki a maga kedves egyéniségének rokonszenves eredetiségét mindvégig megőrizte s aki a mi társadalmunk minden osztályához erős kapcsokkal volt hozzáforrva. Kedves jó Pista bácsi, Isten veled. — A te kedves adomáidat — melyek lelked derűjéből bőségesen fakadtak — a te jóságos lényed emlékét szeretettel s becsüléssel fogjuk megőrizni. * * * Ágoston István ősrégi erdélyi nemes családból származott. Született Görbőn 1848 december hó 18-án. Atyja, Ágoston Károly mérnök, gondos nevelésben részesitette. Gimnáziumi tanulmányait Gyünkön kezdte meg s Budapesten fejezte be. Jogot Pápán és Pécsett hallgatott, önkéntesi évét az 5-ik dragonyos ezredben, Judenburgban (Stájerban) szolgálta le. A bíróság szervezésekor, 1873 után a szekszárdi kir. törvényszéknél 5 volt az első joggyakornok. 1874-ben aljegyző lett s akkor tette le az ügyvédi vizsgát Budapesten. 1876-ban Tamásiba nevezték ki aljárásbirónak s pár évvel később Szekszárdra lett áthelyezve. Törvényszéki bírónak 1884-ben nevezték ki s azóta állandóan a büntető-tanácsnak volt tagja. A kir. ítélőtáblái cimet és jelleget 1898 ban nyerte el. A gyászravatalt számos koszorú borította. A gyászoló család, a jó barátok, ismerősök és rokonok koszorúin kívül a kir. törvényszék, a kir. járásbíróság és a kir. ügyészség tettek le koszorút a kedves hivataltársuk koporsójára. Temetése a város és vidék közönségének óriási részvéte mellett ment végbe. Ott volt többek között Széchenyi Sándor gróf vbtt. főrendiházi alelnök, Apponyi Géza gróf vbtt. főispán, Simontsits Elemér alispán vezetésével az egész vármegyei tisztikar, Hazslinszky Géza vezetésével a szekszárdi kir. törvényszék teljes személyzete, dr. Szentkirályi .Mihály polgár- mesterrel az élén a városi tisztikar. Megjelentek teljes számmal a vidéki járásbíróságok vezetői, a tolnai ref. egyházmegye képviselői, a szekszárdi és bonyhádi ügyvédi kar és Szekszárdon nem igen volt testület, amely képviselőivel ott ne szorongott volna a nagy közönség tömött soraiban. Az egyházi szertartást Gödé Lajos szekszárdi ref. lelkész végezte. Éneklés után a család kívánságára, gyászbeszéd mellőzésével, csupán rövid megható imát mondott, amelynek végeztével Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnök még 5 biró társával vállon vitte ki a koszorúkkal elhalmazott' koporsót a halottaskocsiig, melyet óriási közönség kisért ki a felsővárosi temetőbe. A család gyászjelentése a következő : «özv. Ágoston Istvánná szül. Patrács Anna és gyermekei: Erzsébet, István és Károly, úgy lovag Zgorszky Zsigmond nyug. honvédhuszár-ezredes és neje szül. Ágoston Gábriella szomorodott szívvel jelentik a szeretett férjnek, atyának, testvér és sógornak Ágoston István kir. táblai bírónak folyó évi május hó 9-ikén délután 6 órakor életének 62-ik évében történt elhunytét. A boldogult hült tetemei folyó hó 11-én délután 4 órakor fognak az újvárosi uj temetőben a családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Áldás és béke poraira ! — Tiszttársai pedig a következő gyászjelentést adták ki: A szekszárdi kir. törvényszék és annak területén levő kir. ügyészség tagjai mély fájdalommal jelentik, hogy őszintén szeretett kartársuk és feledhetetlen igaz barátjuk Ágoston István kir. itétőtáblai biró c. és j. törvényszéki biró életének 62-ik évében folyó évi május hó 9-ik napján este 6 órakor Szekszárdon elhunyt Szekszárd, 1910. máj. 10. Béke hamvaira ! A jegyzői nyugdijszabáiyrendeiet. Tolnavármegye községjegyzői egyesülete az utóbbi években oly nyugdijszabályren- deletet hozott létre, melyet méltán mondhatunk mintaszerűnek és az egész országra nézve követésre méltónak. Mig egyrészt a jegyzői kar párját ritkító áldozatkészséggel valósággal felgazda- gitotta a nyugdijalapot, addig másrészt minden lehetőt elkövetett a nyugdijegyesü- leti tagok jogainak és hátramaradottaik sorsának lehető biztosítására Egyúttal azonban gondoskodni kívánt arról is, hogy a jegyzőknek közszolgálatban eltöltött minden ideje (az alispáni vagy szolgabirói hivatalban is) nyugdíjba beszámítható legyen és hogy a nyugdijegyesületbe a rendezett tanácsú városok, (ez esetben csupán Szekszárd) tisztviselői, úgyszintén a kis- és nagyközségek jegyzői teendőkkel foglalkozó alkalmazottai is a nyugdijegyesületbe belépni részint kötelesek, részint jogosultak legyenek. A belügyminiszter — mint azt alább ismertetett rendelete mutatja — a szabályrendelet ezen részleteit nem hagyta jóvá. A további teendők során fog majd kitűnni, hogy a belügyminiszter felfogása e téren nem alakitható-e másként. Mindenesetre óhajtandónak tartjuk, hogy a jegyzői egyesület, illetve a nyugdijválasztmány ez ügyben még kísérletet tegyen, hogy a lényeget megmenthesse, ha mindjárt formai változtatásokkal is, mert ha elismerjük is, hogy a belügyminiszter álláspontja formai okokból jogosult, mégis hangsúlyoznunk kell, hogy a nyugdijszabályrendeletben lefektetett és fentebb ismertetett 3 törekvést helyeseljük és annak megvalósítását úgy a jegyzők, mint különösen Szekszárd város tisztviselői és a községek alkalmazottai ér dekében óhajtandónak, sót szükségesnek tartjuk. Hisszük is, hogy e törekvések érvényesítése alkalmas formában sikerülni fog és ezzel áttérünk a belügyminiszter rendeletének ismertetésére. ♦ * * .4 közsiqjegyzöi nyugdíj szabályrendelet módosítása tárgyában a belügyminiszter rendeletet adott ki, melyben a tagjárulék leszállítása és a községek hozzájárulásának felemelése tekintetében már előzőleg emelt kifogásait elejti ugyan, de a szabályrendelet jóváhagyását újból megtagadta. A miniszter nem járul ahoz, hogy a nyugdíjintézetnek kötelezőleg tagjai a rendezett- tanácsú városok jegyzői oklevéllel biró, rendszeresített alkalmazottjai is (ellenőr, közgyám, számvevő, iktató, kiadó, irattárnok és ehez hasonló állásban levők), ezen kívül a polgár- mester, jogügyi és adóügyi tanácsosok, az utóbbi csak az esetben, ha jegyzői oklevéllel bir, továbbá a rendőrkapitányok és mérnökök a nyugdíjintézet tagjai sorába, kérelmükre felvehetők. Nem járul a miniszter ahoz sem, hogy azok a nagy- és kisközségi alkalmazottak, akik községi jegyzői teendőkkel foelalkoznak (pénztári ellenőr, községi számvevő, iktató, kiadó, irattárnok stb.), bizonyos feltételek között, a nyugdiintézetbe belépni szintén kötelesek, illetve jogosultak. A miniszter álláspontja az, hogy 1886 : XXII. t.-c. 66. §-a csak a jegyzők és azok özvegyei és árvái sorsának biztosítását teszi a törvényhatóság kötelességévé. A községek többi alkalmazottainak nyugellátásáról való esetleges gondoskodás tehát nem törvényhatósági, hanem községi feladat. Nem kifogásolja azonban a miniszter azt, hogy a rendszeresített állásra megválasztott községi, illetve rendezett-tanácsú városi írnokok, amennyiben jegyzői oklevéllel bírnak, kötelezőleg tagjai a nyugdíjintézetnek és pedig csak azért nem kifogásolja ezt, mert ez a rendelkezés a jelenleg érvényes szabályrendeletben már benfogtaltatik és igy e kérdésben szerzett jogokkal áll szemben. Nem járul hozzá a miniszter ahoz sem, hogy a nyugdijintézeti tagoknak jogukban álljon a főszolgabírói irodában vagy a vármegyénél előzőleg eltöltött szolgálati idejüket 10 évre visszamenőleg beszámíttatni, mert ha a jegyzői irodában nem rendszeresített állásban előzőleg eltöltött szolgálat beszámítható is, ez a körülmény nem szolgálhat okul arra, hogy e kivételes intézkedésben rejlő kedvezmény még fokoztassék. Nem tenne azonban a miniszter kifogást az ellen, ha a vármegye közönsége a jegyzői nyugdíjintézet és Tolnavármegye tiszti nyugdíjalapja között viszonosságot létesítene, mely esetben a rendszeresített álláson eltöltött vármegyei szolgálat is beszámítható lenne.
