Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-05-02 / 23. szám
El®*etési ár: '•Egész évre . •Fél évre . . íNegyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 „ 4 16 fillér. EK*fl*et*s*ekef <•* A-tr*W*ti**eket a hivatalon kívül «i'Vga«! a Molnar-féle k*'uvvnyoinda *** papirkerMked* * r.-t. Szekj^ardon. Egyes szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj lstván*utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az elürizetéat pénzek é* hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ba az előfizetést egész évre előre beküldik. 8 kor. Főszerkesztő Dr..LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. A munkapárt. —dk. Alig 'két hónap előtt jött létre és alakéit meg a nemzeti munkapárt. Minden túlzás, elfogultság és optimizmus nélkül konstatálható a tény, hogy a nemzeti munkapárt diadalmas hódítást tett az egész országban. A közvélemény, leiébredve dermesztő álmából, hamarosan visszanyerte tisztánlátását, Ítélőképességének nyugalmát és józanságát. Átment a köztudatba az a meggyőződés, hogy hazánkat csak az esetben menthetjük meg a politikai, parlamenti és gazdasági zülléstől, ha szakítva az utóbbi éveknek irányzatával, visszatérünk az alkotó nemzeti munka útjára, amely a Ziatvanhetediki közjogi alap becsületes fentartásával és végrehajtásával biztosítja a nemzet önrendelkezési jogát és a király és a nemzet egyetértő, összhangzatos működésével megszilárdítja az ország hitelét, növeli annak erejét és tekintélyét be- és kifelé egyaránt. A 67-es közjogi alap éppen az elmúlt években állotta ki legjobban a tíízpróbát. A függetlenségi párt többségre és kormányra jutván, a maga elveiből nem tudott semmit sem megvalósítani, hanem, igen helyesen, ráállott a 67-es alapra és felhagyván a gyakorlatilag keresztül nem vihető függetlenségi politikával, a régi ellenzéki programmotamaga egészében felfüggesztette. — És hogy a koalíció mégis összeomlott, azt elsősorban az okozta, hogy a függetlenségi pártnál hiányzott az őszinteség a tények és elvek között létező ellentétek beismerésére és eliminálására. A népszerűség haj- hászása, a mandátumok féltése akadályozta meg a függetlenségi pártot abban, hogy a hatvanhetedig alap tartalmát az ország színe előtt nyíltan és becsületesen, sans géné et sans phrase elfogadja. Az örökös hamiskodás és kacérkodás a megvalósithatatlanoknak bizonyult függetlenségi elvekkel nem vezethetett másra, mint a királlyal való összeütközésre és a nemzet széles rétegeiben élő függetlenségi eszmének diszkreditálására és a függetlenségi politikából és politikusokból való kiábrándulásra. Ha a függetlenségi pártban is lett volna annyi erY.ö\cú\erő,politikaibátorság ésőszinteség, mint volt annak idején Tisza Kálmánban, amidőn kormányra jutva az ország előtt nyíltan bevallotta, hogy ellenzéki elveinek keresztül- vihetetlenségéről meggyőződvén, a reális gyakorlati politikának egyedül elfogadható és legitim alapjára : a 67-es közjogi alapra lépett, akkor, bár megtépedt népszerűséggel, de politikai súlyban, erkölcsben és megbízhatóságban emelkedve, a függetlenségi politikának ma nem kellene a politikai kétszínűség vádja ellen védekeznie s magát az ország hajóját sem juttatta volna zátonyra. Azt a machiavellisztikus függetlenségi tanítást és szemfényvesztést, hogy létezik egy ideális függetlenségi programm és egy gyakorlati reális függetlenségi álláspont, amely aszerint váltakozik, hogy az ellenzéki padokon ülünk-e, avagy hatalomra jutva apuhaminiszteri bársonyszékekben toglalunk-e helyet, el nem fogadjuk. Az elmúlt évek le nem cáfolható tanulságai, tapasztalatai és igazságai után a régi füg.getlensegi politikának hirdetése elvesztette erkölcsi jogosultságát és mint politikai hitelét vesztett dugáru káros és ártalmas annak újabb becsempészése. A 67. évi XII. törvénynek hatálya alatt a magyar nemzet negyven éven át olyan óriási haladást tett, minőt ezelőtt évszázadok alatt soha. Politikailag, gazdasági és kulturális téren a soha nem remélt haladás és emelkedés polcára jutottunk. Sajnos, a magunk hibája, a mi élhetetlenségünk az oka elsősorban, hogy amikor a népek és nemzetek világversenyében a további haladásra és erőgyűjtésre lett volna szükség, ellenségeinknek megszereztük azt az örömöt, hogy pártvillongásokkal és fékevesztett pártoskodással a továbbépítés helyett még azt is megtámadtuk és rombolni kezdettük, amit mélységes politikai belátással és fegyelmezettséggel, évtizedek nehéz és körültekintő munkájával, megalkottunk. Nem rekriminálunk, mégcsak szemrehányással sem illetjük azokat, kiket a beállott szerencsétlen fordulatokért és bekövetkezett veszélyekért a felelősség ténylegesen megillet. Ma nincs helye annak, hogy rekriminá- lásokkal és szemrehányásokkal vesztegessük az időt. Ellenben kötelességünk az utóbbi évek szomorú tapasztalatait a nemzet javára felhasználni. Kötelességünk felvilágosítani mindenkit, hogy a függetlenségi elvek propagálásából minden elérhető pozitív haszon nélkül, csak kár, csak az illúziók szétfoszlása, csak a nemzeti erők szétíörgácsolása származhatik. A múltak tapasztalatait a jövőben való okulásra kell bölcsen értékesíteni. Nem délibábos politikára, a be nem teljesíthető Ígéretek és jelszavak bármennyire hangulatos, de ténylegesen csak kalandoros hirdetésére van szüksége hazánknak, hanem az okos, békés fejlődésre, a gyakorlati élet által megkövetelt józan és hasznos munkára kell irányítanunk minden képességünket, minden tudásunkat, minden akaratunkat. A jelszavas ábrándpoltikának már megfizettük az árát és ha nem akarjuk, hogy szemünk láttára induljon züllésnek és pusztulásnak a nemzet összes szellemi, erkölcsi és anyagi ereje, ha azt akarjuk, hogy a magyar nemzet megfelelhessen az ő hivatásának és megállhasson a kulturállamok éles versenyében, akkor egyesült erővel kell hozzálátni a megoldást sürgető feladatoknak a 6j-iki közjogi alapon egyedül lehetséges megvalósításához, mert ez bizonyítja legjobban nemzeti haladásunkat és fejlődésünket, mert ezen alap óvja meg állami életünket a rázkódtatásoktól, a hiú kísérletektől. Erre törekszik a nemzeti munkapárt. Jóleső örömmel látjuk, hogy az ország közvéleménye felismerte az elmúlt politikai rendszernek, jobban mondva rendszertelenségnek hibáit, hátrányait és veszélyeit és abbanhagyva a hamis bálványok kultuszát, a reálpolitika törekvéseit és nemzetfentartó céljait helyesli és felkarolja. A nemzeti munkapárt térfoglalása a mennyire örvendetes, épp annyira rója ránk azt a kötelességet, hogy a napról-napra tapasztalható sikerekben el ne bizakodjunk, hanem lankadást nem ismerő buzgósággal, kitartással és eréllyel folytassuk a küzdelmet, hogy a munkapárt minél fényesebb diadalt arasson. Ne hallgassunk a konkolyhintőkre. Igaz, hogy a választójog kérdése körül ellentétes felfogások érvényesülnek a pártban és talán a kormányban is. Minden pártban és minden kormány kebelében merültek fel fontosabb kérdések elbírálásánál lényegesebb véleményeltérések. Avagy a közelmúlt korszakra hivatkozva kérdezzük, váljon Andrássy Gyula gróf volt belügyminiszter politikai meggyőződésében szolidaritást vállalt-e az ugyanazon kormányban helyet foglaló kollegájával: Polcnyi Géza volt igazságügyi miniszterrel és az egyházpolitikai törvények atyamestere : Wekerle Sándor együtt érezhetett-e az egyházpolitika revízióját hirdető párt fejével: Zichy Aladár gróffal? Bármennyire fontos és a magyar nemzet életérdekeibe vágó kérdés is a választói reform, reméljük, hogy Tisza István szükebb és Héderváry szélesebb kiterjesztésű álláspontja között létrejön majd egy becsületes kompromisszum, amely az összes jogos igényeket és e téren elmaradhatatlan szabadelvű reformtörekvéseket ki fogja elégíteni. .Most azonban a választójog kérdése még nincs napirenden. Egyeló're az égető szükségletek sürgős j kielégítéséről van szó. Véget kell vetni annak az anarchisztikus és szégyenteljes állapotnak, hogy az ország \ nak nincsen költségvetése, hogy a kormány törvényhozási felhatalmazás nélkül kénytelen az állam kiadásait fedezni. Véget kell vetni annak a törvényhozói parodisztikus helyzetnek, hogy egyes pártok vagy frakciók bármikor megakadályozhatják a parlamentet és annak legális többségét munkájában, hivatásának gyakorlásában. Mi, dolgozó polgára: ennek az országnak nem azért küldjük a képviselőket a parlamentbe, hogy ott üres szalmacsépléssel, szószátyárkodással, személyes intrikák és alacsony párttaktikából származó léha csetepatéval, megfeledkezve legelemibb törvényhozói kötelességükről, lopják az ország idejét s megakadályozzák a komoly és hasznos munkát. Nem azért választunk képviselőket, hogy azok az állami gépezet funkcionálását erőszakosan megbénítsák, hanem, hogy az úgynevezett népképviselők dolgozzanak a népért, a nép jogaiért s jólétének fejlesztése, a nemzet kulturális s gazdasági haladása I érdekében. Az a nemzet, melynek parlamentje dolgozni, alkotni nem tud, hanem csak rombolni, elpusztul, megsemmisül. A nemzeti munkapártnak tehát elsőrendű feladata lesz aparlament munkaképességének biztosítása.
