Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-04-25 / 21. szám
XX. (III.) évfolyam. 2f. szám. Szekszárd, 1910 április 25. TOLHAVARhEWE tt 0 KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 „ 4 16 miér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkercskedés r.-t. S/.ekszárdou. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18 és II. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az elŐfiteteti pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha a* előfizetést egész évre előre beküldik. 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL« Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Fómunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Magyarország érdekei a Balkánon. Hazánk ipara és kereskedelme az utóbbi időben oly nagyarányú fejlődésnek indult, hogy osztrák szomszédaink rettegett versenytársa lett. Éppen ezért minden megengedett és meg nem engedett eszközzel arra törekednek, hogy iparunk termékeit, melyek hovatovább már a világpiacot hódítják meg, visszaszorítsák. Ebbéli igyekezetük különösen, Magyarország természetes piacánál fogva, a Balkánnál nyilvánult meg. Azonban külső ellenségeink nem lettek volna olyan veszélyesek, ha az ország határain belül nem volnának érdekcsoportok, amelyek a saját érdekeiket úgy vélik megóvhatni, ha iparunk és kereskedelmünk hóditó útjába akadályokat gördítenek. Ezen belellenségek azonban önmaguk gyengék lettek volna e romboló munkára s azért titokban szövetkeztek legelkeseredettebb ellenségeinkkQl, az osztrák agráriusokkal és az osztrák keresztéuy-szociálistákkal. Ennek a titkos összmüködésnek eredményei nemsokára láthatókká váltak, Gess- mann, Hohenblum és magyarországi érdektársaik megfosztották hazánkat a Balkán piacoktól, amennyiben minden befolyásukat felhasználták, hogy a kereskedelmi szerződések megkötését a balkáni államakkal megakadályozzák. Ez sikerült is nekik. Megszámlálhatatlan milliókkal károsodtunk a rendezetlen kereskedelmi viszonyok következtében. Nemcsak, hogy az élelmi szerek árai emelkedtek hihetetlen magasságra — mi által fogyasztó közönségünk károsodott érzékenyen —, hanem a vám- háboru miatt elmaradt az a számtalan millió is, mely kivitelünk utján jött volna be az országba. A kivitel csökkenésének más súlyos következményei is voltak, amelyek ismét ezrekkel károsították meg az ország népét. A kivitel csökkenésével a munkaalkalom is csökkent, minek következtében viszont a kivándorlás öltött óriási mérveket és igy az ország gazdasági ereje is gyengült. Rövid viszapillantás a magyar kivitel fejlődésére a balkáni államok felé, szomorú képét mutatja annak a pusztításnak, amelyet az utolsó öt év okozott. A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István, már jóval egy félszázad előtt meglátta látnoki szemével azt az utat, melyet ennek az országnak követnie kell, kogy az ellenségek vasgyürüjének közepette ne csak fenmaradjon, hanem fejlődjék is. Egészséges közgazdasági politika, ipar- fejlesztés: — ez az ut! 0 maga kezdte meg ennek az útnak a kiépítését. A múlt évtized márodik felében örömmel véltük, hogy nemzetünk megértette Széchenyi politikáját. Iparunk és kereskedelmünk mértföldes léptekkel haladt előre. Belső piacainkat a szerencsés és egészséges szervezés által sikerült — ha nem is egészen— Ausztriától, a saját iparunk számára elhódítanunk. A második feladat, nevezetesen a balkáni piacok megszerzése hasonló biztató eredménnyel járt, mint ezt már 1894. évi konzuli jelentésekből láthattuk, ahol a magyar kivitel inár jelentékeny számokkal szerepel. Bosznia, Hercegovina, Montenegró, a novibazári szandsák és Szerbia nagy része magyar lisztből él, magyar bőrárut, magyar szövetet használ. Ez az örvendetes fejlődés 1905-ig tartott. Azután beállt a politikai zavar s elzárták a határt a szerb disznó előtt, a magyar mezőgazdaság »veszélyeztetése« címén. Hogy milyen pusztítást okozott ez a gazdasági háború, virágzásnak indult balkáni kivitelünkben, elszomorító számokkal mutatják az 1908. évi konzuli jelentések. Huszonöt százalék és negyvenhat százalék között variálódik az egyes cikkekben való visszaesés. Számos jelentékeny kiviteli cégünk csődje, fizetésképtelensége szintén sötét színekkel járul ehhez a vigasztalan képhez. Váljon mezőgazdaságunk tényleg annyit nyert volna a határzár által, hogy ez a nyereség a más oldalnál történt su!yos veszteségeket fedezze? Erre a kérdésre határozottan nemmel kell felelnünk. Bizonyítja ezt a kivándorlás hihetetlen aránya és számos kis- és középbirtokos pusztulása. Most uj emberek ülnek az ország kormányánál és egész Magyarország remény- teljesen várja a körülmények szerencsés alakulását. A legutóbbi lapok arra oktatnak: a béke Horvátországgal visszaadta iparunknak és kereskedelmünknek ezt a piacot és ami a fő: a Balkán államokkal való kereskedelmi szerződések megkötése örvendetes közelségben van. TÁRCA. Az élet. Csak jönnek az evek . • - tűnnek az évek ... Az ifjú tavasz tüze, vágya elillan! S mikorra a nyár gabonái megértek: A busmosolyu ősz sóhaja itt van , . . De elfagy az ajkon ez is, mire tél lett, — S kialszik az élet! Megszületünk e nagy világra . . , Ki tudja, mint? — Ki tudja, mert? És lebbenünk csak vágyról — vágyra . . . Esdünk szerelmet, hirt, babért! Érezzük jól, hogy megcsalódtunk : Parányi kéj jut — sok bajért! S alighogy éltünk: meg kell halnunk . . . Ki tudja, mint? — Ki tudja, mórt? ____ TÓTH ANDOR. A jól és rosszul megoldott katonai feladat. — Pillanatnyi felvétel egy hadgyakorlatról. — I. Önkéntes ur káplár Sasvári 4 huszárral az 5-ik századból, az éjjeli gyakorlatot végző ezred előtt, a kapitány ur báró König parancsa folytán esti 10 órakor kutató patrulba indult Tolnáról Czecze irányába, hogy a (papíron levő) ellenség minden mozdulatát megfigyelje s tapasztalatairól jelentést tegyen. Utasítása volt, hogy egész éjjelen folytonos szolgálatban kell marad- niok, mert ember- és ló-anyag harcászati képességéről, «vezényleti és vezérleti» ügyességéről szemmel láthatólag csak igy győződhetik meg az ezredes ur. Ugyanekkor indult útnak zugsführer Kovács 5 huszárral a 4-ik századból, Kölesd, Gyönk—Hőgyésznek kapitány ur Berzebe parancsára. Önkéntes ur káplár Sasvári patruljával sok csetlés-botlás között érkezett el a borús éjszakán Csámpa-pusztáig, ameddig huszár Csutak, természetesen a legszebben kiteremtettézett káromkodás között, négyszer bukott fel, az őszi gyakorlat utánra mustrának előjegyzett Pepi lovával Itt már önkéntes ur káplár Sasvári is szidta a zivataros miatyánkját a felhő mögött bujkáló sápadt holdnak s ide-oda a folytonos szolgálat, — menten le is szerelt pátruljával az üresen talált ökör-istállóban, meghagyva huszár Csutaknak, hogy bagózás mellett szemét le ne hunyja s őket pont 3 órakor keltse fel, hogy 5-re beérkezhessenek a kaszárnyába, jutalma lészen 2 vergónia meg 2 pohár »geberdusz«, a kantinos üvegjének legközepéből. Nem sok idő jutott az alvásra, ezt is megzavarta huszár Csutak bagós krákogása. S pittymaladni is alig kezett, már ordította huszár Csutak a katonáéknál divatos »Auf«-ot, hatalmas bőgéssel, mintha legalább is egy eskadront vezényelne. Idő maradt tehát elég, hogy a lovak izza- dás nélkül érjenek haza. Jelentkezéskor, a kaszárnya udvarban éppen ezredes ur Hochmeister az -éjjeli gyakorlat menetét megbeszélendő, tiszti értekezletet tartott. Szemre kapta mindjárt az érkezőket s mily különös Isten csodája, a tisztikar előtt megdicsérte önkéntes Sasvárit, hogy milyen kitűnő kondícióban végezte a terhes 7 órát igénybe vett éjjeli gyakorlatot, látszik, hogy mennyire átérezte a feladat fontos voltát, mennyire át- hevitette a legdicsőbb katonai erény, a kötelességtudás, hisz ime az éj sötétségében teljesített kutató szolgálata közepette dicséretes körültekintéssel vigyázott a harcképesség fenntartására. Ezután néhány perc múlva megérkezett zugsführer Kovács is, agyon izzadt, fáradt, poros, beesett lovakkal. Éjjeli útjában minden falut és majort felkutatott ő, oktatta huszárjait, hogy miként kell ellenséglakta vidéken viselkedni, elrejtőzni, előre rohanni stb. s az igy pontosan teljesített éjjeli patrulirozás közben még az a pech is érte, hogy visszatérőben Medinánál, a Sió hidja javítás miatt fel volt szedve s hogy a kijelelt időben jelentkezhessél úgy kellett átusztatniok a Sión. Jelentkezés után aztán ezredes ur Hochmeister gyilkos szemekkel nézte végig és legalább is egy fél tucat szakrament kíséretében szidta le kutya parasztnak zugsführer Kovácsot, hogy micsoda gálád agyonhajtást csinált azokkal a szegény lovakkal s ebből következtetve olyan szamár gyakorlatot végzett, hogy valóságos hadjárat idején a nullánál is kisebb semmivé vált volna cakumpakkostól, miért is azonnal 8 napi egyes áristomra Ítélte zugsführer Kovácsot. »Látjátok Uraim 1 — szólt az ezredes a tisztikarhoz — milyen külömbség van a pontos, kötelességtudó és a gézengúz, felületes katona között. íme milyen kitűnő és remek kondícióban oldotta meg önkéntes Sasvári a reája bízott nehéz feladatot, mig ez a vad barom, semmire- kelő zugsführer úgy agyon fárasztotta és zavarta a lovakat, hogy nem sajnálnám valamelyiknek a farkára odakötöztetni azt a gaz himpellért . . . Abtretten ...» Huszár Imre
