Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-12-01 / 85. szám
XX. (VI.) évfolyam 85. szám Szekszárdi 1910 december 1 Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Pél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Rlöflzet^seket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kirül elfogad a Molnár félt könyvnyomda es papirkereskedés r.-t. Szdkszardon. Egyet számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az oru. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szárn : 18 és II. Szerkesztőség: Bezeréd) István-utca 5. asáia Ids küldendők a lapot erdsklö mim köalemenvsk. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130 uáa Az slotlcetésí pénzek ét hirdetések Ids küldendők. Néptanítóknak. ha as előfizetést egész évre siors beküldik, H kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. I.aptulajdonosok a szerkesztők. Nincs pénz! — Tanárok és a vármegye. — A minap a tanárok, most pedig a vármegyei tisztviselők között óriási elkeseredést keltett a kultuszminiszternek, — illetve a miniszterelnöknek ama kijelentése, hogy a már évekkel ezelőtt kilátásba helyezett status rendezésre az államnak pénze nincs s igy abból semmi sem lesz. Ha igazságosak akarunk lenni, ezt a kategorikus kijelentést nem szabad rosszakaratúnak minősíteni. Utóvégre, ha a központi állampénztár ama bizonyos bőség szaruja lenne, — ha valaki, úgy bizonyára a mai kormány nem zárkóznék el attól, hogy tőle telhetóleg segítsen azon a tisztikaron, amelynek voltaképpen sikereit, mai léteiét, existenciáját köszönheti. Kényszerhelyzet diktálta azokat a már is félremagyarázott elutasító szavakat, mert a legelszomoritóbb s legeltagadhatatlanabb tényként jelentkezik ama rideg, kérlelhetetlen valóság, hogy az országnak pénze csakugyan nincs s beláthatlan időn keresztül nem is lesz. Az uj kormánynak éveken át tartó gondot fog okozni, hogy az ország kilyukadt bugyellárisát kifoltozza s a személyi torzsalkodásra, haszontalan parlamenti feleselésre fordított improduktív időnek elmaradt gazdasági hasznát, — amely legalább is 2 milliárdra tehető, — tervszerű, öntudatos munkával valamiképpen helyrepótolja. Csakhogy ehhez évek hosszú, fáradságos munkája, kitartása kell. Eddig pedig az elgyötört, agyonkoplaltatott tisztviselői kar az ország közügyeinek romlása és saját magának teljesen tönkremenetele nélkül nem várhat, mert a világszerte mutatkozó drágaság nemcsak az anyagi, de az erkölcsi katasztrófa lejtőjére, elnyelő örvényébe juttatja. Mi egyformán elismerjük minden ágazat nehéz helyzetét, de hogy a legrendezetlenebb helyzetben a vármegye tisztviselői, ezek az »uraknak« csúfolt szegény tisztviselők vannak, az kétségtelen. A csonka status-rendezés valamennyi ágazatnál utat hagyott a magasabb kvali- fikációju, tehát jogvégzett tisztviselőnek, hogy időmultával legalább a VII-ik fizetési osztály »boldog Eldorádójába« bejuthasson S ime, a vármegyénél csak az alispán, főjegyző, árvaszéki elnök, tiszti ügyész léphet át a VlII-ik fizetési osztály Charibdisén, hogy a Vl-ik vagy VII-ik fizetési osztály Scilláján fennakadjon. Az aljegyzők, árvaszéki ülnökök, főorvos, főszolgabíró pedig örökre ott rekednek a Vili. fizetési osztályban, legfeljebb a főszolgabirák megkopaszodott fejére csillant rá egy kis kegysugarat a sors, vagyis, hogy ha 15 esztendei kifogástalan főszolgabírói közszolgálat után a vármegye közönsége is jónak látja, bevitorlázhatnak a Vili. fizetési osztály boldog tilt i kikötőjébe, ahova aztán örökre is odafagynak. Tarthatatlan, Icaiázó, minden kedvnek, ambicónak szárnyatszegő állapot ez s méltatlan az államhoz is, mivel bizonyos csalárdsággal, kétféle mértékkel mér. Minden okos mészáros aránylagosan osztja el a csontot, a nyorntatékot s nem egy kosárba dobja bele. Ha tehát más ágazatok előtt nincsen elzárva a VII., a VI. sőt az V. fizetési osztályba való átjuthatás is, miért legyenek csak a vármegyei tisztviselők kivételek, holott a kritika pattogó ostora legelőször az ó hátukon szokott a legnagyobb passzióval végigcsörditeni. A magyarországi, összes tisztviselői elégedetlenségnek az a legfőbb oka, hogy a státus rendezési kísérletek minden rendszer nélkül, teljesen ötletszerűen történtek. Aki bírta marta s aki hangosabb volt jól járt, akinek befolyásosabb minisztere volt, az a másik hátára kapaszkodhatott. A kapkodás, ötletszerűség még ma is napirenden van s éppen ez a legnagyobb elegedetlenség szülóanyja. íme, jelenleg is az keseríti el a tanárok jó részét, hogy például a kultuszminiszter szemükbe mondja nekik, hogy nincs pénz s ugyanakkor, amint felülről értesülünk, még az előző éra kezdeményezéséből évi 180 ezer koronát vesz fel — rendes hittanári állások szervezésére, holott ezt senkisem kérte s ezzel az összeggel jórészben lecsendesithette volna a tanári kar jogosult panaszát s legfeljebb a jogosulatlant hagyta volna továbbra is jajgatni, kiabálni. Nem vitatjuk most, hogy kötelessége-e az államnak a hitoktatásról is gondoskodnia, mivel ezt törvényeink egyenesen a hiifele- kezetek kötelességévé teszik, nem is arról van szó, hogy a hitoktatás talán felesleges s hogy a lelkészi s legtöbbször tanári diplomával biró hitoktatók is nincsenek reáutalva a garasra s azt meg nem érdemlik. Mi a magunk részérói a vallásos-erkölcsös oktatást ma is államfenntartó tényezőnek s nevelési bázisnak tartjuk. De igen is van kifogásunk a segítség szétosztási módjára nézve, amely, tessék megfigyelni, ismét a legnagyobb felekezeti zsurlódásokra fog okot szolgáltatni, amelyre pedig egyáltalán semmi szükség s a mi nálunk, a politikai széthúzás TÁRCA. Haldoklás. Az anya szólt: „Fiam az arcod forró lázban óg.“ A flu szólt: „A htya szóké volt, a szeme kék " Az anya szólt: „Oh, nézz rám, a szivemet ne gyötörd.“ A fiú szólt: „Hazudott, megcsalt, elhagyott, megölt." Az anya szólt: „Fiam, hát már nem ösmersz én reám ?“ A fiú szólt: „Imádkozz érte, édes, jó anyám.“ FARKAS IMRE. A svájezi demokrácia.* Irta: Zsigmond János venprími főgimn. tanir. Egy jeles történetiró, minden nagyobb namzetet kiváló tettei szerint osztályozván, ebben az osztályozásban a kis Svájcznak is tiszteletreméltó helyet jelölt ki. A történelem a népek szemléleténél arra az oldalra irányítja főfigyelmét, amely oldalról azok kitűntek. Így az angolokat a tengerészetük, a hollandokat fáradhatatlan szorgalmuk, az olaszokat kiváló művészeti érzékük, * Mutatvány a tudós szenednek az »Alpesek között» cisü, február hóban megjelenő kötetéből. az egykori rómaiakat fegyvertényeik emelték a többi nemzetek fölé. A kis Svájcznak a történelem a legnemesebb tulajdonságok egyikét iteli oda kiemelő jelzőül s ez nem más, mint a szabadságszeretet, mégpedig az a mérsékelt élvezete a szabadságnak, mely főleg anarchikus forradalom idején nyilvánul meg, a szabadságnak az a gyakorlása, mely sohasem egyértelmű a féktelenséggel és zabolátlansággal. Ez a svájezi történetnek egyik nagy vívmánya, a svájezi népnek sa átságos ténye. Ez az a szellemi alap, az a szellemi tartalom, mely nélkül egy állam sem állhat fenn, mint Ranke, a nagy történetiró mondja. Már több, mint kétszáz év előtt egy francia igy szólt a svájeziak- hoz: A szabadság a ti levegőtök, melyben születtetek, ez a ti elemetek, melyben felnőttetek, a ti éltetőtök, mely a svájeziak testét fentartja. Megfigyelésre méltó, aranyszavak ezek, melyek jeligeként Svájcz egész történetére rá vannak vésve. Ez egész összfoglalata Svájcz történeti fejlődésének, vezérlő eszméje a népe egész történetének. Még abban az időben, mikor az emberek mindenütt a hűbériség bilincseiben sínylődtek, Svájcz története e szabadságért való harccal kezdődött. Ennek a szabadságnak a megtartására, ápolására és kifejlesztésére szolgáltak a következő évszázadok, egész a mai napig. A szabadságnak ez a vezéreszméje, természetesen nem ragyogott mindig a maga tisztaságában és homálytalan fényében. Voltak időszakok úgy a régi múltban, mint utóbb is, mikor időnkint homályos árnyék burkolta be ezt az ideált, mikor a svájezi szövetségesek államuk alapítóinak hagyományait elhanyagolták és ezek eredeti hivatását és rendeltetését félreértették. Ez volt a merev aristokráciának és alávetettségnek az ideje. De ez hasonlított a borús időhöz, melyet rendesen a nap ragyogása szokott követni. Győzött itt is újra, sokkal előbb mint másutt, a jó közszellem, szabadságnak és népuralomnak szelleme, hogy győzelme tartós és állandó legyen. A nép és annak érdeke: ez egészben és nagyjában a mozgató ereje a svájeziak történetének. Kezdettől fogva a svájezi állam népállam volt és mindig határozottabban és következetesebben lett azzá. Egész Európában seholsem találjuk manapság sem úgy lerakva az igazi republikánus állam alapjait, mint Svájczban. Szabad községi szervezet, a kantoni államnak tökéletes egyenlősége és a népjogok sehol sincsenek oly tökéletesen keresztülvive, mint Svájczban. Sehol a világon nincsen az egyes ember az ő értékének s az ő jelentőségének a nagy közösségre való befolyásának a gondolatétól úgy áthatva, mint Svájczban. Az imént elmondottak egyike másika megérdemli, hogy nemcsak röviden átessünk rajta, hanem némely pontnál egy kissé megállapodva, elmélkedjünk felette és hogy jobban megértsük és tisztábban lássuk a dolgot, hasonlítsuk össze Svájczot e téren más államokkal. A nép és annak érdeke : ez egészben és nagyjában mozgató ereje a svájeziak történetének. Ismétlem ezeket a szavakat azért, hogy elmélkedjünk fölöttük. Tudjuk, hogy a politikusoknak kivétel nélkül, a magas politikát vezetőktől kezdve, egészen le a korcsmák politikusáig, ezek a nagy eszmék hangzanak ajkaikon, de csakis ajkaikon, midenütt, egész Európában s ott, ahol európai fajú népek laknak. Az alakuló pártoknak ez a jelszó szolgál cégérül, . monarchikus úgy, mint republikánus, arisztokra-
