Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-11-07 / 78. szám
XX, (VI.) évíclya n 78. szám Szekszárdi 1910 november 7, Elcfuetési ár: F.gész cvrc . .16 korona Fél év-c ... 8 „ Negyed évre 4 ,, Egy szánj ara . . 16 filler. KIÖŰzet-‘seiet liirdetéstfket a kiadó- hivatalon V*v(ii elfogad a Molnár féle könyvnyomda <>« |japirk«*reakedca r.-t. '‘xekatartluii. Egyet iramok ugyanott ksphaló . POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. 8zerke«ztöaég : Bezerédj István-utca 5. Mám. Ide küldendők a lapot érdeklő öuzea közlemények. Kiadóhivatal-: Vármegye-utca 130 szám. Az elötWetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetőit egész évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő : Lr. LEdFOiU KoiiNÉL. Felelős szerkesztő: BOON AR ISTVÁN. Főmunkatársi FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Tíuirnt. - Telelőn. - Express. — A Tolnavarmegye és a Közérdek eredeti tudósításai — Tisza István a királynál. Becs. (Érk d u. 2 órakor). Tisza István gróf ma délelőtt az általános kihallgatások során megjelent Őfelsége előtt, hogy megköszönje az ezüst lakodalma alkalmából, a király által hozzá intézett üdvözlő táviratot. Tisza István grófot őfelsége igen kegyesen fogadta, kihallgatása fél óráig tartott. A miniszterelnök Becsben. Becs. (Érk. du .2 óra 10 p.) Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök vasárnap délben Becsbe érkezett és a Magyarházban szállt meg, hol délután Teleszky pénzügyminiszteri államtitkárt fogadta, aki a készfizetés dolgában kiküldött szakelőadók tárgyalásainak eredményéről tett kimerítő jelentést. A delegációkból. Becs. (Érkezett d. u. 2 óra 20 p. A magyar delegáció kiküldött négyes albizottsága ma délelőtt, Zichy Ágost gróf elnöklésével ülésezett, melyen Bosznia és Hercegovina tartományok rendkívüli költség- vetési szükséglete volt napirendben. Burián István báró közös pénzügy- miniszter bejelentette, hogy ezt a költség- vetést már az uj szervezési törvény értei méhen a boszniai tartománygyülés tárgyalta és szavazta meg. konstatálja, hogy a tartománygyülés munkássága jól indult meg és működése elé az eddigi eredmények után a jövőre vonatkozólag bizalommal néz. Papp Géza előadó elfogadásra ajánlja a költségvetést és indítványozza, hogy Burián báró közös pénzügyminiszternek elismerés szavaztassák. Az előadó javaslatai elfogadtattak. Összedőlt palota. Budapest, érk. délután 2 óra 30. A marillavölgyi fürdőrész vény társaság építés alatt levő, 5 emeletes palotájának jobb szárnya romba dőlt. 7 munkás meghalt, számosán pl egse besül fék. Elhunyt kúriai tanácselnök. Budapest, (érk. d. u. 2 óra 35 pere.) Décsey Zsigmond, kúriai tanácselnök vasárnap éjjel meghalt. Darvay Fülöp dr. ügyvéd országgyűlési képviselő apósát gyászolja benne. Megfenyegetett ügyvédi kamara. Temesvár. (Éik. d. u. 2 ó-a 40 p) A temesvári ügyvédi kamara tegnap rendkívül izgatott közgyűlést tartott. Szenvedélyes viták során tárgyalták az igazságügyminiszter leiratát, melyben a kamarát feloszlatással fenyegette, amiért bírósági ügyekkel illetéktelenül foglalkozott. A gyomor lázadása. A római nép kenyeret és cirkuszt követelt, a modern kultur-ember húst s más polgári élvezetet reklamál az öklével. A gyomor kérdése elsőrangú megoldandó állami és társadalmi feladat lett már a tejjel-mézzel patakzó Kánaánban, Magyar- országban is. Most különösen hangos az ország. Tüntető felvonulások országszerte, ankétozások Budapesten és a vidéken, Felvonulnak az agráriusok tele panasszal, hogy tönkre megy a gazda ebben a válságos helyzetben. Jönnek a földtelen Jánosok, a kezük vagy eszük keservés munkájából élő munkások, iparosok, kereskedők, tisztviselők sőt az igazi havannát füstölő tőkepénzesek is, szóval mindenki, aki csak a piacra van utalva. Benn uszunk egy félelmetes mozgalomban : ez a gyomor lázadása. Nézzünk tehát szemébe ennek a kérdésnek. Én szerintem középen az igazság. Igaza van a gazdának amikor panaszkodik, de igaza van a fogyasztónak is, amikor nincs megelégedve. Nem egymást kellene tehát ütniök, hanem közös egyetértéssel együtt keresni a baj okát, eredetét s egyesült erővel törekedni a bajok megszüntetésére. Nem igazságos dolog mindenért a gazdákat tenni felelőssé. L’tóvégre nem kizárólag ők az okai a hallatlan s már-már TÁRCA. Énekek éneke. Az életünk egynéhány elhaló dal, Egynéhány ének, szép körben elosztva.- Gyermekkoromban legszebb énekem volt: „Tebenned bíztunk, eleitől fogva". Ám könyveim közt zsoltáromra lassan A történet-könyve jött légiéiül, S előttem a világ legszebb dalavá Lett a „Hazádnak rendületlenül“. Majd jött az ábrándozások szent kora, És vele sok bűbájos, tarka álom. S uj dallal lett telistele a szivem: „Szeretlek ón egyetlen virágom“. — Száll az idő és ez a dal is elhal, Ránk borul lassan az alkonyi óra. S elővesszük újra a régi zsoltárt: „Tebenned bíztunk eleitől fogva“. Szabolcsba Mihály. ELŐSZÓ a Mikszáth Almaoachhoz. Lassan-lassan kiderül, hogy mennyi sok arvája maradt Mikszáth Kálmánnak. Közöttük van ez a könyv is. — Jó napot, Almanach ! —így köszöntötte 1888-iki előszavában az Almanach megszületését. A falusi ember ínyencségével élvezte az ósdi címből kiáradó jázmin-szagot. »Almanach ! Úgy hangzik, mintha dédapját szólítaná valaki...« A terv mindenképpen a kedvere való volt. Igen, legyen egy hely, ahol minden össze! egyszer összetalálkozik egy csapat magyar iró, mint egykor Fáy András fothi szőlőjében, 1888-tól 1910-ig huszonhárom előszót irt az Almanach elé. Ezek a cikkek hasznos világítási előtanulmányai lesznek annak, aki meg fogja festeni Mikszáth irói arcképét. Ha szerette is az Almanach ötletet, eleintén ugyancsak húzódott a neki szokatlan munkától, egyik másik előszava legalább arra vall, hogy a kiadó úgy harcolt az iroval a kéziratért, mint Jákob az angyallal. Azonban később, midőn az előszavai országra szóló derült feltűnést keltettek, megkedvelte a műfajt és tréfásán megállapította, hogy addig-addig vergődött a különböző genrek között, mig végre kiderült hogy ő az előszavakra született. Az Almanach olvasói abbanazélvezetben részesültek, hogy a fothi kolónia verandáján együtt ülhettek a szincerizaió Miászathtal. A gazda fölényét csak a jóizü irónia arulta el, mely állandóan ott lappangott a szája szögletében, miközben gyöngyöző szüreti igazságokat töltött a vendégei poharaba Az írókról és az irodalomról beszelt, persze mindig a vérbeli adomázo könnyedén kötekedő és kerülgető, szándékos naivitással stilizált modorában. Igazában azonban soha magyar iró nem viselkedett komolyabb tisztelettel a tehetség iránt, meg pedig nem csak a maga, hanem a mások tehetsége iránt is, mint 5. Sokkal többet olvasott, mint közönségesen hiszik es ha az országon végighömpölygő fekete betüáradásban valami tenetseg csiilant meg, azt rögtön kihorgászta magának. Az irodalomban látta a mai nemzeti élet legertékesebb, talán egyetlen értékes megnyilat- 1 kozását. Az írókban látta a nemzeti hadsereget ; és a magyar diplomáciát, mely erőt ad az országnak és tisztességet szerez neki a külföldön. Az ő egyébként oly éles es józan szeme a régi diéták honíiainak kegyeletes büszkeségével szemlelte az irodalom lejlődését. A kritikája csak kétféle volt: dicséret és hallgatás. Gyakran fölpanaszolta ugyan, hogy az újságok, amelyek hasábokat szentelnek Krumply Nándor orsz. képviselő sületlen megnyilatkozásainak, nem foglalkoznak eleget a magyar könyvekkel, (»most már Gyulai Pál is jo volna!») egyébként azonban azt vallotta, hogy az irodalomnak ma nem gyomláló vasra, hanem öntöző kannákra van szüksége. Az igazi kritikus az ő szemeben mindig az Olvasó közönség meh-ösztöne marad, mely körül- döngi az élő rózsát es elkerüli a viaszból gyúrt virágot. Kritikai éle csak egy adomájának volt, az a magyar doktorokról szolt, akik Ferenc császár korában lepecsételt palackokban hozattak Ischlből a levegőt, hogy kibocsássák a betegszobákban Panaszait — irodalmi állapotokról beszélni nálunk annyi, mint panaszkodni, — legszívesebben a kiadói szájában adta. Singer es Woifner olykor agodalmasan csóválja a »két fejét», hogy az írók szaporodnak, a könyvek pedig nem fogynak. Egyik előszavában valósaggal kesereg azon, hogy a megifjult memzet mennyire közömbös az iroi iránt. Pedig régi a nemzeti korszak idejében de mást ígért. Most azt mondja a legjobb katonáinak : »Győztem, nem kelletek többe!« Olykor toprenkedve áll a szakadás előtt, mely az uj Magyarország politikai életét elválasztja az irodalomtól. Ó maga, amint bekeveredett a politikába, tüstént ki is ábrándult belőle, de éppen az az igyekezete, hogy hidat verjen a szakadas fölött, bizonyítja, mennyire vonzotta öt mindenkor a politika. Le-leszállt oda, mint a kösza'i sas a rétre. Úgy vélte, hogy a magyar Írónak öröklött jussa van a politikához. A tatális Krumply Nándor pedig 'mégis csak sokat foglalkoztatta. Ez a semmiházi elvitatja az Írótól a
