Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-10-31 / 76. szám

2

még a mult hét elején is azt hirdették ide í haza: Mi az, hiszen ez semmiség! S ime tessék csak megfigyelni, e mégis csak valami miatt mekkora kavarodás van odaát. Az osztrák sajtó valósággal tombol, üvölt, dühöng, sót most már kivette ökleit is a zsebéből, azokkal hadonászik és fenyeget. Nagyon felnyílt a szem odaát. Mit nekünk, harsogják unisono, egy kormányválság ? Ha itt lesz Ausztriában, azzal sem törődünk, annál kevésbé a magyar válsággal, hisz a magyar tanítómesterek jóvoltából mélyebben behatoltunk a magyar államjog titkaiba. Gyerekjáték a válsággal való fenyegetés, ügy látszik a Héderváry-kormány is beleesett a koalíciós hibába, mert a magyar koncesszió politikáját vallja Tiszával együtt. A kooncessziö nagyon szép dolog, de erő is kell annak kicsikarásához.

Tehát erő vagyis nyers erőszak Immár bírókra hívnak ki bennünket: ki az erősebb ? Lehetetlen, ha még van egy kis vér a magyar szívben, hogy ez az arcunkba ne szökjön erre a szemérmetlenül merész fenyegetésre. Gyávábbak lennénk ama bizonyos nyúlnál, amelyre azonban hét sváb szokott menni, ha meghátrálnánk a kihívó fenekedések előtt, mert ha csak erő kell, nekünk is van erőnk: Dávid parittyája kezünkben az igazság, törvényeink, az ezekben és a koronás király esküjében vetett törhetien hitünk.

Mi ugyanis jelenlegi kormányunkat nem tartjuk olyan lelkiismeretlennek és meggondolatlannak, hogy csak azért vette kezébe a gyeplőszárat, hogy az ne más, de az ő kezében legyen. Amikor programot adott, bizonyára megfontolta minden szavát és ha talán a választási harcban bőkezű lett volna is az Ígérettel, a trónbeszéd azonban már előzetes korrektúrán szokott keresztül menni, igy nem ígérhetett többet, mint amennyit a legilletékesebb faktor ígérni megengedett.

Utóvégre is írott törvényeink szabályozzák a Bank, a készfizetés dolgát s ezeket nem azért hoztuk, hogy csak itt mi tartsuk meg, odaát pedig fütyüljenek reájuk. Királyunk nem csak arra tett esküt, hogy törvényeinket megtartja, de arra is, hogy másokkal is megtartatja. Ha tehát itt rendet csinált, akkor, amikor nem tettünk egyebet, minthogy törvénykönyvvel a kezünkben megDacára tanulatlan mivoltunknak, csakhamar bizonyos tekintélyre tettünk szert, mert egészséges szervezetünkkel mindig az asztal alá ittuk a tiszteket, ami ellen az alezredes nem szólhatott semmit, mert nekünk tartalékosoknak szabad volt annyi bort hozatnunk, amennyit akartunk.

így berugások és kijózanodások közt eltelt 26 nap. A huszonheteddé napon a kapitányom behitt az irodába, a minősitvényemet irta.

Megkérdezte tőlem, utolsó szolgálatom óta haladtam-e valami tekintetben, tanultam-e valamit.

Elmondtam, hogy elvégeztem a jogot, letettem a jog- és államtudományi államvizsgát és megválasztattam Bakvármegye II. aljegyzőjének.

— »Hát még ?«

— Megtanultam angolul.

— »Más semmit ? — Hát biciklizni, vagy sztenografálni ? «

Miután tagadólag válaszoltam, az illető rovatba beírta, hogy *Nicht/«

A mérnök bajtársam letette Berlinben a teknikai doktorátust, Délafrikában vasúti hidakat épített, de őneki is beírták, hogy »Haladás: semmi 1«

Nem tudom, Barna ur mit diktált be, tény azonban, hogy az alezredes a lejelentkezésnél megint kezet fogott vele és csakis vele.

Ezekután képzelhető, milyen szomorúan távoztunk el Grigorjéról öszvéren, postán és végül vasúton.

Höllendonner alezredes ur azóta már bizonyára ezredes és nagy megelégedéssel olvassa, hogy az önkéntesi qualifikációt emelni akarják, nehogy mindenféle népség juthasson az arany kardbojt birtokába.

Bántam azután, hogy nem mondtam meg, hogy a jogot a pécsi akadémián végeztem, nem a magam, hanem a tartalékos tisztikar általános intellektuális nívója érdekében.

De talán az ezredes ur e helyen is tudomásul veszi 1 Nyári. I

TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK

! védeni bátorkodtunk ősi elvitázhatlan jogainkat, rendet kell csinálnia odaát, az örök negáció, s a most már nyílt lázadás országában is.

Mig a dualismus, a paritás áll, a magyar király nem lehet kisebb ur, mint az osztrák császár s nem tűrheti, hogy a magyar törvénykönyvbe, a magyar alkotmányba mindenki beletörölhesse a lába sarát.

Nagyon helyesen teszi tehát a kormányelnök, ha tárcáját felajánlja a magyar királynak. Ma vagy holnap, a közeljövőben el kell dőlnie, hogy vájjon csakugyan olyan fictió e magyar alkotmány s a király által szentesített törvény, afféle félrerugható léc- váz-e, mely egy kis fuvallatra magától összedől, vagy pedig szilárd fundamentum, erős bázis, amelyen voltaképpen két ország jóléte, jövője, egy dinasztia hatalma nyugszik biztos, szilárd alapon.

A királynak választania kell: Itt egy kompakt többség, amely nem akar egyebet, mint a mi jog és igazság, a szivekbe s a papírra is leirott törvény, ott is egy erős, de csupán csak a gyülölség, az egymásra való féltékenykedés által összeterelt, elvakult tömeg, mely az örök negáció álláspontján mindent akar, amit mi nem s amit mi akarunk egyáltalán csak azért nem akarja, mert mi akarjuk.

Aggódva, de ma még teljes bizalommal tekintünk Bécs felé. Hisszük, hogy még az osztrák császár is bölcsebb lesz elvakult, fanatizált népénél, a magyar királyban pedig egyáltalán csalódnunk nem szabad, mert akkor csakugyan összedől, összeroppan itt minden.

Nem Héderváry, Lukács, Bienerth, Bilinski ütközik tehát ma össze, de a magyar király s az osztrák demagógia. Nem volnánk alkotmányos nemzet, ha már a hitünket is feladnánk. Bíznunk kell benne, hogy a magyar király győz s nem az osztrák ármánykodás, az orrunk előtt hadonászó ököl.

Nekünk nem koncessziók, apró konchulladékok kellenek, csak a mi kétségtelen jogunk. Velünk a törvény, az igazság ereje, a király alkotmányos esküje s ott ugylátszik nincsen már más egyéb argumentum, mint az ököljogra való hivatkozás. Hát hiszen jognak ez is jog min adddig, amig nem akad egy másik erősebb ököl. B.

Kérelem az emberszeretet nevében!

Az emberszeretet nevében kopogtatok és csak egy virágszálat kérek azokból a koszorúkból, melyeket kegyeletes szivek tesznek le nemsokára a temetők sirhalmára. Ezt az egy virágszálat kérem a szegénysorsu tüdőbetegek javára.

Az irgalom, az emberszeretet nevében kérem, fogadja el a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesületnek vagy gyüjtőtarsolyát, vagy gyüjtőivét s induljon meg a szeretet munkája és a temetők kegyeletes ünnepe előtt október hó 30. napjától nov. 6.-ig gyűjtsön és gyüjtessen a szegénysoru tüdőbetegek emberbaráti alapjára.

Fájdalom, alig van család, ahonnét e kegyetlen pusztító betegség áldozatot ne ragadott volna el: azért alig lesz csak egy kilincs is, melyet megnyílván, elutasítanák a kérelmet.

Az egyesület gyulai József-szanatoriumá- ban 450 tüdőbeteget ingyen gyógyít évente ; az országban három dispensairet (tüdőbeteg gondozó intézetet) tart fenn. Második nagy szanatóriuma, az Auguszta-szanatorium a jövő évben épül tel. Támogassuk azért e szívósan küzdő egyesületnek embermentő céljait Halottunk tudni fog róla s talán a sírokról hiányzó ez az egy virágszál halódó felebarátunk életét adja vissza !

Nemes, irgalmasszivü Hölgyeim ! Egy nagy nemzeti csapásunk enyhítésére kérem lelkes fáradozásukat s összegyűjtött adományuknak az ide mellékelt postabefizető lap felhasználásával közvetlenül a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesülethez való beküldését.

Isten áldása kisérje lépéseiket 1

Fogadja mély tiszteletem nyilvánítását.

Hőgyész, 1910 október hava.

Gráf Apponyl Gézáié,

a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület társelnöke.

1910 október 31.

KÖZSÉGI ÜGYEK.

Jegyzők gyűlése.

(Folytatás és vége.)

Kartársaink személyes viszonyaiban a folyó évben változás nem állott be. Dőring Frigyes volt udvari-i és Grünvald Gyula volt belecskai kartársaink egészségi állapota még mindig a régi. Szellemi világukra mindig sűrűbb homály borul.

Dőring Frigyes ma is Kétyen, Grünvald Gyula pedig Kölesden él.

Engedje meg a t. közgyűlés, hogy jelentésem végén egy mindegyikünkre nézve közel álló kérdéssel, a vármegyei jegyzői nyugdíjalapokhoz való évi személyes hozzájárulás kérdésével foglalkozzam.

A törvényhatósági bizottság előzetes körültekintő tárgyalások után a személyes hozzájárulások 5°/0-os mértékét 3°/0-ra szállította le.

A belügyminiszter ezt a határozatot nem hagyta helyben, hanem azt kívánta, hogy az 5'/0-os évi hozzájárulás még 7,°/«-kai emeltessék.

Ezzel szemben a törvényhatósági bizottság fenntartotta eredeti álláspontját és határozatát a múlt év november havában újból fölterjesztette.

Erre a folyó év május havában a belügyminiszter leirata megérkezett, melyben elfogadta azt, hogy a jegyzők 3°/o-kal járuljanak a nyugdíjalaphoz, — kifogást tett az ellen, hogy a Szekszárd városi polgármester és a tanácsnokok is tagjai legyenek a nyugdíjintézetnek, — de kifogás tett az ellen is, hogy a főszolgabírói irodában eltöltött idő a jegyző szolgálati idejébe betudassék.

Azt kívánja emellett abelügyminiszter, hogy a községjegyzői és a vármegyei tiszti nyugdíjintézet közt viszonosság állapíttassák meg.

A törvényhatósági bizottság f. évi julius hó 20-án tartott rendes közgyűlésében foglalkozott a dologgal és 432/9757 szám alatt hozott határozatában a belügyminiszter múlt évi 137,112. számú rendelete értelmében a községjegyzői és a vármegyei tiszti nyugdíjintézetek közt a viszonosságot megállapította és a 405/906. szám alatt alkotott szabályrendelet 16. §. alá foglalt rendelkezést megfelelőleg módosította.

Azzal a kérdéssel azonban, hogy a szekszárdi városi polgármester és a tanácsnok is tagjai legyenek a községjegyzői nyugdíjintézetnek és hogy a főszolgabírói hivatalokban eltö- tötc idő a jegyző szolgálati idejébe betudassék, a községjegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmány junius hó 20-án tartott ülésében foglalkozott már, de a törvényhatósági bizottság csak az őszi közgyűlésben fog foglalkozni.

Úgy vagyok értesülve, hogy a jegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmány a miniszteri rendeletnek a szekszárdi polgármester és a tanácsnokok kihagyásáról szóló részt helyesnek találta, de a főszolgabirói hivatalban eltöltött időnek a szolgálatába való betudását újabban javasolta.

Addig tehát, mig ezek a kérdések véglegesen rendezve néni lesznek, 5%-ot kell fizetni évi hozzájárulás címén a nyugdíj alapnak. A folyó éri április hó 23-án Gyönkön megtartott rendkívüli közgyűlésünkben nyert utasítás folytán egyesületünk képviseletében Várkonyi Imre egyleti jegyzővel megjelentünk Bajó Pál központi járási főszolgabírónak április hó 30-án, Szekszár- don tartott 30 éves szolgálati jubileumán és egyletünk üdvözletét át is adtuk.

Egyesületünk figyelme jól esett az ünnepeknek és meleg köszönetét küldte egyesületünknek.

Megküldtem továbbá egyesületi közgyűlésünk jegyzőkönyvét a többi járási jegyző egyleteknek, az onnan érkezett közgyűlési jegyzőkönyvekben azonban nem találtam olyan tárgyat, amellyel ami egyesületünknek is szükséges volna foglalkozni.

És végül a jegyzői állás elfoglalásának módjára nézve óhajtom a tisztelt közgyűlés türelmét és figyelmét kikérni.

A dolog ma úgy áll, hogy a törvényes előzmények után a főszolgabíró által kitűzött napon, a község képviselőtestülete megválasztja a község jegyzőjét, ki a választás után az esküt nyomban le is szokta tenni.

A választás azonban joggyakorlatunk szerint még nem feltétlen. Jogereje felebbezés híján 15 nap múlva áll be, fellebbezés esetén pedig jogerejének beálltát kiszámítani sem lehet.

Ilyen körülmények mellett a jegyző felesketése visszatetsző. De nincsen előnyére az állásának az sem, hogy a megválasztott hivatalát nyomban el is szokta foglalni. Ha aztán a választás megdöntetik és esetleg más választatik meg, vészit az eskü erkölcsi erejéből, de vészit az állás is tekintélyéből.