Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-10-31 / 76. szám
TOLN VARMEGYE és a KÖZÉRDEK S 1910 október 31. Az mutatkozik helyesnek mind két szempontból, hogy a választási eljárás végérvényessége előtt a megválasztó t hivatalát ne foglalja el és ne is eskettessék fel. A hivatal elfoglalásának módja is felettébb szegényes. Népünk a mellett, hogy ő választja és fizeti jegyzőiét, a jegyzőben legtöbbször a felsőbb ha.alom végrehajtóját látja és feledi, azt hogy érdekeinek védője előmozdítója is. Tudjuk valamennyien azt, hogy a községi törvény nemzeti szokásainkkal nem számol, de ez még nem jelenti és nem is tiltja azt, hogy ne tehetnénk és ne tegyünk semmit arra nézve, hogy népünket közelebb ne hozzuk ahhoz az intézményhez, melyet közigazgatási szükséglete századokkal ezelőtt teremtett meg. Egyesületünknek az alapszabályok második szakasza alá foglalt rendelkezése /s megadja a jogot arra nézve, hogy ebben a kérdésben az egyesület álljon elő. És ha a t. közgyűlés az idézett jogalap megléteiét megállapítja, akkor már csak a mód megjelölése felől kellene intézkednie. Egyesületünk választmányának véleményével is találkozó módkent azt vagyok bátor ajánlani, mondja ki az egyesület, hogy a jegyzők hivatalba iktatását működési körebe felveszi. Ha tehát a választás, jogerőre emelkedése után a kartárs az egyesületbe való belépési szándékát bejelenti, az elnöknek teszi kötelességévé, hogy az ottani elöljáróságot a beiktatás idejéről értesítse. Ebben az értesítésben egyszersmind kérje a községi elöljáróságot az iránt, hogy a kitűzött időre a képviselőtestületet is hívja össze. A megválasztott kartársnak joga legyen a beiktatás idejét megjelölni. A beiktatást az elnök, vagy helyettese az egyesület tisztikarának jelenléteben végzi. Az elnöknek kötelessége lenne továbbá a beiktatás idejéről a szomszédos kartársakat is értesíteni. Ha pedig oly kartárs beiktatásáról van szó, aki az egyesületnek már tagja, attól az egyesületbe való belépési szándék bejelentése nem várható. Végül jelentem, hogy a mai közgyűlés összes tárgyait f. hó 14-én Uzdborjádon, Pesthy József kartársunk vendégszerető kedves házában közgyűlési tárgyalás alá készítettük. Mindezeknek utána kérem a tisztelt közgyűlést, hogy jelentésemet tudomásul venni s a benne foglalt indítványt elfogadni méltóztassék. Kelt Nagyszékelyben, 1910. évi szeptember hó 26-án. Tisztelettel Ludvig József egyleti elnök Klimes Antal indítványozza a közgyűlésnek, hogy az elnöknek fáradhatatlan mukálkodásáért, úgy a nagy körültekintéssel szerkesztett elnöki jelentésért köszönetét szavazzon. Továbbá indítványozza, hogy az elnöki jelentés azon pontja, mely szerint a megválasztandójegyző a jegyzőegylet által iktattassék hivatalába, toldassék meg azon módosítással, hogy a jegyzők hivatalba leendő iktatásához a járási főszolgabíró hívja meg az egyletet. A közgyűlés Ludvig József elnöknek egyhangúlag köszönetét szavaz azon fáradhatatlan mukásságáért, melyet az egylet működése terén 13 évi elnökösködése alatt kifejtett s azért a nagy körültekintésért, mellyel az egyletet vezette, amiről mindenkor fényes bizonyítékokat nyújtanak az évi jelentések. Egyben kimondja a közgyűlés, hogy az elnöki jelentést tudomásul veszi, azt elfogadja azon módosításai, hogy a megválasztott jegyzőnek hi- tavalába iktatása alkalmával mindenkor felkérendő a járási főszolgabiró, hogy arra ő hívja meg az egyletet az elnök utján. 2. Olvastatván a választmány határozata, mely szerint a megvizsgált 1909. évi egyleti számadást 294 K 74 fill, bevétel 110 K 37 fill, kiadás 184 K 37 fill, pénztári mmraradvány és 52 K — fill, követelesbeli hátralékkal elfogadásra ajánlja. A közgyűlés ezen megvizsgált számadást elfogadja és Győré Pál pénztárnoknak a felmen- vényt megadja. 3. Olvastatván a választmány határozata, mely szerint a megvizsgált 1909 évi ösztöndíj alap számadást. 3301 K 77 fill, bevétel — K — fill, kiadás 3301 K 77 fill, pénztári maradvány és 40 K — fill, követelésbeli hátralékkal elfogadásra ajánlja. A közgyűlés ezen megvizsgált számadást elfogadja és Győré Pál pénztárnoknak a felmentvényt megadja. Egyben Yárkonyi Imre indítványára kimondja, hogy ezen ösztöndíj alapnak kamatai addig ki nem utalványozhatok, amig a jelenlegi tőke a 4,000 korona alapot el nem éri. 4. Olvastatván a választmány határozata, mely szerint az egyesület vagyonának elhelyezésére a simontornvai takarékpénztár hozatik ja vaslatba. A közgyűlés a válastmány javaslatát egyhangúlag elfogadja. (Vége köv) A tanítók vándorlásainak okairól. Ginál József szakcsi kartársam ily cimü, lapunkban valamint a »Tanító« c. lapban is napvilágot látott felolvasásában igen helyesen mutat rá az 1907. XXVII. t.-c. fogyatkozására, mely sok tanítónak okoz keserűséget és igen sok esetben képez összeütközési okot tanító és iskolafentartó között és. igy sok tanitó-vándor- lásnak is oka. Ideje volt rámutatni ezen tarthatatlan állapotra és a mozgalmat ennek szanálása tárgyában megindítani. Az említett törvénycikknek előadói javaslatában nem volt benn azon kitétel, hogy a hitvallásos iskola fentartója a tanítónők és nőtlen tanítók, valamint tanito-házastársak lakásügyét a rendestől cltéröleg is lendezheti. Jól emlékszem, hogy ezen kitétel Csernoch Csanádi püspök, akkori képviselő felszólalása és Apponyi általis elfogadott indítványa révén került a tárgyalás alkalmából bele. Csernochnak a fen- tartók érdeke lebegett szeme előtt, midőn ezen indítványt a képviselöházban benyújtotta és ezen érdek a sikerült indítvány által sokat nyert a tanítók rovására. Mert az eltérő rendezés által az iskolafentartó annyi rendes lakast, illetve lakbért takarít meg ahány tanítója van, kiveve a nős tanítókat. Bizonyára nem látta előre az indítványozó, valamint Apponyi miniszter sem, hogy ez milyen kárára lesz a tanítóknak és az összeütközések réven a tanügynek is. A tanító házastársak sérelmét a minisztérium egyik kartársunk felebbezése folytán már elismerte és ezen konkrét esetre kimondotta, hogy a törvény ezen kitételét nem lehet úgy értelmezni, miszerint csak egyik léinek adjon a fentartó lakást, a másiknak pedig semmit. A tanító-házaspár tehát nem köteles megelégedni két szobás lakással vagy 200 esetleg 300 korona lakbérrel, hanem házastársa révén többet követelhet, de nem még egy egész lakást, vagy egész lakbért. Ezen döntés azonban, csak azon egy esetre szólt éj nem bir általános érvénnyel A többi tanító tehát élűiről kezdheti a pert iskolafentartójával. Mert talán nem volt még eset arra, hogy az iskolafentartó önkén megadta volna a tanitó-házaspárnak az őt megillető lakást vagy lakbért. Aki tehát sérelmet szenved e tekintetben ne nyugodjék bele, mert az ut már megvan törve. Ha gyakori lesz a felebbezés a minisztérium magától fog általános érvényű rendeletet kiadni. A fő az, hogy az iskolafentartónak nincs belátása, a tanító ne engedje jussát, mert ha belenyugszik, később még nehezebben szerezhet érvényt jogos követelésének. A nőtlen tanítók és tanítónők sérelme ügyében pedig tárgyalnunk, cikkeznünk, kérnünk kell szüntelenül, mert néma gyermeknek anyja sem érti szavát. A tanítók vándorlásának azonban szerintem nem ezen fogyatékos törvényszakasz képezi főokát. Tudok esetet, hogy a tanító, ki tanítónőt vett feleségül, megtartotta felesége szobáját az iskolaépületben és még akkor bérelt lakást más házban, mig a fentartója megadja csak az öt magát megillető lakást, mert még azt is megtagadta, felesége jussáról pedig szót se mert emelni. Más esetben pedig inkább megelégszik a tanitó-házaspár egy fél lakásával. Mert nem olyan könnyű ám vándorolnia a tanitó-házaspárnak ! Hol van arra alkalon, hogy egyszerre megválasszák a tanítót és feleségét is ? Pláne ha azért akarnak jönni, mert meglevő állomásukon nem kaptak lakást! Akkor már csak inkább megint nőtleneket választanak ott is. Nagyon jó volna még tehát, ha egy kis vándorlással lehetne ezen a dolgon segíteni ! Nézzük meg már most miért vándorolnak a nőtlen tanítók oly nagy számban. Ennek általános oka kézenfekvő. Mert minden tisztviselő igyekszik kicsiny, elhagyott, rossz vagy semmistársadalmi élettől biró helyből nagyobb helybe, nagyobból még nagyobbá jutni. A tanítóknál azonban ennek még különleges főoka is van. És ez azon aránytalanság, mely a tanitöi állótok kötelessége és dotációja tekintetében fenndlt. Kíséreljük meg a tanítói állomásokat osztályozni és az osztályok közötti különbségből önként folyik a tanítók vándorlásának oka kapcsolatban azon áltanánosakkal, melyet előbb említettem. I. Tanítói állás fiókközségben, melyben nincsen pap. Nincsen jegyző, sem más intelligens család. A tanító fizetése 1000 K, államsegéllyel, de nagyobbrészben földekben, terményekben. Gazdálkodni nem érdemes, a földek elhanyagoltak, a gabona és bor ősszel esedékes egy, illetve számtalan részletben. Ezért a fizetésért a tanító pap is egyúttal, vagyis kántori teendőket végez, melyekért 20 filléres stóla-pénzeket szedhet. Lakás van itt bőven, csak győzze mivel betölteni a szegény tanító. II. Tisztán tanítói állás 1000 K fizetéssel esetleg kántorságban való díjtalan segédkezés. Társadalmi élet nincs, mellékfoglalkozás nincs. III. Tanítói állás vagy községben vagy városban. Társadalmi élet, tetszés szerinti mellék- foglalkozás bő dotációval. IV. Kántortanitói állás nagyobb községben 1000 K-án felül 3000 K-ig terjedő fizetéssel, tehát számos alosztállyal. V. Állami tanítói állás a felekezetinél nagyobb korpótlékkal, előléptetéssel nagyobb helyre, városba, igazgatóságra. Megjegyzem, a IV. alatti nagyobb fizetésű állások ezek fölött állanak. VI. Fővárosi állás annak összes hátrányaival, melyeket az előnyök feledtetnek. Azt hiszem ezen osztályozásból minden magyarázat nélkül világos a tanítók vándorlásának nagy oka. Szeretném látni azt a tanítót, aki az alsóbb fokú állásban marad azon reményben, hogy 12 évi intenzív, illetve extenziv működés uián 200 K személyi pótlékhoz juthat. Pláne mikor az előbbrejutás legtöbbször a szerencsétől vagy hangtól függ. Mert a tanítói pályán nincs előrehaladás érdem szerint. Ez szerintem azon alap es főok, melyet a többi okok befolyásolhatnak, de a vándorlás tekintetében le nem ronthatnak. Brunner András. Béri Balogh Ádám. * A Szamostól a Vágig Rákóczi büszke zászlóját lengette a szél, mikor 1706-ban a győr- várinak nevezett harc után az első nóta kélt Béri Balogh Ádámról: Nosza édes lovam, Balogh Áéám lova 1 Az Haiszter gyenerál — Sloiumber. gyenerált Látod-é amoda, látod-é amoda? IJgy vigyél eugemet: Sullyos fegyveremet. Hogy vihessem oda, hogy vihessem oda 1 Béri Balogh Ádám hadvezéri érdeme amaz egervári diadal 1706-ban, mikor veszte lón az egész labanc-hadnak s foglyul ejté a vezért: Heister Hannibált Balogh Ádám testvérnénjé- nek fia: Bezerédi Imre »ki a kardját német hússal éteti, a csujtárját német vérrel festeti, tiz-husz rác ha reágyün, csak neveti . . .« Hanyatlóban volt már Rákóci csillaga 1709- ben. Sok kuruc lett áruló labanccá, a Dunántúl is veszendőbe került, de még volt kedvük büszke, vidám nótára a fejedelem vitézeinek. Ekkor termett Balogh Ádám másik nótája, a pattogó, kevély, dali-nóta: Török bársony süvegem, Most élem gyöngyéletem ; Balogh Ádám a nevem, Ha vitéz vagy, gyér velem ! Fakó lovam a Murza, Lajta vizét megússza; Bécs alját, ha nyargalja, Császár azt megsiratja. Császárt, hogyha kinn kapom, Haczérossit lecsapom, Magát is megugratom, Bécs váriban futtatom. Ocskay László, Bezerédi Imre és Balogh Ádám a legendás kuruckor hősi triásza. Mindhárman vérpadon vesztek el. Ama kettő a nemzeti ügy elarulása miatt vesztette fejét, a derék, hűségében egy pillanatig sem ingadozó Balogh Ádám pedig itt Pesten került a vérpadra, átkot szórva ott is a németre (»Németnek magyarok, soha ne higyjetek!«) Hóhérbárd alá vitette Pálffy generális, a dinasztia hadvezére. Az ifjabb brigadérosok közt egy se volt fogható Balogh Ádámhoz. Igaz hűségre nem. Balogh Ádám előkelő tolnamegyei családból való. ősi birtokukon : Faddon született. — (Nem tudom, e közlemény írója honnan vette, hogy B. Balogh Ádám Faddon született. Az én tudomásom szerint, — melyet Thaly Kálmán is elfogadott — Vasvármegyéböl származott hozzánk. Amikor ugyanis Béri Balog Ádám cimü költői elbeszélésemet megírtam, megküldtem azt Thaly Kálmánnak is, ki figyelmemet levélben köszönte meg. Versemben határozottan meg- emlitettem, hogy a nagy szabadsághős Vasból származott át Tolnába s Thaly bizonyára nem hagyta volna észrevétel nélkül, ha nem úgy lett * Csütörtöki számunkban külön cikkben megemlékeztünk már béri Balogh Ádámról. Kiegészítésül közöljük a gyarorszig sicmbiti siámbn közök v, ssi: ni;