Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-10-31 / 76. szám
XX. (VI.) évfolya n 76. szám Szelcpzárd, 1910. október 31 Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára , . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és H. Szerkesztőség : Bezerédj lstván-utca 5. ssám. Ide kAldendÖk a lapot érdeklő 5*szes- közlemenyek. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egesz évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telelőn. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — Becs. (Érk d. u. 2 órakor) A készfizetések. Khuen Héderváry Károly gróf miniszter- elnök vasárnap reggel Bécsbe érkezett. Ez útja a legutóbb tartott magyar minisztertanácsnak a készfizetésekre vonatkozó határozatával van összefüggésben. A miniszterelnök megérkezte után nyomban Bienerlh báró osztrák miniszterelnököt kereste fel, akivel hosszasan tárgyalt. E tárgyalások után Schőnbrunnba ment, hol délelőtt 10 órakor külön fogadtatáson jelent meg a királynál, amely kihallgatás 1 óra hosszat tartott és azon a miniszterelnök megismertette a királlyal a készfizetés kérdésével összefüggő helyzetet. Héderváry gróf miniszterelnök a királyi kihallgatás után Aerenthal gróf közös külügyminisztert kereste fel, akivel hosszasan értekezett. A magyar miniszterelnöknek Bienerth osztrák miniszterelnökkel folytatott tanácskozásán az a megállapodás jött létre, hogy a tanácskozást Lukács mag) ar pénzügyminiszter bevonásával folytatják. E célból Héderváry gróf miniszterelnök telefonon kérette fel sürgősen Lukácsot, aki még vasárnap este Bécsbe megérkezett. A két miniszterelnök ma délután Lukács magyar pénzügyminiszterrel folytatta a tanácskozásokat és Lukács még a mai délután folyamán külön kihallgatáson jelenik meg a királynál. Héderváry Károly gróf miniszterelnök egy újságíró előtt úgy nyilatkozott, hogy a kormány- válságról szóló hírek valótlanok. A most folytatott tárgyalások a készfizetésekre vonatkoznak és »amennyire én a helyzetet ismerem — mondá a gróf — a mindkét oldalon mutatkozó hangulat nem a harcra, hanem a tárgyalások békés megoldására enged következtetni» A bécsi »Zeit« értesítése szerint, ha a két kormány között a megegyezés nem sikerül, a király elnöklesével koronatanécs lesz, melynek feladata, hogy a királg álláspontja alapján a megegyezési létesítse. A delegációból. Becs. (Érk. d. u. 2 óra 25 p.) A magyar delegáció külügyi albizottsága ma délelőtt Perceel Dezső vbt. tanácsos elnöklete alatt ülést tartott, melyen a magyar miniszterek közül Héderváry gróf miniszterelnök és Lukács pénzügyminiszter volt jelen. Wickenburg Márk gróf előadó felolvasta jelentését, mely elfogadtatott Láng Lajos a delegáció elnökének azon indítványával, hogy a jelentésből a gazdasági politikai rész kihagyassék. A parasztpárt a paraszt királynak. Szeged. (Érkezett d. u. 2 óra 50 p.) Tegnap megalakult Szegeden az alföldi kerületi demokrata parasztszocialista-párt, mely elhatározta, hogy a székhelyet Békéscsabáról Szegedre helyezi át és hogy Dózsa György kivégzésének 400-ik évfordulójára a »parasztkirálynak« Szegeden szobrot emelnek. Az osztrák ököljog. Pompásan indult neki az uj magyar kormány négyes fogata. Kipróbált, ügyes kocsis kezében keményen feszült meg a gyeplőszár. Vígan poroszkáltunk keresztül a kisebb akadályokon. Elkerültük a nagyobb szakadékokat is s már-már azt hittük, hogyha kissé kerülő utón is, egyszer eljutunk ama bizonyos ígéret földjére, ahol a magyarnemzet sok sok küzdelme és bolyongása után megpihenhet s uj erőt nyerhet a további — küzdelemre. Mert örök küzdés, ez az — életünk. Pgylátszik azonban kegyetlenül csalódtunk, csalódott talán a bátor kocsis is. Egy kis pocsétát látott az útjában, bátran nekivágott, de most már csóválja a fejét, mert a pocséta sokkal mélyebb mint, ahogy hitle. Lefogja, odaragasztja mind a négy büszkén forgó kocsikereket. Az uj magyar kormány is eljutott a válság első szimptomájáig. A kárörvendó, lehengerelt kisebbség ugyan fennen hirdeti, hogy komédia, taktikázás az egész s a válsággal való ijesztgetés aféle — Záli-féle dicsekedés, de az aki maga is jóhiszemű, nem kételkedhetik mások s így a kormány jóhiszeműségében sem; valónak kell tehát elfogadni azt a hirt, hogy a kormány előreláthatólag még ma rendelkezésére bocsátja ő felségének a tárcáját, mivel a készfizetés ügyében a két kormány között — vagyis jobban mondva kormányunk és az osztrák pénzügyminiszter, na meg a tüzet okádó osztrák sajtó között áthidalhatlan a szakadék. Tehát a készfizetés ! Istenem ki hitte volna ? Hiszen komoly ellenzéki politikusok TARCA. A nyári hadnagy. így hívják a tartalékos hadnagyot, aki csak nyáron bújik bele az angyalbőrbe. — Tessék elhinni, egészen jó dolog minden második nyáron egy hónapra elmenni amatőr-katonának. Persze, ép, egészséges emberről beszélek. Én legalább sohasem bántam, ha a megyeházi dohos levegőtől sápadt arcomatacs.cs kir. hadikincstár költségén egy kissé megpirittathattam. Mert egyébként jóformán csak akkor ért ugy-ugy hamisítatlan napsütés, ha az alispán egy héten egyszer-ketszer elvitt foglyászni augusztusban, szeptemberben. »K. u. k. Infanterie Regiment fieger freiherr von Riesenmaul Nr. 103'. ez a teljes és lefordíthatatlan cime becses ezredemnek. A licentia poetica alapján ugyan ugyanannyi erővel a Windischgraetz-dragonyosokat is valihattam volna be, de ezzel az igazságtól jobban eltávolodtam volna. Méltóztatik ismerni a százhármasokat ? Nem ? Nem csodálom, mert őket bizony nem nagyon viszik Bécsbe vagy Pestre, miután burg- vártára nem valók, lévén ez a hadsereg leg- csunyább ezrede. Valamint a bosnyák bakáknál nem tudni, melyik a jobb szárny, mert mind szép, szálas legények, azonképen az én ezredem- nél a szakasznak két balszárnya van, mert mind apró emberek s majd mindnek két baltába is van. Lila hajtókájuk van, mely úgy a régi, mint az uj csukaszürke egyenruhán gyalázatosán fest. Az ezred törzse és három zászlóalja Mährisch - Trzinietzben, a negyedik zászlóalj a szandzsáki Grxgorjében állomásoz. Ez az én zászlóaljam, mely valóságos »Strafbataillon«. Ide osztják be az egész monarchia legrészegesebb tisztjeit, mert Grigorjében csak a tiszti étkezdében lehet alkoholt kapni, ott pedig hollabrunni Höllendonner alezredes ur ügyel az adagok nagyságára. Jellemző adatként el kell itt mondanom Hasenfuss főhadnagy esetét. Őt is Grigorjébe küldték és ott felejtették 15 évig, mert a minó- sitvényébe be volt irva, hogy iszik. Végül 42 éves korában mégis megsajnálta az alezredes és kapitánynak minősitette, beírván a táblázatba : * Ivót dolgában javult'. Hasenfusst azonban ismét csak atugrották, mert előbb kérdést intéztek, hogyan értendő ez : jobban iszik t most, vagy kevesebbet'! Én egy rossz vicc következtében kerültem ; az alkoholisták közé. Ugyanis fogadtam az i önkéntestársaimmal, hogy ha a nyelvismeretünket kérdik, én egy nemlétező nyelvet is fogok bevallani és kapitányom tényleg beírta: »Deutsch, magyarisch und mährisch*. így kerültem a morva ezredhez s a sors különös szeszélye folytán a negyedik zászlóaljhoz. Elengedem az olvasónak, hogyan jutottam vasúton, postán és végül öszvéren Grigorjébe, ahol a tartalékos tisztek bevonulása az örökös egyformaság közepette valóságos szenzáció- számba megy. Azelőtt tiz évvel egy bécsi, színész volt ott gyakorlaton s azóta mindig azt remélik, hátha megint egy színész jön, aki mulattatná a társaságot. Mivel én is borotválom a bajuszomat, azt hitték, hogy vegre teljesedtek reményeik és igen elszomorodtak, mikor megtudtak, hogy megyei aljegyző- vagyok. Fogalmuk sem volt ugyan, hogy az micsoda állás, csak az egyik főhadnagy, aki- civil dolgokban szaktekintély volt a tisztek közf, kérdezte leereszkedőleg: »Kannst Du bald Notar werden?* *, amiből láttam, hogy segédjegyzőnek tartanak. Hallottam is, hogy »mindenféle emberek«-ről beszéltek halkan. Hárman voltunk nyári hadnagyok, a 16. századhoz nem vonult be a behívott tartalékos, orvosi bizonyítványt küldött maga helyett, amiért rögtön »szimuláns«-nak minősítették és még nagyobb megvetéssel beszéltek róla, mint csekélységemről. Másnap délelőtt kihallgatásra mentünk az alezredes elé. Mindenkinek meg kellett mondania nevét es po'gári állását. En voltam az első. Katonásan bemutattam magam és megmondtam, hogy megyei aljegyző vagyok. — »Mit végzett ?« — »Jogot!« — »Helyes.« Következett egy vasúti mérnök. — »Teknikát végeztem !« — »Nagyon szép!!« A harmadik volt Barna Árpád magánhivatalnok — »Mit végzett ?« — »Kereskedelmi akadémiát*. — *Ah. akademic?! Bravo, ich gratuliere!! Es az alezredes kétszer kezet nyújtott Barna urnák; később ebédközben is többször megszólította, örömének adva kifejezést, hogy igazi intelligens, tanult emberek is vannak a tartalékos tisztek közt. Mi tartalékosok, ketten, ennek dacára nem igen barátkoztunk intelligensebb társunkká’, aki, mint megtudtuk, egy budapesti »m. sz.«-nél volt alkalmazva és tulajdonkép Árminnak hívták, de nélkü’e is igen kedélyesen lemorzsoltuk napjainkat.
