Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-09-08 / 61. szám

Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdin. Egyes sramok ugyanott kapható*. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hefenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion száin: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő űs«ze* közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek <"•# hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Munka előtt. Vége felé közeledik a parlamenti szü­net és ezzel a kormány pihenője; Héder- váry miniszterelnök már hazaérkezett Osz­tóidéból és csakhamar u ra kezdetét veszi az egész vonalon az országos munka, melyre valóban szükség is van. Ha számba vesszük az alkotásra váró feladatok és a megoldandó kérdések nagy tömegét, szinte megdermedten nézünk a jövő elé. Rettenetesen elmaradtunk minden téren; a mulasztások pótlása emberfeletti­nek látszik. Még rendes körülmények között is esodaszámba menne, ha végeznénk a reánk váró feladatokkal, melyeknek legna­gyobb része a koalíciós korszak tehetetlen­sége következtében szakadt a nyakunkba, — hát még most, amidőn a választási harc­ban nagy mértékben csalódott ellenzékek­kel állunk szemben, melyek mindenre képe­sek, csak a többség iránt való méltányos­ságra nem. A megoldandó kérdések között a leg­fontosabb : a pénzügyi. És jellemző, hogy bár a nehéz pénzügyi helyzet Wekerle és a koalíció elhibázott, sót rósz gazdálkodása és pénzpocsékolása következtében állott elő, a deficitért az ellenzék Héderváryt és kor­mányát teszi felelőssé; az meg egyenesen szatírája a sorsnak, hogy bár Bosznia és Hercegovina annexiójára a koalíciós kor­mány hozzájárulását adta és az erre vonat­kozó költségekhez is hozzájárult, most, mi­dőn e költségeket fedezni kell, az ellenzék azokért a Héderváry kormányt okolja. Ezekben a vádakban lehet a legnagyobb igazságtalanság, de an yi kétségtelen, hogy a kormánynak nehéz a helyzete, mert ki­mutathatja ugyan a vádak alaptalanságát és igazságtalanságát, de a deficit fedezése mindig kényelmetlen, nehéz munka és csöp­pet se népszerű Héderváry Káról) grófot és kormányát azonban tartjuk annyira férfiaknak, hogy nem a saját népszerűségüket fogjuk nézni, és nem a népszerűséget fogják hajhászni, hanem, mint igazi és hivatásos orvosok, felismerve a nemzet betegségeit: alkalmazni fogják a megfelelő orvosságot, ha mindjáit az egy kissé keserű és fájdalmas találna is lenni. Nyíltan bevalljuk, hogy szinte optimista bizalommal nézünk Héderváry gróf működése elé, de nem titkoljuk azt sem, hogy a mai állapotokat a legnagyobb elkeseredettséggel szemléljük. Állami életünk minden terén a bomlás csirái tünedeznek elő. Nemzetünk számbelileg visszafejlődésben, gazdaságilag hanyatlóban, a inilitarizmus terhei alatt sülyedőben, társadalmilag szétziláltan, faj- és felekezeti harcok küszöbén .. . valóban nem kecsegtető kilátások. De épen mert : igy vagyunk, kell remélnünk, hogy Héder­váry Károly gróf erős és tapasztalt keze kivezeti országunkat és nemzetünket mai í sivár helyzetéből és fokozott energiával fog újra rendes, normális viszonyokat teremteni, melyek között, ha nehézségekkel küzdve is, a reménység kilátásával vehetjük fel újból a harcot, hogy küzdjünk és dolgozzunk a jövő nemzedékért, mint küzdöttek apáink miérettünk. A nemzet önbizalmának visszatérését, visszadását várjuk mi Héderváry Károly gróf működésétől, a magyar nemzet lelkének orvoslását, mely a nacionalizmus paroxizmu- sából az apáthia legmélyére hanyatlott. A törvényhozás egészséges működése az a forrás, mely éltető nedvét az egész nemzet vérkeringésébe elviszi. A törvényho­zás becsületes munkássága fogja uj erőt adó, tisztességes munkára kelteni a nemze­tet és megsokszorozni annak erejét. A be­csületes munkának e korszaka, mely méltán Khuen-Héderváry Károly gróf nevéhez fűző­dik, tulajdonképen most veszi csak kezdetét és abban a nemzet minden jó fiának leg­jobb tehetsége szerint közre kell működnie a békés kifejlődés biztosítására. F. H. VÁRMEGYE. A közigazgatási bizottság ülése. Tolna­vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 14-én tartja szeptember havi ülését. — Üdvös rendelet a korai házasságokról. A belügyminiszter a korai házasságok ügyében körrendeletét adott ki, melyben a hatóságokat figyelmezteti arra, hogy szigorúan ügyeljenek a leány fejlettségi korára. Tekintettel a korai házas­ságokból származható bajokra, a belügyminisz­ter felhívja a hatóságokat, hogy utasítsák a I a hatósági orvosokat, hogy fejlettségi bizonyit- j ványok kiállítása körül a legnagyobb szigoru- í sággal és óvatossággal járjanak el s amennyiben ; a fejlettséget minden kétséget kizárólag megál­lapították, az erről szóló bizonj'itványban min­denkor külön említsék meg azt is, hogy az illető leány fejlettségi korát meghaladja és egy 16 éves leány átlagos fejlettségének felel meg, továbbá, hogy a házasságkötés ezen szempont­ból akadályba nem ütközik. TARCA. Egy kántortanitó elmélkedése a „Lélekgabona“ felett. Hej kedves kis buzácskám, megjöttél ? Hozott Isten 1 Úgyis már régóta várlak, no, de nem késő. Te vagy az első. Megférsz a padláson, kedvedre nyujtózkodhatol, legalább a padlás nem lesz olyan tátongó ürességü, mint a — zsebem. No, jer közelebb, had vizsgálom meg kis arcocs­kádat, nem ártott-e a nyári forrósag ? Hm, hm. Bizony nagyon megsoványodtál. Aztán milyen fakó az ábrázatocskád I Talán a hideg lelt ? Nem lelt biz engem a hideg, — feleli nagy szerényen a buzácska — hanem az az átkozott füstölgő masina úgy elválasztott a többi piros-pozsgás testvéreimtől, hogy soha nem találkozom velők. A gazdám azt mondta, jó leszek lélekbuzának, hát ide küldött. No, csak ne keseregj, kedves kis buzácskám. Majd eléri ám gazdádat is a fakulás. Szívből kívánom neki, hogy felesége harmadrendű testvéreidből készítsen neki rétest s legkedvesebb eledele legyen a kukoricagörhöny. No, most csak balkgj fel a padlásra s várd türelemmel a többi társaid érkezését. Legalább nem pusztulnak az egerek éhen. Hanem hát tartsunk szemlét, kik és miért nem fizetnek másodrendűt sem ? Első a biró! — Kezében a hatalom és mogyorófapálca, ő a község esze, minek fizetne a mesternek ? — Nem fizet. Második a helyettes biró, midenben követi kollégája példáját, — nem fizet Harmadik a pénztáros, ki igy ősszet konyá­kig vájkál a százasokban, meg a csillogó ara­nyakban, hanem tavasszal és nyáron — üres a Wertheim, csak a »Tamási Hitelbank« menti ki pillanatnyi pénzzavarából — nem fizet. Negyedik a közgyám. Rengeteg sok dolga van! Nem ér rá másodrendűt rostálni, hát inkább — nem fizet. Ötödik a hivatalszolga. Igen fontos személy. Ő hordja ki az adómegintéseket, persze nálam teszi legtöbször becses látogatását, hát inkább — nem fizet. Hatodik a község éber őrei. Ők ügyelnek fel éjjel a közbiztonságra. Van is ám rend! De még mekkora! A múltkoriban egy furfangos legény megdézsmálta apjának elsőrendű búzáját, görnyedve cepelte a hatalmas zsákot az éj sötét­jében s mivel útja a községháza élőit vezetett el, gondolta magában, hogy a padra leteszi a zsákot, maga is jót pihen s ujult erővel folytatja útját. így is tett. Hanem hát a pádon a 70-es őr aludta mélységes álmait, ezt a legény a sötétben nem látta s rázökkentette a hanyatt- fekvőre a zsákot. Hanem hát Uram Teremtőm ! Micsoda rémhangokat hallatott az öreg I Meg­ijedt a legény, kereket oldott s ott hagyta a zsákot, de nem messze a saroknál leste, mi lesz. Az öreg nagy keservesen feltápászkodott kinos helyzetéből, bement az őrszobába, hogy alvó társát felkeltse, hogy segítse bevinni a zsákot. Mig azt ébresztgette, a mi legényünk kapta a zsákot s egész biztonságban folytatta útját célja felé. Kimentek lámpái al, hanem hát a zsáknak hült helyét találták. Dünnyögött is utána a szobaalvó. Úgy álmodta kend s aztán mást sem enged aludni. De az öreg esküdözött, hogy úgy volt, mert a gyomra kirepedt, a hátgerince eltörött, kénytelen hazamenni tisztát váltani. Addig csak őrizd magad a falut, de a padra ne feküdjél. Hát mi a vége ? Őrködjék is, meg a zsákot is rádobják, — nem fizet. Hetedik a harangozó, a kötelek buzgó kezelője. De ha megharagszik, úgy összekeveri a harangokat, hogy még az én köszvényes inaimat is futásra készteti, — nem fizet. Nyolcadik — akit tán először kellett volna említeni — a községi bába, ki gyakran az élet- ; halál ura, a gólyák végrehajtója, — nem fizet, hiszen elégszer teszi tiszteletét a mester urnái. Kilencedik a tehénpásztor. Hát hiába ázik- fázik májustól, mig a hó be nem szorítja, — nem fizet. Tizedik a kondások. Uram Isten ! Ezektől merd kérni a lélekucsut. Úgy oldalba dobja góbédét, hogy még a hetvenedik ivadékod sem eszik malacpecsenyét. De azért elvárja, hogy a mester dupla konvenciót adjon — az első- I rendűből. Tizenegyedik a csőszsereg, a határ bátor alvója. Mindenütt ott van, csak ott nem, ahol hiba történik. Övé a legelső gyümölcs, a félig és egészen érett gerezd, neki termeli a nyári napsugár a szép acélos búzát, melynek kalászát alig, hogy keménykedik a szem, már lenyesi és hatalmas zsákját teletömve viszi haza a csirkék­nek. — Puha kukorica, no meg egy kis tök a | malacoknak, a babot sem veti meg. Hanem el­várja, hogy a csőszkéve háromszor legyen na- í gyobb a papénál és a mesterénél. Ősszel, ha bejön a kukorica, azonnal otterem hatalmas mértékével, viszi a kukoricát. Ha azt találod neki mondani, hogy megdézsmálták a kukoricát meg a babot, no meg a tököt is, büszke önérzettel veti oda: nem lehetek mindenütt! — Nem fizet. Sokáig folytathatnám a nemfizetőket, de attól tartok, hogy szerkesztő ur kijön türelmé­ből és nem a végzetes papírkosárba, hanem egyenesen a kályhába dobja cikkecskémet. Azért hát jobb a békeseg. Értény! Jani bácsi-

Next

/
Thumbnails
Contents