Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-07-21 / 47. szám

>

XX, (Ifi.) évfolyam.

47 sznm.

3xek®zá**d, 'M|U július 21.

Előfizetési ár:

Egész évre . | . . 16 korona.

Fél évre .... 8 „

Negyed évre ... 4 „

Egy szám ára . 16 fillér.

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereakedés r.-t. Szekszárdin.

Egyes számok ugyanott kapható*.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer i hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-száin : 18 és II.

Szerkesztőség ;

Bezerédj István-utca 5. szám.

■ Ide küldendők a lapot érdeklő 5s«x«a közlemények.

Kiadóhivatal :

Vármegye-utca 130. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Néptanítóknak.

ha az előfizetést e£esz évre előre beküldik. 8 kor.

Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN.

Kőmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

88,361 72.

E rébuszszerüen letekintő számsor jelentőségének megfejtésére hasztalanul tűznénk ki a szokásos jutalmakat, csakis a beavatottak tudják azt, hogy e rejtélyes számok mit jelentenek. Nem is tesszük tehát sokáig próbára olvasóink türelmét, eláruljuk mindjárt, hogy ez az elég tekintélyes hosszúságú számsor a tisztes polgári munkának s ezzel az örvendetes fejlődésben levő magyariparnak nem kis diadalát, sót azt is elmondhatjuk, bizonyos tekintetben dicsőségét jelenti. Tiszti fizetésekre és főleg munkabérekre fizette ki ezt a jelentős összeget egy vidéki gyári vállalat, amely két évvel ezelőtt szerény kezdetből immár fejlődésének jelentős fokáig ért el, ahol azonban az előjelekből Ítélve, megállapodni nem akar, sót nem is fog, hanem egyre fejlődve, még nagyobb becsületére válik a hazai és helyi iparnak s még több megélhetési alkalmat nyújt e város munkásnépének. Mert, hogy szót ne szaporítsunk, a budapesti s más kiállításokon többször feltűnt és kitüntetett szekszárdi Molnár-féle nyomdaintézet és szabadalmazott iróalzatgyár részvénytársaságról van szó, amely most adta ki második üzletévének mérlegét. Ebből, a lapunk más helyén tüzetesebben ismertetett mérlegből sza kitottuk ki azokat a most már úgy hisszük elég érthetően beszélő számokat, amelyeknek, bár egyesek ta'án túlzásnak találják, bizonyos szociális jelentőségük van.

Tolnavármegye, de legkivált Szekszárd ugyanis nagyon elmaradott agyáripar terén, sót igazi gyáriparról itt minálunk nem is igen lehet beszélni.

Az iparkamarai statisztika is eddig talán az egész vármegyéből az egy selyemgyárat említette fel az igazi gyárak között és most, azt hisszük, a kereseti alkalmak, illetve kifizetett munkabér tekintetében, mindjárt az elébb említett részvénytársaság tog utána következni.

Nem kicsinyelhetó tehát ez a két év alatt elért szép eredmény szociális szempontból sem, utóvégre 80—100 embernek napi megélhetése nem csekély dolog, legkivált Magyarországon, ahonnan a munkáskar izomereje még mindig kénytelen vagyont teremtő energiáját más gazdagabb nemzeteknek felkínálni, nagyobb bérért áruba bocsátani, apasztva ezzel a nemzeti tőkét, kitolva beláthatlan évtizedekre ama szebb jövendő eljövetelének várva várt idejét. . . .

A mi figyelmünket azonban eme szociális szempont mellett egy más örvendetes jelenség is leköti.

E vállalat két éves eredményes működése ugyanis egy nagy előítéletet, egy köz- tudatba ment balhitet dönt meg. Széliében, hosszában megcsökönyösödött felfogás ugyanis az, hogy a magyar ipar nem verseny- képes a külföldivel szemben s a vidéki ipar még a fővárosival szemben sem állja meg a helyét.

Pedig tessék a megrendelőt becsülettel kiszolgálni, olcsó, izlésesen-tetszetós árukkal, — mindjárt meg lesz a versenyképesség, amint ezt a Molnár-féle részvénytársaság megmutatja.

Vájjon két évvel ezelőtt még csak el is gondolhatta-e azt itt valaki, hogy 50—60 ezer korona árut szállítson innen bármilyen vállalat magába az iparilag fejlett Becsbe, hogy ezenfelül Fiume, Trieszt, Krakkó, Lemberg s Olaszország számos várospiaca

legyen a Szekszárdról kikerült nyomdai mü- ipari áruknak? — Pedig ma már ott tartunk, hogy a tömeges külföldi megrendelés folytán korlátolni kell a társaságnak a hazai megrendelések elfogadását s hogy inkább a hazait, annak nem a «nemzeti» szempont, de az üzleti szoliditás is az oka, mert a külföld pontosan fizet, mig a hazai megrendelőkre, sajnos, ezt nem lehet elmondani.

Nem a reklám nagydobját ütjük tehát, amikor a lap élén foglalkozunk a részvénytársaság ügyeivel. Meggyőződhetik mindenki szavaink igazságáról. Jelentékeny értékű áru várja most is a szállítási határidőt becsomagolva. jobbára Bécsbe s egyátalán külföldre. Szebbnél szebb kiállítású naptárak, iróalza- tok, pénztárcák stb. készülnek itt. — Egy bécsi cég 16 ezer drb névre szóló orvosi rendelő könyvvel látja el a kontinens orvosait, egy világhírű kémiai gyár 10,000 drb iróalzatot szállít Szekszárdról a világ minden tájékán található üzleti feleinek, itt készülnek az Amerikába szóló hajójegyek csinos tasakjai stb. Van tehát megrendelés a folyó évre elég; úgy, hogy már be kellett szüntetni az uj munkák elfogadását, képtelen lett volna a vállalat azokat mind időre elkésziteni és elszállítani; — de mint érdekes jelenséget említjük fel, hogy talán Szekszárdon tudnak legkevesebbet a vállalat működéséről. Cégek s egyesek közül számosán rendelik meg most is naptár s más szükségleteiket pl. Budapestről s oly helyekről, amelyek maguk is innen szerzik be készletüket. Szóval itt is a magyar ipar hagyományos átka. Semmi sem jó, ami a miénk, a mi hazai, pláne helybeli. Pedig a gyári vállalat által az elmúlt üzleti esztendőben kifizetett 88,361 korona

TÁRCA.

Tájfun.

— Lengyel Menyhért drámája, előadta dr. Farkas Ferenc

társulata a szekszárdi színházban 1910. julius 19-én. —

„Majd jelentem, hogy úgy végezte, mint egy vértanú. A munkáját befejezte s megölte... az európai levegő“ — mondja Kobayasi a darab végén s ebben a nehány szóban benne rejtőzik dr. Tokeramo egész tragédiája. Megölte az európai levegő, mely’ távol Nippontól uj áramlatokat sodort feléje, gondolatokat, melyeket addig semmiknek látott. Nipponban imádni tanult nagy és szép eszméket, melyek az 50 millió japán érdeben, mindent megengedhetőnek tartanak, beleoltották azokat a fenséges előítéleteket, melyek hevíteni, lázba hozni tudják az embereket, hogy elmenjenek érette a halálba, szenvedésbe, tudjanak nevében dolgozni, védekezni, ha kell gyilkolni is.

Nagy, erős meggyőződésként él bennük, hogy a kötelesség mindenek fölött való. És akkor jön valami . . . Nippon csodálatos virágos kertéin keresztül, midőn minden virul, szépségek ejtik mámorba az embert, gyönyörű éjszakák, napsütéssel teli nappalok borítják, el a lelkeket, hófehéren, illatosán, kábítón, mint a clirisanthe- mum-virág, a tenger felől pusztító vihar csap át : a Tájfun. Összetör ágat, virágokat s a házak porba dőlnek. Ilyen Tájfun ' csap át Tokeramo lelkén. Megtanult valamit máskép látni, uj nézőszögletből szemléli a világot s ezek a nagy világnézetek beleütköznek lelkének eddigi érzéseibe.

Lengyel Menyhért megalkotta a legnagyobb , szerű drámát, midőn a két ellentétes érzést egy emberben kelti föl, hogy azok egymás ellen törve elpusztítsák az embert. Nem a hatalmas japán nemzet küzdelme ez a nálánál is nagyobb Európa ellen, nem a kultúrával beáramló hatások meggátlása, nem himnusza a japán bazasze- j retet nek, mint a hogy nem himnusza a nagy emberszeretet kultuszának sem, mely eltörli a sovinizmust. Nem külső erők rombolják össze ezt az embert, hogy a társadalmi renddel össze- ! ütközve a társadalom erkölcsi súlyának nyomása alatt roppanjon össze. A benső lelki válságok gyönyörű tragédiája ez, azé az emberé, akit az úszó ár ragadna magával, de visszarántja a forgatag s erejét a két hatalmas, ellentétes áramban elveszítve tűnik el a viz alatt. Valakibe beleneveltek egy csomó érzést, az anyatejjel, a levegővel szívta magába, gyökeret vert benne, mély, erős gyökeret s a sors elveti valahová, ahol mást lát, mint amit ő legnagyobbnak tart. Elzárkózik előle s mégis utat talál hozzá, a ma- i gában vívódásnak, a lélekharenak magvait dobván el benue.

S gyönyörű az, a hogy ez a meglátás, ez a világnézet kezdődik. Az asszonyon keresztül.

A szerelmen keresztül. A leghatalmasabb, a leg- igazabb szenvedélyen keresztül. Tokeramo megtanult érezni s látni ezen által. Nem azért öl ő, mert kötelessége az asszonytól szabadulni bármi áron, hanem mert fél az elvesztésétől. A szenvedésnek, a féltékenységnek, a fájdalomnak olyan nagysága dúl benne midőn az asszony torkára teszi kezét, amilyenre az önuralomra szoktatott, higgadt, mindent felsőbb szempontokból néző japán nem volna képes. Európai ember ez. Es elpusztul abban, hogy nem tud egészen azzá válni.

Amit beléneveltek, nem tud eltűnni belőle. — Előbbi életének minden atómja visszavonszolja, előbbi életének minden paránya belejátszódik a mostani napokba, ráül a mellére, fojtogatja a torkát, rágubbaszkodik és huzza lefelé, vissza. Előtte valami amit meglátott, ahová kihelyező- dik minden érzése, de nem tud odamenni s áll, áll roskadozva. Asszonyt ölt, mert szenvedélye emberré tette s elpusztult, mert a bünhődésben már nem tudott megszabadulni a rábiiincselt előítéletektől, nem tudott egészen rálépni az uj útra.

És csodálatos valaki az asszony, Kerner Ilona. A modern élet hajtása, a nagy városok fényéből s piszkos kloákáiból lesziirődütt valaki: sajátos, külön egyéniség. Az utca leánya, akit tulfinomitott a kultúra s akit végig korbácsolt az Élet. Asszony, aki végletekig tud szeretni és gyűlölni s e két érzés között csak egy-egy perc, egv hangulat a határ. A város nevelte ilyenné s a térti. A férfi, aki nem akar tőle mást, mint megfizetett szerelmét, de lelkének egy parányát sem adja s ö sem kiváncsi az asszonynak lel kére. Pedig ta án lettek volua nagy és szép érzései. „Mindig, mintha szét szerettem volna nyitni magamat, odaadni egészen, egészen, dideregve és sirva ... ez soha sem kellett. Belém rúgtak, megcsaltak“ . . . panaszolja szomorúan. Es megtanul boszut áliani. Megkinozza azokat, akiket szeret, talán magát is vélük. Valami perverz gyönyörűséget talál abban, hogy ingereljen, kinoz- zon, gyötörjön, megtorolni szenvedéseit. Hogy odakinálja magát, szétbontsa lelkét, alázatos es önfeláldozó legyen, hagyja magát végigkorbácsolni s akkor felugorjon s ő kerüljön felül Az ellen forditsa a fegyvert, aki őt megalázásra, odakinálásra kényszeritette. Hogy tud szeretni ez az asszony s mennyire gyötri akit szeret. A