Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-07-07 / 43. szám
Előfizetési ár: Egész évre ... . 16 korona. Fel cvre .... 8 „ Negyed c\re . 4 „ Egv szám ára . 16 fillér Előfizet°scket t*s hirdetéseket a kind--- hivatalon kívül elfogad a Molnár félő könyvnyomda és pajdrkereskedés r.-t Szekszárdon. Egyes szamok ugyanott kapható«. > POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleionszám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18 és ü. Szerkesztőség: Bezerédj lstván-ulca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha as előfizetést egész évre előre beküldik, H kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. _______ _ I ______________________________ Lap tulajdonosok a szerkesztők. A deficit. Farkasszemet néznek a pártok egy- má sál. Mindenik fél a másik erejétől. Még Justk Gyula maga is rejtelmesen húzza össze a toga pretextát, amelynek egyik oldalában a béke, a másik oldalában pedig a — háború van. 0 rajta ugyan nem lehet teljesen eligazodni, látszik azonban, hogy irtózatos veresége után neki sincsen valami nagy kedve a harchoz, a további henge- rezéshez. Közbejött az aratás is s mivel még mindig túlnyomó a gazda-elem a parlamentben, nagyon valószínű, hogy a cséplés, a várható eredmény hazacsábitja a honatyákat. Felirati vita azonban lesz. Bőven lesz. Bár az se lenne. Mert csak a hétszer melegített töltött káposzta jó, de a levesnek mar a kétszeri melegítés is megárt. Megérzik rajta a — melegvíz ize. Pedig a felirati viták is ilyen vizizüek. Közjogi sérelmeinket már úgyis elsírtuk a letűnt évek alatt s mivel az előjelekből Ítélve, a pártok közt az igazi ütközőpont a választási törvényjavaslat lesz, igy most legfeljebb a választási sérelmeken rágódhatunk. Hatással azonban ez sem kecsegtet. A nemzet kitanulta a régi fogást. A «tolvaj, fogjátok meg» kiáltásra nem az ártatlant csipi nyakon, de azt, aki legjobban kiabál. Legjobb lenne tehát azonnal «munkához» látni. Mert a pénzügyminiszter borzalmas képét tárta fel a pénzügyi bizottságban az ország romlásának. Ismét deficitbe jutottunk. A «nemzeti» kormány csürte-csavarta, titkolta a dolgot. Nemcsak a pénztári készletet költötte el, de 215 millió függő kölcsönt is felvett, amely már is esedékes. — Lukács László kijelentése szerint ó a pénzügyi tárcát igen súlyos körülmények között vette át, úgy, hogy az 1910-ben várható bevételek és kiadások között nem kevesebb, mint 100 millió különbség mutatkozik s ezenkívül gondoskodni kell a felvett 215 milliós függő kölcsön fedezetéről is. Ejha tehát egyszerre 325 millió! Odaát Ausztriában a 40 milliós deficit is óriási izgalmat keltett. Nálunk egyenesen kétségbe kell esni, hogy eviczkélünk ki a rettenetes bajból. Félünk ugyanis, hogy a pénzügyminiszter ur által hangoztatott «szigorú takarékosság» nem lesz elég hathatós szer a bajok orvoslására. Egész rendszer-változásnak kell itt bekövetkeznie, Az adókat, közterheket ugyanis nem lehet a végtelenségig fokozni, rajta kell tehát lem i, hogy a meglevő jövedelmi források mennél jobban kiaknáztassanak, ' viszont hogy az állam szolgálatában álló : munkaerők teljesítő képessége is célszerűbben felhasználtassék. Nem szabad, de nem is szükséges folyton uj meg uj állásokat kreálni, hisz az előző kormányok alatt csupán a személyi kiadások 40—50 millióval szaporodtak, de tisztességes fizetés mellett igenis szigorúbban megkövetelni a munkát s általában szakítani a régi elvvel, hogy Magyarországon mindenkit az állam tartson el. így nagyon szép és kívánatos dolog az ipar pártolása, de például az e címen kiadott tenger sok millió vájjon nem jobb befektetés lett volna, ha az nem egyesek zsebébe vándorol, de ha a már exportképes készárukat segítjük ki vele — mondjuk prémiumok nyújtásával, a még szabad külföldi piacokra. Kevesebb lett volna az ily iparpártolásnak a füstje, de annál több j a — haszna. Nem vitathatjuk az előző kormány jóakaratát sem, de sok munkáján meglátszik a rendszertelenség, az ötletszerűség bélyege. Az uj kormánynak határozott, minden tekintetben betarlható, rendes munkaprogrammii kell tehát elóállani. A leégett ház megmaradt anyagát is össze szokás szede- getn, hogy felhasználható legyen az uj épületnél. Meg kell ezért tartani, ami jó, de kérlelhetetlenül elvetni a rosszat s uj alapon, uj anyagból, uj eszmékkel kezdeni meg az újraépítést. Céltudatos és intenzív alkotó munkával kell és lehet bajainkon segíteni. Nem ötletszerűen, kapkodva, a divatos áramlatok által felszínre kerülő egyes eszmék és irányzatok pillanatnyi felkarolásával, hanem a gazdasági élet minden terén, a ^kormányzás minden ágában rendszeresért és szigorú következetes- séggel összhangzatosan és tervszerűen keresztülvitt gyakorlati politikával kell az állam megzavart pénzügyi helyzetét javítani és megszilárdítani. S ha aztán az ellenzék igazán fel tud emelkedni az igazi ellenzék piadesztáljára: Nem gáncsol, kritizál, ok nélkül — s főleg ha kíméli a sarat, felhagy a gyalázkodással, becsmérléssel, a legbecsületesebb jó szándék lehurrogásával, meggyanusitásával. de e helyett nyílt, bátor szókimondásával, helyes észrevételeivel, önzetlen jó tanácsaival részt- vesz a tovább építés nagy munkájában, akkor talán még megmenthető ez az ország. Valahogy kiheveri az igazi nyomort, szenvedést s nagy áldozatok árán ugya.i, de a szorgalmas, becsületes munka vagyont kétszerező varázs erejével, ennek áldásaival eltömheti valahogy a deficit dies száját. Egyébként pedig elnyeli ez a félelmetes moloch az egész országot s félig csakugyan beválik Apponyi hires elmélete: gurulunk a lejtőn, egyre le ... le ... mindég csak le, de sohasem — felfelé. ... TÁRCA. A tens ur esete. Kuruc idő volt. Ahogy hivatott iró-embe- rek szokták elmesélni: dühöngött a szél. a boszorkányhad vad táncot lejtett az éj sötétjében, a sűrűn hulló hó a széltől ide-oda kergetve libbenő szellemárnyak rémlátomását keltette, — ut és árok egyforma volt. Ilyenkor a padlásablakok csapóajtajai tompán koppannak s ez olyan kísérteties hang, hogy gyerekkoromban a meleg pólyában is fáztam tőle. Itt nincs módomban ezt élvezni, mert a mi falunkban ilyen padlásablakok nem igen léteznek, csak egy régimódi ház tetején diszlik néhány. Ebben a házban lakik egy régi ember: Bálint Sylvester, a községnek érdemes orvosa. Fel-felriad álmából a zörrenésre, marcona rablót sejt. Csak a jó öreg felesege tudja megnyugtatni, hogy nincs baj. Ember nem jár az utcán ily későn, a kutyák is meghúzódnak valamely sarokban, nem ugatnak. Le, ebb egy háznál még világosság van: beteg az asszpny, hát legyen kéznél a világosság, ha valami előadja magát. Nem olyan nagyon beteg, de igy téli időben jobban ráér az ember, kiváltképen a falusi, denique ágynak veti magát, ha kis baja támad. Egyszerre csak szól: »Hallja-e keed emberem !;« — Hallom! »Menne keed el az orvosér’! Talán mégis tudna valami jobb patikát adni. Ma eddig óvas- tak is, öntöttek is rám, mégse használ.* — Nem bánom, elmehetek, ha arra van kévánságod! Az ember nem is ütközik meg ezen az j óhajon. Mindig úgy szokták. Anélkül, hogy | igazán sürgős lenne, elküldenek a legzordonabb éjjeli időben papért, orvosért, aztán jól van min- ! den. Nem csoda, a hosszú téli éjjelen még inkább elfoglalja a saját baja ^ utóbb elhiszi a beteg, hogy csakugyan komoly az ügy. A gazda befog s elhajt az orvoshoz, pedig tán 300 lépésnyire lakik tőle. Csakhogy az öreg ilyen időben nem kutyagol! Rögvest be is zörget amúgy emberségesen, hogy csak úgy sikit a kilincs, mire belülről kiszól Bálint uram: No, ki az, mi az, azt a későnjáró telketeket ! ? — Én vónék az, tens ur, mivelhogy beteg a feleségem, hát gyünnne el! Van-e kocsi? — Van ! Erre csak felcihelődik a tens ur, morog, zsémbelődik, mert iszen az igazán boszantó, amikor az embernek ott kell hagynia a meleg ágyat s elrontani az egész éjszakát. A tens- asszony meg bepakkolja vastag kendőbe, bundába, hogy akár sarki expeditióra is indulhatna, aztán meg is érkeznek szerencsésen a beteghez. — Bálint ur tapogatja, kopogtatja az asszonyt, fülei, szóval úgy tesz.Jmintha nagyon értene a dologhoz, s ezen vizsgálódása ered- ményekép nagy komolysággal constatálja, hogy épen jókor hívták, merthogy veszedelmes a betegség. Ez persze nála csak arra való, hogy szívesen megfizessék a járandóságát, mint amelyre nagyon rászolgált. Tudja is mindenki a szokását, hogy szereti a készpénzt látni, minek folytán a gazda egy sóhajtás és köhécse- lés előrebocsájtásával megkérdezi, hogy mivel tartozik. — Nyolcvan krajcár a fizetségem, aztán majd a patikaszerért holnap eljöhet hozzám, — itt a recipéje; nagyon jó medicinám van ám nekem, a Katusék lánya is lám hogy kilábalt tőle, pedig ugye de közel volt a végéhez ! Hát úgy van, hanem, megkövetem, nyolc hatos egy kicsit sok lesz! — Hja! fiam, sok sok! Dehát nekem is drága az élet, aztán mennyit kellett nekem ezért tanulni! — bizony szívesen vennék kevesebbet, de a törvény is ennyit szab ki, meg nekem is csak élnem kell! Iszen az a törvény nem parancsol a tens urnák abbul, hogy kevesebbet ne vehessen, hát csak adja alább : szegény ember vagyok, a jó Istenem áldja meg! De nem addig van az 1 Bálint uram szivét nem lehet meglágyítani akkor, mikor fizetésről van szó. Inkább visszavitsgálja azt az asszonyt, de nem enged. No, ettől már meghökken az atyafi : Nekifohászkodik, s a mestergerenda föléről leszedi azt az zacskót, akiben a pénz van. Leolvasta a nyolc hatost Sylvester, bátya meg zsebrevágja, azután »mehetünk« — szól, s javulást kíván az asszonynak. Az ember is köszönt: »Jóccakát tens ur !«, mire ez meglepődötten, hosszú arccal hátranéz, hogyhát még ne búcsúzzék tőle, előbb ! vitesse haza.
