Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-07-07 / 43. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1910 jnliiH 7. Szezon cikk. Benne vagyunk a nyári kánikula kellőközepében s ilyenkor már minden jóravaló — ugyan ki nem való a jóra — embernek azon fő a feje, hogy tulajdonképen hol is üsse agyon a nyári meleggel járó kellemetlenségeket s hol tegyen eleget annak a ferde felfogásnak, hogy nyáron — ha törik, szakad, de — fürdőzni kell. Noblesse oblige! — az előkelőség kötelez s az embernek társadalmi állásához mérten reprezentálni kell. Ez alatt az értendő, hogy lett légyen még olyan sovány is a jövedelem, mely az illető állásával vagy keresetével jár, de a külvilág előtt úgy kell szerepelnie, úgy kell beosztania az életét, hogy az olybá vegye, mintha a jövedelmén kívül, pár ezer hold bánáti földet örökölt volna őseitől, vagy egynéhány jó jövedelmet hajtó fővárosi bérház boldog és irigyelt tulajdonosa lenne. Tehát ilyenkor a reprezentálás azt követeli, hogy a szegény ember fürdőzni menjen. Fürdőzni még akkor is, ha arra semmi szüksége sincsen, fürdőzni még akkor is, ha még úgy fő is a feje az adósságok tengerében s szegény feje azt se tudja, hova, merre forduljon egy kis újabb hazafias kölcsönért, hogy mégis eleget tegyen annak a követelménynek, melyet az állásával járó előkelőség, mint súlyos terhet reá ró. Mert hát — Uram bocsásd meg —, ha egy nyáron úgy gondolkoznék a munkában megrokkant családfő, hogy nohát ez esztendőben itthon maradunk s ha jó friss levegőre van szükségünk, hát ki-kirándulunk a szomszédunk vagy a rokonunk borházába, vagy elsétálunk minden délután a határba s ott szemléljük a természet ezer gyönyörűségeit. Vagy reggelente korán kisétálunk az erdőbe s ott hallgatjuk az énekes madarak ingyen koncertjét, dicsérve velük a Teremtés urát, ki mind e szép dolgokat elkövette. Szóval, megpróbálkoznánk erőnkhöz mérten takarékoskodni s úgy beosztani életünket, hogy az megelégedjék azzal, ami tulajdonképen megilleti s nem nyújtózunk tovább, mint ameddig a takarónk ér. Nohát akkor ugyancsak befütenénk magunknak. A jó barátok, a rokonok, kik esetleg, mint a fővárosban szokás, leeresztett zsalugáterek mögött bujkálnak az emberek elől, hogy azután a nyár végével büszkén előkeszmeregve hencegjenek, hogy ezen vagy azon a hires fürdőhelyen miképen hódították meg a délceg és előkelő fiatalemberek színét, javát — majd csak szétszednék nyomorúságunkat s egyetlen egy ép hajunkszálát sem hagynák fejünkön, ha ugyan egyenesen nem bojkottálnák társaságunkat. S ezért nehéz a megszokott, becsontosodott s e mellet rossz társadalmi konvenciók ellen küzdeni. Ezért meri csak olyan kevés józanul gondolkozó a harcot felvenni a »reprezentálni kell« jelszó ellen, mert harcában nem csupán a maga kigunyoltatását, megvetését szerzi meg, hanem ugyanazt még fokozottabb mértékben családjának is, amely nyilván nem tűri azt olyan lebiggadt bölcselő türelemmel, mint aminővel az, aki ki mer kezdeni a társadalom eme kinövései ellen. S igy, amint látjuk, semmi sem menti meg a szegény embert attól, hogy haszontalan — legalább legtöbbször haszontalan — kiadásokkal adósságokba ne keveredjék, mert bizonybizony kevés embernek van annyi bátorsága, hogy a társadalmon kívül még a saját család— Azt lehet, de nem ingyen ! Ugyan édes fiam, ezért csak nem akar pénzt venni, egypár lépés az egész ! — Még pénzért sem teszem örömest, dehát ném akarnám a tens urat csak úgy útnak ereszteni. Egy forintért elvitetem. Fölséges egek ! Elment az esze ? — Nem erőltetem a tens urat, csak épen fölkínáltam vele, dörmögi az atyafi ravasz mosoly- lyal. Mivelhogy az orvos ur se kiméit engem a nagy költségűit, énis a rendes éjjeli fórt számítom. Kinéz az ablakon, hogy talán megpróbálkozna gyalogszerrel, de biz’ ármányos idő az odaki: nem lehet! Mégis gondolt egyet. Tudja mit, István, adok egy hatost, kisérjen el csak gyalog! — Azt má' nem! Nagy Isten! Egy forint, ez rettenetes, ez borzasztó! Meg-meg kitekint, de inkább egyenesén meghal, minthogy ilyen időben nekivágjon. Itt tehát ném lehet válogatni! Egy oly sóhajtással, melyhez hasonlónak köszönheti a »Sóhajok hídja« elnevezését, beadja derekát. Isten neki! Itt a forint! — Köszönöm! Most má’ mehetünk tens ur! Magában: ebbül a medicina ára is kikerül. És elhajtanak. jával is harcba szálljon. Inkább tűri megadással sorsát s elmerül akkor, mikor a családi hajó már teljesen megtelt vízzel s segítség nincsen sehol már. Reprezentálni kell! Ez a jelszó, amely mellett, miként a régi gladiátorok, a mai családapák mennek a küzdőporondra, hogy ott a biztos bukás meg nem érdemelt sorsát vegyék el. De mig a gladiátorok jelszava Morituri te salutant! — A halálba menők üdvözülnek ! volt, addig a modern kor emberének mosolyogva s eltitkolva baját, kell végig küzdenie azt a harcot, mely sokkal inkább, sokkal biztosabban visz a bizonyos veszedelembe, mint a gladiátorok küzdelme. VÁROSI ÉLET. Városi közgyűlés. Szekszárd r.-t. város képviselőtestülete f. hó 5-én dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen Etten- berger Lajos és Főglein Ferenc képviselőtestületi tagoknak jegyzőkönyv hitelesitőkül történt felkérése után a következő határozatokat hozták : 1. A polgármester jelentését, hogy a jéggyár mielőbbi üzembe hozatala érdekében Budapestre utazott s hogy énnek eredményeként a gyár 2—3 nap múlva meg fogja Kezdeni a jégszálli- tást, tudomásul vették. 2. Stalter Sebestyénnek és Takler Lajosnak a házuk mellett fekvő s a szabályozási vonalon belül eső 40 5 □-öl kiterjedésű városi területet ölenként 4 korona árban eladták. 3. László Gézának ingatlan eladás iránti kérvényének tárgyalására augusztus 9-ére tűztek ki közgyűlést. 4. A faipari kisiparosoknak az általuk létesíteni szándékolt közös gépműhely céljára 30 évre, legfeljebb 400 □-öl területet, utóbb kijelölendő helyen átengednek, azzal a feltétellel, hogy a műhely megszűnése esetén a felülépitmény a város tulajdonába megy át. Ha azonban a műhely 10 éven belül szűnik meg, a város a felül építményt becsáron átveszi. 5. Az 1910. évi közúti költség- vetést megállapították. 6. Az utcaszabályozás folytán egyesek által elfoglalt utcaterületeket a foglalóknak átengedték s az árat az utcák szerint 3—20 kor.-ban állapították meg □•ölenként. 7. Özv. Kriszt Mátyásnénak adott segély megtérítését s részére állandó segély adását megtagadták. 8. A polgármester jelentését, hogy Molnár Lajos rendőrkapitánynak junius 30-tól julius 29-ig szabadságot adott, tudomásul vétték. 9. Szuliman Györgynek Antal Pál által támogatott indítványára a peronoszpora által tönkre tett szőlők adójának leírása és az agrárkölcsön törlesztési idejének egy évvel való meghosszabbítása érdekében a pénzügyminiszterhez felírnak. 10. Szuliman György interpellációjára adott polgármesteri választ, hogy a vásárrendtartási szabályrendeletet a rendőrkapitánynak végrehajtás végett jóváhagyás után azonnal leadta s igy az ismételadók korai vásárlásának megszüntetése, mint az élelmi cikkek megvizsgálása iránt intézkedni fog, a képviselőtestület tudomásul vette. KÖZSÉGI ÜGYEK. — A jegyzők szabadságideje. Egy régi sérelmet szüntet meg a belügyminiszter egyik nemrég kiadott rendeletével. Ugyanis a minisztérium úgy intézkedett, hogy jövőben a községi- és körjegyzők évenkint négyheti szabadságot élvezzenek. Eddig ez szabályozva nem volt és bizony a jegyzők nagyrésze évszámra sem élvezhette megérdemelt szabadságidejét. Most erről a vármegyék szabályrendeletileg kötelesek intézkedni. A szabadság idejére szükséges helyettesítés költségeit mindig a községek tartoznak viselni. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadó- hivatalhoz mielőbb beküldeni. HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Apponyi Sándor vbtt. főkamarásmester és gróf Apponyi Géza vbtt. főispán kedden Nagyapponyban voltak, ahol néhai Apponyi Lajos gróf magyarországi udvarnagy hamvainak a nagytapzjlcsányi családi sírboltban történt elhelyezésénél vettek részt. — Gazdatiszti kinevezés. Jeszenszky Andor nagybirtokos. Tolnavármegye gazd. egyletének elnöke Lendvay János volt paradicsomi intézőt a csibráki uradalmához nevezte ki intézővé. — Egyházmegyei hírek. A pécsi megyéspüspök Perényi Pál segedlelkészt Banra, Rosier Ferencet Herczegszőlősre, Jung Ádámot Duna- szekcsőre és végül Koffer Gergelyt Kocsoláról Szászvárra helyezte át segédtelkészi minőségben. — Eljegyzések Kelemen Izsó dunaföldvári polg. iskolai igazgató eljegyezte Stauber Sárikát, Stauber Sándor a Dunaföldvári Népbank vezér- igazgatójának leányát. Hegedűs Vilmos eljegyezte Paksan Rockenstein Annuskát — Lemondás. Somogyi Oszkár paksi dohány nagyárus a dohány nagyáruda kezeléséről lemondott. A dohány nagyárudára a kir. pénzügyigazgatóság uj pályázatot hirdetett. — Esküvők. Kulifay Elek tordinczi ref. lelkész szerdán délelőtt esküdött örök hűséget Szekszárdon néhai Szabó József ref. tanító leányának, Mariskának. Marth József szekszárdi fiatal lakatosmester folyó hó 19 én tartja esküvőjét Boday Ilonkával, Boday Gusztáv vendéglős leányával. — A »Dunaföldvári Oltáregylet« f hó 2-án és 3-án megtartott műkedvelői előadása erkölcsileg is, anyagilag is fényesen sikerült Mindkét előadást megtöltötte nemcsak a helybeli, de a vidékről is bejött úri közönség és lelkes ovációban részesitették Bruzer Mihályné úrnőt, az egylet fáradhatatlan elnökét, Csekey Károly dalköri karnagyot, mint aki a hónapokig tartott előkészületeken a zene és énekszámokat nemes tevékenységgel a legszebb kivitelre juttatta s Terestényi Béla főrendezőt, aki a 60 műkedvelőt nem kis fáradsággal sikeresen betanította. A rendkívüli díszben és fényben úszó kosztümök, a színes fényvetités és villanyvilágítás, vidéken alig látható pompát adott az előadásnak, melynek értékét a szereplők üdyes táncai és előadásai hatványozottan emelték. A közönség elragadtatással tapsolt, éljenzett, különösen Marczel Józsa, Csányi Sárika, Keller Margitka és Rotter Ilonka ritka tehetségre valló sikeres jelmezein, de kijutott a kedves jelenetekben gazdag előadás többi szereplőinek is. — A leányiskola uj épületének átvétele. A szekszárdi polgári leányiskola uj épületének átvétele iránt Nagy Béla kir. segédtanfelügyelö intézkedett, hogy igy abba a tanulók szeptember 1-én bevonulhassanak, mi igen kívánatos is. volna — Tfiz Dunakömlődön. Reisz Jakab duna- kömlődi ács-mester padlásán levő ruhanemiiek és gazdasági szerek, továbbá a ház tetőzetének egy része leégett. A kár 300 korona. — A munkások nyugdíj egyletének hala dása A Magyarországi Mukások Rokkant- és Nyugdijegyletenek központi választmánya Kötbér Alajos udv. kocsigyáros elnöklésével tegnap tartotta rendes havi ülését az egylet Jó- zsef-utcza 23 sz. alatti h' ában. A beterjesztett jelentések szerint ar egylet a folyó év első felében minden téren nagy arányú haladást mutat föl. Az év e- jétől junius végéig beiratkozott 21 ezer uj te ezekkel a rendes fizető tagok száma a százt^enhatezret fölülhaladta. A vagyon az év első felében 765 ezer koronával növekedett, igy jejenleg az egylet vagyona az ötmilliónyolczszázhe/venezer koronát elérte. Az idén 44 uj fiókpénztárat szerveztek, ezekkel együtt országszerte 335 fiókpénztára, 8 befizetőhelye és 150 tagcsoportja van az egyletnek. Különösen kiemelendő, hogy az egylet 1903-ban kezdte el a segélyezést s azóta 813 rokkant és elaggott munkást lát el egyen- kint 8'40-töl 12 75 koronáig terjedő állandó heti segítséggel, 230 árvának nyújt 14 éves korukig 1 '40-től 216 koronáig terjedő heti neveltetési járulékot, számos elhalt tag özvegyéhek nyújtott végkielégítést, úgy, hogy eddig segélyezésekre nyolcszázötvenezer koronát meghaladó összeget fizetett ki. Az egyletet, az állam 1607. óta évi 5003 korona á'lami támogatásban részesíti, igen számos vármegye és város mint alapitó tagok támogatják. Legutóbb Baranya vármegye, Körmöczbánya város, gróf Kegle- vich Gyula, Márffy Emil, * dr. Doktor SánI dór, dr. Lindenberger János és Zsoldos Ferenc léptek be 200 koronával alapitó tagokul. Az egylet felől szívesen szolgál bővebb fölvilágo- sitással a központi iroda Budapesten, József-u. 23. sz., az egylet saját házában.
