Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-06-27 / 40. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE ép a KÖZÉRDEK 1910 juniu* 27. 102,194 tanonc van. Tehát átlag egy iparos két segéddel dolgozik. Ami bizony nagyon kevés ahhoz, hogy olyan iparunk legyen, amely minden behozatalt feleslegessé tegyen. E tekintetben példát vehetünk Ausztriától. Azok, kik ismerik az ausztriai ipar történetét, jól tudják, hogy Mária Terézia idejében az osztrák ipar is csak olyan volt, mint a mienk. Csakhogy ott már akkor figyelembe vették a kor intő szavát, összeálltak a mágnások, a főpapok és megteremtették az ország iparát és kereskedelmét. S hol vannak a mi főpapjaink, grófjaink ? Ezek csak tulipános népbolonditó jelszavakkal dolgoznak, de az ipar és kereskedelem föllenditéséhez egy fabaktával sem járulnak és igy nem csoda, hogy országunk nem bir előre boldogulni és a nép, az államalkotó elem folytonosan szegényedik. Hazánk már természeti fekvésénél fogva is arra van rendelve, hogy itt egy erős és anyagiakban gazdag nép lakjon. S hogy vagyonilag az európai népek közt nem foglaljuk el azt a helyet, melyet a természet által nyújtott kincsek folytan el kellene foglalnunk, annak egyedüli oka, hogy nem tudjuk a gondviselés áldását kellően kihasználni, úgy, mint a többi európai népek. E tekintetben példát vehetnénk németor- szágtól, ahol az ipar és kereskedelem nincs lenézve és ahol igen gyakori eset, hogy érettségi bizonyítvánnyal biró egyén az iparos pályára lép, tehát akkor, mikor már a felsőbb iskolákat elvégezte. Nálunk ép megfordítva van, mert az, aki csak 4 polgári osztályt is elvégezett, az már ur akar lenni és annak már szörnyen derogál az iparos, vagy kereskedelmi pálya. Pedig mindazon országokat, melyek ma jólétben vannak, kifejlett iparuk tette gazdaggá. Nézzük meg a kis Belgiumot, hol egy négyzetkilométerre 206 lakos esik, a szomszéd Ausztriában 79, mig nálunk csak 54 lakos él egy négyzetkilométeren. S mig népsűrűségre hazánk az európai államok közt a 10. helyen áll, a kivándorlásban — ami elég elszomorító — majdnem az első helyen vagyunk. S mindez azért van, mert iparunk és kereskedelmünk nincs és az- általunk termelt nyersanyagot feldolgozva tízszeres ár mellett vásároljuk vissza. Elszomorító tények ezek, melyeknek megváltoztatását minden erőnkkel elő kell mozdítanunk, mégpedig elsősorban azzal, hogy müveit munkás- és kötelességtudó iparososztályt neveljünk. E célból fölötte szükségesnek találjuk, hogy a tanárok és tanítók a gyermekek jellemét és hajlamait tanulmányozzák és év végén, sőt évközben is, a szülőknek tanáccsal és útmutatással szolgáljanak, hogy melyik pálya felel meg legjobban az egyes gyermekeknek; hangsúlyozva előttük azt is, hogy az ipari és kereskedelmi pálya sokkal biztosabb és nyugod- tabb megélhetést nyújt, mint a tulzsuffolt lateiner pálya. Nagy baj, hogy a mi iparosaink nem kapják meg a kellő kiképzést és ezért is sok szülő idegenkedik attól, hogy gyermekét az iparnak nevelje. Pedig ez épen nem ok az idegenkedésre, mert ha a szülők a tehetségesebb gyermekeket is odaadják az ipari pályára, akkor a helyzet egészen máskép fog alakulni és az iparos sokkal jobban — lesz érdeme szerint megbecsülve. Hogy ezt elérhessük, szükséges, hogy az iparostanoncok oktatása és nevelésere sokkal több gond legyen fordítva és azt alaposan reformálni kell, mégpedig elsősorban azzal, hogy az 1884. XVI törvénycikk, alapjában végre legyen hajtva. Nevezett t.-c 21 § a kimondja ugyan : »A tanításra hetenkint két munkanapon legalább 4 óra az általános ismeretek tárgyaira, ezeken felül vasárnaponkint 3 óra a rajztamtásra szabatik.« Ezen törvényes intézkedés mai r.apság csak részben nyer érvényesülést. Nagy baj az is, hogy az iparosotanoncok oktatása országszerte az esti órákban történik. Tehát akkor, mikor a növendékek testileg és lelkileg ki vannak fáradva. Már most milyen lehet ott az eredmény, ahol a növendék unottan és álmosan hallgatja az előadást,? S ép ezért halljuk a folytonos panaszt, hogy a növendékek rakoncátlanok, nem engedelmeskednek és a tanitók is szinte félve és fázva kezdenek a tanításhoz, amit még az növel, hogy a tanítónak nincs semmiféle hathatós eszköze, amivel növendékeire hasson. Ez tény. De mi részünkről ezt nem találjuk a baj főforrásának, mert ha a tanító elég rátermettséggel bir és lelkesedni tud a hivataláért s ezt szeretettel tudja párosítani, akkor könnyen leküzdheti az eléje tornyosuló akadályokat. Szeretet legyen első sorban a hathatós eszköz, amit alkalmazunk és ezzel nagyobb eredményt érünk, mint bármiféle büntetéssel. Hogy azonban még is legyen fegyelmi eszköz is a tanító kezében, a következő büntetési fokozatokat vélem szükségesnek megállapítani: 1. Osztály előtt való feddés a tanító részéről. 2. Rovás az igazgató részéről. 3. Közlés a mesterrel és szülőkkel. 4. Tanitószék elé idézés. 5. A végbizonyítvány kiadásának megtagadása. Úgy vagyok meggyőződve, hogy ezekkel a fegyelmi eszközökkel elérhetjük a kívánt célt, ha mindenkor figyelembe vesszük, hogy a cél nem a büntetés, hanem a javítás és ha minden eljárásunkat pályánk és a növendékeink iránti szeretet lengi át. Szükséges még, hogy a tanító minden egyes alkalommal lelkesítse és buzdítsa a tanítványait mesterségük szeretetére, kiemelve azt is, hogy csak is ügy válhatnak a hazának és a társadalomnak, valamint önmaguknak hasznára, ha a gyakorlati tudást az elméleti ismerettel párosítják. Fejtegetésünk végén még felemlíthetjük, hogy a tanterv revidiálásánál az illetékes köröknél szorgalmazni kell azt is, hogy a különféle szakok is figyelembe legyenek véve és hogy arra is mód nyujtassék, hogy a segédek egykét éven át a külföldi ipart tanulmányozhassák. Lantos Simon Előfizetési felhivás! 1910. évi julius hó 1 -ével előfizetést nyitunk a ,,Tolnavármegye és a Közérdek“ cimü lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, akár a Tolnavármegyére, akár a Közérdekre, felkérjük, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek: Ear ész évre . . . 16 korona, Eél „ ... 8 3íegyed évre .4 .. Hazafias tisztelettel a „Tolnavármegye és a Közérdek ' politikai hetilap kiadóhivatala. HÍREK. — Személyi hirek. Gróf Széchenyi Sándor és gróf Apponyi Géza vbt. tanácsosok, mint a főrendiház tagjai, szombaton megjelentek a trónbeszéd kihirdetésénél és résztvettek az ugyanaznap délután tartott főrendiházi ülésen. — A Magyar ürinők Egyesülete Budapesten a múlt heten látogatott közgyűlést tartott, melyen resztvett gróf Apponyi Sándor vbt. tanácsos, főkamaras mester neje szül. Eszterházy Alexandra grófnő is, akit egyhangú lelkesedéssel beválasztottak a III. szakosztály elnöki méltóságába. — A pécsi káptalan nj kormányzója — Hanny Gábor praelatus kanonok, magas kora dacára a legutóbbi időkig lankadatlan buzgalommal végezte a káptalani javadalmak kormányzói tisztét. Most azonban saját |kérelmére a pécsi püspök felmentette a káptalni uradalmak kormányzói tiszte alól s helyébe Frantich Ágoston kanonokot jelölte ki utódjául. — Nagybeteg udvari tanácsos Fittler Kamill udvari tanácsos az Iparművészeti iskola igazgatója mellhártya gyulladásban súlyos betegen fekszik a Vörös kereszt egylet Erzsébet kórházában. Fittler Kamill már a múlt év októbere óta betegeskedik s akkor hosszabb szabadságra ment. Ez év áprilisában újra elfoglalta hivatalát, be is töltötte azt mind a tegnapi napig. Tegnap délután azután újra erőt vett a betegség elgyengült szervezetén, az óta az Erzsébet kórházban fekszik. Állapota sulyo. Fittler Kamill a Garay szobor létesítésekor, mint egyik bíráló, töbször megfordult Szekszárdon ő tervezte a szekszárdi Takarékpénztár házát is .TÁRCA. Cigánybecsület. — Irta: V Fejes György. — Szilveszter estéje nem valami kellemesen j köszönteti be Zágonyi Gida bátyánk ősi kúriájába. Nem csupán azért, mert a hideg északi szél valóságos táncot járatott a sűrűn hulló hópelyhekkel s ugyancsak recsegtette a vad- gesztenye fák csupasz ágait — hanem azért is, mert Gida bátyánk ez egyszer nem számíthatott a megszokott vig társaságra, melynek körében »jó bor mellett, cigány mellett« el el búslakodott a múlton 1 Az ágyat volt kénytelen őrizni, komolyabb betegséget szerezvén a múltkori vadászaton. Meghitt öreg cselédei: a kiviaszkolt bajuszu, már jól -megderesedett Tamás hajdú, meg a harminc éven át hűségesen működő Trézsi asszony jelentek meg szükség esetén a jél befútött szobában, lassú nesztelen léptekkel. Terített asztal helyett, az ágy melletti kis szekrényen mézes torma, kámforos flanelt, ecetes mustárliszt — mind megannyi kipróbált háziszer — foglalt helyet, hogy felváltva szün- tetgesse a heves fájdalmakat, mely nem engedte Morfeust megjelenni. Filaksz, a házőrző is nyugodtan szunyókált az előszoba küszöbén, mintha csak tudta volna, hogy ezidő szerint nincs szükség éberMinden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettá n rajta van e két azé Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak ségre, mellyel vig csaholás közben üdvözölhesse a máskor egymásután érkező vendégeket. Gida bátyánk teljesen letett arról, hogy ma valaki meglátogassa. El is gondolkozott ezen elég sokáig az álmatlanság óráiban ; éve- lődött barátai nemtörődömségén s akaratlanul is eszébe jutott a klassikus példaszó : »Tempora si fuerint nubila, solus eris!« A nyomasztó egyedüllét és a zord idő fokozta betegségét; komor sejtelemként szállotta meg annak gondolata, hogy talán nem messze van az idő, a midőn az enyedi diákok fölötte is elzengik a halotti éneket: »Nyugodsz terhes pályád végén, Vándor, te ért gabona! . . .« Unalmában már végrendeletét is megtette, gondolván hü cselédeire, egyházára, melynek tiszteletbeli örökös főgondnoka és bőkezű pát- ronusa vala. Amazoknak tetemes összeget helyezve kilátásba, emezt pedig ingatlanokkal gyarapítván. Tellett tőle, mert hisz az ősi kúria nem egymagában alkotta a domíniumot, hanem mint valami védősánc vette körül úgy háromszáz holdnyi prima talaj, Kétszáz hold erdővel; melynek szakszerű művelése volt legnagyobb gyönyörűsége Gida bátyánk agglegénységének 1... Ilyetén melankolikus foglalkozását egyszer csak megzavarja Filaksz. Dobogó lépteket hallott a tornác felől. Csakhamar öt emberi alak bontakozott ki, zsinoros fekete bekecsben, fekete sujtásos fehér abaposztó székelyes nadrágban ; bocskoraikról illedelmesen levervén a Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER havat. Mindegyik szorongatott a hóna alatt, ruhába burkolt, féltett valamit, csak az ötödik láttatta a hátán cipelt nagy darab valamit, ami bőgőnek bizonyult. Hát még sem feledkezett meg mindenki jő Gida bátyánkról! . . . A derék öreg urat felkeresték a falu cigányai, a »Lili Marci« meg a »balkezes Tóni.« Nekik nem aggatott a keserves idő! Tudják-e nem-e az öreg ur siralmas állapotát, kit még Tordai Muki is elhagyott, holott hetenként betoppant egy-egy kvaterkára, felkeresték jóltevőjöket abban a reményben, hogy most is mint már annyiszor, élhuzzák a Tekintetes ur szép régi nótáit: bevezetvén a műsort a »Rég veri már a magyart a Teremtőívei, folytatva az: »Azért, mert én székely vagyok, Minden embert nem uralok. Attila volt az ős apám . Szép örökség maradt reám.< fülbemászó dallamával, hogy azután éjféli óraütéskor üdvözöljék az uj eszfendő első pillanatát az »Isten adj hazánk felett« lelkesítő akkordjaival . . . Hanem hát a szívélyes gondolat ez alkalommal csak gondolat maradt. Filaksz ugyan beeresztette őket az előszobába, hanem bezzeg ott termett Trézsi asszony s mindkét kezének intő mozdulatával elállta utjokat; majd megeresztve nyelve kerekeit, távozásra biztatta a barázdás arcú barna férfiakat, szétfoszlatva a szép reményeket eképpen : Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Mindé a tablettán rajta van e két azé Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak.
