Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-03-20 / 19. szám
V UV. évfolyam. Sukulrd, 1943 Ddrcfas 20. (Szombat) 19. szám. \ TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SMikesctOség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 30—86 Felelés szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden aaerdán és saombston. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető ÍHÉ' ' i íz küldő valamint a közlemények a szerkesztőséghez dendOk. Hirdetések éráit Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasébmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hír nyilttér sora 1 P, minimum é P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő. ^JlástkeresOknek 60 százalék engedmény. Előfizetési díj: Egész évre .... 12 pengd || Félévre Évfordulón Most van egy esztendeje annak, hogy Kállay Miklós és kormánya Kormányzó Urunk bizalmából átvette a nemzet egyik legválságosabb korszakában sorsunk irányítását. Bendkivfili feladatokat vállalt Kállay Miklós az elmúlt év márciusában a kormányelnöki megbízással, hiszen a magyarság akkor már erősen kivette részét a bolsevizmus elleni harcokból s anyagi és erkölcsi erőinek teljes latbavetéáével állott szövetségeseinek oldalán. Az elmúlt egy esztendő minden tekintetben azt igazolja, hogy Magyarország kormányzója Kállay Miklós személyében valóban a legalkalmasabb férfiút választotta ki a nemzetnek e sorsdöntő óráiban a rendkívül súlyos feladatok megoldására. A miniszterelnök mint az egyik legrégibb magyar család sarja, egész egyéniségében a magyar lélek, a magyar természet legősibb tulaj* donságait: az őszinteséget, a becsületességet és a tántoríthatatlan hűséget hordozza magában. Kétségtelen, hony államiérfiui képességein kiVül éppen ez a lelke legmélyén gyökerező ősi magyarság tette alkalmassá arra á miniszterelnököt, hogy nemzetünket ennek a világot rengető háborúnak útvesztőiben éles szemmel és biztos kézzel irányítsa. Amikor Kállay Miklós egy évvel ezelőtt a parlamentban bemutatkozott és azóta többizben is hangsúlyozta, hogy Gömbös Gyula politikájának ^törhetetlen hive és az egészséges reformoknak, a népi és szociális Magyarország kiépítésének azt a munkáját kivánja folytatni, amelyet Gömbös Gyula és kiváló munkatársai — közöttük Kállay Miklós, mint földmivelésügyi miniszter — egy évtizeddel ezelőtt megkezdettek. Ma már megállapíthatjuk az elmúlt esztendő tapasztalatai alapján, hogy Kállay Miklós tényleg magyar lelkének teljes hűségével tartott ki a Gömbös program mellett és kormányelnökségének rövid tizenkét hónapja folyamán szociális téren többet alkotott, mint ameny- nyit a boldog béke korszakának évtizedei fel tudtak mutatni. Gondoljunk csak a Kállay kormány birtokpolitikai intézkedéseire, a zsidó birtokok igénybevételére, a kereskedelem magyarrátételére és vegyük figyelembe azt, hogy mindezek a reformok egy nagy háború . . . • p««g® kellős közepén születtek meg, akkor, amikor a nemzetnek és a kormánynak egyaránt erejének legjavát a háborús feladatok megoldására, elsősorban honvédségünk megerősítésére és a hadviselés pénzügyi alátámasztására, a belső arcvonal biztosítására, a közellátás szabályozására kellett fordítani. Ennek ellenére Kállay Miklós és kormánya már háború idején olyan szociális reformoknak indította el az útját, amelyeknek jelentőségét csak a háború utáni nyugodt években tudjuk majd felmérni. Kállay Miklós külpolitikája a régi és megingathatatlan hűséget jelentette és jelenti ma is szövetségeseink iránt, az igaz barátságot Március 15-ike egy évszázad óta a fiatalságnak, a megindulásnak, a fakadó életnek az finnepe. Az ma is. Mégis most, amikor az ifjúsághoz szólok, első szavam nem a Tietek, hanem azé a — sajnos — sok ezer magyar életé, amely a Hazáért, mint annyiszor ezeréves történelmünkben, újra áldozatot hozott. Március 15 én, amikor a nemzeti megújhodás, a nemzeti jövő áll gondolataink élén, szálljon minden szeretetünk, tiszteletünk és elismerésünk azok felé, akik már nem élnek, vagy haditogságban vannak, vagy kórházi ágyon szenvednek itthon, vagy rokkantán kerültek haza. ók a mai idők nagy magyar kötelességteljesítői. De minden szeretetünk és gondoskodásunk azoké is, akik apát, testvért, gyermeket élet- társat veszítettek el. Magyar Leventék I Az ország egész fiatalsága mellett elsősorban Tihozzátok szólóimért Reátok nagy feladat vár. A március 15-iki ifjak helyébe kell lépnetek. Nektek is ugyanolyan lelkesedéssel kell felsorakoznotok a nemzet nagy ideáljai és céljai mellé. Ma Ti vagytok hazánk reménysége, a magyar jövő vaióraváltói. Legyetek mindig méltók nagy őseitekhez, állítsátok ifjú erőtöket épp olyan lelkesedéssel a haza szolgálatába és teljesítsétek éppoly híven kötelességeitek. Törekedjetek mindig arra, hogy életetek példaadás legyen. Ti járjatok elől I a valláserkölcsi életben, a becsüle- I tességben és a hűségben. Szóig ál jápedig barátainkkal szemben. Ugyan- | akkor azonban határainkon belül a j Kállay kormány az öncélú magyar nemzeti politikát valósította meg, amely kizárólag a magyar szempontokat, a magyar függetlenséget, a magyar érdekeket tartja szem- előtt. Egy év közös gondjai és együttes munkája után a magyar nemzet bizalommal és szeretettel veszi körül a miniszterelnököt és munkatársait, abban a szilárd meggyőződésben, hogy ezekben az évtizedekre, esetleg évszázadokra kiható jelentőségű időkben hivatott kezekben van az ország kormánya, amely el fogja vezetni nemzetünket az országépitő béke nyugodt révébe. tok mindenekelőtt a nagy magyar célokat, mert kivált ilyen nehéz időkben kell, hogy a nemzet érdekei minden egyéni érdeket megelőzzenek. A nemzeti élet egyik legfontosabb alapja a fegyelem. Az összetartás, a belső rend fenntartása, a belső front ereje ma az ország számára a lét, vagy nemlét kérdése. Szánjatok mindig keményen szembe a társadalombontó törekvésekkel. Ezek rendszerint válogatás nélkül mindennel szemben a tagadást hirdetik. Pedig még az egészséges reformokat sem szabad, hogy a demagógia sajátítsa ki magának, mert az szem elől tévezti az adott lehetőségeket, tulkiabálja az észszerű jóakaratot és háttérbe szorítja a komoly munkát. Az újítás is csak akkor lehet egészséges, ha az élet józan követelményeihez simul. 1848-ban március 15-nek lelkesedését nem lehetett valóra váltani. Ma ehhez minden rendelkezésünkre áll. Országunk független és önálló, megvan a törvény előtti teljes egyenlőségünk. Ha ezeket megőrizve egységben, fegyelmezetten, keményen dolgozva haladunk és megtartjuk erkölcsi tisztaságban országunkat, méltók leszünk őseinkhez és a ma magyar harcának szent áldozataihoz. Legyetek felkészülve, hogy ha ránk köszönt a napsütés, ősi erővel sarjadjon az ifjú magyarság élete. Bízom a mai fiatal magyar lelkek egészséges éieterejeben, amely meg- I hozza a szebb jövőt. Amikor az elmúlt világháborúban a háború rokkantainak telepítéséről, megélhetésüknek biztosításáról volt szó, azt mondotta néhai Prohászka Ottokár püspök, hogy a rokkantakat nem lehet és nem szabad az államnak és a társadalomnak verklivel kifizetni. Azok, akik az ezeréves hazáért és mindnyájunkért hullatták vérüket, joggal tarthatnak igényt az állam és társadalom támogató kezére, jogjgai * tarthatnak igényt arra, hogy adófilléreinkkel is siessünk segítsék gükre. De ugyanilyen joggal tart-1 hatnak igényt az állam és a társadalom hathatós támogatásárá a hátramaradottak, a hősi halált haltak hozzátartozói, a hitvesek és mindenekelőtt a hadiárvák. Egykor egy nagynevű államférfiu mondotta azt, hogy a hadiárváknak tulajdonképpen az ország gyermekeinek kellene lenniök, maga az ország hivatott arra, hogy pótolja a hősi halált halt édesapát és embert, jó, becsületes magyar embert, apához méltó férfiút neveljen az árva gyermekekből. Az állam és a társadalom most is megmozdult a hadiárvák érdekében és legutóbb Kállay Miklósné, a miniszterelnök hitvese fordult felhívással a magyar társadalom minden egyes tényezőjéhez azért, hogy segítségére legyen a hadiárváknak. Az a gondolat, amit a miniszter- elnök hitvese hirdet, nagyon szép, felemelő és méltó a nemzethez, méltó a magyar becsülethez. Arról van szó, hogy például a fővárosban minden ház, vagy házcsoport vállalja egy egy hadiárvának felnevelését, hogy minden háznak, vagy házcsoportnak lakói együttesen legyenek necsak gyámjai, hanem támogató fenntartói annak az árva gyermeknek, akinek édesapja az országért, a nagy magyar érdekekért, a nemzet jövőjéért halt hősi halált. Nem is olyan nagy áldozat, amit a miniszterelnökné a magyar társadalomtól kér. Csupán annyi, hogy önként vállalja azt a kötelezettséget, amelyet mindenképpen méltányos és igazságos volna reá kivetett adó formájában is hárítani. Hiszen nem kell bővebben magyarázni azt, hogy milyen erkölcsi kötelezettséget érez minden magyarul gondolkodó ember a tárna'Z nélkül, apátiastul maA Kormányzó márciusi szózata az Ifjúsághoz Egyes szám ara 90 filler 0
