Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-03-20 / 19. szám
TOLNANEGYEI ÚJSÁG radt gyermekekkel szemben. Mindnyájunk kötelessége, hogy ezek a gyermekek soha ne érezzék magukat elhagyatottaknak, soha ne érezzék magukat teljesen árváknak. Ha nem is tudjuk minden tekintetben pótolni a szerető édesapát, de meg kell találnunk a módot arra, hogy a hadiárvának megadjuk mindazt a támogatást, amely lehetővé teszi, hogy majdan a nemzeti társadalomnak derék, hasznos, tevékeny tagja- legyen. Hiszen, ha elhagyjuk őket, ha sorsukra bízzuk őket, elkallódhatnak az élet forgatagában, úgy járhatnak, mint az elhagyott veteményeskert legnemesebb virágai, amelyeket felelőtlen és gazdátlan vadak tipornak a sárba. Nemzeti kötelesség a hadiárvákról gondoskodni, de nemcsak nemzeti kötelesség, hanem nagy magyar érdek is. Mert nekünk férfiakra, jó magyarokra, megelégedett emberekre, olyan emberekre van szükségünk, akik érzik magukban a testvériesség gondolatát és tudják azt, hogy akik ebben az ősi hazában élünk, mindnyájan egy kálváriának kereszthordozói vagyunk, mindnyájunk bánata és öröme egy és mindnyájunk legszentebb kötelessége és célja egy; — az hogy ez a nemzet előre haladjon, erősödjék és éljen. A nemzet pedig tulajdon fiaiban él. Nemcsak a hadiárvákért, hanem a nemzetet is szolgáljuk tehát akkor, amikor a magyar nemzet virágos kertjének ezeket az értékes palántáit nem hagyjuk veszni, nem hagyjuk pusztulni. Március tizenötödike közel egy évszázad óta annyira jbeleivódott a magyar lélekbe, hogy a magyar történelem soha el nem ^halványodó lapjairól még mindig csodálatos ragyogással sugárzik szét dicsőséges emléke. Mint minden évben, most is óriási hazafias tömegeket mozgatott meg és forasztott jegybe ünnepi érzésben ez az évforduló, amelynek azonban ma már más az értelme, mint régebben volt. Az egész országban szerte-szét elhangzott ünnepi beszédek kevés kivétellel mind rámutattak arra, hogy Március Idusa az utóbbi évtizedekben túlnőtt régi keretein: nem annyira a nagyszerű vértelen forradalom emlékünnepe, hanem inkább az időtlen haza- és fajszeretetnek időbeli szimbóluma lett. A boldog ferencjózsefi béke idejében az ádáz osztrák elnyomás ellen zengtünk tirádákat ezen a napon. Az első világháború elején a nem magyar érdekekért megindult háború mellett szítottunk lelkesedést. Az összeomlás utáni idők Március Idusai eleinte bús nekikeseredések, vagy elkeseredett fogadkozások voltak az elszakított részek miatt, később pedig lázas készülődések a visszavételre. A történelmi erők kényszerítő hatása alatt támadt második világ- rengésben sem szűnt meg ennek az évfordulónak a varázsa, de most már más formában mutatjuk ki hazánk és fajtánk szeretetét, melynek Március Idusa örök időkre szimbóluma lett. Valamennyi szónok azt hangoztatta, hogy minden igaz magyar álma a szociális alapokon békésen fejlődő Magyarország. Mivel pedig azt a békét, amely határunkat biztosítja, csak annak a háborúnak a győztes befejezésével érhetjük el, amelyben feltétlenül részt kell vennünk : ki kell tartanunk a végső győzelemig. Bölcsen hangoztatták mindenfelé, hogy nem szabad a magyar sors magasabb irányítóinak arról sem megfeledkezni, hogy egy újabb 19i8-at nem bírna ki ez az ország: birtokállományának minden kürül- mények közt való biztosítása a magyarság legfőbb érdeke. Levonhatjuk a tanulságot az elhangzott beszédekből, hogy ma az az igaz és hű magyar, aki ereje teljes megfeszítésével munkálkodik a háború győztes befejezésén, mert csak a győzedelmes béke lehet az a fundamentum, amire a magyar jövendő palotáját: a minden magyarnak bőséges kenyeret és boldog otthont nyújtó Nagymagyarországot fel lehet építeni. A megtartott ünnepségekről alábbiakban számolhatunk be: Vitéz Thuránszky László beszéde az újságírók szabadságlakomáján Az újságírók szokásos március 15-iki szabadságlakomiján az ünnepi beszédet vitéz Thuránszky László felsőházi tag, miniszteri osztályfőnök, vármegyénk volt főispánja mondotta. A halhatatlan márciusi eszmékről beszélt, amelyek ma is munkálnak a magyar életben. — A mai március 15-én — mondotta — talán anakronizmus is volna a sajtó szabadságáról beszélni, mert rendkívüli időket élünk, amelyek kényszerűen bizonyos határokat szabnak az újságok szabadságának is. Az újságírók azonban rendíthetetlenül kell, hogy őrhelyeiken álljanak és az a hivatásuk, hogy minden magyar szellemi értéket átmentsenek a jövő nemzedék számára. Ebben a munkában nem válhatnak kishitüekké, becsülettel és bizton kell őrködniők a rájuk bízott magyar értékeken. — őrködjetek — folytatta — és vigyázzatok, hogy senki meg ne tántorodjék, hitét el ne veszítse. Az a tábor, olvasóközönségetek tábora, amelyet részben ti is irányítotok, ne fusson] csalfa, esetleg káros ábrándképek] után, hanem tartsa meg hiánytalanul legnagyobb nemzeti kincsünket,-a magyar nemzeti gondolatot. Utalt végül arra, hogy a mai idők nehéz, megfeszített munkát végző újságírójára a magyar nemzet épp oly büszkeséggel tekint, mint a katonára, az újságíró olyan katona, j aki nem tollal, hanem fegyverrel küzd a magyar nemzeti gondolat I fennmaradásáért. Az újságírók ünnepségén sok meghívott előkelőség jelent meg. Ott volt többek között Bonczos i Miklós államtitkár és többen a diplomáciai testület tagjai közül. Szekszórd Mint az egész országban mindenütt, úgy Szekszárdon is a hagyományos lelkesedéssel ünnepelték meg a nemzeti ünneppé nyilvánított március 15-ét, mely alkalommal a város közönsége igen impozáns tömegben jelent meg a belvárosi róm. kát. templomot körül vevő Béla-téren. Ennek az ün- ' népségnek a rendezését ebben az évben mindenütt a levente ifjúságra bízták. Ennek a kitüntetésszámba menő feladatnak a szekszárdi leventék is a legderekasabban megfeleltek. A nemzeti ünnep alkalmából a várost fellobogózták, az iskolákban szünet volt és az üzleti szünetekre való tekintettel az utcák képe az ünnepnapok hangulatát tükrözte. A délelőtti istentiszteletek után 10 órakor kezdődött az ünnep, melyen megjentek a polgári és katonai hatóságok küldöttségei is. A katonazenekar himnusza után az ünnepséget a rádió által közvetített kormányzói szózat vezette be, melyet a hatalmas tömeg fedetlen fővel, ünnepélyes csendben hallgatott végig. A beszéd szövegét lapunk fő helyén közöljük. Ezután a Szózatot szavalta Horváth Lajos levente, majd a Petz Hubert által vezényelt Szekszárdi Daloskör énekelte igen művésziesen Lányi Ernő «Tavasz elmúlt“ című hazafias dalát. Patacsy József főgimn. rk. hittanár, levente vezető főoktató nagyhatású ünnepi beszéde hangzott el ezután. A kitűnő és lelkes fiatal pap nagy művészettel felépített elmefuttatásában március tizenötödikének a mai időkre vonatkoztatott értelmezését adta, hazafias egyakarásra buzdítva a hallgatóságot. A nagysikerű beszédet követően Prantner János szép szavalata váltott ki nagy hatást, majd a Szekszárdi Daloskor gyönyörködtette pompásan összetanult énekével a megjelenteket. Lendvai János levente Mécs László Százados énekének el- szavalásával ért el nagy sikert, majd a gimnázium énekkara Kozlay Kálmán tanár vezénylésével énekelte igen szépen a Honfi dalt. Evva Ernő ünnepi ódáját Főglein Ferenc szavalta mély átérzéssel. E számok után a leventeparancsnokság három hősi halott hozzátartozóinak a harctéri kitüntetését adta át, mig vitéz Madi Kovács Imre főispán báró Jeszenszky József kőlesdi földbirtokos és Marx József ny. báta- széki főmozdonyvezető mellérejszép beszéd kíséretében fel .űzte a*Kor• mányzó által adományozott Nemzetvédelmi Keresztet és kivette tőlük az esküt. Az eskütétel után felhangzott a leventezenekar Hiszekegye, majd az ünnepélyt a leventék diszmenete fejezte be. A szekszárdi iskolák mind részt- vettek a hivatalos ünnepségen, azonban ezen kívül a tanintézetek mindegyike rendezett házi ünnepélyt. Ezeken hazafias szavalatokból, énekekből, zeneszámokból álló Programm keretében méltatták március tizenötödike jelentőségét. A nívós műsorok mindenütt nagy lelki élményt jelentettek. Bátaszéken az iskolák és társadalmi egyesületek közős ünnepsége szentmisével kezdődött, amelyen az I. sz. állami polgári iskola énekkara énekelt. A szentmise után a moziban f Jlyt le az ünnepség, amelyet Hermanní Tamás mozitulajdonos által közvetett rádió műsor vezetett be a Kormányzó Ur szózatával. Az ünnepi beszédet Ertsey József budapesti tanát; mondotta. Az I. sz. áll. polg. iskola Kaas—Lénárt: Miénk a föld c. éneke, Ferter Imre, Gasz- ner Borbála és Minorics János Szavalata után a hősi halált halt WilH András özvegyének átadták avitéz- ségi érmét. Az I. sz. polg. iskola énekszáma zárta be az ünnepélyt. Hencse A hencsepusztai iskolánkivüli népművelés, a népi kóla és a fiú- és leánylevente egyesület, az ifjúsági Vöröskereszt egyesülettel együttes műsoros hazafias ünnepélyt rendezett. A Himnusz után Rokonai Jenő méltatta a nap jelentőségét, párhuzamot vonva a régi és legújabb honvédek hősies küzdelmeiről és •■l önfeláldozó hazaszeretetükről. Megható módon emlékezett meg két volt tanítványáról, Szösz Györgyről, az orosz harctéren hősi halált halt. vitéz szakaszvezetőről és az ugyancsak hősi halált halt Varga Sándor honvédről, akit a bronz vitézségi éremmel tüntettek ki, majd az élő hősökről beszélt. Itt elsősorban Grünvald János tizedest emelte ki aki jelenleg hadirokkant és a kis- ezüst vitézségi érmet kapta. Azután Loboda Lajos tizedesről emlékezett meg, ki a német vaskeresztet szerezte meg és még most is ott küzd a becsület mezején. Mint volt tanítójuk, büszkén ünnepelte hős tanítványait. Úgyszólván az egész község ott szorongott a zsúfolásig megtöltött két tanterembe, de még a folyósón és az udvaron is sokan voltak. Őfőméltóságának a leventékhez intézett Szózata után diszelvo- nulás volt a nemzeti zászló előtt. Nagymányok Március Idusát a nagymányok* bányatelepi társ. elemi iskola is megünnepelte, mely ünnepségen az ünnepi beszédet Pápay Ágoston isk. igazgató mondotta, nagy hatást váltva ki. A műsort a tanulók énekei és szavalatai tették változatossá. 1943 március 20/
