Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-02-27 / 14. szám

XXV. Molyom. li. jzdm. Szittzflrd. 1943 febnúr 27. (Szombat) TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Sxerkesztfiség és kiadóhiTatai: I Felelés szerkesztő: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZ!*: 20—85 1 BLÁZSIK FERENC ————— I A lap megjelenik minden uerdán és taombaton. • Előfizetési dij: I Eéflzetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető Egén évre .... 13 peng« || Félévre ...... • pengd I közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések érali Legkisebb hirdetés 3 P, a hirdetés szövegoldalon egv hasébmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hír nyilttér sora 1 P, minimum i P, Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 35 fillér. Minimum 300 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimnm 5 pengő. Allástkeresőknek 60 százalék engedmény. birtokosok kezére. Az uj zsidótör­vény végrehajtásával pedig végle­gesen rendezték már a 100 hold alatti zsidóbirtokok sorsát. A végre­hajtás nagyszerű lendületére jel­lemző, hogy a zsidó tulajdonban lévő 5—100 holdig terjedő ingat­lanokat, összesen 130 ezer holdat a kormány az Országos Vitézi Szék rendelkezésére bocsátott s a Vitézi Szék multév végéig 50 ezer holdat már birtokba is vett. A magyar földbirtokpolitika tevé­kenysége azonban nem merül ki a zsidó birtokok magyar kézre jut­tatásában. Folyamatban vannak még más rendkívül fontos intézkedések. Ezek között kell elsősorban meg­említenünk a házhelyakciót, amely­nek során az eddigi 31 ezer ház­hely kiosztása után a még szüksé­ges 90 ezer házhely juttatásával ez a kérdés pár éven belül véglegesen megoldódik. Az önálló családi kisbirtokok sza­porítása mellett gondja van a kor­mánynak arra is, hogy az elegendő föld hijján földhöz nem jutható me­zőgazdasági munkásságnak, tehát annak az értékes magyar dolgozó rétegnek, amelyik a földből él, meg­élhetése kedvező munkaalkalmak­kal biztosítva legyen. Hozzátarto­zik a szociális földbirtokpolitikához az állattartást lehetővé tevő köz­legelők juttatása is. Tudatában van a Kállay-kormány annak, hogy a földkérdést pusztán a birtokpolitika eszközeivel nem le­het végérvényesen megoldani. Ép­pen ezért keresi a megoldást a gaz­daságpolitika eszközeivel is, hogy megőrizhessük mezőgazdasági nép­szaporodásunkat és elkerüljük a szociális megrázkódtatásokat. Uj utakat, a mezőgazdasági fej­lődés irányát jelzik azok az intéz­kedések, amelyeket a Kállay-kor­mány a-magyar nép, a dolgozó kis- egzisztenciák sorsának jobbrafor- | ditásáért hozott s amelyekkel igyek- ■ szik mielőbb lehetővé tenni, hogy S azé legyen a föld, aki megműveli | meg is védi. A lesrégibb szekszárdi társadalmi egyesület Szociális földblrtokpolltlka Akié a föld, azé az ország, A Kállay-kormány földbirtokpolitiká­jának az az alapelve, hogy minden tulajdonváltozást az »akié a föld azé az ország" elv alapján kell elbírálni. Az a célja a kormány földbirtok­politikájának, hogy a kisbirtokosok­nak, mezőgazdasági munkásságnak és az ország egész agrárlakossá­gának minél jobb sorsot biztosítson. A magyar földbirtokpolitika ügyét és az egész ország szociális élő- haladását is nagy lendülettel viszik előre azok a rendkívüli horderejű intézkedések, amelyeket Kállay mi­niszterelnök alig két nappal hivatal- balépése után bejelentett. Aránylag rövid idővel a bejelen­tés után megtörtént az első intéz­kedés : zár alá vették a zsidó ingat­lanokat és zárolták az ötszáz hol­don felüli birtokok élő és holt fel­szeretését. Majd bejelentette a mi­niszterelnök, hogy a földbirtokok igénybevételét a fajvédelmi törvény alapján fogják végrehajtani. Ezt a bejelentést rövidesen a tettek kö­vették : azóta életbe lépett a zsidó­birtokok igénybevételéről szóló tör­vény s a gyors végrehajtás érdeké­ben számos rendeletet adott ki a kormány s ezzel folytatta a föld­kérdés problémáinak a megoldá­sát, ami már az előző világháború óta a magyar belpolitika első vona­lába került. Az első magyar földreformtör­vény 1920-ban több, mint egymillió kát. holdnyi területet juttatott a me­zőgazdasági kisemberek kezére. — Földbirtokpolitikánk további útjel­zője az 1936. évi hitbizományi és telepítési törvény, majd az 1940-ben alkotott kishaszonbérleti, végül pe­dig a két zsidótörvény. Jelentős állomása a magyar szociális föld­birtokpolitikának a Kállay-kormány főldbirtokpolitikai törvénye, amely biztosítja a zsidóbirtokok gyors és teljes elidegenítését. Ez a törvény végrehajtás alatt áll s amint azt a Magyar Élet Pártja legutóbbi párt­napján elhangzott előadásokból meg­tudtuk, a nyolcszázhuszezer kát. hol­dat kitevő zsidó birtokokból körül­belül ötszáznégyezer kát. holdra már tulajdoni átengedésre kötelező ha­tározatot hoztak. Az első zsidótör­vény végrehajtása során 225 ezer hold föld került nagyrészben törpe­Százhét évről visszamenően van­nak meg a Szekszárdi Polgári Társulatnak az írásai, jegyzőkönyvei, de nem tudni, hogy tulajdonképpen mikor is alakult ez a centennáriu- mát már régebben túlhaladt nagy- multu egyesület. Csendben dolgo­zott mindig, alig hallatott magáról valamit, pedig Örök dicsőségére válhatik, hogy célkitűzései már több mint száz esztendővel ezelőtt olyan elvek voltak, amelyeket a pápa az Actio Catholica alapjai gyanánt csak e század a huszas éveinek az elején kodifikált. Férfiakból áll ez az egyesület, Szekszárd polgári társadalmának tagjaiból, akik több mint egy évszázad során majdnem mindig példát mutató módon ki­vették részüket a hit- és erkölcs­védelem munkájából. A Szekszárdi Pólgári Társulat ezévi közgyűlésén Kováts Pál szek­szárdi segédlelkész, az egyesület szellemi vezetője elnökölt és arra való tekintettel, hogy a megyeszék­hely ezen legrégibb társadalmi alakulata százéves jubileumát nem tartotta meg, a társadalom szélesebb rétegeinek érdeklődésére is méltán számot tartó előadásban emlékezett meg úgy a múltról, mint a jelenről és a jövő teendőiről. A társulat feladatai vázolásakor hangoztatta, hogy ennek a férfiakból álló egye­sületnek súlyos kötelességei vannak. Ma ugyanis nehezebb időket élünk, mint amikor az egyesület megala­kult. Ma két tábor van: a keresz­ténység és a bolsevizmus. A vallásos férfiakon malik, hogy milyen lesz a jövő. Itt nem apró dolgokról van szó. Nekünk ki kell államink, ki kell. vinni meggyőződésünket a nyilvá­nos életbe, mert nem elég csupán az otthoni vallásosság. Évente több­ször kell összejönni, egymással találkozni a páratlan nagymultu egyesület jóakaratu, minden nemes munkára kész tagjainak és azok közreműködése révén még ered­ményesetben meg kell valósítani úgy az egyesület saját céljait, mint az Actio Catholika országos prog­ramját. Mert ha van Szekszárdon egyesület, amely erre ^alkalmas, akkor ez az egyesület és ennek az ősi szervezete az. Nem lehet egyesületnek eszmé­nyibb célt maga elé tűzni s azt tömörebben és világosabban kife­jezni, mint azt a Polgári Társulat alapszabálya teszi, amikor ezt mondja: Az egyesület célja: szóval és tettel a valláserkölcsi élet elő­mozdítása s a mindinkább elharapódzó erkölcstelenség meg- akadályoztatása azon elvből in­dulva ki, hogy minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs. A £ egyesületnek mindenkora múlt­ban és a jelenben is csak érettkoru, tiszta erkölcsű és fedhetetlen jellemű férfiak lehettek tagjai, akiknek első feladatuk, elsőrendű kötelességük volt az apostolkodás a családban a szó, a jó példa, komoly, fegyel­mezettség eszközeivel, tehát minden szépnek, jónak nemcsak kultusza, ápolása egyrészt és minden rossz­nak és erkölcstelennek és kifogásol­hatónak távoltartása a családi szen­télytől másrészt. Erre van leginkább szükség ma­napság. Manapság ugyan az iskola s az iskolás koron túl a levente intézmény szinte intéz­ményesen kiragadja az ifjúságot családból s igyekszik azt vallás- erkölcsi alapon, hazafiason nevelni. Emiatt igen sok szülő azt gon­dolja, hogy ezzel levettek a nevelés­terén minden terhet a válláról s ezek az intézmények, iskola, levente már eredményesen nevelnek is. Sajnos azonban, bármennyire törek­szenek is jól nevelni, ez a törek­vésük nem sikerül teljes mértékben. Ide elsősorban a családi otthon, a szülők részéről sok szeretet, jó példa és soha nem szűnő gondosság kell elsősorban. Ma sokat beszélünk megújhodás­ról, nemzeti újjászületésről. Én ezek­ben, sajnos, nem igen tudok hinni. Ha a jó, vallásos öregek, ősök ki­halnak s üresen marad a templom­ban a helyük, vájjon lépnek-e he­lyükbe buzgó fiatalok. Egy-kettő igen, de a tömeg nem. Az ifjúság nagyobb része más utakon jár, a fiatalokat más célok vonzák. A fia­talságot teljesen rabul ejtette az a féktelen szórakozási vágy a mozi, a sport s a véget nem érő hétről-hétre megrendezett tánc- mulatságok. Litániákon, fájdalom, de elvétve sem lehet fiatal legényt látni, kislányt is csak néhányat. De a családi élet erkölcsi züllőtt- ségét mutatja az a 21 törvénytelen gyerek is, akik a multévben látták meg a napvilágot. Volna tehát teéndőnk bőven. Szük- | ség, mulaszthatatlan szükség van a Egyes szám ára SO fillér

Next

/
Thumbnails
Contents