Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-12-25 / 93. szám
fással munkálja azt az alapot, amelyen ez az egység meggyökerezve álljon, hogy úgy kifelé, mint befelé ellenségeink felé bizonyítsa nemcsak élni akarásunkat, hanem élni tudásunkat is. Ezért kell, hogy hitben, bizalomban, és szeretetben összeforrjon minden magyar egy nagy, megbonthatatlan lelkiközösségbe,- hogy együttes felelőségérzet és kötelességtel- jesités mellett munkáljuk ki a szebb» a megelégedettebb, keresztényibb, hithű Magyarországot, amelyben a szt. Istváni gondolat és eszme alapján épül fel a nemzet jövője, hogy minden magyar ajakán felharsogjon a szt. Karácsony éneke : Dicsőség Istennek I Békesség az embereknek I 4 Karácsonykor. Itt a karácsony 1... Fenyőág előttem S az ág hegyén egy kicsiny gyertyavég... Én Istenem! Be sok szép álmot szőttem B naphoz egykor, — gyermekkorban még I Anyámat lestem... Nyilt a szobaajtó. Az asztalon egy fácska mindég volt. Azon műarany, ezüst, alma, dió s égő gyertyák, mint csillagos menybolt. Akkor elmémben szent tudatra lobbant, Hogy ahol Jézus van, ott van a kincs(... Az 0 nyomában készpénzzé lessz por, hant És kérni kell csak s meglesz, ami nincs I Hittem, hogy maga Isten is azért van, Hogy adjon és mi, hogy követeljünk... A legfőbb jó ez: gyémánt, rubint — sorban, Gyöngy és smaragd... S ha van, [ünnepeljünk] 1 Úgy véltem : Jézus zsebe tele kinccsel... Nem is Jézus, ha a keze üres I... Karácsonykor halk járással kilincsel. Imádkozunk. Nos ? Jöjj 1 Urunk, fizess I... És mennyi seb és mennyi baj zudult rám, Mig ráeszméltem, hogy mi vagy, Uram?! Hogy a ragyogás kézben, karácsonyfán Tűnő holdfény elosztó Tejutban... Könny a szemben és bú az élet mélyén S a tiszta érzés igazi vagyon 1 Szebb, jobb, dicsőbb, mint nap a kék ég [szélén] S örökebb, mint a láng a csillagon 1 S ma nincs egyebem: egy ág s gyertya [csonkjajl Meggyujtóm csendben. Égi vele szivem... Jézus szerelmét, — kincset, — feléd ontja, Oh, add át neki magad szelíden I Jánosi Márta. Is az ige testté lett... Irta: Kovácsnc Huszár Jolán Gondolkozom az emberi életről, melyet Isten Ádámban indított el, mint teremtő gondolata csodálatos megtestesülését. Szépséges, boldog környezetbe helyezte, a társtalan- ság árvaságától is megkímélte, egymást-segítő kezüket összefonta, de határt szabott eléjük: eddig és ne tovább I Az embert ez eléje emelt korlát által csábította a kárhozat útjára a sátán, mert az engedelmesség nehezebb volt, mint a sátánfütötte fantázia álma: a titok, a világosság, a tilalom megismerésének vágya, a a miértre a feleletkeresés. “ Ez a világosság, ez a titok Istenben megvolt, de még nem tette nyilványalóvá, hogy hogyan és mikor ajándékozza meg vele az embert És az elbifkás után, a kiüze- j tés pillanatában már az ígéret ke- j gyelme megzendül az atyai ajkon : ( jön Valaki, Aki majd a sóvárgó, | TOLMliEGYEI ÚJSÁG vágyakozó, kereső, türelmetlen ember előtt megtestesíti győzelmesen akaratának és terveinek titkát. Világosság i Ez az ember leg- magasabbrendü vágya, hogy megismerje benne Isten legtitkosabb, legfelfoghatatlanabb gondolatait és akaratának miértjeit s az Ige azt mondja, hogy az őbenne való élet vala az emberek világossága de a sötétség nem fogadta be azt. Ahogy tépelődöm itt e csendes percben ezen a titkon, egyszerre megértem, hogy az engedelmesség volt az, amit Isten az emberi élet legmagasabbrendü szabályozójává s egyúttal fényévé akart tenni s ez volt az a korlát, mely Isten teremtő és az ember teremtett volta között állt. És ez ellen lázitotta fel az embert a sátán. »És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk«. Óh nagy, nagy, megköszönhetet- J len ajándék, földreküldött Krisztus, Isten gondolatainak, terveinek, világosságának fényes megtestesülése : Benned értjük meg igazán és teljességgel az engedelmesség csodáját, ami egyedüli útja az üdvösségnek, az Isten és ember közötti békességnek, harmóniának s atya— gyermeki viszonynak. Bölcsőd előtt leroskadva megértjük, hogy úgy kell kezdeni, mint Te- kicsi gyermekként az engedelmesség útját s egy életen át benne növekedve, még a kereszt alatt is lerakva a magunk akaratát, igy kell imádkozni Veled : Atyám 1 há lehetséges, múljék el tőlem e pohár mindazonáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te. A Te teljességedből vehetünk mi Szabaditónk kegyelmet, kegyemet, mert a Te utadon és engedelmességeden át jöhet el csak a kvilág békessége s az Isten és ember közötti s ember és ember közötti szent, áldott, igazi békesség is. Fohász 1943 karácsonyán Újra karácsony... Csenget az angyal... csillogó, csengő ezüst-haranggal... Tárul a szivünk szomjasan vágyva Krisztusunk békés, meleg szavára... Borzadva nézünk végig a földön... Könnyezve nézünk esdőn az égre: Urunk! Ne hagyd, hogy tovább ömöljön megtévedt népek gyöngyöző vére... Urunk! Ne hagyd ezt! Esdek, könyörgöm Legyen már vége... legyen már béke... KÓSA MARTON JÓZSEF UR FIA Irta: dabolci Fekete Lászlóné. Az országgyűlés terme fekete bársonyokkal volt bevonva. Fogta a hangot és világosságot, ami úgysem szokott nagy lenni a késő novemberi napokon. Csendesen és illendően mindenki a szomszédjával válto'ta gondolatát, amely nem érhetett mesz- szebb a mostani állapotnál, ami együvé sorakoztatta a király hivá- sos parancsolatjával a Tekintetes Karokat és Rendeket. Bándi Simon, még könnyet is törölt le arcáról, amely elárulta, hogy a himes dolmányon belül megrezzent a székely szív is arra a hírre, hogy meghalt József Ur, a nádor- ispán. — Nagyon érződik, hogy nincs — mondta a szomszédjának magyarázóig. Egyszerre csendet kértek. Az elnöki emelvény előtt valaki orrhangon olvasta a hirtelen csendben megcsörrenő papirosról: — Néhai dicsőemlékezetü, fenséges császári és királyi örökös főherceg, József, Magyarország nádora, a hon javára folytatott földi pályáról, az isteni végzés által el- szólittatott. Felséges első Ferdinánd ausztriai császár és Magyarország e néven V-ik apostoli királya, az ország és ahhoz csatolt részek Karait és Rendéit egybehívta, hogy az 1847-ik esztendei, szent András ha- havának hetedik napjára eső, pünkösd utáni huszonnegyedik vasárnapon, a szabad királyi Pozsony városában uj nádort válasszon. Ekkor a hófehér hajú Majláth György méltóságos alakja foglalta el az elnöki helyet. Két csontos kezét az asztallapra feszitette, szinte megremegett a nehéz tölgyalkotmány tenyerelése alatt. — Nekem, mint országbírónak, — mondta — nehéz beszédem lesz. Ö császári és királyi fölsége pecsétes levelét őrzöm, háborítatlan pecséttel és azok neveivel, akik a nádori méltóságra pályáztak. Most, mikor a kegyelmetek orcáira nézek, azt érzem, ha csak egy nevet is kimondanék azok közül, amelyek a királyi pecsét alatt vannak, hát förgeteg törne itt ki, ellenkezés, örömriadal, gyilkos veszettség és kárörvendő ujjongás. Úgy határoztam, hogy egyetlen nevet sem mondok ki azok közül, ahelyett kérdezni fogom ke- gyelmedeket tekintetes Karok és Rendek. Kérdezek és feleljenek. Megállt. A teremajtóban egyre | erősödő lármára figyelt. Többen | felugráltak. Valami betolakodót akartak elnyomni az ajtóban. Mikor néhányan kiszálltak helyeikről, hogy odamenjenek, Majláth összehúzta nagy, busa szemöldökét és szigorú hangja végigsüvölt a termen. Mindenki helyén marad. Aki be akar jönni, jöjjön be 1 Az őrök civódása egyszerre megszűnt. Szétnyiló soraik közül egy öreg, fáradt paraszt vált ki és megindult befelé, egyenesen az elnöki emelvénynek. Foltos gúnyát, nagy sáros csizmákat viselt, zsíros süvegét kezében forgatta. Szemei még véreresek voltak a civódástól. Nem volt megilletődve a gyászpompás teremtől, fényes uraságoktól. Egyenest Majláth György elé ment, mintha húzta volna valami. Még azt sem vette figyelembe, hogy zúgolódnak miatta, amerre ellép, hogy rongyos, jobbágyi sorban élő valakit tilos az országgyűlés termébe beereszteni. KárpáljákJ Majláthot, aki ismétlen végigsüvölt közöttük. — Rögtön folytatom, addig ne átallják kegyelmedek csöndben maradni. Hallgassuk meg ezt az embert, aki bejött, hátha szava van. Valaki gúnyosan közbekiáltott: — Maholnap odaösztökél bennünket kegyelmed Majláth uram, hogy a jobágyainkat is hozzuk föl az országgyűlésre, mert szót ad nekik kegyelmed. — Ne felejtse el senki, — kiáltotta, — hogy ebben az országban mindenkinek lesz szava, aki magyar, még azoknak is, akik nem azok. Itt van Durdina Rudolf és Glogovszki Lajos, akik nemrégen kapták meg a hazafiusitásukról szóló írást és ez nem csak nemességgel jár, de megbecsüléssel is. Ma itt vannak közöttünk. És ez az ember itt, magyar. — Igenis az vagyok, alázatosan megtisztelem a tekintetes urat 1 — Mit akar kend, mondja el röviden! — Megkövetem a tekintetes urakat, azt hallottam otthon Csallóközben, hogy ma itt Pozsony városában nádorválasztás lészen. Emmlatt jöttem. — Emmiatt? — Igenis. Szómmal ne sértsek senkit, megkőnyörgöm, ne tessenek mást választani nádorispánnak, mint a tekintetes és fölséges József nr fiát. Én ősmertem apát, fiat egyaránt. Ott voltam velők külországban is a lovaik mellett Megtanultam a német szót is. Megfordult az öregember és végignézett a tekintetes Karokon és Rendeken. — Nem átallotta velem a szólást a boldogult József ur. István nr sem. Nem mondták ait amit itt, ezek az őrök, hogy takarodj ki te zsirosnyaku paraszt. Nincs itt helyed neked. Nem mondták soha kéremalásan, pedig a belső, fényes- séges szobáikban is voltam. — Szót kezdtek velem. Aztán ha én csak ilyen semmi ember vagyok is, megérzem, hogy nem magamért 1943 decemer 25.
