Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-12-22 / 92. szám

m. évfolyam. Szeksrtri 1943 dec«nibei 22. (Szerda) 92. ním. TOLNAMEGYEI ÜJSAG _________ ^BSEKKÉST EÉTSZ&ft MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősé g és kiadóhivatal &ZBKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20—85. ém . Előfizetési dij: 24 peng« || Félén«..............................12 pengő Fe lelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden ecerdán és taombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait Legkisebb hirdetés 4 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 25 liliftr. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 2 P, minimum 8 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, méri« mm sora 50 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 30 fillér, minimum 10 pengő. Álláskeresőknek 50 százalék engedmény. A miniszterelnök szenzációs hatású, nagyszabású be­szédet mondott szombaton az or­szággyűlés felsőházában, ahol ki- terjeszkedett nemcsak a törvény­hozóknak a vitában elhangzott be­szédeire, hanem ismertette • az or­szág életbevágó kérdéseit is. A fel­szólalások javarészét gazdasági, elsősorban agrárgazdasági és agrár­ellátási kérdések uralták. Ezekre a pénzügyminiszter csűcsminiszteri minőségében már válaszolt — úgy­mond Kállay Miklós miniszterelnök. Mégis ismertette azokat a tényeket, amelyeken a kormány ezidőszerint nem tud segíteni. Ezek: a köz­ismert nyersanyaghiány, az igények iokoiottsága, a hadsereg nagyará­nyú szükséglété. Viszont hiányzik az irányított, kötött gazdálkodásnak jó keresztülviteléhez szükséges alapfel­tétel is. De a nagyközönség meg­írása nélkül vi soha orvosolni nem lehret. A szükségletek veszedelmesen nő­nek, hangoztatta Kállay Miklós, több­fogyasztásról kell beszélnünk a meg­növekedett országban. Érdekes tü­net, hogy nincs fa, nincs szén, nincs hús, pedig ma több szenet bányászunk, mint békében, több tűzifa kerül szállításra, mint valaha és több állatot vágunk, mint a leg­bővebb békeidőben. Ezeket azon­ban eltüzelik és megeszik, mert nagyobb az ország, mint 20 évvel ezelőtt volt. Tény és való, hogy szociális utón kell haladnunk és megálla­pítható, hogy azon is haladunk. Az ország szociális helyzete ugyanis nem aggasztó, az általános kereseti viszonyok kielégitőek, sőt túlnyomó- részben jónak mondhatók. Nem szabad azonban azt úgy felfogni, — és ez főleg az anyagellá­tásra vonatkozik — hogy nem jut ma mindenkinek lehetőség a 4 pen­gős alma és a bor konjunkturális hasznából maximális áron való vagyongyarapításra, befektetésre, házépítésre, tatarozásra stb., mert* hiányzanak a legszükségesebb anya­gok. Ma azonban több kisház épül, dacára a nehézségeknek, mint pél­dául tiz évvel ezelőtt. Sokan panaszolják a termelőit közül az iparcikkek árát. A városok lakossága és a munkásság pedig a mezőgazdasági árak horribilis magasságát és a fekete piacot ki­fogásolja. A tűrhetetlen folyamatot megállítják majd a rövid időn belül hozandó szigorú büntető rendelke­zések. A szociális munkát azonban a kormány folytatja, mert minden­nél fontosabb a szociális problémák felkarolásának előbbrevitele. A magyar külpolitikáról szólt ezután, felemlítve, hogy május 29- i beszédében körvonalazta a hivatalos magyar külpolitika alapvető tételeit, melyeknek tekintetében azóta is változatlan az iránya. E politika pedig az ország mind szélesebb rétegeiben talál megértésre. A kor­mányzat sokat foglalkozik a kis nemzetek problémáival és van valami érdemünk abban, hogy ez a kérdés ma már széles hullámokat ver, je­lezve, hogy Európa, az európaiaké. Kis nemzetek nélkül nincs Európa, Európa nélkül nincs világ, legalább is ami emberhez méltó lenne. Hang­súlyozta, hogy a kisnemzetek értéke nem a változó politikai színvallás­ban, az alkalmazkodásban, hanem éppen ellenkezően önálló lelki és politikai 4reáititQ$Hfeukban van. A felénk irányuló fenyegetések — úgymond Kállay Miklós — ször­nyű sorsot helyeznek kilátásba arra az esetre, ha kitartunk eddigi poli­tikánk mellett. A fenyegetők azon­ban elfeledik, hogy Magyarország nem folytat hóditó háborút. Nem keresett sem könnyű, sem nehéz zsákmányt, csak a jussát. Termé­szetesen a sajátjának tekintette, ami ezer évig az övé volt és amit csak Trianonban vettek el tőle. A kis népeknek első sorban egy­mással kell a megértés útját keres­niük, egymásra kell támaszkodtok, ha fenn akarnak maradni. Az egy­mással és legfőként a szomszédok­kal való megértés, az önfentartás utjának egyik legfőbb állomása. A biztonság igazi biztosítéka ugyanis csak az igazságos béke lehet, jelen­tette ki a miniszterelnök, aki kitért a forradalmi propagandára, amely az idegháboru egyik eszköze és rámutatott arra, hogy az anarchiá­! ból csak szerencsétlenség és zavar ( származhatok. 1 Foglalkozott azután a demokrata és plutokrata államokkal, megálla­pítva, hogy mindenek előtt áll és legszükségszerfibb a tisztesség. — Egyúttal emlékeztette a világot arra, hogy a kis nemzetek kivétel nélkül évszázados szabadságukért folyta­tott küzdelmekben alakultak ki és a küzdelmet mindig készek folytatni Mi nem veszünk részt semmiféle politikai versenyfutásban, mert az önmagunkhoz való hűségünk a leg­főbb kötelességünk. Maradjunk mi a magunk vonalán, mert nekünk annyi az értékünk, amennyit mi magunk jelentünk, súlyúnk annyi amennyi az önérzetünk és becsüle­tünk, Az árulót, lehet hogy meg­jutalmazzák, de kezet nem fognak vele. A magyar nép pedig nyílt tekintettel akar kezetfogni az aj Európa és az uj világ népével, hisz abban, hogy a saját értékei bizto­sítják létét és örökkévalóságát. Ezek a tényezők döntik el a nemzet sor- } sár, fejezte be óriási hatást kiválté nagyszabású beszédét Kállay Miklós | miniszterelnök. Dr Őrffy Imre felsőházi beszéde A magyar politikai élet érdekes eseményei a törvényhozás két házá­nak ehavi tárgyalásai. A költség- vetési vita folyt le most és ebben a vitában résztvettek az ország leg­kiválóbb politikusai. Hosszabb be­szédet mondott dr őrffy Imre vár­megyénk felsőházi tagja, előbb közel két évtizeden keresztül Szekszárd országgyűlési képviselője és mint régi parlamenti ember, ez alkalom­mal is a dolgok elevenjére tapin­tott. Nemcsak magát a költség- vetést tárgyalta a tapasztalatokban gazdag törvényhozó fölényes tudá­sával, hanem reflexióiban kritika tárgyává tette az előtte felszólaltak egyes észrevételeit is. Nagy tetszést és élénk visszhangot kiváltott szen­zációs beszéde elején — melyet természetesen csak kivonatosan is­mertethetünk — , a parlamenti rendszer értékéről szólva kijelentette, hogy az csak akkor ér valamit, ha nem szinleges, nem formális, hanem a szuveréni- tás komoly birtokában bátran, egye­nesen kritikával — konstruktív kri­tikával — kiséri a kormányzás me­netét. Ezt készakarva és szántszán- | dékkal huzza alá — úgymond — mert beszédében egy-két olyan ké­nyesebb témát is meg fog ütni, | amelyet a túlzottan óvatosak, a fal mellett járók talán merésznek, talán tulbátornak tekintenek, de amelyet ő a parlamentárizmus lényegéből folyóan szükségesnek és helyesnek fart, hiszen ha a parlament tényleg a szuverénitás birtokosa, tartsa kö­telességének minden gátlás nélkül, hogy minden kényes és nehéz kér­dést eléje kell hozni. A legkényesebb kérdéssel, a külpolitikával foglalkozott elsőnek, hangoztatva, hogy a jelenlegi kormányelnöknek és a kormánynak külpolitikai vonal- vezetését az 6 érzése és tapaszta­latai szerint az ország túlnyomó többsége vallja, feltétlenül helyesnek, szerencsésnek és jónak találja (He­lyeslés). A törvényhozóknak azon­ban, akik a kormányzás tényleges vitelében nem vesznek részt, a saját maguk lelkismeretével mégis össze kell egyeztetni egy-két kérdést a nyilvánosság előtt is abban a tekin­tetben, vájjon a magyarságnak, tehát nemcsak a kormánynak, ha­nem as egész magyar nemzetnek a viselkedése j az elmúlt időkben indokolt és a magyar érdekeknek megfelelő volt- e Mi — úgymond — a legnehezebb időkben is mindig a békés revíziót hangoztattuk. Nem lettünk állam- politikánkhoz hűtlenek akkor, ami­kor ennek a lehetőségei megnyíltak. A Magyar Szent Korona teste ki­egészítésének a kérdésében meg­találtuk a módot, hogy a velünk ellenséges államokkal közösen, nemzetközi, bírói vótum utján dön­töttük el a legnehezebb és legké­nyesebb kérdéseinket. Folyton lesel­kedő ellenfeleink azonban ennek éppen a fordítottját szeretnék ránk­fogni és holmi imperialisztikus, tü­relmetlen, ultrasovén, illojális kül­politikai vonalvezetéssel vádolnak bennünket Le kell azonban szö­gezni, hogy a bécsi döntésekkel hozzánk juttatott területeken kívül kétségkívül vannak olyan területek is, amelyek a bécsi döntéseknek nem voltak tárgyai. Kérdem azonban, hogy a mi helyzetünkben akármelyik kulturáltam nepe, vagy vezetője követhetett volna-e más politikát, mint amit mi követtünk. (Úgy vanl) A Magyar Szent Korona testének a hadiesemények folytán visszake­rült és anarchisztikus állapotba ja­E.gyes szám ára 28 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents