Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-12-22 / 92. szám
t TOLNAMEGYEI ÚJSÁG IzekszM-BmUGtl Bortermelők Pinceszövetkezete A »Szekszárdi bikavér« Orvosságait többet ér I Aki issza — hóttig élt ajánlja DlldthlrO aelrczdnn tiröt bora» valamint különleges csemegeborait, kicsinyben és nagy ban. — Árajánlattal és mintával a központi pincészete szolgál: Telefon 21-85 Szekszárd, Vár pince. Telefon 21 85 Budapesti borpince a Vili, Bangha Béla-ntca <9. szám UjKfonságok | herendi, Rosenthal j és egyéb márkás porcellánokban. | Bel- és külföldi világhírű kristályok nagy választékban FUSZ Övegesnél. tolt egyes részeinek megszállásáról van szó. Kérdem, hogy bűn volt-e, hogy nemzeti és nemzetközi kötelességünknek tartottuk a megürült régi magyar területek megszállását és ott a magyar szuverenitás kiterjesztését Mint minden nemzeten, a világesemények keresztül gázoltak rajtunk is. Sokszor nem voltunk olyan helyzetben, hogy nyugodt meggondolással’ dönthettünk volna. De a kényszerhelyzetben a világ egyetlen hatalma sem oldhatta volna meg a kérdéseket másképpen, mint mi. li nem akartak a háborút és ennek kritikus helyzetekben sokszor tanujelét is adtuk. Komoly kockázatokat vállalva elkerültünk minden olyan lépést, amely a háborúba való sodródást előidézhette volna. Emberek vagyunk. Lehet, hogy az előző kormányok idejében talán történhettek hibák. De méltóz- tassanak csak elolvasni Churchillnek, vagy Hitlernek a beszédeit, nem látják-e be ezekben azt, hogy nap, miint nap száz és száz hibát követ- tok el. Mikor az események ilyen hallatlan elementáris erővel torlódtak felettünk, mi is hibázhatunk és ezért bennünket annál inkább is fel kell menteni, mert sohasem hirdettünk gyűlöletet, amely a magyar jellemmel össze sem egyeztethető. Az alkotmányjogi kérdés volt a következőkben Őrffy fejtegetésének tárgya. Hangoztatta, miként büszkék lehetünk, hogy Európában jóformán az egyetlen nemzet maradtunk, amely ezen reqdkivül súlyos idők ellenére él az elsöpréssel fenyegető nagy áramlatokkal szem* ben fenntartottuk évezredes alkotmányos életünket. Pedig erős volt a nyomás a parlamentben is, amikor három évyel ezelőtt voltam bátor erről a kérdésről bővebben nyilatkozni, hogy a páriámentárizmus igen soká fog még az emberiség közéleti berendezkedése maradni. — Mi egy negyedszázaddal ezelőtt is megvéd- tük már az országot minden szélsőséges mozgalommal szemben. És ha egyik igen t. barátom hálával emlékezik meg a miniszter- elnök Hr őnagyméltóságának arról a gesztusáról, hogy hivatala elfoglalása alkalmával kijelentette, hogy a parlamentárizmus elvi alapján áll, talán törvényhozó szokásunkkal ellentétben nékem tovább kell mennem. A Legelső magyar Férfira gondolok, aki kezdettől fogva az alkotmányosság szilárd álláspontján állott és ha másért nem érdemelné meg a nemzet örök háláját, ezért az egyért is meg* megérdemli. (Úgy van 11) A zsidókérdésről szólt ezután őrffy. Felszólalásának ezt a tárgyát több napilap bőven ismertette, éppen ezért mi a rendelkezésünkre álló terjedelem csekélységére való tekintettel a beszédnek ezt a részét nem közöljük. Röviden foglalkozott a külföldön ellenünk hangoztatott feudalizmus nevetséges vádjával, tovább a azaporodé család és a nemszaporodó föld örök problémájával, amelynek megoldása sqrán kétségtelen, hogy a világfejlődés utján rá kell térni a népi politikára. A széles néprétegek szociális helyzetének javítása nélkül különféle elgondolásokkal kísérletezni nem lehet, mert minden kísérletezésnek szörnyű következményei lehetnének. Szónokolunk — úgymond őrffy — az erkölcsi és anyagi értékeket romboló kommunizmus ellen. De necsak szónokoljunk, hanem tegyünk is. Ha kis exisztenciák létesítését, támogatását kormányprogrammá tesszük, nem kétlem, ki fogjuk tudni parírozni ezt a nemzetközi veszélyt, amely immár harci eszközökkel is megerősítve közeledik felénk. De hangsúlyoznom kell, nagy és komoly áldozatokat kell hozni 1 Sokat beszélnek itt konjnnktnrális vagyonokról, illetőleg a konjunkturális jövedelmekről. Egészen bizonyos, hpgy ezeknek igen fokozott és szociális célzatú igénybevétele elől semmiféle kormányzat — akárki fog is idejönni — nem fog kitérhetni. A történelem kereke dübörög és kitérni, ezeknek a kérdéseknek nagyon komoly áldozatokkal összekötött megoldása elől immár nem lehet Szükséges, hogy ebből a Házból indul janak ki és hangozzanak el állandóan ezek a szempontok és irányelvek. Kötelességemnek tartom, — folytatta tovább Őrffy Imre — hogy újból megemlékezzem egy immár katasztrófává sűrűsödött nemzeti bajról, az egykéről Nekem az az érzésém, hogy bármilyen tiszteletreméltó intézkedéseket teszünk is az ONCSÁ-n keresztül a baj elintézésére, nem állhatunk meg ott, hogy csak a sokcsaláduak- nak adunk juttatásokat, ellenben az egykézőkkel szemben semmi intézkedést nem foganatosítunk. Jogász létemre az az érzésem, hogy a jövőre nézve, éppen a példaadás és a cél elérése végett nem lehet kitérnünk olyan rendszabályok elől, amelyek már egyenesen az öröklési jogot is érintik. Ha az egykéző, vagy az egyséző magyar réteg egy szép napon annak a tudatára ébred, hogy szerencsétlen családi bűnei anyagi romlását okozzák, ettől a kíméletlen intézkedéstől sokat lehet várni. A földmívelésügyi kérdések során figyelemébe ajánlotta Őrffy a földfnivelésügyi miniszternek a magyar talaj megismerésének és a vízgazdálkodásnak a rendkívül fontos kérdését, valamint azt, hogy a magyar vízjogi törvény elmaradása és a vízügyeknek bejelentett állami kezelésbe vétele, vagy államoMÄVAUT szekszárdi autóbuszüzem menetrendje Érvényes: 1943. évi november hó 1-től. 1202. Ounafojdrar—Paks—Szekszárd 600 — i. Dunaföldvár községháza _______ é. 18*25 705 12*55 1. Paks pu. é. 12*40 17*20 900 14-45 é. Szekszard Szekszárd Szálló _ _ i. 9'25 1520 1204. Szekszárd —Tamási—Nagyszokoly. 14*05 j. Szekszárd Szekszárd Szálló __ . é. 9-20 lé 25 é. Tamasi pályaudvar i. §35 17-30 é. Nagyszokoly községháza i 5-45 A forgalom vasárnap ép iisnepaap szünetei. 1943 december 21. sitása most már el nem odázható. Sajnos van egy kérdés, — úgymond őrffy — amely több mint fájó, több mint égető, mely most már a termelésnek leghatározottabban katasztrófális akadályává emelkedik és ez a munkásbakancs kérdése. Mélyen megindító szavakkal beszélt erről Őrffy Imre, mondván, hogy ezt nem lehet lebagatellizálni. Ez olyan súlyos kérdés, hogy ebben a tekintetben nem szabad szociális szempontból sem elmulasztanunk semmit ezekben a rendkívül nehéz időkben. Hiszen már kezd a. talaj remegni alattunk, hiszen q soká tartó háborúnak állandó tünete az, hogy alulról kezd mindig valami parázslani. És ha ez még nálunk nincs is meg, elébe kell vágnunk és ezt másképp, mint egy komoly szociálpolitikával aligha fogjuk megoldani. (Úgy van 1) Itt van még a tisztviselőkérdés. Szeretnék erről is beszélni. Mindnyájan tudjuk, hogy itt valami szörnyű nehéz, nagy baj yan. Ne mél- tóztassék összehasonlítani a prole-* tár sorsát a tisztviselő sorsával. Az egyszerű, fizikai munkájából élő embernek, merem állítani, ha dolgozik, megvan az ennivalója, legfeljebb ruhája, eipője nincs meg. A tisztviselő maholnap oda jut, hogy egyik sincs meg. (Úgy van!) Ez szörnyű helyzet. Lehet, hogy talán a tisztviselői létszám tnlságos emelése folytán a kérdés pénzügyileg nehezen oldható meg. Mégis keresnünk kell a megoldást, ha másként nem, a létminimumhoz szükséges természetbeni ellátás utján. Őrömmel halljuk, hQgy a kormányt ez komolyan foglalkoztatja. Sertéshizlalás a tisztviselőknek. Sok birtokos V!|n» aki nagyon s?ivesen hizlalna a közelben lévő városi lakosság fisztvjselöj részére sertést. Ezt feltétlenül lehetővé kejj tenni. A/jég a pénzügyi bizottságban megemlítettem — folytatja tovább őrffy — és itt még egyszer kérem# mjnt olyan, akj húsz év óta foglalkozom a közigazgatás egyszerűsítésével, amely munkában aktiv munkával részt vettem és tudom, hogy sok | értékes javaslat van erre vonatko- | zó an a belügyminiszter ur tarsoly áa
