Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-11-06 / 80. szám
Lapunk mai számának melléklete a „Tolnamegyei Gazda" nt. mm. Snkntrl 1943 nonntei 6. (Sünből) (0. íztn TOLNAMEGYEI ÚJSÁG WUiNlÉNT EÉTSZKft MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SMriMMttaég és kiaulákiTsta] SZEKSaiBOI NÍTOAHK ÉPÜUCTfcBm. — TELSFOHSülM 34 Eöfnstési : g num is pM|« Falai2« aasrkeeető BLÍZSIE FERENC A lap ■«g|«lcaik minloa Mufilia és aaaabalaa. OtflialU dijak és hirdetések, ralamint a lap süliem! résiét illaté kitelemények a aiarkesxtéséghez küldendők. Hirdetések éralt Legkisebb hirdetés 4 P, a hirdetés szStrogoldalon egy hasébmm 26 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 2 P, minimum 8 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezőtök közgyűlési meghivói, mérlegek mm sora 60 fillér. Minimum 200 mm terjodolemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 90 fillér, minimum 10 pongé. Álláskeresőknek 60 százalék ongedmény. Lezárult az áralakulás A pénzügyminiszter a nemzet- védelmi- propagandaminiszter október havi tájékoztató értekezletén gazdasági szakemberek előtt ismertette a kormánynak azokat a pénzügyi és gazdasági vonatkozású terveit, amelyekről már a képviselő- házban elmondott költségvetési expozé alkalmával is szólott. Megállapította a pénzügyminiszter, hogy a panaszok és bajok legnagyobb részének az inflációtól való félelem az oka. A félelem ugyan már az utóbbi hetekben kevésbé volt érezhető, bizonyára annak a felvilágosításnak az eredményeként, amit a kormány többizben adott s amely szerint szó sem lehet inflációról, nem ismétlődhetik meg a múlt háborút követő pénzromlás, ami legfőképpen, vagy talán egyedül és kizárólag a háborút követő forradalmak következménye volt, amikor a gazdasági és pénzügyi irányítás teljesen hiányzott és az országban elsősorban gazdasági téren volt érezhető a felfordulás, A közönség azért fél az inflációtól, mert egyrészt hallja és olvassa, hogy a bankjegyforgalom emelkedik, másrészt pedig fokozódik a drágaság. Ami a bankjegyforgalmat illeti, ez — ismételten kifejtette már a pénzügyminiszter — a háborúnak természetes következménye, a drágaság pedig korántsem jelent inflációt, hanem csak a kereslet és kínálat közötti arány eltolódásának a következménye. Most van itt a lélektani pillanat — mondotta a miniszter —, hogy ezt a balhiedelmet a kormány le- küzdje, mert az áralakulás lezárult és a kormány tartani fogja az ár- nivót. Természetes, hogy a feketepiacon, a zugforgalomban továbbra is többet igyekeznek majd beszerezni, mint amennyi őket a közszükségleti cikkekből az osztó igazság alapián megilleti. Éppen ezért tekinti a kormány egyik legfontosabb feladatának a feketepiac elleni küzdelmet, aminek ellenszere mindenekelőtt a termelés fokozása. Megfeszített erővel kell igyekezni olyan cikkeket előállítani, amelyek elsőrendű szükségleteket elégítene^ ki s úgy kell megszervezni az anyagelosztást és azok felhasználását,.hogy minél kevesebb áru kerüljön a zugforgalomba. Ha elvonjuk a zugforgalomból az árut — mondotta a pénzügyminiszter — és lehetővé tesszük, hogy a normális közellátás számára több álljon rendelkezésre, akkor csökkenteni tudjuk a feketepiacon a keresletet és a kínálatot is. Szükséges azonban, hogy a háború tartama alatt mindenki elégedjék meg azzal, ami az igazságos elosztás mellett rendelkezésére áll. Ne akarjon senki több elsőrendű szükségleti cikket vásá- rolni, mint amennyi a jegyrendszer alapján egy-egy embernek jut. Megállapította a miniszter, hogy az árszabályozásnak bizonyos vonatkozásban ki kell terjednie az ingatlanforgalomra is. Ez is nehéz feladat, mert az ingatlanforgalom leállítására senki sem gondolhat, viszont azonban az osztó igazság elve megköveteli, hogy a konjunkturális ingatlanforgalmat az állam megadóztassa. Megadóztassa az eladó zsebébe jutott, a normálisnál sokkal nagyobb vételárat, de megadóztassa a vevőt is, aki bizonyára csak konjunkturális nyereségek boldog birtokosaként tudta ezt a vétel árat megfizetni Valami olyan elvnek kell kidomborodnia, hogy nem az egészséges ingatlanforgalmat akadályozza meg a kormány, hanem az ingatlanokkal való üzérkedést. Hiszen ez már körülbelül meg is történt akkor, amikor jövedelemadót vetett ki egy rendelet az öt étaél hamarabb gazdát cserélő ingatlanok konjunkturaszerü vételárára. Nem az a cél, hogy a tőkeerős kezeket elriasszák az ingatlan vásárlástól, mert hiszen közérdek, hogy a föld tulajdonosai megfelelő forgótőkével rendelkezzenek. A cél egyedül az, hogy azt a felduzzadó fölös vásárlóerőt csapolják le, amely ma mindenáron ingatlanba kiván elhelyezkedni, ha kell, olyan felárak fizetésével is, amelyek nincsenek arányban sem a pengő vásárló erejével, sem a földek reálisan meghatározható árával. Ennek a konjunkturális nyereségnek megadóztatása bizonyára jótékonyan fog hatni az ingatlan árak terén ma észlelhető és alig megmagyarázható ugrásszerű emelkedések lecsökkentésére. A Sárköz öntözése Az elmúlt héten ismét volt alkalmunk beszélni a Szekszárdon szüretelő dr Őrffy Imre felsőházi taggal Az érintkezést azért is kerestük vele, mert érdeklődni óhajtottunk nála, vájjon a Duna—Tisza csatornának létesítése, amelyről a minap az összes újságok beszámoltak, nem fogja-e hátráltatni a mi ügyünket: a Sió hajózás tervének valóraváltását „ Amint azt a legutóbb is jeleztem*, válaszolta dr őiffy, a Sió-hajózás ügye immár olyan stádiumba jutott, hogy annak megakasztdsa már nem lehetséges. A megvalósítás üteme természetesen sok körülményektől függ, melyek egyrésze jószándékunkon és akaratunkon kívül esik. Reméljük azonban, hogy ezek közt leküzdhetetlen akadályok nem lesznek s biztosra veszem azt is, hogy az érdekelt vármegyék vezető emberei, élükön a legjobban érdekelt vármegyék vezetőivel, mindent meg fognak tenni a netán felmerülő akadályok leküzdésére, hogy a hajózás minél hamarosabban meginduljon. örvendetes tünet, hogy a jövő évi költségvetésben a Sió céljaira a tavalyinál egy millió pengőveltöbbet vett fel a kormány. „Bevallom, — folytatta örffy — hogy ismételt kísérleteim, melyek arra irányultak, hogy a Sió-csatornát vezessék le a Sárközön át Bátáig s hogy úgy kapcsolják be ezt a termékeny magyar vidéket is a vizi forgalomba, sikertelenek maradtak. Ennek magyarázatául meg kell említenem, hogy voltak olyan komoly hivatalos meggondolások is* amelyek a hajózható Sió medrét nem a mostani helyén kívánták kiemelni, hanem jóval feljebb és pedig keleti irányba vezetve azt valahol Paks alatt a Dunába. Ennek — az Istennek hála — megbukott tervnek oka kézenfekvő. A Siócsatornán haladó hajók a Dunán éppúgy fognak fel, mint lefelé menni, már pedig közlekedési érdek, hogy a felfelé menő hajók se tegyenek felesleges utat. így pl. a Budapestre Siófokról menő hajó útja lényegesen rövidebb lenne, ha a Sió nem Tolna alatt, hanem pl. Qerjennél torkolna a Dunába. Csak örülnünk kell tehát, hogy ez a Sió-megröviditési terv elejtetett. Viszont be kell látnunk, hogy ebből az okból a Sió torkolata még lejebb (Bátára) nem helyezhető. El kell azonban mindent követnünk, hogy a Balatonból jövő s a Mura bevezetése esetén bőségesen rendelkezésre álló vízből Szekszdrd és Sárközünk legalább öntözővizet kapjon. Ezt a gondolatot erőteljesei és idejekorán kell képviselnünk. Magam már tettem kezdeményező lépéseket s miután elég biztató választ kaptam, újságunk révén felkérem vármegyénk érdekelt köreit, s vezetőségét, hogy ők is tegyenek meg mindent a nagy cél érdekében.* A fenti nyilatkozat kiegészítéséül meg kell jegyeznünk, mi is reméljük, hogy ezért arendkivül jelentős j elgondolásért vármegyénk és Sárköz I is erélyesen sikra fog szállni. Ünnepély a szekszárdi hősök temetőjében Mélyen megható, hazafias ünnepség színhelye volt Mindenszentek délutánján a Szekszárd-alsóvárosi hősök temetője, ahol három órára egybegyűltek a katonai és polgári hatóságok, az egyesületek, testületek, a katonák, a leventék és az óriási közönség, hogy megjelenésükkel megemlékezzenek azokról, akik az előző és a mostani világháborúban legdrágább kincsüket: életüket áldozták fel a Hazáért. A kegyeletes gyászünnepély a m. kir. 18. honv. gyalogezred zenekarának Hiszekegyével kezdődött, majd a Szekszárdi Daloskör énekelte művésziesen Petz Huber vezényletével Komócsy—Révff/: Szentelt hantOk kezdetű hazafias dalát, melynek elhangzása után lépett a közönség elé Kováts Pál szekszárdi róm. kát. segédlelkész, aki az alábbiakban hódolt a megdicsóült hösök emlékének: Kováts Pál rk. lelkész beszéde Magyar Testvéreim 1 A messze orosz hómezőkön a múlt esztendő kemény, hősi harcaiból egy uj magyar katonatemetö született. A temető közepén egy nagyobb, nyírfából ácsolt fakereszt ál), a kereszten egyszerű bádogtábla 8 rajta ez a pár sor szó Írás: vobis gloria-nobis exemplum, tietek a dicsősség, a miénk a példa. Testvéreiéi, ez a pár szó jutott most eszembe, amikor itt állunk mi is a mi temetőnk hő&j halottainak sirja mellett, a sírjaik felett őrködő Lgyes szám ára 48 fillér
