Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-10-20 / 76. szám
xxi. Mmu. iztknM, 1943 október 20. (Szerda) 76. s:fln. ^ TOLNAMEGYEI ÚJSÁG t&mjiin' EÉrSZMt BKCGJELEfrÖ KERESZTÉNY POLITIKAI és TÁRSADALMI LAP Szerkasatímg 4* kiaJÓÜÍY«tal SZEKSäIäüI lrtrun ÍPÜLKTÍBÖÍ. — TELUVWWIÁJE : 20—86. Eli dig : 24 ftmgS }| FiUm 12 fw|* Felelős srorkoMtő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és saombaton. Elő&astssi dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illaté közlemények a szerkesztéséghez küldendők. Hirdetések érala Legkisebb hirdetés 4 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasébmm 25 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 2 P, minimum 8 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghivéi, mérlegek ^ mm sora 60 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 30 fillér, minimum 10 pengé. Álláskeresőknek 50 százalék engedmény. Kérelem Tolna vármegye közönségéhez Kérelemmel fordulok ismét Tolna vármegye közönségéhez azok érdekében, akik mindnyájunk örök hálájára és támogatására a legméltóbbak. Az „Adjunk apát a hadiárvának“ mozgalom ügyében már felkértem a vármegye közönségét havi ellátási összegek megajánlására. A gyakorlati élet azonban azt mutatja, hogy a felajánlásokat és a felajánlott összegek kezelését célszerűbben tudjuk keresztülvinni, ha a támogatást egy összegben adjuk le s a felajánlott összegeket nem havon- kint kérjük befizetni. Ezért a hadiárvák részére való gyűjtést oly módon eszközöljük, hogy mindenkitől kérjük egy egész évre szánt összegnek egyszeri befizetését. A felajánlók tehát a jövőre nézve nem vállalnak kötelezettséget, éppen azért hiszem, hogy az egy összegben való felajánlásnál kérő szavamat teljes mértékben meg fogják érteni és egész szivükkel-lelkükkel adják meg az anyagi támogatást, amely támogatással hadiárváinkat fel tudjuk karolni. Minden ház ajtaján bekopogtatnak gyűjtőink, kérem fogadják azokat áldozatos szeretettel és adományaikat a gyűjtő- iveken feljegyezni szíveskedjenek. Az adományok összegyűjtésének napja 1943 október hó 24-ike, 25 ike és 26 lka. Tudom, hogy újból és újból kérnünk kell a mai világégésben. Tudom, hogy mindnyájunk gondjai közepette újra és újra áldoznunk kell. De most nem a Hadigondozó Szövetség kér, hanem kérnek azok haza szálló lelkei, akik az orosz síkságon pihenik örök álmukat. Azok kérnek, akik a végnélküli orosz hómezőkőn örökre kihűlt karjaikból nemcsak a fegyvert ejtették ki, hanem a munka szerszámát is, amely munka adta meg visszamaradottaik részére a mindennapi kenyeret. Kérnek azok hazatekintő szemei, akik Szibéria síkságain járják a hadifogság tragikusan nehéz útjait. Kérnek ők mindnyájan, akik lelkűkkel és fáradt szemükkel néznek nyugat felé, keresik a talán örökre elhagyott otthont, keresik a családot, nézik a kenyérért nyúló kicsiny gyermekeik sáppadt kezét. Kérnek ők mindnyájan, akik értünk mentek el, akiket lelkesedő búcsúszóval köszöntöttünk el és akik talán soha többé nem lépik át a hazai küszöböt. A szavuk halk, de a lelkűk közöttünk él és kötelességünkre figyelmeztet. Tolna vármegye közönsége mindenkor az élen haladt, ha bárkinek a kérő szavát kellett meghallgatni. Ez a vármegye vezető módon tudott áldozni, amidőn magyár testvéreink otthonai ezrét seperte el az árvíz feltartóztathatatlan szeny- nyes hulláma. Ez a vármegye első volt, amikor sebesülteink, betegeink részére kellett áldozni a Vörös Kereszt javára. Hiszem, hogy Vármegyénk Közönsége legszentebb kötelességét is megérti, azt teljesíteni is fogja akkor, amidőn az emberi ádáz küzdelem legjobban sujtottai, a hadiárvák részére kérek. Mindnyájan veszthetünk, de ők már a legdrágábbat, az apát vesztették el. Nincs szeretet, amely a halott apa ajkáról egyetlen szót tudna gyermeke részére előcsalni, de kell szeretetnek lenni, amely a mindennapi falat nyújtásával, a felkarolással, a gondozással enyhíti a legszentebb és legnehezebb gyermeki fájdalmat, amely ott van minden elveszett apa után az árván maradt gyermek szivében. Adjunk hadiárváinknak teljes lelkűnkkel és szivünkkel, mert ők mindnyájunk közös gyermekei és minden legkisebb adománnyal gyermekeinket segítjük. Hiszem, hogy a vármegyében nem fog sem kicsi, sem nagy olyan közöttünk akadni, aki elhárítaná magától árva gyermekeink felénk nyúló, kérő kezét. Hiszem, hogy a vármegye ősi nemes leikéhez'most is hű marad. vitéz Madi Kovács Imréné mint az oiazágos hadigondozó szövetség tolnamegyei csoportjának elnöke. A névtelen adófizető dicsérete Az egész ország közvéleményében széleskörű érdeklődést keltett az a tájékoztatás, amit Reményi Schneller Lajos pénzügyminiszter az állam- háztartás helyzetéről és Magyarország pénzügyi viszonyainak alakulásáról adott. Megnyugvással kell megállapítani, hogy az eredmények olyanok, amelyek nemzetközi viszonylatban is kielégítők, sőt határozottan kedvezők. Természetes, hogy a háború erősen rányomja bélyegét az ország gazdálkodására. A hadsereg felszerelése, a védelmi készültség fokozása nagy összegeket igényel s pénz nemcsak aktív hadviseléshez kell, hanem ahhoz is, hogy a nemzet a maga biztonságát, a maximumra fokozza s a lehetőségig távol tartsa határaitól a háború szenvedéseit. A háborús gazdálkodás elengedhetetlenül maga után vonja tehát a bankjegyforgalom szaporítását. Hogy ez az elkerülhetetlen szaporulat ne jelentsen inflációt, annak két alapvető feltétele van. Egyik az, hogy a bankjegyforgalom egyensúlyban legyen a termeléssel, az ár- és munka- bérszinvonallal, a másik az, hogy az államháztartás kiadásai túlnyomó részükben a folyó bevételekből nyerjenek fedezetet. Ami a másik alaptételt: az állam- háztartás mérlegét illeti, Magyarország ebben a tekintetben a nagy és gazdag nyugati országoknál is kedvezőbb eredményekre hivatkozhat. Egyenesen szenzációként hatott — a szó legnemesebb értelmében véve — a pénzügyminiszternek az a közlése, hogy állami kiadásaink háromnegyed részét, pontosan 75*2 százalékát adókból és folyó bevételekből fedezzük s csak a fennmaradó 248 százalék fedezésére kellett hitelműveletekhez nyúlni. Mekkora eredmény ez, azt legjobban az összehasonlitások mutatják. A háború negyedik esztendejében a nagy hadviselő felek — mindkét oldalon — csupán kiadásaik 40—50 százalékát tudják folyó bevételekkel fedezni, mig a többi részek kölcsönökre kényszerülnek. Még élesebb a kép, ha az összehasonlítással az első világháborúra nyúlunk vissza. Akkor kiadásainknak mindössze 5 százaléka kapott fedezetet a normális bevételekből. 95 százalékot pénzintézeteknél és vállalatoknál csinált függő adósságokkal kellett biztosítani. Úgy állott elő azahelyzett, hogy 1918-ban, az első világháború negyedik esztendejében, már a nyolcadik alkalommal fordult a kormány kölcsönért a széles népréteghez, amelyek aztán a háború elvesztése következtében teljesen elértéktelenedtek. Most egyetlen egyszer sem került erre sor. A hitelműveleteket a magyar pénzintézetek jórészt saját erejükből fedezték s az ország államadóssága a nemzeti jövedelemnek még felét sem teszi ki. Megnyugtató és biztató eredmények ezek. Mutatják azt, hogy akik az ország gazdálkodását irányítják, nagy céltudatossággal, körültekintéssel és felelősségérzettel végzik nehéz munkájukat. De mutatják azt is, hogy a széles magyar néprétegek, a névtelen adófizetők példás áldozatkészséggel vállalják és teljesítik az állammal szemben fennálló kötelezettségeiket. Üzleti tisztesség és becsület A Kereskedők Országos Egyesületének, a magyar kereskedők uj országos szabad érdekképviseletének küldöttsége tisztelgett a napokban Szász Lajos közellátási miniszternél s üdvözölte abból az alkalomból, hogy elsőnek emelt szót a legális magyar keresztény kereskedelem igaza mellett, majd memorandumot nyújtott át, amelyben a kereskedőket érdeklő közellátási kérdések rendezését kérte s kérte, hogy a kereskedőkre döntő jelentőségű közellátási feladatok megoldásánál folytasson a miniszter megbeszélést az érdekeltekkel is. Szász miniszter válaszában kijelentette, hogy mindig meg fogja hallgatni a szakképzett kereskedők véleményét. Elítélően nyilatkozott azokról, akik kétségbe vonták a kereskedelem létjogosultságát, ezeknek üzeni, hogy a gazdasági élet nem tűr meg olyan intézményeket és szerveket, amelyek a gyakorlatnak nem felelnek meg. Már pedig a kereskedői hivatás évezredes múltra tekint vissza, egészen bizonyos tehát, hogy bármily gazdasági rend jöjjön, kereskedelemre mindig szükség lesz. Beszéde további során rámutatott a miniszter arra, hogy az egyéni célkitűzéseknek háttérbe kell szorulniuk az ország érdeke előtt. Ha az állam a mezőgazdaság, az ipar és egyéb vállalatok termelését állandó ellenőrzés alatt tartja, úgy önként következik, hogy mindenre kiterjedő befolyását a kereskedelemEgyes szám ára 24 fillér
