Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-08-20 / 59. szám
xxv. tiitiyuL Szikszíri), 1943 BHinsztus 20. (Pititek) 59. szitu. TOLNAMEGYEI hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM : 20—85.1 Égé» évre Előfizetési dij : 12 pengő || Félévre..............................6 pengő I Felelős szerkesztő: BL.ÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden aaerdén és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait I Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasébmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora i P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 6 pengő. Álláskeresőknek 50 százalék engedmény. Probus mitissimus Szent István király üinepére irta dr Magyarász Ferenc S. O. Cist. Laskai Osvát (1450—1511.) kódexében találjuk e szavakat, melyekkel az egykori pesti ferences gvar- dián egyebek közt jellemzi Szent István királyunkat: Minden tisztességes ember iránt igen kegyes volt. Tömör e jellemzés, mintha márványba véste, vagy ércbe öntötte volna a szerzője. De régi igazság, hogy minél tömörebb az igazi böl- cseség szava, annál több benne a tanulság. Mert miként a vegytan bármely oldatban mindig megtalálja az összetétel részecskéinek akármilyen kis hányadát, úgy a gondolkodó elme is az igazság kutatásában ezeket a tömör, lapidáris igazságokat is részeire bontja, izeire szedi, de úgy, hogy a részek és izek is mind egy-egy igazságot tartalmaznak, melyen érdemes elménket jártatnunk. Kegyes volt Szent István a tisztességes emberele iránt... Hát kik is azok a tisztességes emberek? És főleg, azok-e a tisztességesek, kiket Szent István tartott azoknak, vagy kiket négy évszázad múltával Laskai Osvát méltatott e nevezetre, vagy pedig, akik a mai kor itélőszéke előtt állják meg a tisztesség próbatételét ? És egyáltalán van-e voltaképpen eltérés a tisztesség értékelésében, avagy a [lefolyt ezer esztendő folyamán törvénnyé vált-e a tisztességre nézve is a nietzschei elv, az „Umwertung der Werte“, az értékek átértékelése ? Szegezzük le, hogy a tisztesség olyan erkölcsi fogalom, mely lényegében sohasem változik, ahogy nem változhatik az erkölcsi törvény sem, az erkölcsi világrend sem, mely ezeken a törvényeken nyugszik. A lopás, a gyilkosság, a hazaárulás Szent István korában is, Laskai Osvát idejében is, napjainkban is erkölcstelen volt és marad. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy abból a sokrétűen összetett fogalomból, melynek neve erkölcsi világrend, egyik-másik együttható helyenként, koronként és személyenként ne nyomuljon a többiek homlokterébe, ne legyen jelentősebb a többinél; s igaza van Eötvös Józsefnek, hogy egy kor erkölcsiségének megítélésénél elég azt tudnunk, mit tartottak boldogságnak az em| berek, mert a róla való felfogásuk | bizonyára rányomta bélyegét minden szabad elhatározásukra és cselekedetükre. (Gondolatok.) Van tehát a Szent István-korabeli | tisztességnek a maga őserkölcsi lényegén kívül is néhány járulékos ! vonása is, mely a legszorosabb ösz- I szefüggésben van Szent István ki- ' rály személyének s jellemének erkölcsi képével.— Másszóval: Szent István csak azt tarthatta tisztességesnek, akinek vi- lágnézetelaz övével, életberendezkedése e világnézettel megegyezett. Aki tehát vallási téren erejéhez képest igyekezett beleilleszkedni a kereszténység eszmekörébe s megvalósítani annak törvényeit a gyakorlati életben. S ha ez az átalakulás sem nagyon hamar, sem nagyon simán nem is tudott egy egészen más fából faragott nép lelkében és életében végbemenni, az erre irányuló jóakaratot Szent István Iá ni kívánta mindenkiben. Szent István csak azt tarthatta tisztességesnek, aki magára és utóSerédi Jusztinián biboros-herceg- primás szentbeszédet mondott Nagy- boldogasszony napján az esztergomi bazilikában. — Bevezető szavaiban hangsúlyozta: már a hitetlenek is kezdik belátni, hogy az Irtó háborúban pusztuló emberiségen csak az Isten tud segíteni. — Ha mi magyar katolikusok — mondotta a továbbiak során — egyházunk tanítása alapján önmagunkat és országunkat a Magyarok Nagyasszonyának ^és a magyar szenteknek oltalma alá helyezzük, jobban biztosítjuk jövőnket, mintha tisztán emberekbe helyeznénk a mi bizalmunkat. Gondoljunk itt az egyéni és családi életünkre. Ugy-e, mennyiszer tapasztaltuk az emberek hálátlanságát e tekintetben? Hányszor megtagadtak bennünket éppen azok, akikben pedig a legjobban bizakodtunk. És ezer esztendő során a magyar nemzetünk is hányszor tapasztalta az emberek hálátlanságát l Amikor a tatárjárás végpusztulása daira nézve kötelezőnek ismerte el ! azt a törvényes alapot, azt az alkotmányt, azt az állami berendezkedést és jogrendet, amelyre ő országának és népének jövőjét fölépítette. Aki ez ellen akár titokban áskálódott, akár nyíltan fegyvert ragadott, az Szent István szemében nem volt becsületes ember, akár magyar anya szülte, akár az itt talált és fejedelmi elődjeitől meghódolt népekből olvadt bele a nemzet testébe, akár idegenből szivárgott az ország határain befelé. És ezekhez a nemzetfenntartó elemekhez Szent István igenis kegyes tudott lenni mindenkor. Bevette őket udvartartásába, meghallgatta tanácsukat, rájuk bízta fiának tudományos és katonai nevelését, meglátogatta őket otthonukban (pl. a püspököket és kolostorokat), megajándékozta őket földbirtokokkal, aki meg szegény volt, azt alamizsnával támogatta, úgyhogy az Érdy- kódex méltán jegyzi meg róla: „Mynden koron ő kyraly aranyas erzeenye tellyes volt aran forintal fenyegette nemzetünket és országunkat, Európa nem mozdult, az Apostoli Szentszéken kívül egyik nemzettől sem kaptunk segítséget, sőt, az után a nemzetre nézve majdnem halálos küzdelem után, amellyel pedig egész Európát megmentettük, egyik-másik állam még inkább ellenünk fordult s csúfosan kihasználta a mi végzetes vérveszteségünket és gyengeségünket, a helyett, hogy segített volna rajtunk. — A mostani világégésben szeretnénk remélni, hogy az egymással szemben álló felek, amikor majd egymás és a többi fnemzet sorsát intézik, az Apostoli Szentszék példájára nem feledkeznek meg Magyar- ország ezeresztendős védelmi harcairól, amelyek bennünket sorvasztottak, ők pedig ezalatt számban, erőben és műveltségben gyarapodtak. Reméljük, hogy a most egymással szemben álló felek a múlt világháború szomorú tapasztalatai után, a győztes és es peenzel, soha oly zeghén hozája nem jöhetet avagy chak látót volna utón elmúlni es, hogy hewon (hiába, üresen) el bochatta volna“. Probus mitissimus ... Miért emeli ki a krónikás Szent Istvánnak ezt a kegyességét a felsőfokon ? Azért, hogy megmutassa, hogy ahol nem találta meg ezt a nemzetfenntartó becsületességet, ott tudott kemény is lenni, ott le is tudott sújtani erős kézzel, kérhetet- len igazsággal. És ez az igazság Szent István igazsága ugyan, de időt álló igazság, mely érvényes volt a kódex- irók korában csak úgy, ahogy érvényéből nem szabadna vesztenie manapság sem. Mert ma sem tisztesség ez országban, ami nem magyar és keresztény s a Szent Jobb miként csak ennek az öröklött nemzeti tisztességnek jelent áldást, azon- képen örök tilalomfául emelkedik azok felé, kik e két támasztó pillért, a kereszténységet meg a magyarságot, egymástól el akarják választani. legyőzött nemzetek sorsán okulva, meg fogják érteni azt a félelmetes felelősséget, amely Ítéleteikért terheli majd őket Isten és emberek előtt. S meg fogja velük értetni, hogy ne hozzanak olyan döntéseket, amelyek minden körülmények figyelembevétele nélkül pusztán megtévesztő propaganda és hamis információk alapján a jövendő világháború és egyéb konfliktusok magjait hintik el majd a nemzetek között. Talán éppen azért szórta szét magyar testvéreinket az egész világon az Ur, hogy mindenütt hirdessék a magyar nemzet történelmi érdemeit és hirdessék ennek a nemzetnek az igazságát. Úgy érezzük, hogy a dicsőségesen uralkodó XII. Pius pápánk éppen azért övezte gondviselésszerüen a szentek dicsfényével árpádházi Bolpog Margtunkat, hogy most a mai súlyos időkben ismét megmentse a magyar nemzetet, a magyar hazát és áz ősi katolikus hitünket. Serédi hercegprímás és Ravasz püspök a háborúról és békéről Egyes szám ára 20 fillér
