Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-06-12 / 41. szám
XXV. évfolyam. SzeRszard. 1943 laalai ÍZ. (Szombat) 4é. nem. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20-85 Egéu érre Előfizetési dij: 12 pengd || Félém 6 pengd I Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC ▲ lap megjelenik minden aeerdán éa eaombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szOvegoidalon egy hasábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. I Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghivói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengO. nBástkeresöknek 60 százalék engedmény. A Szentlélek nyolcadik ajándéka Dr Magyarász Ferenc O. Cist. Már az ószövetségi próféta fölsorolja azokat az erkölcsi értékeket és lelki ajándékokat, amelyeket az Isten lelke áraszt az emberi szivekbe s amelyekre nekünk mindvégig oly nagy szükségünk van: a bölcseségnek és értelemnek, a tanácsnak és erősségnek, az okosságnak és jámborságnak és az Ur félelmének lelkét, melyeket a keresztény köznyelv a Szentlélek ajándékainak szokott nevezni. Az ember, nem változik, mert alaptermészete ugyanaz a századok forgandóságában és a különböző világtájakban. Csak körülményeink változnak s az azokhoz való beállítottságunk. Utóbbi rendesen mi- tőlünk függ, az előbbi nem. Éppen ezért minden idők és minden helyek minden emberének egyformán szüksége van a cselekvést megelőző bölcs belátásra és okos tanácsra, a cselekvést kisérő lelki erőre és az azt követő felelősség-tudatra, melynek forrása és törvénye az Isten félelme. Mintha azonban a mai idők forgatagában és mondjuk ki: válságában a világnak szüksége volna a Szentiéleknek még egy-egy nyolcadik ajándékára is : az engedelmességre. Annál nagyobb szükségünk van rá, mennél fázósabban zárkózik el a modern ember mimóza-lelke még a nevétől is, még a gondolatától is. Az egyéniség tultengésének korszakát éljük, amikor még a kis gyermeknek is jogot akarnak adni arra, hogy „gátlás nélkül*4, ahogy ez a veszedelmes uj jelszó mondja, élje ki a maga egyéniségét. Emberek és közösségek az egész vonalon a legmesszebbmenő önállóságot, sőt felelőtlenséget követelik maguknak, feledvén, hogy az ember nem élhet közösség nélkül, viszont a közösség egyetlen percre sem állhat meg szabályok nélkül, melyeknek az egyén engedelmeskedni tartozik. Az egyéniségnek ez a tultengése és az engedelmességnek ez az el^ vesztett hitele mindenkor meleg-; ágya volt minden forradalomnak és lázadásnak. A forradalmak nincsenek dátumhoz, március idusához vagy julius 14-éhez kötve. A lázadások nem fűződnek egyes emberek nevéhez. A forradalom és lázadás mindig lassan érik, sokáig készül, széles mederben terjed és aztán egyszerre robban ki, esetleg egy embernek a szavára. Ez az oka annak, hogy mennél inkább terjed az engedetlenség, annál nagyobb figyelmet kell a vezetésre hivatott elemeknek fordítaniuk arra, hogy az ország törvényeinek és törvényerejű rendeletéinek, ha kell, kíméletlen erővel is érvényt szerezzenek. Van más statárium is, mint a tolvajoké, van a közéletnek más sötétsége is, mint a légoltalomé: a nemzet erkölcsi, gazdasági, nemzetiségi, kulturális és közegészség- ügyi életének törvényes rendjére éppoly szigorúan kell fölügyelni, az ezek elleni vétségeket éppoly körültekintéssel kell megelőzni és éppoly kérlelhetetlenül kell megtorolni, mint a vagyon- és életbiztonság elleni vétségeket. Csak igy alakulhat ki és szilárdulhat meg az a rend, mely a népek és nemzetek létfönntartója. Isten a megmondhatója, mily nehéz időknek mennyi megpróbáltatása várakozik még reánk. De mennél fenyegetőbbek a villámok, annál nagyobb a közösség létalapjának, a kibontakozás reménységének, a jövendő zálogának, az engedelmességnek szüksége. A Szentlélek ajándékai egy uj világrendet teremtettek; kérjük őt buzgó szívvel, hogy nyolcadik pünkösdi ajándékával, az engedelmességgel segítsen bennünket azt sértetlenül fönntartani 1 A Szentlélek tüze Irta: Jánosi György Az a tűz, amely az apostolokat érintette, nem hamvad el. A pünkösd örök. A mély vallásosságnak roppant jelentőségét sokan látták és rájöttek arra, hogy a hitnek korunkban nagy szerepe lesz. Jó néhány millió ember fordult el a Krisztus tanitásától. Máról holnapra leszakadtak nemzetek az Isten atyai leikéről, pokoli tanok, emberi megtévesztő eszmék szolgálatába állottak. Az élet alakzatai olyan irányt vesznek, amilyen irányú a lélek. Ahol nincs hit, nincs lélek s az élet iránya hamis. Viszont a határozott irányú lélek, isteni életmutató. Épezért nyilvánvaló volt, hogy a pokol sugallta állapot nem tart sokáig. Csődbe jut, hogy annál győzelmesebben robbanjon magasra a lélek fénye. Ma már ott tartunk, hogy rendkívül sok lelket foglalkoztat az üdv kérdése s olyan mélységű vallásosságot tapasztalunk minden vonalon, amilyen csak akkor lesz az emberiség kincsévé, ha belekavaro- dik a világvezető eszme a zűrzavart állapotba s nincs más menedék, mint Isten, ő az egyedüli megmen- tőnk! A korszakok egymás ismétlődései. Az apostolok korában, de más korszakban is az volt a kérdés, hogy az ember vezeti-é az embert, vagy Isten? A feleletet Péter adta meg I erre nagy felhívásában: „Térjetek I meg 1“ Ez azt jelentette, ^hogy el kell fordulni az embernek önmagától és Istenhez közelebb lépni. Át kell adnia lelkét annak, aki teremtette s egyedül tökéletes arra, hogy mindenért viselje a felelősséget. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy a magyar nemzet egy pillanatra se esett bele abba a hibába, hogy eltávolodjék Istentől. A forradalom szennyéből Istenre tekintve menekült ki. A súlyos idők minden óráját Isten társaságában töltötte el. A magyar államvezető férfiak példás hite és a külső vallásosság követelményeinek nyílt gyakorlása által széles körökre óriási hatást tett: a a falusi templomok kezdenek megtelni. Visszanyeri régi, nemes arcát a falu. De a város népe már magasabb értelmi képességénél, műveltségénél fogva is előbb özönlött a templomokba, hogy Isten előtt tegyen vallomást benső értékéről. Vége és legyen is vége annak a világnak, amikor éretlen gyerkőcök űztek gúnyt Istenből, a lelkipásztorok elvesztették tekintélyüket és az volt a dicsőség, ha mennél nagyobbat ütöttek rajtuk. Közös veszedelem terhe alatt nyögünk és az imának, Isten szolgáinak szerepe felér a mindennapi kenyérével. A családba visszatér a régi tisztaság és áhitat. Nem a mozicsillagok utánzása a lányok álma, nem stricivonás füti az ifjúságot, hanem azok az örök eszmények, amelynek alapja aSzent- irásban van. Mélységes megnyugvással tekintünk a jövő felé és a mai pünkösd, igazi örömünnepünk. A Szentlélek tüze bevilágítja arcunkat, melegíti lelkünket és buzdít arra, hogy bátran vívjuk meg magunkért és másokért a bűn elleni harcainkat. — Isten kezét kiterjesztve tartja e nemzet felett. Áldja és áld nagy szeretettel, segíti munkánkat, építi jövendőnket. Miénk Isten és mi az övéi vagyunk. A Lélek magasztos kereszt- sége megérintette életünket s rajta marad, hogy értékessé tegye létün- ! két Isten és nemzet a számára I egyaránt. A kereskedői hivatás A miniszterelnök legutóbbi beszédében ismételten hangsúlyozta az egészséges alapokon nyugvó közellátás fontosságát az ország jövője szempontjából. Beszédében vázolta a megoldásra váró feladatokat s kijelentette, hogy azoknak megvalósítására hamarosan sor kerül. A miniszterelnök kijelentéseivel egyidejűleg két fontos közellátási rendelet került nyilvánosságra, amelyek a kereskedők jövendő szerepét szabályozzák. Az a sokszor hangoztatott igazság, hogy a közellátáson áll vagy bukik az ország belső rendje, szinte magától értetődően feltételezi azt, hogy a közellátás lebonyolításába és végrehajtásába a termelőkön és a fogyasztókon kívül belekapcsolódjanak a közvetítők is, akik az árut Egyes szám ára 30 fillér a termelőtől a fogyasztóig eljuttatják. Mi sem természetesebb, hogy ha a termelők kötelességeit szabályozzák s ugyanakkor a fogyasztók szükség- letkielégitését is bizonyos megkötöttségek alá vetik, rendezni kell a közvetítők szerepét és feladatkörét is. A háborús erőfeszítések közepette termelt javaknak az a része» amelyet a kőzszükségletek fedezésére fordítanak, a nemzeti vagyonnak alkotórészeit képezi s igy nem mindegy, hogy azok, akikre a nemzeti vagyon e forgalombahozatalát bízzák, hogyan látják el munkakörüket. Az elmúlt világháború szomorú tapasztalatai arra késztették a kormányzatot, hogy a honvédelmi törvény megalkotásakor figyelembe vegye azokat a követel- I ményeket, amelyeket egy korszerű f
