Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-06-09 / 40. szám

xxv. tvtolmnii. Szekszárd. 19&3 Jnnlns 1 (Szerda) 40. ízűm. SzerkesztSség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 30—86 Előfizetési díj: Ég黫 évre . . . . 12 pengd || Félévre..............................6 pengd Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC ▲ lap megjelenik minden amerdán él uombatoo. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait | Legkisebb hirdetés 3 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hír nyilttér sora 1 P, minimnm 4 P. I Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő. aJiástkeresőknek 60 százalék engedmény. A Hámor Munka szobra A dolgozó társadalom áldozat- készségéből a budapesti Tisza Kál­mán téren állították fel a Magyar Munka szobrát és Siklósdy Lőrinc szobrász hatalmas művészi alkotásá­nak vasárnapi leleplezése a munkás­ság impozáns demonstrációja volt a nemzeti gondolat mellett. Viszont a többi társadalmi osztályok megjele­nésűkkel is kifejezték, hogy a mun­kást hű magyar testvérnek tekintik. A Nemzeti Munkaközpont rendezte ezt a több mint tízezer főnyi tömeg részvételével lefolyt ünnepélyt, ame­lyen a Kormányzó Ur Őfőméltósága képviseletében megjelent Kállay Miklós miniszterelnök és vele együtt a magyar közélet minden polgári és katonai vezéregyénisége, vala­mint ott voltak a baráti államok budapesti követei is. Az avatóbeszédet vitéz Marton Béla, a nagy jobboldali munkás­szervezet alapitó országos elnöke mondotta és megállapításai nemcsak a megjelentekre tettek mélységes hatást, hanem az egész magyar társadalomra is, amely a sajtó utján értesült a nagy eseményről, a nem­zetet és az országot építő munka, a lélekben újjászületett magyar mun­kásság megbecsüléséről. Mint ahogy Szegeden, egész Európában elsőnek Horthy Miklós emelte fel a nemzeti megújhodás lobogóját, ugyanúgy a Magyar Munka szobrának leleplezésével egész Európában elsőnek Magyar- ország adja ilyen maradandó for­mában tanúbizonyságát a megujho- dott lelkű munkás megbecsülésének. A magyar munkásságot nemzet­politikai és társadalmi vonatkozásban alig egy-két évtizeddel ezelőtt csak a forradalmi szellemű, gyűlölködő, tattersalli nagygyűléseken lehetett látni, ahol a nemzetközi vezetők Isten, Haza, tőke és család ellen uszították őket. Esztendők küzdelmével a forra­dalmi gyűlölködő világproletárból felelősségteljes magyar polgárt nevelt a Nemzeti Munkaközpont, olyant, aki nemcsak jogokat köve­tel, hanem örömmel teljesiti a kö­telességeket is hazájával szemben. Emberként akar élni, hogy férfiként kfizdhessen országáért és családjá­ért. Ennek az uj magyar munkásnak a lelkiségét hirdeti a Magyar Munka szobra, azét a munkásét, aki szakí­tott az osztályharcos forradalmi | szellemmel és visszatért mindnyá­junk édesanyjához, a Magyar Hazá­hoz, amelytől a megujhodott lelkű magyar munkás soha többé nem fog eltávolodni, hanem inkább osz­lopa, támasza, büszke magyarja marad a Magyar Hazának akkor is, ha ez áldozatokat követel tőle. A magyar mnnkásság lelkében ugyanis a régi forradalmi nevelés gyűlölködő hangját legyőzte egy tisztacsengésü régi hang: apáink, ősapáink, ezerötszázéves magyar­ságunk hangja. Ez a tiszta csengésű hang vezette őket vissza a forradalmi osztályharcos eszmétől a magyar nemzeti gondolathoz, amely bizto­Áldozócsütörtökön körünkben tar­tózkodott dr Őrffy Imre, vármegyénk felsőházi tagja s ezt az alkalmat felhasználtuk arra, hogy tőle a ma­gyar közlet nagy kérdéseiben nyi­latkozatot kérjünk. Tettük ezt abból az okból is, mert dr Őrffy Imre közel negyedévszázada törvényho­zónk és csak imént lett tagja a Felsőház gróf Károlyi Gyula volt mi­niszterelnök vezetése alatt álló ama szükkőrü bizottságának, amely enke- resztül a kormány a Felsőházzal érintkezik, vele a törvény- és ren­delettervezeteket előzetesen megvi­tatja s amelyben értesülésünk sze­rint vármegyénkből gróf Apponyi Károly felsőházi tag is részt vesz. „Olyan időket élünk, — kezdte Őrffy bizonyára széleskörű érdek­lődést keltő nyilatkozatát — amikor kétszeresen fontos Ítéletünk meg­alakításához a szükséges tények ismerete. A valóban nagy dolgoknál azon­ban ma csak két-három ember van teljes birtokában minden szükséges tényismeretnek, miért még azoknak is, akik a politika sok életbevágóan fontos kérdésében tájékoztatást kap­nak, nagyon óvatosaknak kell len- niök álláspontjuk, ítéletük véglege- zésénél. Fokozottan ajánlom ezt az Óvatosságot a vármegyénkben lakó minden ba­rátomnak és ismerősömnek, aki vé­leményemet figyelemre méltatja.“ Amikor megemlítettük dr őrffy- nek azt a kedvező hatást, amelyet a miniszterelnök beszéde keltett s megkérdeztük, hogy véle­sitja minden dolgozó magyarnak és | családjának a jövőjét. Jól tudjuk, I hogy az egész Európát uraló libe­rális kapitalizmus a rideg öncélú- Ságon épült fel és nem törődött a nemzeti sorsközösség parancs­szavával. Ennek a liberális kapita­lizmusnak meg kellett buknia. Most ádáz küzdelemben uj világ születik meg és ennek a vajúdásnak a tör­ténelmi óráiban minden magyar munkásnak megujhodott lelkű baj­társai mellett van a helye, hogy együttes erővel meg lehessen építeni az erős, a megdönthetetlenül ma­gyar szociális Magyarországot. ménye szerint a beszéd mely ré­szeit tekinti legkiemelkedőbb fon­tosságúnak, gondolkodás nélkül az alábbi választ adta: „A mainál kedvezőtlenebb lég­körben, amikor már-már úgy lát­szott, hogy a magyar közvélemény is elfordul a parlamenti rendszer­től, ismételten és határozottan ál­lást foglaltam e rendszer mellett s ezért a beszédnek eme része tette rám elsősorban a legnagyobb ha­tást. A beszéd lényegét azonban — folytatta őrffy — a magyar öncéluság minde­nek elé és fölé helyezésében látom. Fontos ezt hangsúlyoznunk ak­kor, amikor megkótyagosodott po­litikusok az európai rendbe való, egyébként kétségtelenül kívánatos, fokozottabb bekapcsolódásunkat va­lami olyan uj „hierarchikus** rend­szerbe való beilleszkedésként kép­zelik, mely évezredes nemzeti önállósá­gunkkal, kiirthatatlan sza­badságérzetünkkel összeegyezhetetlen. Nemcsak az országban, hanem bizonyára az egész művelt világon rokonszenves fogadtatásra találtak a miniszterelnök ur szavai, amiket a magyar türelemről, meg­értésről és humánus gondol­kodásáról mondott Nagy bátorságra vall, hogy ezt | nemcsak a társadalmi osztályokkal, I hanem a nemzetiségi, sőt zsidó kér- | déssel kapcsolatban is hangoztatta. Kétségtelen, a zsidósággal való túltelített­ségünk egyik legnagyobb belpolitikai problé­mánkká vált, amelyet meg kell oldanunk. De csak a kulturember eszközeivel. A türelmetlenek fontolják meg, hogy a problémának ezen a vona­lon tartása mit jelent a magyar­ságra világviszonylatban. Nem lehet feladatom egy futóla­gos beszélgetés során kitérnem arra a sok közérdekű kérdésre, amely a magyarság sorsát irányítja. Csak a társadalmi belső egyensúly megóvásának rendkívüli szükségességét kell talán még megemlítenem, melyet mind­nyájunknak szem előtt kell tartani, mert hisz ez a legjobb eszköze a közrend fenntartásának is. A miniszterelnök ur beszédével kapcsolatosan ez alkalommal lehe­tetlen meg nem említenem a tisztviselökérdést is, amely negyedszázados politikai pá­lyámon mindig szívügyem volt. ők hozzák ma a tűzharcos I katonák után a legnagyobb áldo­zatokat ! Nézetem szerint — ha át­menetileg is — újból be kellene hozni a legfontosabb közszükség­leti cikkek természetben Való ki­osztását részükre.** Kérdésünkre, hogy miként Ítéli meg jövőnket, a következőket mondta dr Őrffy Imre: „A mi szövetségi hűségünket senki sem vitathatja: amire vállalkoztunk, azt becsületesen betartottuk. Hogy ezen felül mire vállalkozunk, etekintetben egyedül és kizárólag nemze­tünk erdeke lehet irányadó. Bár súlyos anyagi és véráldozatQt hoztunk, nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy nemzeti erőink lényegükben töretlenek ma is. Elég sokat vérzett, pusztult ez a nemzet ezer éven át, nem lehet ma más és neme­sebb feladatunk, mint az erők lehető konzerválása. Nem közönséges képességű ve­zetőinkben bizva remélem, hogy ez sikerülni is fog. Ez esetben pedig egy soha nem látott fejlődés utjai nyílhatnak meg előttünk. Addig Beszélgetés dr Őrffy Imrével a politikai helyzetről Egyes szám ára 20 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents