Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-04-24 / 28. szám

i 6 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG A háborús magyar gyógyszerellátás biztosítja a nélkülözhetetlen gyógyszereket A háború előtti időbe 1 a világ gyógyszervegyészeti ipara úgyszólván hetenkint meglepte a nagyközönsé­get a legkülönbözőbb és újabbnál- újabb gyógyszerkülönlegességekkel. Hatalmas reklám előzte meg az uj gyógyszerkülönlegességek gyógyá­szatba való bevonulását. A nagy. közönség pedig egyre fokozottabb érdeklődéssel fordult különösen a kül­földi származású gyógyszerkülönle- gességek felé, főleg azért, mert a leg­utóbbi évtized alatt a gyógyászati különlegességek iránt világszerte ál­landóan növekedő kereslet nyilvánult meg. Ennek az a magyarázata, hogy a technikai és higiéniai háladás nyo­mán a betegek a »közönséges« gyógy­szerekben egyre kevésbbé hittek, a gyógyszerkülönlegességektől pedig igen sokan hajlandók voltak addig nem hallott, csodálatos gyógyuláso­kat remélni. Ez a különlegességsze­retet annyira elhatalmasodott az egyre igényesebb közönség körében, hogy — különösen azok, akik akár orvosi rendeletre, akár saját elhatá­rozásukból bizonyos gyógyszert szed­tek, vagy használtak állandóan — igen sokan valósággal behódoltak egyes gyógyszerkülönlegességek hasz­nálatának, már szinte élvezetszámba ment náluk a megszokott különle­gesség. Megcsappant a gyógyszertárak forgalma Ilyen előzmények után érkezett el a gyógyszerellátás problémája a kü lönlegességektől elkényeztetett közön ség előtt a másik véglethez, az álli tólagos gyógyszerükéhez. Mindig gyakrabban hallani, hogy ezt, vagy azt a gyógyszert nem lehet besze­rezni, Á különlegességeket kedvelő és használó vásárló valóban egyre sűrűbben hallja a gyógyszertárak­ban : — Sajnos, ezzel már nem szol­gálhatunk, kifogyott, ilyen külföldi készítményt már nem is tudunk be­szerezni ... A gyógyszerkülönlegességeket ke reső patikai vásárlónak eszébe sem jut megkérdezni, hogy ha már a ke­resett különlegességet nem kaphatja meg, »legalább valami hozzá hason­lót« adjon a gyógyszerész. Inkább felhagy a gyógyszerszedéssel, nincs bizalma a rendelkezésre álló »pót- gyógyszer« iránt, következésképpen a gyógyszertárak forgalma az utóbbi időben visszaesett. , Minden nélkülözhetetlen gyógyszer rendelkezésre áll Fel kell világosítani a nagyközön­séget arról, hogy milyen nagy téve­désben van, amikor azt hiszi, hogy b megszokott gyógyszerkülönlegesség elfogytával, most már nem juthat hozzá az egészségi állapotának fenn­tartásához szükséges gyógyszerhez. Az Anyaghivatal gyógyszeripari osztálya a kormányzat előrelátó intéz­kedései alapján hosszú idő óta tanul­mányozza a háborús gyógyszereid I tás helyzetét. Gyakorlati szakemberek, egyetemi tanárok, orvosok, gyógy­szerészek, vegyészek, a gyógyítási és gyógyszervegyészeti problémák orszá­gosan ismert szaktudósai — közöttük nem egy európai hirü szakember van — vizsgálják állandóan meg- szakitásnélküli figyelő és kutató mun­kával a gyógyszerek előteremtése és alkalmazása körüli összes lehetősé­geket A szakemberek munkája nyo mán a magyar gyógyszerellátás a háború\ legnagyobb kiterjedése idején annyira biztosított, hogy belátható időn belül szó sem lehet arról, hogy a nélkülözhetetlen és a gyógyításhoz szükséges gyógyszerek tekintetében Magyarországon érezhető legyen a szükség. Elsősorban vonatkozik ez a ten­gerentúlról származó különböző gyógyszeranyagokra. 60.000 gyógyszer- különlegességből 2000 Németországban van a világ leg- számottévőbb gyógyszervegyészeti ipara, a német gyógyszerkülönleges­ségek világszerte a legismertebbek. Már a háború első napjaiban tanul­mányozni kezdte a német közegész ségügyi kormányzat a gyógyszer- gyártás racionalizálásának lehetősé­geit. Megállapították, hogy a német gyógy szervegyészeti gyárak mintegy hatvanezerféle különböző gyógyszer­különlegességet hoztak forgalomba A különlegességeket sorban analizál­ták és az elvégzett ellenőrző munka tapasztalatai alapján megállapították, hogy a hatvanezerféle gyógyszer különlegességben számottévő vegyé szeti és gyógybatási különbségek voltaképpen nincsenek. Főleg a gyógy hatásukat tanulmányozták és amikor kiderült, hogy egészen jelentéktelen gyártási, csomagolási, de főleg csak elnevezési különbségekről van sző, hozzákezdtek a gyógyszerkülönleges­ségek racionalizálásához. Ma már Németországban az eddigi hatvan ezerféle gyógyszerkülönlegesség küzül csak mintegy kétezerféle gyártható. A német racionalizálási munkáknak legjelentősebb eredménye az lett, hogy a különböző különlegességek előálli tásához szükséges gyógyszeranyagok a szétágazott gyártásban nem pazar­lódnak el és közegészségügyi szem pontból állandóan rendelkezésre álla­nák a nélkülözhetetlen gyógyító szerek. A gyógyszerkülönlegességek gyár tási racionalizálásának természetesen a nagyközönség körében igen erős visszahatása támadt. Érthető, hiszen a reklám lenyűgöző erejével elter jesztett különböző különlegességek­nek használóik igen sokszor élet­mentő tulajdonságokat hittek és ami kor a megszokott készítményt már nem tudták beszerezni, idegességük­ben azt hitték, hogy most már ment hetetlenek, mert az életük fenntar- I tásához szükséges gyógyszert nem kaphatják meg. A német egészség- | ügyi kormányzat azonban erre a j gyógyszerpánikra is felkészült, igen ] rövid idő kellett ahhoz, hogy a kul- [ túráit és fegyelmezett német nép tudomásul vegye, hogy a gyógyulás­hoz szükséges összes gyógyszerek továbbra is rendelkezésre állanak, a gyógyítás munkája egy pillanatra sem akad meg, csupán az történt, hogy elparancsolták a gyógyszergyártás­ból a luxust. Ezerféle fejfájás elleni por Nem is tudja a nagyközönség, hogy a leggyakoribb fájás, a fej­fájás ellen, nem néhányféle, hanem kereken ezerféle különböző »csodás hatásúnak« ismert szüntetőpor és tabletta volt gyógyszertári forgalom­ban. Ennyiféle kombinált port és tablettát gyártottak, holott az ezer féle gyártmány, a gyógyhatást tekintve, teljesen ugyanaz és azonos volt. Ilyen előzmények után érthető, hogy a magyar gyógyszerellátás ille­tékes tényezői is életbeléptették a szükséges anyagtakarékossági intéz­kedéseket. Háborúban teljesen értel­metlen és ésszerűtlen volna meg­engedni a gyógyszerkészítmények lukszusbéli számtobződását, amikor a közegészségügy és a beteg érdeke egyaránt csak azt követeli, hogy a gyógyuláshoz szükséges nélkülözhe­tetlen gyógyszer álljon rendelkezésre. Ebben pedig nincsen hiány, csak meg kell szokni, hogy sohasem a győgyszerkülönlegesség gyógyított, hanem m.ndig a gyógyszer, amelyet szükséges gyógyító formájában min­den orvos fel tud írni a beteg szá­mára és minden gyógyszertár ki tud szolgáltatni. Ha pedig gyógyszer- vegyészeti gyári termékről van sző, akkor a gyártásnak meg kell szün­tetnie a békebeli finomkodó elneve vezési, csomagolási és alakformázási változatokat. Miéri nem tanácsos halmozni a gyógyszereket ? A nagyközönség tehetősebb része azonban mindezek ellenére vakon hitt s — nagy része ma is hisz — a csodálatosnak ismert különleges ségekben és igyekezett a »nélkülöz­hetetlen« különlegességet hosszú időre biztosítani magának. Aki meg tehette, jóelőre bevásárolt és most boldog, hogy »ellátta magát, nincs semmi baj«. Elsősorban önmaguk­nak okoznak kárt, akik indokolatla­nul sok gyógyszert halmoznak fel, mert a gyógyszerféleségek nagy ré sze nem tárolható korlátlan ideig. A gyógyszerek között igen sok olyan van, amelyik bizonyos idő múltán kémiai átalakuláson megy keresztül, ami azt jelenti, hogy hatóképessége megváltozik, esetleg éppen azt a gyógyító hatást veszti el, amelyért vásárlója egyenesen életmentőnek hiszi. A legtöbben azt hiszik —- pél dául — hogy a közismert fejfájás­elleni por korlátlan ideig tárolható, I holott nagy tévedésben vannak. Tá- | rolható gyógyszer ugyan, de bizo- I nyos idő-múltán a helytelen tárolás ! következtében hasznavetetlenné vál* hat. Igen sok olyan gyógyszer van amely hat nyolc hét alatt elveszti gyógyító hatását. Vagy ott van az ugyancsak közismert másik por. — Egyike a kevés ideig tárolható gyógy­szereknek, tehát azoknak, amelyeket tanácsos mindenkor frissen a gyógy­szertárban megszerezni. Más gyógyszerféleségek I viszont hajlamosak arra, hogy felveszik a levegő nedvességtartalmát. Bizonyos idő múltán a gyógyszer tulajdonosa elképedve látja, hogy a gyógyító por nedves, összeállott, vagy a tabletta nedvesen szétmállott. Korholja csa ládtagjait, alkalmazottait, azt hiszi, hogy valaki feledékenységből, vagy vigyázatlanságból leöntötte vízzel ked vés gyógyszerét, holott csak az tör tönt, hogy a gyógyszer önmaga szedte magába a levegő nedvességét. Természetesen ezzel a gyógyszer ősz szetétele is megváltozott. A magyar gyógyszerkutatás értékes eredményei Nagy tévedés azt hinni, hogy ha megszokott ,gyógyszerkülönlegesség helyett mást irt fel az orvos és egy­szerűbb patikaszert szolgáltat ki a gyógyszerész, hogy »pótlékról« van van szó, amely a kedvelt gyógyszer* különlegességhez gyógyító hatásban fel sem mérhető Igen egyszerű pél­dát lehet tévedés eloszlatására fel­hozni. Valaha, a napóleoni háborúk előtt az egész Európa azt hitte, hogy cukrot csak cukornádból lehet elő­állítani. A kontinentális zárlat követ­keztében elmaradtak a cukorkülde mények, Európa a kényszerűség folytán megtalálta és hamarosan meg­szokta a répából készíthető cukrot. A répacukor — amely izre, megje­lenésre, minden tulajdonságra telje­sen azonos a nádcukorral — annyira kiszorította Európából a nádcukrot, hogy ha ma nádból készült cukrot adnának európai embernek, aki a répacukorhoz már hozzászokott, azt mondaná: persze, a jó cukor helyett pótcukrot adnak... A háboruokozta kényszerűség te­remtett a magyar gyógyszerkutatás­ban európai érdekességü és jelentő­ségű eredményeket. Példának talán elég lesz a kúpok alakjában a szervezetbe juttatandó gyógyszerek alkalmazása A külön­böző gyógyszerkupokat eddig a ten­gerentúlról származó kakaóvajjal ké­szítették. A gyógyító anyagot kakaó­vajba gyúrták, a kúp a szervezet testmelegében felolvadt és a gyógy­szer felszívódás utján jutott a szer­vezetbe, hogy gyógyító munkáját megkezdje. A kakaóvaj elmaradása azt jelentette volna, hogy kúpos gyógyszereket nem lehet ezentúl ké­szíteni. A modern gyógyászat ezeket a testmelegben feloldódó kúpos gyógy­szereket nem nélkülözheti igen sok betegségnél, megindult hát a kutató­munka: mivel lehetne a kakaóvajat pótolni ? Különböző találmányu el­járásokkal sikerült a magyar napra­forgóolajat hidrogénezés utján vaj- szerüen megkeményiteni, ezzel a ke­ményített olajjal próbálták meg el­készíteni a kupgyógyszereket. 1943 április 24.

Next

/
Thumbnails
Contents