Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-04-24 / 28. szám
1943 április 24. 3 T0LMME6YEI ÚJSÁG ____________________ Ne mzeti becsület kérdése a hadiárvákról való gondoskodás A finn nép számbelileg sokkal kis- i sebb, mint mi. De méltán megilleti a »nagy“ jelző. Ott mindenki 100 j százalékig helytáll, bárhova állítja őt hazája és minden honpolgár egyénileg is kiváló szellemi és testi erőt képvisel. Sokan azt mondják, hogy ez a nép nem hasonlítható másokhoz kiváló műveltsége és különleges természeti adottságai miatt. Mégis azt kell kérdeznem, miért ne válasszuk ezt az egyedüli rokonnépet példa gyanánt, ha a mi népünk messze el marad is a finnektől műveltségben, bátran mondhatjuk, hogy a magyar faj tehetséges, természeti adottságaink pedig szintén elég különlegesek. Legfőbb ideje, hogy exponált európai helyzetünk és szélsőséges kiimánk hatása alatt pozitivabb tulajdonsá gainkat is kifejlesszük, mint a gyakran túltengő bizalmatlanságot, rész- vétlenséget és fatalisztikus fásultságot A gondolkodó magyar embernek ma mélyen önmagába kell szállnia. Hibáinkat világosan felismerve szabaduljunk tőlük. Kevesebb, őszintébb beszéddel, pontosabb szervezéssel, nagyobb felelőségérzéssel és vállalással mennyi hibát és bajt kerülhetnénk el, mennyivel eredményesebbek lehetnénk I Individualista nép vagyunk, ez alaptermészetünk. Véleményt ellen- véleménnyel egyensúlyozunk ki és talán ez mentett meg ezer éven át a szélsőségek szakadékától ? De ne felejtsük el a történelmünkön végighúzódó főhibánkat, mikor individualizmusunk mindig a döntő pillanatokban széthúzássá fajult 1 Az egyéni vélemények tehát fegyelmezettek le gyenek, hiszen a mai sorsdöntő időkben csak akkor van értékünk, ha kristálytiszta magyar lelkiismeretből fakadtak. Ez a magyar lelkiismeret legyen a közös nevező, mely adott esetben egyetlen csoportba tudja forrasztani ezt az individualista népet. A mai Európát létalapjaiban megrengető események helyzetünkre nagy befolyással lehetnek, de meggyőződésem, hogy nagyobb távlatokban a magyar jövendő kialakulása — ha erre nem leszünk méltók, talán utói- jára — egyesegyedül saját kezünkbe van letéve, sokunkat valamennyien önmagunkban hordjuk. Ezért döb benjünk reá az idei Husvét tavaszi hangulatában, hogy mindnyájan felelősek vagyunk és hazafias felelősségünk nagyobb, mint valaha! A kis hadnagy úr. Valahol a Volga partján Bús az egész tábor, Haldoklik a kis hadnagy úr A tábori ágyon. Térdeplő pap vigasztalja Imádkozik érte: De a hadnagy már nem hallja Szállni kezd a lelke. Csak egy sóhaj, csak egy könnycsepp Vissza-vissza huzza . . . Fájós szivü édesanya, Hűn szerető mátka . . . De a könnycsepp, fájó sóhaj Lassan tova röppen. Hős katona, kis hadnagy úr Megvigasztal Isten. ifj. jiki Téth István. Országosan jóleső visszhangot kel tett Kdllay Miklósnénak, a miniszter- elnök hitvesének »Adjunk apát a hadiárváknak* mozgalma, melynek célját nemcsak a fővárosi napilapok ismertették, de a rádió is két Ízben foglalkozott ezzel a rendkívüli nagy jelentőségű és beláthatatlan horderejű akcióval, melynek meginditá sára az az elgondolás indította a a Kegyelmes Asszonyt, hogy nemzeti becsület kérdése a hadiárvákról való gondoskodás, mert apát kell adnunk a hadiárva gyermeknek a háborúban elveszett apa helyett. A miniszterelnök hitvese, aki min denütt ott van, ahol segíteni kell, a női lélek gyöngéd elgondolásával arra kéri az ország népét, fogja meg egymás testvéri kezét és szeretettel dolgozzék, fáradjon, áldozzon és győz zön meg mindenkit a nemzeti becsület e kérdésének a százszázalékig való teljesítésére. A kérés, a felhívás megmozgatta a sziveket és örömmel kell megállapítani, hogy ez az egyelőre Budapest székesfőváros területére házak szerint beszervezett akció ezép reményekre enged következtetni. Hiszen nincsen a magyar társadalomnak olyan rétege, amelynek se giteni vágyó szivei meg ne nyiltak volna és amelyből simogató kezek ne nyúltak volna a nemzet árvái felé, akik bimbózó életük legdrágább kincsét és támaszát: a kenyérkereső s a nevelő édesapát vesztették el. A fővárosban megindított mozgalom most kiterjed a vidékre, többek közt vármegyénkre is. A miniszterelnök hitvese ugyanis megkereste vitéz Madi Kovács Imrénét, az Országos Hadigondozó Szövetség tolnamegyei tagozatának elnökét, hogy ezt a mozgalmat vármegyénk ierületén is szervezze meg. Bár ez a szervezés a vidéki tagozatok nagy megterhelését jelenti, biztosak vagyunk benne, hogy a főispánná nagyszerű vezetése alatt álló lelkes vidéki szervezetek valamennyi tagja a legteljesebb odaadással veszi ki a részét ebből az áldozatos munkából és hisszük, hogy ez a munka annál inkább is teljes eredményre fog vezetni, mert miként a közelmúlt hasonló mozgalmai alkalmával láttuk, Tolna vármegye lakossága akkor, amikor segíteni kell és áldozathozatalokról van szó, mindig az élen jár. Tudvalevő, hogy a Kállay Mik- lósné által megindított mozgalom célja a most dúló világháború hadiárvái- való gondoskodás oly módon, hogy az életben való elhelyezkedésükig anyagi gondoktól mentesüljenek és hogy kereső foglalkozásra nevelésük, eltartásuk, iskoláztatásuk, kiképzé sük és pályaválasztásuk *pártfogó apa« ellenőrzésével és támogatásával megfelelően irányittassék. A félreértések elkerülése céljából hang súlyozzuk, hogy ennek a mozgalomnak a keretében nem lehet szó hadi- árvának természetbeni felneveléséről, vagy örökbefogadásáról. Az árva eddigi családi környezetében marad, anyja, gyámja, vagy eddigi gondozója fogja felnevelni, a felajánlók C9ak a neveltetési költségeket adják össze és a »pártfogó apa“ utján ellenőrzik a nevelését és tesznek javaslatot a nevelés irányítására nézve. A vidékre kiterjesztett mozgalom alapja éppúgy, mint Budapesten, itt is a ház. De amíg Budapesten egy- egy nagy bérház lakói és tulajdonosai a felajánlott havi dijakból egy vagy több hadiárvát neveltetnek, ad dig a vidéken házcsoportoknak kell majd alakulni és ezeknek a házcso portoknak a tulajdonosai és lakói szervezetbe tömörülve biztosítják egy- egy árva felnevelésének, eltartásának, kiképzésének a költségeit. A mozga lom megszervezésének nehéz és rend kívül sok fáradságot igénylő mun kája vármegyénk területén vitéz,Madi Kovács Imréné főispánná kezébe fut össze és az Országos Hadigondozó Szövetség helyi tagozatainak veze tőivel, természetesen a helyhatóságok irányítása és segítsége mellett ő állítja be azt a szervezetet, amely nek célja a szükséges segítség elő teremtése. Bizonyára érdekelni fogja a közönséget, hogy az egyes megalakuló csoportok maguk választhatják ki a hadiárvát, akit neveltetni akarnak és hogy egy egy hadiárva nevelésére befolyt összegből annak tényleges szükségleteit fogják fedezni, illetve a kiskorút gondozó anya, gyám, vagy nevelő szülő kezéhez juttatni. A fennmaradó összeget tartalékolják a rendkívüli szükségletekre, amilyenek a betegség, rendkívüli ruházati ellátás, továbbtaníttatás, önállósítás és ha még ezenfelül is maradna az árva részére befizetett pénzből, akkor ke lengyebeszerzés, kiházasitás, üzletnyitás stb céljaira fordítják. Az árvák nevelésére felajánlott, befizetett és begyült ösz- szegeket adminisztrációs ki adások nem fogják terhelni. A magyar társadalomban ilyen irányú mozgalomra még nem volt példa. Itt nemcsak arról van szó, hogy pénzt adjunk) össze egy bizonyos célra, hanem hogy hosszú időn ke J resztül cselekvő részesei legyünk egy | nagy, szociális feladatnak. Meg kell még hangsúlyozottan jegyeznünk azt is, hogy hadi, honvédelmi árvánál faji, felekezeti és nemzetiségi szempontokat nem vesznek figyelembe. Az a hadi, vagy honvédelmi árva, akinek az apja a magyar Huzáért áldozta életét, ilyen megkülönbözteté sek alapján sem előnyben, sem hátrányban nem részesülhet. Apák, talpig férfiak áldozták életüket, nem pedig faji, vagy felekezeti személyek. Mindezeket csak előzetes tájékoztatásul közöljük lapunk, illetve a vármegye közönségével, a részletek ismertetését következő számainkban találhatja meg az olvasó. Hisszük, hogy vármegyénk társadalmának érző szive megérti a miniszterelnök hitvesének nagyszerű elgondolását és a mozgalom olyan szeretetteljes légkört fog megvalósítani a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben, amely a jövő békéjének a gondolatát is szolgálni fogja. Húsvéti ének Az első husvét hajnala Időben és térben messze-mcssze, De épp oly fényié újra ma, Mint akkor régen, kétezer éve, Midén a sziklasír zárja lepattant, S kitört ragyogva a nagy fényes Eszme. Ez a nagy Eszme él ma is S a ránk szakadt új vad viharba’ Számunkra védé, szent paizs, Amelyet itt a földi világon Hitvallók kezéből ki nem ragadhat A lesben álló sátánok hatalma. Hitetlen, álnok emberek Hiába törnek rá robogva A föld alatt s a föld felett. Oyerkéccsapatnak tűnnek csupán föl. Amely itt hitvány, rongy parittyakével A győzhetetlen eget ostromolja. Az Eszme él és élni fog, Még Isten napja jár az égeu. Zászlója fényién fenn lobog Éa az ármány, mely ellen támadt, Elveszti dicstelen, véres csatáját S eltönik majd az örök semmiségbe«. Krisztus ma is itt kőid velőnk S a hit, mely leikéből kiláugolt, Legyőzhetetlen fegyverünk, Itt él és munkál hódítva, gyújtva, S hisszök, hogy most is, mint kétezer éve, Meggyőzi ezt a hitetlen világot. __ Babay Qéaa. Es zembe jutott . . . Eszembe jutott szemednek kékje, És felöltöztem ifjú-fehérbe, Magamat álomkflszöbre tettem, Húsvéti utak vándora lettem . , , Onnepi barkát szórtam elébed, Ormömet mind elvittem néked, Templomi szózat énekét zengtem, Allelujával fogadj ma engem. Nyisd reám élőn szemednek kékjét Szedd le szivemnek sok szenvedését, Ne lássak mindig bánatot, könnyet. Alomban legyen körültem önnep, Igazi, áldott, húsvéti önnep! ’ Dr Radvinyoé Ruttkay Emma.
