Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-04-24 / 28. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1943 április 24.

Halál - utuw feltámadás!

Irta: Michcli Mihály

Tolna vármegye országgyűlési pótképviselője és felsőházi póttagja.

A nagy megpróbáltatás, a mérhetetlen szívfájdalom, a lelki szenvedés, a Magyar Golgota nehéz kereszthor dozás időszakát éljük.

Megtört lelkű szülők, hitvesek, elárvult gyerekek jajszava kiált az Ég felé, mert a sors kegyetlensége elrabolta a szülők földi életének min* den reménységét, a hitvestől a hű szerető hitvest, a gyerekektől az édesapát, a család oszlopát. Milyen mélyen megrendítő mindez és mégis, ha belemélyedünk az életbe, rá kell, hogy eszméljünk, hogy mindez kell, hogy igy legyen, mert az emberek igy akarják.

Talán sokan meg fognak Ütközni kijelentésemen, hogy az emberek igy akarják Igen, az emberek akarják. Mert ha a földön élő emberek Isten oly bölcsen, tökéletesen és megdönthetetlen igazsággal kiadott parancsait csak némileg megtartanák, akkor sem a múltban, sem most nem kél lene a minden emberi képzeletet felülmúló, a barbarizmusnak ezeket a kegyetlenségeit átélni

De mert a XX. században élő emberiség a kultúrában oly magasra emelkedett, hogy már-már elérte tetőfokát, a technika vívmányaiban oly előre haladott, úgy véli, nincs többé szüksége arra, aki teremtette: Istenére, Teremtőjére. Úgy vélekednek egyes nemzetek vezetői, hatal masai, hogy nincs szükségük Istenre sem nekik, sem népeiknek. A hit, a vallás az. mind frázis, az a papoknak a hatalmi tultengése, hogy Istenről, hitről, igazságról és örökéletről beszélünk. Ezek az Isten, hit és val lás nélkül élni akaró, magukat isteneknek képzelő porszemek, a mai felszínes emberiségnél igen könnyű talajra találnak annál is inkább, mert az ő tanításuk a földi életre, az anyagiasságra, a testiességre, az érzékiességre alapította és építette fel rendszerét. Ezzel a rendszerrel egyes államokban sikerült ezeknek a léleknélküli, az ördög szellemétől megszállt kis isteneknek az állampolgárok önállóságát, függetlenségét, szabadságát elrabolni, a lelket a testtől mát itt a földön elválasztani s igy kiölni az emberekből azt, ami isteni, nemes, szép és jó s az életet csupán a test ösztöneinek alárendelni. Ez szülte a múlt háború után Oroszországban, nálunk, Spanyolországban a bolsevízmust és ez váltotta ki a mai nagy világégést

Letért az emberiség az élet útjáról és áttért arra az útra, mely az em beriséget a pusztulásba, a halálba viszi. Hála az Egek Urának, hogy a Gondviselés idejében küldött nekünk magyaroknak bölcs Vezért, aki az átkozott Trianon utáni megcsonkított szentistváni örökséget megmentette a a vörös hóhérok ördögi mesterkedésétől, a teljes pusztulástól. Ez az Istentől küldött bölcs Vezér nem Isten nélkül, nem hit nélkül jött, hanem

mélységes hittel, bizakodó reménnyel és lángoló szeretettel Isten és Haza iránt indult hóditó útjára, hogy megmentse a sir szélén álló országot és nemzetet. S mert a Kereszt volt az útjelzője, Krisztus a világító fáklyája, a hit, a remény, a szeretet a fegy vere, ezért tudott győzedelmeskedni.

Talán ma éli a magyarság ezer éves történelmének leg válságosabb napjait, mert a tatárjárás, a török dulás nem volt ily borzalmas és veszedelmes, mint a jelen vörös szovjetszörnyeteg, amely nemcsak szegény hazánkat, hanem egész Európát fenyegeti. Dacára ennek a végpusztulással fenyegető nagy veszély nek, az emberiség nem azon az utón halad, mely ut az élethez vezet, hanem letérve erről a biztos útról-, könnyebb utat keresve véli életcélját elérni Mi magyarok is letértünk az élet útjáról, pedig a mi ezeréves történelmünk minden kétséget kizáróan igazolja, akkor volt nagy az ország, erős a nemzet, amikor mélységes hittel, bizakodó reménnyel és szeretettel Istene iránt járta a magyar Golgota, az igazság és élet útját. Valahányszor letért a magyar nép erről az útról, melyet az isteni Gondviselés számára kijelölt, mindig csak nagy áldozatok árán tudott megmenekülni a végpusztulástól.

Testvérek! Magyarok! Ma két világnézet vívja halálharcát. Az egyik az istentagadó, a minden nemeset, szépet, jót lerombolni, az egész em beriséget a szabadságától, emberi mivoltától megfosztani akaró orosz pokol ördögei harcolnak Isten ellen, a másik, Istenbe vetett mélységes hittel bizalommal, szeretettel, kezében a kereszttel harcol Istennel, az emberiség szabadságáért, az élet igazságáért 1 Mi magyarok élni akarunk! Hogy éljünk és ebből a gigászi harcból győzedelmesen kikerüljünk, szükséges, hogy magunkba szállva, visszatérjünk a Szent Istváni gondolathoz, hogy minden ebben az országban élő hazánkfia szeretetben összeforrva egymásra találjon, bármilyen nyelven imádja Istenét, vagy szólítja édesanyját, mert mindnyájan felelősek vagyunk ezért az örökség ért! Szükséges, hogy felébresszük lelkűnkben a mélységes hit alapján felépített tiszta erkölcsöt, hogy ez által becsülettel végezhessük a mai komoly, nehéz és válságos időkben a ránk rótt nagy feladatokat. Szükséges a krisztusi hit alapján az igazi hazaszeretet, a nemzeti öntudat, a sorsközösség iránti érzék, az egy másért, az egyetemes érdekekért való felelősségteljes munkavállalás, az akaratos kötelességérzet tökéletes átültetése, beoltása minden itt élő hon polgár szivébe és leikébe.

Szükséges és feltétlen kívánatos, hogy itt bent az országban, minden említettekkel ellenkező áramlat csirájában elfojtassék Nem engedhető meg

I az, hogy itt bent akadjanak olyanok, akik saját egyéni érvényesülésük, avagy önös érdekeik biztosítása céljából megbonthassák a Szent Istváni lelkiegységet, ellentétet, gyűlöletet szíthassanak itt a magyar földön élő polgár és polgár, testvér és testvér, apa és fiú között, mert ez a nemzet testét sebzi, veszélyezteti a belső front békéjét és megingatja a belső front szilárdságát. Pedig a belső frontot csak a mélységes krisztusi hit alapján szeretettel, a megértésben egymással összeforrva lehet tartósan megszilárdítani. Szükséges ezért, hogy áldozatos lélekkel tartsa minden magyar legszentebb kötelességének, hogy zúgolódás nélkül, szeretettel áldozzon a haza oltárára, hogy a had- bavonultak hozzátartozóinak szükséglete s általában a közellátás zavartalanul biztosítható legyen. Mert nekünk, itthonmaradottaknak nem lehet és nincs olyan nagy áldozatunk, mely összehasonlítható az orosz pokol ezer és ezer veszedelemben, minden emberi képzeletet felülmúló hősies séggel harcoló hős fiaink áldozatá val, akik életüket és vérüket áldoz- j zák és áldozták szeretettel Isten, |

Mint már előző számunkban közöltük, f. hó 30-án tartja Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága tavaszi rendes közgyűlését, melyhez Szongott Edvin alispán a közigazgatás minden ágazatának működését ismertető jelentést terjeszt az elmúlt időszakot illetően. A nagy- terjedelmü beszámoló elöljárójában a világháborúról emlékezik meg és a következőket mondja:

Az élethalál harc, amely a világ minden égtáján folyik, immár olyan méreteket öltött, hogy az ember- áldozatban eddig elképzelhetetlen volt s pótolhatatlan veszteségeket okoz az emberi kultúra örökbecsű és gyönyörű alkotásaiban is. Ártatlan gyermekek tömegei esnek az embertelen támadások áldozataivá, mintha a pokol ördöge szabadult volna el, hogy minden élő lényt kipusztitson és minden emberi alkotást eltűntessen a földről.

összeszorult szívvel és aggódó lélekkel figyeltük és vettük a híreket azokról az önfeláldozó teljesítményekről, melyek hős honvédeink nevéhez fűződnek s azokról a rettenetes szenvedésekről, amelyeket magyar testvéreinknek a szörnyű téli háborúban a drága hazától ezer kilométerekre távol el kellett szenvedniük. Minden gondolatunk "és szeretetünk az övék, akiknek hazafias kötelességteljesitése a legszentebb áldozat, melyet férfi és katona hazájáért hozhat s akiknek hőstetteit a magyar nemzet történetének aranylapjai kell, hogy megörökítsék.

Legyünk hozzájuk a polgári életben és munkában méltók, a visz- szatérőket pedig fogadjuk türelemmel, szeretettel és megértéssel, hiszen meleg szívvel és odaadó lélekkel kell néznünk azokra, kik fáradt, sokszor megtépett testtel tértek haza.

S ha kell, nem szabad visszariadni az anyagi áldozatokban jelentkező segítségtől sem, boldogan adjon a gazdag sokat, a szegény keveset, de mindenki adjon,-hiszen j csak anyagi javakat kell nyújtania biztonságos polgári életben s nem '

család és hazájukért —- érettünk!

Szükséges, hogy ezeknek a hősök* nek példája legyen vezércsillagunk, ez adjon testi és lelkierőt a kitartásban, az ő példájuk kötelezzen minket bárminemű áldozat meghozatalára. Szükséges, hogy a vezető tényezők, akár értelmiségi, akár gazdasági vezetők — a nemzet minden fiával szívben lélekben összeforrva, az egymásra utaltság, az összetartozandóság elve alapján, minden egyéni érdek kikapcsolásával — az ország és nemzet jövőjének biztosítása érdekében végezzék országépitő és nemzetmentő munkájukat, mert csak igy és ezáltal tehetünk eleget ebben a keresztes hadjáratban elesett hőseink örök emlékének

Az ő szent hitük, szeretetük Istenük és Hazájuk iránt, az ő nagy áldozatuk erősítse a mi hitünket, szeretetünket Isten és Hazánk iránt, hogy az ő példájukat követve, vegyük váltunkra a keresztet, induljunk el a magyar Golgotán, egymás kezét fogva Krisztusi hittel, bizalommal, szeretettel, hogy legyőzhessük a halált — hogy feltámadjunk és örökké éljünk !

egészséget, testi épséget és életet kell áldozni, mit honvédeink gondolkodás nélkül adtak érettünk. — Igen. Adni, adni és mindig csak adni! Segíteni, könnyeket szárítani, a lelkek nyugalmát visszaszerezni szent kötelességünk legyen.

Őszinte örömmel jelenthetem, hogy vármegyénk közönsége hazá- fias felfogásban, áldozatkészségben a nehéz időkhöz méltó magatartást tanúsít, komoly munkával áll helyt a termelés polgári frontján és semmi olyan jelenség nem merült fel, mely honvédségünk ütőképességét gyengítette volna. Az összefogás, a megállás nélküli munka egyesítse továbbra is a vármegye közönségét a magyar haza forró szeretetében és hős honvédeink méltó megbecsülésében.

Megemlékezik ezután a jelentés arről, hogy Tolna vármegye minden társadalmi rétegében egyöntetű örömet váltott ki az a legfelsőbb elhatározás, mely vármegyénk örökös törvényhatósági bizottsági tagjának, gróf Apponyi Károly cs. és kir. kamarás, szolgálaton kívüli vezérkari alezredes, felsőházi tag, nagy- birtokosnak, a haza szolgálatában szerzett kiváló érdemei elismeréséül a m. kir. titkos tanácsosi méltóságot adományozta.

A vármegyei és községi igazgatásról szólva ezeket mondja az alispán: A vármegyei és községi tisztviselői kar erejének teljes kifejtésével igyekszik a háborús közigazgatással reá hárult életbevágóan fontos és sürgős feladatokat ellátni s ezzel a honvédelem érdekeit szolgálni. A munka súlyát tetézi azon tény, hogy a hadbavonulások folytán a már békeidőben is szűkre szabott tisztviselői létszám még jobban esett, tehát az itthonmaradt tisztviselőnek- nek kell a hadbavonult tisztviselőtársai munkáját is elvégezni. A munkát azonban igy is el kell és el is fogjuk látni, mert ezt parancsolja a magyar tisztviselői kar becsülete és a nemzet mindennél előbbre való érdeke.

A vármegyei, városi és községi

Az alispán! Jelentés