Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-04-21 / 27. szám
XV. évfolyam. 4. szám. 1943 április 21. TOLNAMEGYEI GAZDA A TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET és a TOLNAMEGYEI TEJSZÖVETKEZETEK SZÖVETKEZETE HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő: JOHN SÁNDOR vm. g. e. igazgató. I Szerkesztőség: SZEKSZÁRD, VÁRMEGYEHÁZ. Telefon? 125. Hogyan kell 1943-ban sertést hizlalni? Az ország egyik legismertebb sertéshizlaldája szakértőinek gyakorlati megfigyeléseit és tapasztalait, jelentős eredményeire való tekintettel az alábbiakban ismertetjük olvasóinkkal, akiket a mostani időben bizonyára érdekel ez a gazdaságilag oly fontos kérdés. Miért .van ma kevesebb sertés ? — A sertésállományban — úgymond a hizlalda vezetője — átmenetileg süldőhiány volt, amelynek legfőbb oka az 1940—41-es katasztrófád takarmányhiány. Ennek volt a következménye, hogy a tenyésztők a fiataltatást nem hagyták meg végig. Ezért engedték meg átmenetileg a malacvágást is. Az intézkedés kiadásának az volt a magyarázata, hogy a sertésállomány regenerálódik legkönnyebben és leggyorsabban. Mig ahhoz, hogy a borjuállomány nagyobb legyen, öt évre is szükség van, nagyon erős belterjes tenyésztésnél és takarmányozásnál két év alatt regenerálni lehet a sertésállományt. Ez a két év ötszöri fialtatást jelent. A másik oka a sertésállomány átmeneti le- csökkenésének az volt, hogy a malacbetegségek erősebben elterjedtek. Ide kell számítani még, hogy a sertés árának alakulását illetően körülbelül 30 százalékos dekonjunk- turális depresszióval álltak akkor szemben a tenyésztők. Sertésszüke, sertésbőség. — A magyar sertéshizlalásban és tenyésztésben a takarmányhiány előtti években valósággal sertésbőség volt. Nem is olyan régen az illetékes tényezőknél az exportlehetőségeket kellett örökösen kérelmezni. Akkoriban alakult ki a hasított sertés „divatja", főleg a németek voltak vevők, akik magas hűtőházi kultúrájukkal el tudták érni a fagyasztott sertéshús többéves tárolását. — Ma, 1943-ban az előző évi takarmányhiányok után a nevelési és az ellátási helyzet javult, de megnőtt a fogyasztás is. Ide kell számítani elsősorban a munkásnép és a gazdanép jobb életnívóját, főleg a jegyrendszer bevezetését, amely a fogyasztás emelkedését jelenti. A szükségletek megnövekedése eredményezi azt, hogy következésképpen az alacsonysulyu hizlalásról át kell térni a nehézhizlalásra, amelyben a zsír sokkal fontosabb, mint a hús. Milyen fajtaT sertést legérdemesebb ma tenyészteni és hizlalni? — A mai közellátási probléma eldöntötte, hogy nem a hústermelésre, hanem a zsirtermelésre kell törekednünk. Erre pedig — nem mint sokan hiszik — a magyar mangalica, hanem a mangalica és hússertés kereszteződése a legmegfelelőbb. De még a husjellegü sertés tenyésztése is sokkal kifizetőbb manapság, hiszen ha egy koca szaporulatának tiszta husprodukcióját tekintjük, akkor 16 hónap alatt 24—28 q sertéshúst számolhatunk. Az uj közellátási rend 3. táblázata megerősiti ezt a számvetést, mert igen kedvező pontszámkulcsot állapit meg a 80—100 kg-os hússertések beszolgáltatására. Érthető ez a pontkedvezés, hiszen csak a tiszta húst tekintve, a sertés gyorsabb szaporulatával sokkal többet jelent húsban, mint a szarvasmarha. Milyen a mai sertéshizlalás? — A zsirsertés-tenyésztés beállításánál a legfontosabb a megfelelő anyag kiválasztása. Jóizmu és erős csontozatu süldőket kell beállítani, a süldőket nevelésük ideje alatt főleg tarló és gazdasági hulladékkal kell táplálni. A hizlalásnál pedig azt tartjuk szem előtt, hogy egy métermázsa sertés 5 5 q takarmányt jelent. A hizlalásnál a szénhidrátok növelése fontos a szervezetben, erre a régi szisztéma szerint az 50 kg-os süldő táplálását megkezdték 75 százalék árpa és 25 százalék tengerikeverékkel és befejezték 75 százalék tengeri-, 25 százalék árpakeverékkel. Ma már ez a hizlalási rendszer nem megfelelő. — A hizlalda felállításánál elsősorban az állapítandó meg, hogy az illető közület fogyasztóinak mennyi a zsirszükséglete. Ma a 150 kg-os zsirsertésekkel kell számolni, egy 150 kg-os, jólhizlalt sertés 75 kg fehérárut termel, amelynek 80°/o-a tekinthető zsírnak. A jelenlegi körülmények között a takarmányozási viszonyokkal kell számolni, legalkalmasabb a tisztavérü mangalica és a bergshirei keresztezés. A tarlóhulladékot és a gazdasági hulladékot minden körülmények között fel kell etetnünk. Halálos vétek október, november hónapok előtt befogni a süldőket, amelyek addig nemcsak a tarlóhulladékot szedik fel, hanem feleszik a gazdaság répahulladékát, burgonyatiulladékát is. — 45—50 kg-os súlyában legal| kalmasabb megkezdeni a hizlalásra | való előkészítést. A jócsontu, izmos { anyag a takarmányt ebben a korban | hasznosítja legjobban. A süldőket állandóan figyelni kell, ha csontozatuk még nem volna elég erős, akkor csontfejlesztő takarmányt adunk, szükség esetén viszont a keményítőben és fehérjében gazdag takarmányokat kell adni. Az első időkben az etetéssel úgy számoljunk, hogy a süldő súlyának 4'/0-át adjuk takarmányként, tehát egy 50 kg-os süldőnél naponta 2 kg a takarmány, amelyet kétszer etetünk fel vele, reggel és este. Lehetőleg úgy, hogy a két etetés között 12 óra teljen el. A napi 2 kg takarmány álljon 30 dkg olajpogácsából, 1 kg kukoricából, 70 dk árpából. Ha korpa is van, akkor az árpát és a tengerit megfelelően csökkentjük, mégpedig úgy, hogy a csökkentett árpa- és kukoricamennyiség kétszeresét adjuk korpában. Ha burgonyát adhatunk, akkor úgy számoljunk, hogy 5 kg burgonya felel meg egy kg tengerinek, vagy árpának. Burgonya etetése esetén a napi keverék igy módosul30 dkg olajpogácsa, 50 dkg tengeri, 70 dkg árpa, 2*5 kg burgonya. Ha pedig korpa is áll rendelkezésre, akkor a keverék igy módosul: 30 dkg olajpogácsa, 40 dkg tengeri, 2*5 kg főttburgonya, 40 dkg árpa, 80 dkg korpa. — Burgonya etetésénél mindig csak főttburgonya jöhet számításba. És az a legfontosabb követelmény még, hogy a burgonyát mindig közvetlenüt etetés előtt főzzük meg és kihűlő állapotban kell megtérni. , — A fejadag ternflészetesen lépcsőzetesen emelkedik. Az emelést illetően az a gyakorlati tapasztalat, hogy a fejadagot — ha a süldő étvágya változatlanul jó, mit az mutat, hogy az eléje tett takarmányt maradék nélkül elfogyasztja — általában 10 naponként kell emelni. Mégpedig úgy, hogy a süldő testsúlyát vesszük alapul és ahhoz mérten 8—10%> emelés. A legfontosabb azonban, hogy a süldők étvágyát és erőnlétét állandóan figyelni kell. Ha azt vesszük észre, hogy a süldő étvágya visszaesett, akkor azonnal csökkenteni kell a napi fejadagot mindaddig, amig az étvágy vissza nem tér. Ez az állapot tart a süldők 100 kg-os súlyáig. — A 100 kg-os súly elérése után is továbbrara az étvágy veendő figyelembe. A napi fejadagot tehát csak akkor lehet tovább emelni, ha az étvágy kielégítő. De bármennyire jóétvágyu legyen is a sertés, napi 4 kg-nál többet adni nem szabad. Minél előbbre haladunk a hizlalásban, annál inkább emelni kell a keményítő-takarmányok adagját, tehát a tengerit, burgonyát az árpát és csökkenteni kell a fehérjetartalmú takarmányokat, tehát az olajpogácsát. — Mai hizlalási rendszerünk erőltetett tempójú, tehát igen erősen igénybe veszi a sertés szervezetét. Túlságosan nem szabad megerőltetni, mert a túlhajtott takarmányozás következtében idő előtt visszaeshet. Nem lehet eléggé ismételni, hogy mindig a sertés konstituciója a legfontosabb, még a hizlalásban is tartani kell erőnlétét. — Ehhez hozzátartozik a sózás kérdése is. — A leghelyesebb, ha magára a sertésre bizzuk, hogy mennyi sóra van szüksége. Tehát ne mi sózzuk a takarmányt, hanem függesszük ki a sót, a sertés mindig annyit nyal belőle, amennyire a szervezetének éppen szüksége van. A csontrendszer erősítésére ajánlatos a befogás elején a napi takarmányhoz 2 0 otakarmánymeszet adagolni, a hizlalás utolsó három hónapjában már csak az erőntartást tartsuk szükségesnek, ehhez a takarmánymész adagolását 1 °/o-ra kell leszállítani. A gyors és eredményes hizlalása apró mestei fogásai. — A gyors és eredményes hizlaláshoz — amelynek során a sertés szervezetét a lehető legjobban/^ igénybe vesszük, de túl nem erőltetjük — egész sereg apróbb mesterfogásra is szükség van. — Tévedés azt hinni, hogy a sertés a „legszennyesebb“ állat, valósággal szereti a piszkot. Ellenkezőleg a sertés kedveli a tisztaságot, önmaga vigyáz hygiéniájára, ha erre az okos hizlaló módot nyújt neki.. A leglényegesebb etekintetben az a körülmény, hogy a sertésnek pihenőhelyén, tehát az ólban, csak annyi helyet hagyjunk, amennyi elegendő ahhoz, hogy a sertések szorosan egymás mellett ieküdveelrérjenek. Ha nagyobb helyük volna, a felesleges helyet feltétlenül keritsük el. Erre azért van szükség, mert a sertés nem tűri, ha szorosan egymás mellett fekszenek, hogy a pihenőhelyben végezzék el társai testi szükségletüket., Ha bőséges hely áll rendelkezésünkre, nem mennek ki az előtérbe,, hanem hanem maguk alá piszkol- nak. Ha viszont szorosan együtt vannak, akkor az „illemről" megfeledkező sertést társai kimarják maguk közül. — Arról állandóan gondoskodni kell, hogy pihenőhelyükön friss homokalom legyen, a sertés ezt szereti a legjobban. — Külön gondoljunk arra, hogy az italéban mindig friss viz álljon rendelkezésére, mert a sertés nem szereti az állott, poshadt vizet. A. rossz viz igen soksor étvágytalanságot eredményez. — A lehető leggondosabban ügyeljünk arra, hogy minden etetés előtt teljesen tiszták legyenek a vályúk. A vályúban megmaradt takarmány ugyanis megsavanyodik, ezzel is csak rontjuk a sertés étvágyát. Az: egyik legfontosabb körülmény pedig az, hogy etetésre külön, lehetőlegbetonozott helyet létesítsünk, amelyet állandóan tisztán kell tartani. A tiszta betonalapzatra azért van szükség; hogy a vályúból kicsurgd^ takarmányt a sertés minden megbetegedési veszedelem nélkül fogyaszthassa el. Molnár féle nyomdai műintézet és szab. iróalzatgyár rt., Szekszárd. (Felelős vezető: Kovács Pál.)
