Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-02-11 / 11. szám
niv. (vfolsotn. SzrtnM, 1942 (elmar 11. (Szerda) 11. hMl TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ■KUüWANT Hfi'lüZBt MEGJELENŐ KERESZTÉNT POLITIKAI fis TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20—Só Egész évre Előfizetési dij: 12 pengő || Félévre 6 pengő I Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden saerdín él »zombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: I Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szüTAgoldalon egy hasAbmm 10 fillér, A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. | Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő. Áílástkoresőknek 50 százalék engedmény. Bölcs szavak Mélységes emberi és erkölcsi jelentősége van annak, hogy a magyar miniszterelnök az európai háború kellős közepén és az államférfira háruló beláthatatatlanul sok kötelesség közepette időt szakit arra, hogy közvetlenül és szivéhez szóló szavakkal forduljon a magyar gazda* ifjúság felé. Az érdi népfőiskolán tartott beszédében olyan alapvető igazságokat hintett Bárdossy László a fiatalság leikébe, amelyek a mai nehéz időkben iránytű módjára vezethetik és tarthatják meg a helyes utón népünket. A miniszterelnök nem mint az ország legelső tisztviselője és a politikai élet legnagyobb előkelősége, hanem mint melegszívű baráti és testvéri érzésű magyar ember szólt a gazdaifjakhoz. A szere* tétnek, a népűnket gyengéden féltő aggódásnak és a tapasztalt jóakarónak szavaival intette hallgatóit, hogy meg ne tántorodjanak, el ne csábit- tassák magukat a város üres ragyogásától és látszólag szebb, könnyebb életétől, hanem ragaszkodjanak az Ősi földhöz minden élet és minden igazi öröm forrásához. Emlékezetesek maradnak és megjegyzésre méltók a miniszterelnöknek azok a szavai is, amelyek a fiatalságnak, de az egész vivődő nemzetnek is szóltak: keresetlenül megmagyarázta a ma folyó háború és mind a külső, mind a belső fronton vívott küzdelem értelmét. »Földünk védelme ma mindnyájunk kötelessége . . Akár fegyverrel a harctéren, akár pedig itthon a munka, a rend és a fegyelem frontján állunk őrt. Célja pedig a nagy harcnak : a békés teremtő munka lehetősége. Az emberek és nemzetek sorsát áttekintő bölcseség szavai ezek, hiszen az élet mélyebb értelmét és igazi célját a teremtő munka adja meg. Ez az az emberi tulajdonság, amely a földi halandót felemeli a Mindenható magasságába, ez az ami biztosítja az elkövetkező nemzedékek megélhetését, boldogulását és nemzetünk eljövendő szerepét. A mostani háború azért folyik, mert akik a világ hatalmi helyzetének kulcsát kezükben tartották, egyes népeket mindenképpen el akartak zárni a teremtő békés munka lehetőségétől. A magyar embert veleszületett józansága és nemzetének az évszázadokon át összegyűlt sok keserű tapasztalata megtanította arra, hogy igazi boldogulást és tartós eredményt csakis a maga erejéből végzett fáradságtól várhat. Az igazságtalan háború utáni világrend tőlünk is el akarta venni a békés munkának ezt a lehetőségét s a nemzetközi bolsevizmus a munka eredményétől, örömétől és anyagi céljától akart megfosztani bennünket. így állított bennünket az élet kényszerűsége az európai nemzeteknek abba az arcvonalába, ahol most harcolunk. A harc pedig a jövőért folyik, tehát első és legfőbb érdekeltje az ifjúság, amely a küzdelem gyümölcseit élvezheti. S ezért találta meg oly könnyen, szinte az első másodpercben a kapcsolatot az ifjúsággal a nemzet gondját vállain viselő államférfi. Az érdi népfőiskolán tehát egyéb is történt, mint az, hogy valaki beszédet mondott: ismét megbonthatatlan egységben találkozott a magyar nép I hivatott vezetőivel. Dr Őrffy Imre eredményes akdója Tolna vármegye községeinek villamosításáért A m. kir. iparügyi miniszter a komlói m. kir. állami kőszénbányászatnak még az 1939. évben engedélyt'adott arra, hogy Tolna vármegye 50 községét villamos világítással lássa el. Az 1939. és 1940. években a komlói bánya 25 községet már villamosított is, úgyhogy Tolnavármegye 107 községéből ezidőszerint 50 község már el is van látva villamvilágitással, illetve villamos áramszolgáltatással. A komlói bánya azonban vállalt kötelezettsége alapján 25 község villamosításával még tartozik. Dr Őrffy Imre, vármegyénk felsőházi tagja, a többoldalról megnyilvánult kérésnek eleget téve, kezébe vette a villamositás további keresztülvitelének szorgalmazását és az ő közismert agilitásával hónapok óta erősen dolgozott, tárgyalt az illetékes minisztériumokkal, az állami kőszénbányászat igazgatójával és több ízben eljárt ebben az ügyben a pénzügyi, földmivelésügyi, valamint az iparügyi minisztereknél is. Most örömmel értesülünk, hogy dr Őrffy Imre fáradságos munkája eredménnyel kecsegtet, mert sikerült elérnie, hogy Tolnavármegyének a villamosítási programmban szereplő 25 községe is miharabb villamos világításhoz jut. Jól esik tudnunk és a nagyközönségnek is tudomására adnunk, hogy dr Őrffy Imre Tolnavármegye közérdekű ügyeinek vitelében időt és fáradságot nem kímélve mindent elkövet, hogy a vármegye fejlődését előbbre vigye s ez alkalommal ismét egy valóban nehéz kérdés sikeres elintézését köszönhetjük neki. A Siévélgy népének kérelme az árvízvédelmi kormánybiztoshoz Az elmúlt év őszén rávilágítottunk arra a végtelen bölcsességre, amellyel a Teremtő úgy alkotta meg a Dunántúli Dombosvidéket, hogy a közepére helyezte országunk büszkeségét, a szépséges Balatont, mint ennek a területnek a yizgyüjtő medencéjét. Ebbe tárolódik ugyanis Zala, Somogy. Veszprém, Fejér és Tolna vármegye csapadékmennyiségének túlnyomó nagyrésze, hogy azután a Sió levezető csatornán keresztül a fölösleg a Dunába csapol* tassék le. Most, amikor a folyton hangoztatott árvízveszélyre való tekintettel ismételten követelik a Duna és Tisza víztároló medencéinek megépítését, csodálattal figyeljük, hogy viszont a természet által megépített balatoni viztároló|medence kihasználását nem veszik eléggé figyelembe. Mi annak idején megirt közleményünkben azt kértük, hogy a baj megelőzésére már ősszel szállítsák le a Balaton vízállását néhány centiméterrel arra a szintre, amelyet a tavasziolvadás előreláthatóan pótolni fog. Elszomorodva értesültünk azonban arról, hogy az illetékesek szerint az ilyen eljárás veszélyeztetné a Balaton vízmennyiségét, mert az olvadás mértékét nem lehet előre megállapítani. Nem tudunk némák maradni e megállapítással szemben most, amikor hatalmas hótőmegek tornyosulnak az égnek, mikor az újonnan kinevezett árvízvédelmi kormány- biztos az országot járva újabb árvízveszélyre mutat rá és amikor a Sió alig két évvel ezelőtt vármegyénk legjobb termő vidékének többezer holdnyi területét borította el csak azért, mert félő volt, hogy az őszvégi vizeresztéstől a Balaton esetleg kiszárad. Ennek a borzalmas árvíznek a következménye részben az a rettenetes termést eredmény, amely immáron második éve veszélyezteti Tolna vármegye gazdasági létét. A jórészt Tolna vármegye lakosságából álló Sióvidék jajszava most az uj árvízvédelmi kormánybiztoshoz fordul, kérve, mentse meg ezt a paradicsomi termővidéket a megismétlődhető árvíztől, mentse meg nincstelen népünk kunyhóit az Összeomlástól, a pusztulástól. Ez a munkához szokott nép csak azt kéri, tegye lehetővé a kormánybiztosság, hogy földjein dolgozhassák, hiszen a mostani viszonyok között olyannyira fontos többtermeléssel csak hazánk javát, a nemzeti vagyon gyarapodását és mindenekelőtt pedig a bolsevizmus ellen küzdő fegyverek győzelmét akarja előmozdítani. Ha valaki annak idején látta a sióparti lakosság siralmas helyzetét, az megfogja érteni a Balaton lezárása érdekében újból elhangzó könyörgését, amellyel azt kéri az árvíz- védelmi kormánybiztostól, rendelje el, hogy a Balaton vizének le- bocsátása akként rendeztessék, hogy az olvadási időben a Sió Csatorna balatoni zsilipfje zárva tartassák. A Sió a saját vizét: tehát a Kapóst, Koppányt és Sárvizet le fogja vezetni, sőt ez az irányított vizlebocsájtás bizonyára javára fog szolgálni a veszélyeztetett Dunának is. A Sióvidék népe ebben a könyörgésében nem kér sem pénzt, sem alkalmat arra, hogy tétlenül élhessen, mert életeleme a munka és dolgozni akar. Csupán egy az egész nemzet érdekét szolgáló előrelátó rendelkezésre akarja felhívni már most a figyelmet. Ez a nép nem akarja megakadályozni a balatoni halászat, a fürdőzés, a fakutyázás zavartalan fejlődését, azonban hazafias érzésétől vezéreltetve kívánja, hogy újból zavartalanul teremhessenek a dunántúli völgyek és rónák, hogy minden erejével dolgozhasson itt a föld népe. Ha ez a munkaalkalom megteremtődik, lesz itt kenyér és szalonna, amely nélkül bizony a Balaton is csak élettelen tenger lesz a sivatagban. Egyes szám ára 12 fillér
