Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-12-24 / 96-97. szám
Fény o Sötétség Országában Megálltain a kint és az éjszakét, Óvóhelyünknek penészes szagát, Sóváran vágyódtam éltetó Nap után s mig zengtek az ágyuk, zngott a gépmadár gyorsan felöltöttem lelki fény-ruhára. Imádkoztam. Imakönyvemre szitakötő szállt.. Nértem-néztem a szivárvány csodát Szitakötő szárnyán égi fény tündökölt Röpke pillanatra messzire szállt a Föld. Szivárvány tengeren ringott a Szivem s boldog voltam. Elfelejtettem, hogy félve élek. Éjszakánként Halállal beszélek, Hogy sötét pincénkben véres rózsák nyitnak, Haldoklók hörögnek, tompa jajok sírnak, Hogy szennyes az ágya éjnek nappalnak ... Imádkoztam... Könnyem ejtettem csillogó szárnyra Repüljön Égbe, Béke Honába. Hallassa könnyemet jé Isten Szivére Minden szenvedésnek legyen egyszer vége S vérző ember-szivben daloljon Béke, Édes Béke... Kovács Géza tart táb. lelkész 220/92. tábori posta 1942 december 24. TOLNANEGYEI ÚJSÁG 9RIONMDIO Erdélyi köszöntő 1 _ i _ •.; ijfc, '^*2SZ2I2i.> Hull, hullja levél, a sárga levél És hullnak az évek, Ma még vagyok e szörnyű világon, Holnap * — Meghalok ? — Élek? Ma még pörög körülöttem az emlék, . < Csokros színekbe’ ragyog, Egy pillanat, — és már gyerekcipőbe» Erdélyi utcákba’ vagyok. Ott járok Hányadon, a Kőrös alatt,. S székely havasok ormán, Barassó, Fogaras, Várad Kolozsvár Régi világa borul rám. Kezemben óriás margilvirágok, Szedtem a Vlegyásza tövén, S amit szivemben elhoztam onnan Ma is csupa szin, csupa fény. Köszöntlek, Erdélyi — és nézlek és látlak», Nem tudok betelni veled, Pompát és kincset vinnék öledbe S csak dalt tudok adni neked. Fogadd el tőlem, szép, régi hazám te, Hidd, balzsamos ír a dalom, Ma még sóvárgás, ma még csak álom, i De úgy lesz, ahogy én akaromI Dr Radványné Ruttkay Emauu Les ailcs de^Tcspérance Irta: dr magyarász Ferenc O. Cist. Ä huszonötödik éve már, pedig mintha csak tegnap történt volna, olyan élénken emlékszem reá... Az első világháború utolsóelőtti évében a zsolnai cs. és kir. tartalékos tábori kórház lelkészi állomásának voltam a vezetője. Akkoriban az orosszal már megkötöttük volt a.^íegyversz,i^etej? sbárta breszt-litovszki tárgyalások sem az első Kerensky-féle, sem Trotzky kommunista forradalmi kormányával nem vezettek még formaszerinti békekötésre: a hadifoglyok haza- pzönlése mégis megkezdődött és a hadügyi kormány már el is határozta a hazatérő hadifoglyoknak testi-lelki megfigyelését és immunizálását az újonnan szervezett »hazatérő tábor« okban. Ilyen hazatérő táborrá alakították át a zsolnai tartalékkórházat is, amiről azonban lenn az Isonzó mellett, vagy Albániában, az Ochri- da-tó partján még nem igen szereztek tudomást, mert még egyre- másra jöttek a sebesült- és maláriás transzportok, egyszer ezernyolcszáz ember érkezett két hosszú vonaton. Egy szeptemberi estén is »alulról«, vagyis a Vág völgyéből jeleztek vonatot. Ilyenkor talpon és a tábor külön állomásán kellett lennie minden épkézláb embernek, orvosnak, papoknak, ápolószemélyzetnek, irodistáknak Még most is látom azt a derék ajkai üveggyári munkást, akivel később a kommün alatt hozott össze a közös fehér sors, kezében a drótbiléták tömegével; ő kezelte a fertőtlenítő kazánt, melyet valamelyik nem keresztény orvos halo t- hamvasztónak szánt; egy bilétát kapott az újonnan érkező katona, a másikat a ruhájába tették, mely a fertőtlenitőben olyan ráncokat kapott, hogy teremtett ember azt többé ki nem vasalta belőle. Ott voltak a borbélyok is, akik könyörtelenül kopaszra nyirtak minden élő lelket. S ott voltak a fürdőkádak, amelyekbe, ha kellett, erővel gyömöszölték bele még a tiszteket is. Mert akadt, aki-csak az erőszaknak engedett. . . Hiába, a háború testilelki hatásai kiszámíthatatlanok voltak . .. Mikor a transzport megérkezett, a kisérő személyzet egy emberroncsot emelt le a vonatról, akinek a szó teljes értelmében mindene: feje, ke^e, lába össze vissza volt kötözve mullpólyákká!, melyek annak éllenére, hogy a vonat jó pár napja jött valahonnan Conegliano mellől, az olasz frontról, mégis egészen frissek és fehérek voltak. A transzportot egy komárom- megyei földbirtokos, egy ötven évnél öregebb tart. huszárfőhadnagy vezette, aki valaha a soproni Nadasdy- huszároknál szolgálta önkéntes évét és a háború kitörésekor is önként jelentkezett szolgálatra. 6 ügyelt fel a kivagonirozásra. Mikor odaléptem a hordozóágyhoz, a főhadnagy szalutált. — Alásan jelentem, francia repülőtiszt, a Tagliamento folyón innen szedte le a mi egyik repülőnk, lehet vagy hat napja. — Rémületesen össze lehet törve. — Nem az a legnagyobb baja kérem Ebcsont beheged. Pardon! — tette hozzá — Micsoda ? Nem az a legnagyobb baja, amit ez a töméntelen kötés mutat, vagy inkább takar, ha úgy tetszik ? — Nem bizony, hanem inkább az, hogy — bizonyára valami koponya- zuzódás következtében — elvesztette az emlékezetét. — Szegény! De hiszen van rá példa, hogy ebből még ki lehet gyógyulni. — Egyéb baj is van. Beszélni sem tud. Azaz, van pár szó, azt motyogja szüntelen, hol halkan suttogva, hol hangosan, türelmetlenül, haragosan vagy fájdalmasan aszerint, hogy milyen a pillanatnyi hangulata. Tessék csak odafigyelni. — Les ailes de l’espérance. Egyébként egészen normálisan, csendesen viselkedett. Később is naphosszat ült az ágya szélén, teljes apátiában, néha órahosszat is mozdulatlanul,az elmezavartak üres, egy helyre szegezett tekintetével bámulva a semmiségbe, szótlanul, A zsolnai városi tiszti főorvos, Mráz Nándor dr, mint tart. törzsorvos volt a táborhoz beosztva Ő volt a tiszti betegek osztály-főorvosa, vele sokszor beszélgettem erről a szerencsétlenről. Fölmerült az a föltevés is, hátha csak szimulál. Hiszen éppen akkorihan járta be az országot annak a hős Meszlényi századosnak az esete, aki az orosz fogságban oly remekül szimulálta az őrültséget, hogy mint csererokkantat kicserélték; aztán itthon kiment a román frontra s ott az első napon elesett . . . Hogy megállapítsuk a szimulálást, különböző eszközökhöz folyamodtunk. Titkon megfigyeltettük, ha egymaga volt a betegszobában; éjjel fölkeltettük ; a vacsoraosztásnál néha elkerültük s vártuk, szól-e érte stb Egyszer másszor egészen váratlanul megszólítottam : — Vous ne fumez pás, mon ca- pitain ? — gondolván, ha dohányos, meg nem állja szó nélkül Hiába volt minden, vagy semmit sem felelt, vagy az örökös »Les ailes«.t hangoztatta. Azonfölül, hogy ittlétét természetesen bejelentettük a hadifoglyok hivatalos nyilvántartásába, megírtam a Vörös Kereszt nemzetközi genfi központi irodájának is. Csakugyan nem tartott tiz napig, megjött a válasz: a kapitány fiatal felesége jelentkezett Saint Brieux-ból, hová a hadizónába eső Rouenból kö.tözött. Attól kezdve elég állandó levelezés indult meg köztünk Genf közvetítésével Az orvosi bulletinek azonban egyformák voltak: — Semmi változás, semmi javulás az elmeállapotban, bár testi egészsége mindjobban rendbe jött. Már mankó nélkül jár, tudja használni karjait, sebei begyógyultak, beszélni azonban nem beszél, csak azt: — Les ailes de fespérance ... Talán ha valami nagy lelki megrázkódtatás érné, valami váratlan öröm vagy bánat . . . Szegény fele g,ge ebbe kapaszkodott bele. öröm . . . hát lehetne-« számára nagyobb öröm, nagyobb megrázkódtatás, mint ha viszontláthatná feleségét, kivel a háború kitörése előtti májusban esküdött?! A szeretet találékony. Amit a hitvesi szeretet akart, azt asz- szonyi energia és okosság mi.eg is csinálta. ' Desvalléesné beosz atta magát ahhoz a spanyol vöröskeresztes nemzetközi bizottsághoz, mely De Almecida tüzérálézredes- és dr Mireda százados-orvos vezetése alatt — Spanyolországban már akkor igy jelezték a katona- orvosok rangját — 1917 őszén bebejárta a központi hatalmak hadifoglyainak férőhelyeit. Ezzel a küldöttséggel érkezett meg Zsolnára. Jöveteléről magam sem tudtam semmit, nekem nem irta meg s útközben irt leveleit is Géniben adatta föl. Miremail tanár, a hires párisi elmekórtani specialista, adta neki ezt a tanácsot, hadd legyen teljes a meglepetés és mélyebb a megrázkódtatás. Még a spanyol tiszteknek sem árulta el az ő külön célját, nem kárte, hogy ehhez szabják útitervüket, hanem végigjárta velük az ő Útjukat, tudva, hogy az előbb- utóbb Zsolnára is elvezet. . * ! ** Hát el is vezetett.. . A spanyol misszióhoz kettőnket osztottak be, egy főhadnagyot, aki békeidőben Brüsszelben végezte a kereskedelmi akadémiát, meg engem- Mikor jelentkeztünk a spanyol alezredesnél, a misszió nőtagja egészen közönbösen, hivatalos hangon olvasta föl a kórházban kezelt hadifoglyok nevét. — Itt vannak ezek mind ? Nálam is megvolt a jegyzék, megmondtam, kik vannak ítt, kik vannak ott, kik nincsenek, s hogy az utóbbiakat hová bocsátották el. — S a francia tisztek ? kérdezte rosszul palástolt izgalommal, mely nekem legottan feltűnt, de arra magyaráztam, hogy hiszen ő is francia. — Egy van itt már hetek óta. — Sebesült?. — Csak volt. B H B B El 19 El El 19 (3 El 0 fii El El ül GB B El El EI El El B B El El El El BIS 13El El 13 El ül El B 6119 B a A messzi orosz földről kedves vendégeinek és összes El ® ismerőseinek kellemes karácsonyi ünnepeket kiván ® GOMBOS JÁNOS úri- és hölgyfodrász, e h a BBBBBBBBBBBBmBBBBIIBEBBBBBBBBBBBBBBBBBBBIslB BBBBBB Mélyen tisztelt vendégeinek kellemes karácsonyi ün- | nepeket kiván | SCHANCZENBACHER JÓZSEF vendéglős. a a B B B IS B B B B B B B B B B B B B B B B B 0 3 E a © q © © © © © © © © © 0 B a fűm a Bug)
