Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-12-24 / 96-97. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1942 december 24, Kellemes karácsonyi ünnepekei és boldog újeszfendői kiván üzletfeleinek •• Mi! TÖRÖK BÉL A í>tj mezőgazdasági gép-« ásványolaj- és i kereskedő a Telefon 21-43 Szekszárd, Széchenyi U. 37/39 Telefon 21-43 || L — — A szeretet országépitő ereje Irta: dr Szakáts Pál országgy&lési képviselő Megállapítható, bogy e szörnyű méreteiben példanélkül álló világ­háború, az azt mozgató mérhetetlen gyűlölködés a szeretet mindinkább sokasodó apró eseteit váltja ki, amelyek mint elszigetelt kis tüzek jelentkeznek, de amelyek megerő­södve s összeolvadva nemzetünk lelkének megtisztításához s ezen keresztül megerősödéséhez hozzá­járulnak. Megható képek, jelenetek tárulnak elénk, megható eseteket olvashatunk, amikor a lelkek a szeretet füzétől fogékonyan az em­berbaráti érzés, a közösséggel szemben való áldozatos cselekvés szép példáit adják. Mindenki átérzi, hogy amikor nehéz küzdelmet vív a nemzet, amikor sorsfordulón vagyunk s tőlünk függ, hogy a világküzdelemből megerősödve ke­rüljünk ki a mindenki által követelt ősmagyar határok között, a szeretet hatalmas erejét kell igénybe vennünk s ennek irányítása szerint kell cse­lekednünk. Ez a nemzedék érzi, hogy felelős a jövőért s a múlt nemzedékek sók hibáját s e hibák­ból eredő veszteségeket, — többek között, a haza elveszett részeinek s gyermekeinek visszatérését, — keli lehetővé tennie. Tudjuk, hogy a múltban is vol­tak a hazának, a magyar fajtának kiváló tágjai, lángeszű fiai, akik sokat cselekedtek a hazáért, a közért. Tudjuk, hogy nem volt hiány hazafias felbuzdulásokban s még kevésbé hazafias szólamok­ban. S mégis valami hiba, — hiány volt, mert az eredmény az ország szétesése, fiainak egymást meg nem értése, sok helyen nagy nyo­morúság és elmaradottság volt. Arra a kérdésre, hogy mi lehetett s mi volt a hiány, csak egyet jelöl­hetek meg — a szeretet hiányzott a magyar életből — az egymás megértése, megbecsülése s ezáltal a megfelelő együttműködés. Megvolt a régi magyar életnek minden anyaga ahhoz, hogy világ­híres pompás épülete legyen. Itt volt a nagyszerű termőföldje, gaz­dag erdei, mérhetetlen kincsek bá- j nyáiban, eszes, okos népe, — mun- | kásái, gazdái, nagyszámú tanult embere, kiváló trdósai, hitélete példaszerű s az eredmény, — bár­milyen hihetetlen az — a megdönt­hetetlennek látszó ország a világ­háború . után úgyszólván minden külső erőszak nélkül magától össze- dült, porbahullott minden s a szom­szédok prédáivá lettünk. Hiányzott a ragasztóanyag, ami a sok érté­kes anyagot összetartotta volna, hiányzott a nemzet fiait összetartó szeretet. S ami hiányzott a múltban, az mintha egyszerre adatott volna meg ennek a legmélyebbre süllyedt nem­zetnek. Szeretet hatalmasodott el fiainak nagy számán, akik a közös­ségért, a hazáért áldozatokra voltak hajlandók s Vezért adott nekik az Ur, aki a sok akadály között vezet* a népét előre s építi országát egyre nagyobbra. Az első világháború óta a hazaszeretet nem engedte fiait arra ragadtatni, hogy széthúzás által a nyugodt fejlődést és kor­mányzást megzavarják. Az ország népe mindig nagy többségben tá. mogatta azt a férfit, akit a Nagyúr az ország kormányának élére állított. Az ország fejlődését bizto­sitó intézmények, a honvédség, le­ventemozgalom állandóan erősöd­nek. Az osztályok, foglalkozások közötti népi ellentét szünőben, ez a második világháború pedig, mint­egy kontrasztként, a szeretet lángját a megértést még erősiti. Jól esett látni az ország költségvetésének tárgyalásánál, különösen a bizottsági tárgyalások során, hogy a kép- viseiőház minden pártjának a tagjai, milyen sok jóakarattal, szeretettel a közösség iránt tárgyalták a kérdé­seket Ez a békés együttműködés a régi óhajtott magyar egység a ma­gyar épitőmunkának a záloga. De a szeretet ereje munkálkodik az ország legszélesebb népréte­geiben is. Ennek példáit láttuk, — többek között,— a gyüjtőnapo- I kon is amikor láthatóan szegények örömtől csillogó szemmel vitték adományaikat az urnához, amikor a legkülönfélébb anyagok össze­gyűjtésénél olyan nagy buzgalom­mal siettek holmiaikat átadni, ami­kor a dohányárudákban a megvá­sárolt három cigarettából egyet a honvédek részére szolgáló gyűjtőbe dobtak be, vagy ugyanezt tette a cukorkát vásárló gyerek, amikór a cukros boltban a vásárolt cukrának felét a honvédek részére adta át. Mit szóljunk ahhoz, amikor falun is, zárkózottságukat a feladó gazda- asszonyok bajtársi szolgálatot lát­nak el s szeretettel keresik fel a szegény hadbavonultak család­tagjait, vagy az iparosok, munkájuk befejezése után átmennek a fronton levő >rivális« műhelyébe és díjta­lanul végzik el azt a munkát, amit az itthon maradt asszony vállalt el­Elismeréssel kell tudomásul ven­nünk azt is, hogy az adózók zúgo­lódás nélkül fizetik azt az adót, amiből a kormány — nagyon helyes­sen — támogatást nyújt azoknak, akiknek arra a jobb megélhetésük és egy jobb élet megalapozásához szük­ségük van. És ez, ha csak az »Orszá­gos Nép- és Családvédelmi Alap« részére az 1943. évi költségvetésben juttatott 100 millió pengőt tekintjük, nem csekélység, aminek mását ilyen arányban külföldön sem találjuk* Csak egy-két példát említek nieg, mint a sokgyermekes családok tá­mogatása adókedvezményekkel és fizetésemelő külön juttatásokkal, vagy az ipari és kereskedői pályárá lépők részére nyújtott támogatás. De mindennek a magyar népet alakitó munkának megvan az ered­ménye, mert az együvé tartozás érzete, a kölcsönös megbecsülés egyre nő, az egyes foglalkozásokat űzők közti társadalmi érintkezés ellenszenve csökken s az ifjúságnak a gyakorlati pályák felé fordulása, — amely a nép anyagi megerősö* dését vonja maga után — valósággá lett. Mi magyarok most karácsonykor, a szeretet ünnepén adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy bennünket a szeretet erejével felemel s kérjük, hogy ez erő utján a boldog Magyar­BOGYISZLÓI. Irta: Kósa Márton. Itt pihen a test, itt pihen a lélek. A fák fölött a kékség derűs, megnyugtató . . . A tornácról a kertre s a kerten túlra nézek, hol ezüst csillogással, lustán elnyúl a tó. Az öblös part kivónhedt fűzfái vízben állnak és barka-pelyhes águk a nyugvó vízbe ér . . . A tó fölött sirályok cikkázva föl-le szállnak halat keresve sürgén, — hasuk ezüst-fehér. Túl messze, messze, messze a másik part szegélyén egy ócska bárka barna árbóca int felém ... és mégtovább, a fák közt füstöl egy törpe kémény . . . S valahol néha-néha elbődül egy tehén . . . A tájon béke csendje simul, mit nyurga nyárfák őrizgetnek vagy ötszáz esztendő óta már, És érleli a búzát, az aranysárga árpát S az égő vórü szőlőt a jó zsíros határ. Itt jók az emberek még és kék szemekben tiszta, őszinte fények égnek s ha jő a csendes est, a harangszót az erdő békésen zengi vissza . . . és megpihen a lélek és megpihen a test . . . □ □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ Nagyrabecsült kedves vevőimnek boldog karácsonyi □ 5 ünhepeket kívánok. □ ..«.«»a* * . ­n Riinav 1Ó7CPB a □, országot, az egymást megbecsülő i g BUDAY JÓZSEF, cipeszmester. g I szerető magyarok Magyarországa □ j megérjük. Úgy legyenji □ □

Next

/
Thumbnails
Contents