Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-12-24 / 96-97. szám
1942 debember 24. TOLNANEGYEI ÚJSÁG magyar honvédelmi törvény felhatalmazza a kormányt, hogy háború idején minden 14—70 év közötti férfit, vagy nőt munkaszolgálatra kötelezzen. A nőket kötelezhetik tehát a honvédelmi munkára, azonban erre mindeddig nem került sor, hanem sajátos magyar elgondolás és szervezési elvek szerint kezdődött meg a női munkaerők toborzása. A toborzás most indult meg. Az eredmény jelentős, de még nagyon sok jelentkezőre van szükség. Budapesten a napokban a NÖHM toborzó hölgyei sorra járják a lakóházakat, mindenkit felkeresnek, önzetlenül,, önként vállalták a fontos, felelősség- teljes munkát ezek a hölgyek, akiknek soraiban ott látjuk a legelőkelőbb társadalmi osztályok képviselőit, mint a szerényebb sorsuakat. Nincs közöttük más különbség, mint a hazáért végzett munkában elért téljesitmény. Magyarországon most kel életre az a nagy női sereg, — fejezte be beszédét Sturm ezredes — amelyre a XX. század háborújában döntően fontos hivatás vár. A totális háború első polgári erőtartalé kának megszervezése vette ezzel a toborzással kezdetét. FIGYELMEZTETŐ SZÓ Irta! Dr ÖRFFY IMRE felsőházi tag. Ünnepijéül) # ünnepi hang Tungsram nagyobb hatású, mint az érzéketlen hidegséggel odadobott anyagi segély ! Ne higyjük, hogy az egyszerű, vagy éppen nyomorgó ember nem érzi meg azt, vájjon szívből vagy ridegen kapja-e a segítséget! Hosszú tapasztalaton alapuló megállapításunk az, hogy a hála és köszönet egyáltalán nem a kiváltságos osztályok gyermekeinek sajátossága! A felelősségérzettel bíró közéleti ember aggodalmas, de mégis bizó létekkel előadott kérelme a Megváltó születésének, tehát a szeretetnek ünnepén az, hogy fogjon ki-ki sürgősen munkához. Ha csak egykét emberrel, szomszéddal, ismerőssel, földivel, pályatárssal vagy tanácskérővel teszi meg mindenki, akit a Gondviselés bármiben is előnyösebb helyzetbe juttatott másoknál, a résztvevő, segítő közeledés lépését, a nehéz idők legnagyobb veszedelmét, a lelkek lassú elvadulását és ezzel igen sokszor helyrehozhatatlan bajokat megelőzhet és elkerülhetővé tehet. Véresen komoly kérésünk a szeretet ünnepén: ki-ki gyorsan és mentül többet próbáljon embertársain segíteni ! Fenyő ág. Irta: Jánosi Mária. Csak ujjnyi ág. Mögötte mégis pazar világ: Nyár. ősz, tél, édes, illatos tavasz, Hegyek, vonuló nyáj, a mélyben csermely» Szép, selymes pázsit, bozótos hely v És táj. ahol nincs se könny, se panas?, . Hegyén halvány Fényű gyertya ég. Kis láng csupán, De Örök világot hordoz, mint a Forró könny, amely a szívből kiszakad S halkan gördül a pillák alatt,' Mig elnyeli útja labirintja. ' • Aranydió, Parányi dísz, egy csepp ragyogó Szál, amit az emberkéz alkotott, Nincs rajtad 1 Oh, ág, te árva, mint magam És mint szív, melynek bánata van, Bár arcán hordja az égő napot. A messzemult Édes igézetét.s a lehullt Üzenetek balzsamát hozd felém! Nézdl összekulcsolom remegő kezem, Hogy mély sebeid megkönnyezem! Nemrég még fénylő, boldog voltam én l Magaslaton Figyeltem a vihart s harmaton Rengő napért nyúltam, hogy elérjem! Letörtem. Elvitt az ég minden 'derűt Rólam . . Jöjj, - ünnepeljünk együtt : Kicsi fenyőág, édes testvérem! " * —■ • 1 . . . j • s 1 Az elmélet és gyakorlat egyaránt 1 tanítja, hogy az emberiség legnagyobb erőpróbái — a háborúk — a társadalmi osztályoknak békében kialakult egyensúlyát előbb-utóbb megbontják. Messze vezetne a közelmúlt tapasztalataiból ismert eme tény okainak vizsgálata. Annyit azonban mindenkinek tudnia és látnia kell, hogy az egyéni társadalmi emelkedés békében jogosnak és ezért érvényesülésre érdemesnek talált fő indítékai: az értelmi és erkölcsi átlagonfelüliség, lassanként háttérbe szorul és az anyagi javak termelésének a szokottnál erősebb érvényesülése mellett, a szellemi munka jutalmazása lassanként lemarad, így van ez a hosszú ideig tartó háborúk végefelé, de igy szokott ez lenni a háborúkat követő kiegyensúlyozatlan időkben is. . Minden tisztán látó és ezért a jövő állapotokra következtetni tudó magyar embernek ezekre a kedvezőtlen jelenségekre fel kell készülnie és egyben -- még idejében — mindent el kell követnie a bajok megelőzése vagy legalább szükebb térre szorítása érdekében.J A magyar kormány maga is megállapíthatóan iparkodik e kedvezőtlen tünetek beálltát elhárítani. A háború feneketlen étvágya, amely elsősorban az anyagi javakkal szemben támaszt óriási igényeket, megbontja a kereslet és kínálat viszonyát, helyesebben a szükségletek és készletek máskor kiegyensúlyozott arányát s ez a körülmény a mi, gazdasági szükségletek terén állandó behozatalra szoruló világrészünkön,— az öreg Európában — különös nehézségeket támaszt. Emez anyagi természetű bajhoz járulnak azután a vele szoros kapcsolatban álló káros lelki jelenségek. Szerény eszmefuttatásunkban főként az utóbbiakkal óhajtunk ezúttal foglalkozni. Lassan-lassan, de egyre fokozódóbb ütemben felszabadulnak egyfelől a gyűlölködés és irigység szellemei, másfelől a részvétlen, rideg, sokszor egyenesen lelketlen, sőt kegyetlen lelki beállítottság. És ami a nagyobbik baj, ezek a közösséget bomlasztó ő^, emberi ösztönök nem' csak az egyes emberek, hanem egész társadalmi osztályok és fog- ! lalkozási ágak között kirobbanhatnak. Az anyagi javak fogyasztásában előálló nagy eltolódások már egy- maguk is előidézhetik ezeket a lelki válságokat. Amellett a háborúk bizony-bizony nem egyszer közvetlenül is súlyos változásokat okoznak az emberekben. A nyers erő kultusza soha nem látott módon felvirágzik. Mindehhez járul, hogy a magyar társadalomban, annak szerkezeti kiegyensúlyozatlansága és talán öröklött hajlamosságok folytán is, az egyes osztályok között, rendes békebeli viszonyod között is, éppen elegendő feszültség van 1 Nem alaptalan tehát az a félelem, hogyha kellő időben minderre nem eszmél rá a fejét és szivét helyén hordozó magyar ember, különösen pedig a vezetésre hivatott magyar értelmiség túlnyomó többsége, olyan lelkiállapot alakul ki országszerte, amellyel azután megbirkózni már nem lehet, mert későn lesz. Sürgősen porondra kell tehát állnia mindenkinek, akiben egy csepp akarat és tehetség lakozik, hogy a ma még mérsékelhető társadalmi f esültszégek megenyhüljenek. Első mód erre természetesen az anyagi eszközök igénybevéele és pedig úgy a társadalom, mint az állam részéről. Nem szabad az éhező és fázó embereket tűrni és minden ilyen irányú akciót teljes lélekkel támogatnunk kell. Ámde nem szabad megfeledkeznünk az éhező és fázó lélekről sem l Régi igazság, mégsem mondjuk eléggé: legalább is egyenrangúan fontos az, hogy mit adunk azzal, hogy hogyan adjuk. Az érző szívvel, meleg lélekkel és jó szóval való közeledés a gyengék és elesettek felé, egymagában is igen-igen jótékony hatással bir. És itt elsősorban a melegszívű magyar nőkhöz kell fordulnunk, akiknek lelki beállítottsága, a mindennapi élet küzdelmeiben megkeményedett férfiakénál sokkal finomabb, résztve- vőbb, melegebb. Jótanács, útbaigazítás, figyelmeztetés, ha résztvevő lélekből jön, nem egyszer
