Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-12-24 / 96-97. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG bántom benned s rajtad keresztül Istent I Hazánk, nemzetünk, hazánk és nemzetünk vezetősége, e haza min* den polgára kész arra, hogy Isten vezetése mellett nekilendüljön az uj, alkotó idők kötelességeinek. Nincs senki, aki ne készülne az uj béke szebb korszakának munkáira. Kezünkben fegyver, de kötés is. 1 Sebeket osztó szerszám, de sebeket gyógyító balzsam is. Ám utolsó lehelletünkig állunk a magunk igaza mellett. Meg nem törünk, meg nem rendülünk ; a végső győzelemig vív­juk harcunkat. Ennek súlyát enyhíti hitünk, borzalmait, gyászát elvisel­hetővé teszi az, hogy bennünk a megváltás akarata, karácsony üze­nete, öröme él s az idők teljességé­ben kiárad az életre. Szivünkben Jézus jár 1 .. . S mi vele megyünk. Tudjuk, hogy nála nélkül nem bírnánk az idők terhét. Könnyeink az ő könnyei s az öröme a mi örömünk. Jézusban találkoz­nunk kell. Teljes a nemzeti egység A miniszterelnök felsőházi beszéde Kállay Miklós miniszterelnök a felsőház költségvetési vitájában nagy beszédet mondott és mindenekelőtt megállapította, hogy politikánk elő­terében a magyar külpolitika áll. Külpolitikai kérdésekben alig-alig talál nézetkülönbséget. Nagy öröm* mel szegezi le, hogy a magyar külpolitikában a nem- zeti egység tántoritatlanul meg­van és ez egyik nagy erőforrása annak a munkának, amelyre szükségünk van, hogy a magyarság a maga nagy harcát a ránk következő idők­ben is megvívja. A magyar külpo­litikában egységes lett a felfogás és ennek az egységnek előterében csak ugy a külpolitikában, mint a bel­politikában, két tényező áll. Az egyik a törhetetlen hűség, köteles- ségteljesitésre való elhatározás, vál­lalt kötelezettségeink, vállalt felada­taink és a nemzeti célokat szolgáló vállalkozásaink teljesítése. A másik pedig a magyar nemzeti független­ségnek és önállóságnak ezzel kap­csolatos kihangsulyozása. Segítsé­get adni, a háborúban résztvenni és a barátokat támogatni csak az tud, aki erős és önálló. A miniszterelnök örömmel álla­pítja meg, hogy a nemzeti egység talán soha olyan mértékben nem volt meg ebben az országban, mint ami­lyenekkel most nem a kormány, de az egész nemzet örvendetesen dicsekedhet. Ugy látja, hogy a magyarság erő­forrásai ebben a külpolitikai egy­ségben és belpolitikai légkörben ma sok tekintetben megközelítik a teljes egység vonalát és olyan mér­tékben erősödtek meg, hogy a jö­vőre vonatkozó optimizmusunknak leghatározottabb és legbiztosabb bá­zisa ez a két tényező. Most is varinak szélsőségek min- ' den irányban és ha esetleg han­gosnak is mutatkoznak, mégis le kell szegezni, hogy ezek na­gyon jelentéktelen szerepet ját­szanak ebben az országban. Katonai vonatkozású kérdésekre áttérve, a miniszterelnök mindenek- előtt azzal foglalkozott, hogy milyen kötelességek terhelnek bennünket a messzi orosz harctéren küzdő ka­tonáinkkal szemben. Elsősorban az, hogy a lehető legjobb felszerelést kell adnunk katonáinknak. A ma­gyar kormány ezt a kötelességet százszázalékosan teljesiti, nem azért, mintha erre bármilyen kötelezett­ségünk volna a szövetséges Német­országgal szemben, hanem azért, mert ez kötelesség abban a pilla­natban, hogy a magyar katonát kiküldtük a harctérre. Ugyancsak kötelesség a magyar katonával szemben az itthonmaradottairól való gondoskodás. Azt hiszi, hogy az újabb hadi- segélyrendelettel ennek a köteles­ségnek teljes mértékben megfelel­tünk azonkívül pedig a Bajtársi Szol­gálattal és más karitativ intézmé­nyekkel is segítségükre állunk. — Ugyancsak megfelelőnek mondható a rokkantak ellátása is. Gondos­kodnunk kell a rokkantaknak, hadi­árváknak és hadiözvegyeknek a pol­gári életben való olyan elhelyezé­séről, hogy hasznos és öntudatos, egyenrangú tényezői legyenek a magyar társadalomnak. Ezen a té­ren megfelelő előkészületek, sőt eredményeket felmutató munkálatok is vannak már. Elég a rokkantak elhelyezésével foglalkozó külön in­tézmény, az ONCSA és az önálló- sitási alap ezirányu működésére hi­vatkozni. Ugyancsak kell foglalkozni a hazajövő le­szerelt katonákkal is, hogy azokat megfelelőképpen vissza­vezessük a polgári életbe. Gazdasági kérdésekről szólva, a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kormány teljesen tisztában van a mai gazdasági kérdések súlyos­ságával és igen nagy erő kell hozzá, hogy ezt a kritikus időt átéljük. Erőforrásaink megvannak. A ma­gyar gazdasági erővel, abban, hogy ma már közelebbről látjuk a teen­dőket és abban, hogy minden ener­giát és ez alatt elsősorban erejét, felhasználunk, hogy kitűzött fel­adatainkat megvalósítsuk. Már egy­szer rámutatott arra, megtévesztő felfogás volt az, hogy Magyarország tejjel-mézzel folyó Kánaán. Baj nem lehet, de múlhatatlanul szükség van megfelelő szervezésre, a készletek gyűjtésére és a szétosztás megszer­vezésére. Meggyőződéssel és teljes felelősséggel állítja, hogy ennek az éviiek a nehézségéit leküzdve a jövő gazdasági évben, az uj megszervezéssel már könnyebben tudjuk a gazdasági élet nehéz­ségeit áthidalni. A tőkeellenes hangulat és a taka­rékosság kérdésst érintve, a mi­niszterelnök hangoztatta, hogy mind­nyájan boldogok leszünk, ha a meglévő tőkénket, az egész nemzeti vagyont át tudjuk menteni a háború utáni időkre. Az uj tőkegyűjtésnek lehetőségét és szükségét azonban nem látja olyan elsőrendű problé­mának, sőt abban ugy politikai szempontból, mint gazdasági szem­pontból, sok tekintetben hátrányos­ságot és kifogásolhatóságot lát. Hogyan takarékoskodjunk, hogyha nem gyűjtünk tökét? Ab­ból a jövedelemből kell takaré­koskodni, amely normális körül­mények között rendelkezésünkre áll. A takarékoskodásnak egyik része áz, högy bizonyos összeget félre­teszünk. Fontosabb része az, hogy életnívóinkat lehetőleg csökkentsük, szerényebben ruházkodjunk és sze­rényebb legyen a terített asztal is. Végül a miniszterelnök megálla­pította, hogy szociálisabb világ felé haladunk. Magyarország ezt megérezte már évtizedekkel ezelőtt és gazdag szo­ciális programokra tekintünk vissza. Ezen az utón tovább kell haladnunk. Befejezésül hangoztatta a minisz­terelnök, hogy sohasem szabad elfelejtenünk, hogy olyan súlyos időket élünk, amilyen talán kevés volt a magyar történelemben. Ha lelkileg nem ingunk meg és ha erőnket megfelelőképpen használjuk, kül- és belpolitikai vonalon egysé­gesek leszünk, akkor olyan erő- gyüjteménnyel mehetünk neki a legkritikusabb időknek, amelyeket minden kialakulásnál számításba kell venni. Csak magunk tudjuk kérdéseinket megoldani, ha megint azzal a hittel és lelkesedéssel ren­delkezünk, mint az 1848 előtti cso­dálatos fellángolás volt és amilyen­nel az akkori nagy krízis elé men­tünk. Ezt kéri az egész nemzettől. Befejező szavaiban a miniszter­elnök a karácsonyi ünnepek előtt a magyar törvényhozás és az egész nemzet szeretetét, üdvöz­letét tolmácsolta a Don partján őrt álló magyar katonáinknak, A miniszterelnök nagy tapssal fogadott beszéde után a felsőház általánosságqan elfogadta az 1943. évi állami költségről'szóló törvényt- javaslatot. 1942 december 24. A női honvédelmi munkaszolgálat. A ma háborújában mindenki részt- vesz, mindenki katona: a honvéd, a polgár, a harctéren küzdő és az itthon dolgozó, a férfi és a nő egy­aránt. A férfi fegyverrel kezében küzd a haza határaiért, de a nőre nagy feladat hárul: helyettesítenie kell azokat a férfiakat, akiket a műhelyekből, gyárakból és az iro­dákból elszólitott a munkánál is nagyobb kötelesség. A honvédelmi törvény lehetőséget nyújt arra, hogy elrendeljék a nők kötelező munka­szolgálatát és igy töltsék be az üre­sen maradt munkahelyeket. Eddig azonban nem került sor a kötelező munkaszolgálat bevezetésére, hanem önkéntes jelentkezés alapján kezdő­dött meg a női munkaerők tobor­zása, nyilvántartásba vétele és rész­beni munkába állítása. Az önkéntes női munkaerők toborzása egyre szélesebb körben indult meg országszerte. A Női önkéntes Honvédelmi Munkaszerve­zet propaganda osztályának orszá­gos vezetője báró Karg Györgyné a napokban sajtófogadáson ismer­tette a most Budapesten meginduló toborzó munkát és Sturm Dénes m. kir. ezredes, országos felügyelő külön hangsúlyozta azokat a körül­ményeket, amelyeket a toborzást végző hölgyeknek munkájuk során figyelembe kell venniök. A NÖHM hölgyei a legközelebbi napokban megindulnak és sorra járják a buda­pesti lakóházakat, mindenkit fel­keresnek, feljegyzik az önként jelentkezők adatait és megadják a szükséges felvilágosításokat Ezt a nehéz felelősségteljes, honvédelmi szempontból annyira fontos munkát önzetlenül és önként vállalták, a NÖHM megbízott hölgyei, akik a múlt szombaton tettek esküt ünne­pélyes külsőségek között a buda­pesti Újvárosházán. Az esküt tett toborzó hölgyekhez Sturm Dénes m. kir. ezredes, országos felügyelő intézett beszédet. Vitéz Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter fele­sége, az Egyesült Női Tábor Orszá­gos elnöke meleg hangon emlékezett meg a magyar asszonyok köteles­ségvállalásáról. Sturm Dénes m. kir. ezredes, a NÖHM országos felügyelője külön­ben hétfőn este 7 óra 50 perckor rádióbeszédet intézett a magyar nőkhöz, amelyben hangsúlyozta azokat a nagyfontosságu hazafias feladatokat, amelyek a most dúló háhoru folyamán rájuk várnak. Ä hazának a polgári munka arcvonaján sok női munkaerőre vari szükségé — mondotta többek között az országos felügyelő — mert a férfimunkaerőt hdyettestteni heti. A háború kedvező befejezésének a termelés zavartalan folytonossága ugyanolyan előfelté­tele, mint a fegyveres döntés. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents